2011. november 20., vasárnap

Catherine Fisher - Incarceron


Catherine Fisher - Incarceron
(Incarceron 01.)

Catherine Fisher - Incarceron
(Incarceron 01.)
Eredeti megjelenés: 2007
Magyar kiadás: Pongrácz Könyvkiadó, 2011
Hossz: 544 oldal
Műfaj: ifjúsági fantasy
Fordította: Zubovics Kata

Tartalom:
Képzelj el egy világot, amelyben nemcsak megállították, de vissza is forgatták az idő kerekét. Beköszöntött az örökké tartó 17. század, ahol csak a gazdagok élvezhetik a technika vívmányait.
Képzelj el egy börtönt, hatalmasat, amelyben a cellák és a folyosók mellett egész erdők, városok és tengerek is elférnek. Most képzelj el egy rabot, akinek nincsenek emlékei! Csak annyit tud, hogy Odakintről jött – pedig a börtönt évszázadokkal ezelőtt lezárták, és azóta csak egyetlen embernek sikerült kijutnia.
Aztán képzelj el egy lányt, aki egy nemesi birtokon lakik! A sorsa – úgy tűnik – megpecsételődött: megrendezett, szerelem nélküli érdekházasság vár rá. Ő azonban még nem adta fel, kiutat keres, és összeesküvések kusza hálójába gabalyodik. Az egyikük Bent van, a másik Odakint, ám mindketten rabok.
Hát ez az Incarceron!



Elolvasok én mindent, ami kicsit is érdekel, de valahogy az ifjúsági irodalom ebbe nem tartozik bele. Ifjú koromban persze szerettem, de aztán volt elég más olvasnivaló, szóval ezek egyszerűen kikoptak az idő múlásával. A Pongrácz kiadó előzékenyen viszont - hogy mindenki számára tiszta legyen, miről van szó -, 15-ös karikával látta el a regényt. Igen, a könyv besorolása ifjúsági fantasy, de az éljenző kritikák sorának hatására úgy gondoltam, ezt bizony elkezdem és ha még így felnőtt fejjel is tetszik, akkor jöhetnek még más hasonló könyvek is a jövőben. Hiszen mennyivel lehet gyerekesebb ez a könyv, mint mondjuk az előző olvasmányom A rettegés légiója, vagy akár bármely másik fantasy, amikkel aztán semmi problémám nincsen.
Adjuk azért még hozzá, hogy a fentieken túl ez még steampunk is álítólag, ami nekem mindig jöhet!

Szóval az Odakintről. Arról van szó, hogy a társadalom eljutott a technika magas fokára, majd valami igazán rossz történt - A Pusztítás Évei -, aminek hatására a gazdagok úgy döntöttek, hogy inkább visszatérnek egy romantikusabb korhoz, és megállítják az időt. Vagyis szerkezeteik segítségével a környezetüket 17. század szerinti korhűvé "varázsolták", a benne lakók mindegyike szerepet játszik, látszólag korabeli felszereléseket használnak (persze mind teli a legmodernebb technikai fejlesztésekkel), az illúziót hologrammokkal teszik teljessé. A társadalmilag veszélyesnek hitt egyedeket (bűnözők, szegények, betegek) az Incarceronba zárták párszáz bölcs vezetése alatt (néha százötven, néha többszáz évvel ezelőtt, attól függően, ki beszél róla). A cél, hogy a bezártak a Bölcsek (Sapientek) segítségével utópisztikus társadalmat hozzanak létre, ahol mindenki szabad és boldog. A két "világ" közt nincs átjárás, csak az Igazgató hoz(hat) híreket a Börtönből. A jelentések szerint a Kísérlet totális siker!

Az Incarceronról. Egy hatalmas börtön, amiről az átlagemberek azt sem tudják, hogy hol van. A börtön úgy viselkedik, mintha öntudata lenne, vagy legalábbis mintha egy rosszindulatú mesterséges inteligencia irányítaná. A bentlakók sosem jutnak ki belőle, ott alakították ki saját társadalmukat, és persze több frakcióra vannak szakadva. Vannak a Polgárok és a Söpredék (gépi beültetésekkel néhányuk). A börtön mindegyikük minden mozdulatát, szavát figyeli (kamerák segítségével). Amennyiben valami olyan történik, ami nem tetszik neki, közbelép. A rabokat simán megöli beépített fegyverei segítségével, vagy épp teljesen átlakítja a börtön kinézetét, folyosóit, elrendezését. A bentlakók sosem tudhatják, hogy a következő pillanatban mit fog tenni velük az Incarceron. A külvilág misztikus homályba vész. Gyakorlatilag már senki a létezését sem hiszi el.

A kintiek társadalma is kor-hű. Király uralkodik rajtuk (most épp királynő), de a börtönigazgató posztja az utána következő legmagasabb rang. El is határozzák gyorsan, hogy az Igazgató lányát (Claudia) hozzáadják a királynő fiához. Ez már a második eljegyzés, ugyanis a királynő mostohafia (a király fia) egy lovasbalesetben elhunyt (a király halála után). Ez persze nem tetszik a lánynak, hiszen ő az első jegyesébe szerelmes volt, és nem hisz benne, hogy a fiú tényleg balesetet szenvedett és elhatározza, hogy kinyomozza, mi történt. Viszont 2 nap múlva esküvő!
A Söpredék tagja Finn is a tartalomban már felidézett fiatal fiú, akinek semmi emléke nincsen.
Hát ez elég egyenes vonal pár további eseményhez meg kell mondanom.
Ez az első 3 fejezetből derül ki, lássuk, hogy folytatódik.

Egyszerűen megmondva, jól.
Nem követik egymást az események ennyire nyilvánvalóan. A technikai-reneszánsz katyvasznak köszönhetően sosem tudhatjuk, mi fog legközelebb hőseinkkel történni. "Szét-lézerezi" őket a Börtön, mint a katonákat a Resident Evilben a Kaptár vagy egy nano-sárkány készül őket kicsontozni esetleg kardpárbaj, levegőbe fellógatott gömbökben lefelé vezető lépcsőkre lelnek, amik sehovás sem vezetnek? Mindegyik ugyanolyan valószínűséggel bekövetkezhet. Ez egyrészt kiváló szórakozást nyújt az olvasónak, másrészt a hihetetlen megmenekülések miatt (repülő bárka) kicsit el is vesz az élvezeti értékből. A könyvben a random meghökkentő megoldásokon túl azért átgondolt fordulatokat, csavarokat is szép számban adagol nekünk az írónő. A történetmesélés jellegéből adódóan mindenre magunk jövünk rá szép lassan, semmit nem magyaráz meg az írónő előre, ami kicsit zavaró lehet, de nem vészesen.

A halvány földi mitológiai átkötések tetszettek (Ikarosz, Moirák (Párkák), stb.) Egyébként sehol nincs kimondva, vagy tagadva, hogy az Odakint a Föld lenne, de persze nagyon adja magát. A két "világ" közti hatás-kapcsolat is érdekes volt, például mikor mindkét helyszínen ugyanakkor volt fekete rózsaszirom eső, stb., hogy a legspoilermentesebb példát idézzem fel. Ezek a kis dolgok sokat adtak a hangulathoz.
A disztopisztikus hangulat nagyon átjön direktben az Odabenti részeken, míg Idekint inkább csak meghúzódik a látszat mögött.

A könyv alapötlete nagyon jó (bár sajnos egy kis józan ésszel kb. a 10. oldalon ki lehet találni, hol van a Börtön)! Kicsit olyan érzésem volt, mintha Tad Williams - Másvilág sorozatát olvasnám vegyítve Robert Silverberg - Lord Valentine kastélyá-val (az amnéziás herceg vándorútja haza [mekkora jó könyv!] ). Sajnos az írónő néhol nem tudott felnőni a feladathoz - (leíró részek, és a történet egy-két bugyuta része) -, bár általában nem volt gond. (Keveset szerepeltek benne a fél-gép ember-mutánsok! :S )

Az ifjúsági jelző itt annyit tesz, hogy a két főszereplő 18-20 éves fiatal, de nincs a könyv tele fiataloknak szóló kikacsintásokkal, sőt vámpírok és nyálas szerelmes részek sincsenek benne! :D
Felnőtt olvasóknak is ajánlható!
Maradok a második, befejező részre is! (Sapphique, 2008)

Ja, és a könyv nagyon szép lett, karácsonyi ajándéknak is jó lehet! Gratula a kiadónak hozzá (bár elég sok névelő probléma akad a könyvben)!
Az Incarceronból 2013-ra elkészül a film is.

Értékelés: 7/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése