Ugrás a fő tartalomra

Julie Kagawa - Vaskirály


Julie Kagawa - Vaskirály
(Vastündérek 01.)

Julie Kagawa - The Iron King
(Iron Fey 01.)
Eredeti megjelenés: 2010
Magyar kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2012
Hossz: 372 oldal
Műfaj: ifjúsági, fantasy, romantikus
Fordította: Borbás Mária

Tartalom:
Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.



Miután ezt a könyvet a Könyvmolyképző Kiadótól kaptam mintegy promóciós anyagként, hogy olvassam el és véleményezzem, ha van hozzá kedvem, nagy örömmel kezdtem neki az olvasásának. Mikor utána néztem a könyvnek egy kicsit és láttam, hogy jó értékelési vannak világszerte és valamennyire még a műfaja miatt is az érdeklődésemre számot tartó lehet, külön megörültem. Jó ötletnek tartom a kiadótól az ARC-kötetek kipróbálását, hiszen így, mire ténylegesen is bolti forgalomba kerül a kötet, az addig esetlegesen körülötte kialakuló hype miatt üzletileg sikeres lehet, mint más könyvek. Különösen fontos lehet ez a hype olyan könyveknél, mint ez is például, amelyek nem önálló történetek, hiszen ennek a könyvnek is eddig összesen 4 része jelent meg már külföldön (plusz két e-book exclusive novella), így egy esetleges nagyobb siker talán meggyorsíthatja a többi rész magyar kiadását. Persze az esetleges rossz "sajtó" miatt negatív előjele is lehet a dolognak.

Pár dolog azért az olvasás előtt "zavart" kicsit. Először is nagyon tetszik, hogy a Könyvmolyképző a könyveit tudatosan elválasztja egymástól és külön sorozatok keretében adja ki őket. A Sötét Örvény sorozat első tagjának megjelenése óta a szívem csücskei (keménykötésű kiadásai a könyvespolcaim ékei), azonban a Fine Selection (Vörös Pöttyös) sorozatban megjelentekhez eddig nem sok közöm volt - és persze ez abban fog megjelenni majd. Ezen kötetek tartalmának végigolvasása is problémát okoz, hiszen a romantikától túlcsorduló könyvek olvasása semelyik életkoromban nem volt rám jellemző. Másik izgulásra okot adó momentum a könyv műfajának ifjúsági kitétele. Ilyeneket sem nagyon olvastam már jópár éve és amikor mégis, akkor meg mindig azon izgulok, hogy nehogy nagyon gyerekes legyen, maradjon élvezhető a felnőtt olvasók számára is. A közelmúltban tettem ebbe az irányba egy kitérőt, mikor az Incarceron-t olvastam és mivel meglepően jó volt, ezért vártam és vágytam már egy hasonló könyv olvasására ismét.

Hamar kiderült, hogy a könyvben lévő természetfeletti szereplők az angolszász hiedelemvilág, mesék, mondák lényeinek tulajdonságaival rendelkeznek, tehát a tündék nem jóságos, erdőben lakó hosszúfülő lények, mint ahogy a fantasy irodalomban jobbára megszokott, hanem hideg, embertelen, csak a saját dolgával törődő faj, akik embergyerekeket rabolnak és cserélnek ki saját ivadékaikra, és akik mérhetetlen közönnyel viseltetnek általában az emberek iránt, mint ahogy ezt Meghan Chase - a 16 éves főhősnő - is a saját bőrén tapasztalhatja.

Tetszett, a könyv által felvázolt környezet, ahogy az emberek világába beszűrődik a "fátyolon" túli tünde világ. Lakói számára lehetséges, bár cseppet sem veszélytelen a világok közti átjárás. A tünde birodalmak (Udvarok) véget nem érő intrikák, cselszövések útján próbálnak előnyt szerezni a többiekkel szemben, és közben próbálják a köztük fennálló törékeny békét is fenntartani. Az Udvarok kellően változatosak, az írónő szabadjára ereszthette fantáziáját és - ugyan rengeteg más műből kölcsönözve nevesített lényeket (Kacor király, Robin pajtás), népmesei folklór-elemeket (Nagy Sidhe Hajtóvadászat), klasszikus fantasy-kliséket (Narniába nyíló szekrényajtó), mondabeli szörnyeket (trollok, ogrék, bogartok, driádok, sellők, stb.) - ragyogó egészé kovácsolta Sohasohaföldet. Akármelyik világban folyt épp a történet, szinte sohasem lassult le, nem fulladt unalomba.

A szereplők megformálása és jellemükhöz való konzisztens ragaszkodás már nem sikerült ennyire jól. Több szereplő viselkedik egyik fejezetről a másikra váltva addigi karakterének ellentmondva, és ez nem a karakterfejlődés miatt van sajnos.
A legnagyobb negatívum pont a romantikus részeknél van, amit most nem vállalok el, hogy biztos csak azért nem tetszett, mert egyébként sem tetszenek a romantikus könyvek.
Amikor a főhősnő beleszeret a gyönyörű tünde-hercegbe, azért mert gyönyörű, pedig egy kumma szót nem beszéltek még egymással, majd a herceg az életére tör, és ezt legalábbis szóban többször megismétli a későbbiekben is, erre ugye természetesen az a folytatás több száz oldalon keresztül, hogy "jaj, de hát olyan gyönyörű, selymes a haja, meg a bőre is, jajaj, mi van velem, mikor csókol már meg?", majd erről az állásról se szó se beszéd, elkezdenek "csőrözni és járni", hát szerintem roppantul gagyi megoldás volt, kb. értelmetlen és érthetetlen is.

Valaki majd nyugtasson meg, aki olvasott más romantikus könyvet is ezen kívül, hogy a többi romantikus könyvben ez ugye nem mindig ennyire bután van megírva? A könyv ezen vetülete számomra értékelhetetlen volt, ami a pontozáson is meglátszik. Egy tényleg fiatal olvasónak - mondjuk 10-16 közt -, azért ez a szám nyugodtan lehet jóval magasabb is, de aki már életében olvasott fantasy-t, az olvasott ennél jobban megírtat is, az biztos. 
Mivel a vége tetszett, azért maradok a második kötetre is, ha már egyszer elolvastam a "bevezetőjét" a történetnek! :D

Értékelés: 5/10

Megjegyzések

  1. Amikor elkezdted a tartalom utolsó mondatából azt vettem le én is, hogy romantikus lesz (meg a borító is gyanús picit), szóval a felejtős kategória :) Pedig ez a tündéres dolog amúgy nagyon tetszik (lásd Changeling:)

    VálaszTörlés
  2. Igen, neked nem is ajánlottam volna MOST, na de a kiscsajoknak majd pár év múlva lehet, hogy neked kell majd felolvasni esténként! :P - Persze mondjuk 10 évesen valószínű már inkább saját maguknak fogják olvasni. :)

    VálaszTörlés
  3. A karakterek kidolgozatlansága egyértelműen az írólány (merthogy igen fiatalka)életkorából adódik és ezen ugye csak az idő fog segíteni... :D
    Mindenesetre bámulatos, hogy ilyen sikert ért el, ilyen hamar, tehát nem leírni őt srácok!!! Ő már az új generáció, a lányaitoknak/fiaitoknak ír!
    Már G. B. Show Pygmalionjában is megmondta, hogy a férfinál fő, hogy legyen két vastag ajka, amivel csókol, meg két vastag cipő, amivel rugdos.
    A nőknek ez bejön, és általában tényleg :D
    Szóval a regény nem tért el nagyon a megszokottól.
    A főhős először meg akarja ölni a főhősnőt, aztán pikk-pakk és jön coitus... persze ifjúsági köntösben.
    És ez az élet rednje :D

    VálaszTörlés
  4. R: "Szóval a regény nem tért el nagyon a megszokottól."
    Úgy érted, a megszokott romantikustól ...hát ezt nem tudhatom:P Épp a karácsonyi könyves posztnál akartam beírni, hogy én jobban imádom Merlét mint bárki, olvastam tőle szinte mindent, néhányat többször is, de egy bizonyos sorozatának egyetlenegy kötetén sem sikerült végigrágnom magam és ezt ki fogod találni micsoda :) Szóval itt már tisztán látszik, hogy nem kell aggódnod, hogy rengeteg tőled kölcsönkért könyvet felejtenék el visszaadni vagy ilyesmi :))

    B: Szigorúan saját maguknak :P Egy rossz szót sem fogok szólni ha lefekvés után olvasni akar(nak), de akkor igen ha nekem kell ezeket olvasni.

    Gondolom nem én vagyok az első aki szóvá teszi, de ennek a blogspotnak a kommentelési rendszere egy kalap fos :(

    VálaszTörlés
  5. Én szóltam pont erről más blogosoknak. Ez a kapcsázás egy baromság!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése