Robert J. Sawyer - Vigyázók

Robert J. Sawyer (1960- )

Elolvastam Robert J. Sawyer WWW trilógiájának második részét is. A könyv első részéről, a Világtalanról ITT írtam nem is olyan régen.

A vak lányról és az interneten spontán öntudatra ébredő MI egymásra találásáról és az értelem kialakulásáról szóló előzmények után most annak lehetünk tanúi, ahogy Caitlin – a matekzseni tinilány – és családja segítségével hogyan válik ez a véletlenül létrejött mesterséges élet az emberek testetlen „szuperhősévé”. A mindenféle ismeretlentől paranoiásan rettegő titkosszolgálatok persze nem nézhetik tétlenül a számukra (is) ismeretlen erőt és minden tudásukat latba vetve próbálják még idejekorán elpusztítani a jelenleg is rohamosan fejlődő tudatot.

„…Kezeld a beosztottaidat úgy, ahogy szeretnéd, ha a feljebbvalóid kezelnének téged.”

Nagyon nem szeretek második/harmadik/sokadik részről posztot írni, mert vagy sokat ismétlem magam, ami unalmas, vagy spoilerezni kezdek, amit mindenki utál, ezért most essünk túl a kötelezőn gyorsan. Nagyon jó a könyv. Ugyan olyan, mint az első rész, ami után alig egy évvel jelent meg egyébként külföldön. A sztori nem csak azért remek, mert jó az alapötlet, hanem azért is, mert zseniálisan vegyíti a tudományos-technikai részeket a teljesen hétköznapi nyelvezettel. A könyv legérdekesebb jeleneteiben részletes (és remek) példákkal magyarázza például a játékelmélet néhány alapvetését, mint a Tit for tat-et például vagy a Monthy Hall-paradoxont. Számítástechnikai diploma, de még egy sima matek-szak elvégzése sem szükséges ezekhez az alapvetően nem igazán egyszerű részek teljes megértéséhez. (Bár a néhány napja a blogon megjelent fejtörő – amit ebből a könyvből loptam – megoldásához mondjuk nem ártott, ha volt…)

A másik szál – a bonobó-csimpánz hibriddel foglalkozó – is végre összeér a Nettudatos (ez az MI egyik kódneve) résszel. Egyetlen könyvben így egy negyedik típusú találkozás (MI és az emberiség) és egy fajok közti (majom-majom) első kapcsolatfelvételről is további részleteket olvashatunk. Ezek a részek hasonlóan érdekesek, mint a terrorelhárítással fűszerezett másik szál, de az első részben fontos problémaként felbukkanó kínai tömeggyilkosságos-elnyomós részek további kibontása azért nekem hiányzott. Azt gondoltam, azok az események a további folyamatokat erősen befolyásolják majd, de végül ez nem igazán történt így.

„…Gyakran gondolok arra, hogy ha a legmagasabb IQ-jú emberek nem csinálnák többé azt, amit a legalacsonyabb IQ-jú emberek kérnek tőlük, akkor a világ sokkal jobb állapotban lenne.”

Az érdekes témák és adatok – Tudtátok például, hogy a mindig harcos birodalomnak számító Japánnak a II. világháború óta nincs semmilyen hadserege? És amikor Bush kérte, hogy legyen újra, önként és egyöntetűen megtagadták azt. Még ma is, a támadó fegyverek nélküli Önvédelmi Haderő kizárólag önkéntesekből áll. Kína szomszédjaként… Elég laza! – mellett a kisszámú szereplőgárda szinte csak asszisztál a két főszereplőnek, Caitlinnek és az MI-nek.

„…Egyszer Caitlin hallotta anyját, amint megjegyezte: a különbség közte és a férje között, hogy amíg a férje elméleti fizikusként olyan dolgokkal foglalkozik, amik talán nem is léteznek, a közgazdászok olyanokkal foglalkoznak, amiket csak szeretnénk, hogy ne létezzenek: inflációval, hiánnyal, adókkal és így tovább.”

Kötözködésképp írom csak, de attól még igaz, hogy ha egy átlag internet felhasználó (vagyis az internet használók 99,99999%-ára gondolok most konkrétan) véletlenül „belefutna” egy frissen született MI-be, akit meg kell védenie, hiszen azt éppen elpusztítani próbálják a nagyhatalmak, nos… az az MI bukását is jelentené egyúttal. Elég rutinos számítógép használó vagyok, de milyen eszközöket tudnék felsorakoztatni kicsi kis MI-m védelmében? Kitörölném a Firefox előzményét? Frissíteném a vírusirtót és még a Windows Defendert is bekapcsolnám? Az emaileimet és a Facebook-os üzeneteimet proxy-n keresztül küldeném? Húha! Félelmetesen hatékony védelmi eszközök nem mondom! Szóval az, hogy Caitlin egy kimagasló intelligenciával rendelkező matekzseni, eléggé kapóra jön Értelemnek (ami az MI másik kódneve). Tehát ha kötözködni akarnék, azt valahol itt kezdeném, de nem akarok.

„…– Mit kívánnál, ha tudnád, hogy a legnagyobb ellenséged ugyanazt kapja duplán?
– Hmm. Egymillió dollárt? Nem. Nem tudom.
– Hogy egyik szemedre vakulj meg! – mondta Caitlin.”

A könyv elolvasásáig nem is tudatosult bennem, hogy milyen komoly negatív előítélet él bennem (és sokan másokban is) a Nagy Testvérrel és a gonosz, öntudatra ébredt számítógépekkel/MI-kkel – Skynet, Mátrix és társaik – szemben. Eddig szinte elképzelhetetlenül utópikusnak gondoltam egy jó szándékú értelem megjelenését. Igaz, ezzel még most is így vagyok, de arra azért nem számítottam, hogy George Orwell 1984-ének mondanivalója tényleg olyan szinten beleégett a tudatomba, ahogy Sawyer szerint az egész civilizációnkéba szintén. És ez nem biztos – bár imádom azt a regényt! –, hogy annyira pozitív dolog.

„…Az 1984 nem csak egy regény volt, hanem valami olyan, amit Richard Dawkins mémnek hívott, vagy mémek sorozatának: gondolatok, amelyek a génekhez hasonlóan maradnak fenn reprodukció vagy természetes kiválasztódás útján. Orwell mémje pedig, hogy a megfigyelés gonosz dolog, minden más megközelítést felülírt a témában: mindenki egyetértett, hogy a megfigyelés elkerülhetetlenül önkényuralomhoz vezet, megsérti a magánéletet, korlátozza a normális viselkedést, és hogy alapvetően korrupt. Lehetetlen volt ilyenekről beszélgetni anélkül, hogy ne merült volna fel a Nagy Testvér, és mindenki úgy gondolta, hogy Orwell világát már csak megemlíteni is elég a vita megnyeréséhez.”

A véletlenszerűen kiragadott példák mellett egy csomó más érdekesség is található még a műben, így pár oldal erejéig többek között Marilyn vos Savant, a világ állítólag legmagasabb IQ-jával rendelkező embere, a zseniális Erdős Pál, aki a XX. század kiemelkedő magyar matematikusa volt, vagy Vernor Vinge, a technológiai szingularitás egyik pápájának gondolatai is olvashatók. Újra parádés a „szereposztás” tehát egy könnyen fogyasztható, érthető, mégis komoly könyvben. A folytatása pedig már itt van természetesen a polcon.

A Metropolis Média felé pedig jár a nagy köszönet, hogy itthon mind a három részt egy éven belül sikerült kiadniuk. Valahogy ilyen tempóban képzelném el én egy (néhány éves, tehát folytatásai - jobb esetben az egész sorozat! - eredeti nyelven már beszerezhető) trilógia megjelenésének tempóját.