The Horus Heresy 4-5 - I. Experimental post

Amikor tavalyelőtt a Warhammer világok jogait birtokló angliai székhelyű Games Workshop bejelentette, hogy a nem angolszász nyelvterületeken nem engedélyezi – a fordítások silány minősége miatt –, hogy a regényei megjelenjenek, finoman szólva is leforrázva éreztem magam. Mert bár az eddig magyarul olvasható több tucat regény minősége hullámzó – nálam a csúcsokat Dan Abnett könyvei, az igazi mélységeket pedig a Dawn of War sorozat jelenti –, de még is csak ez az egyik kedvenc világom (a jövőben játszódó 40k legalábbis), és a Szukits-os fordítások egyébként elég jól sikerültek. Talán egyetlen bánatom, hogy túl sok minden lett lefordítva, néhány dolog – a járművek, az űrgárdista káptalanházak nevei – maradhatott volna eredeti nevénél. Na de mindegy, hol van ez ahhoz a problémához képest, hogy nem adják ki a világhoz tartozó többi könyvet talán soha? (Ráadásul a Horus Heresy monstre-sorozat – 34 regény és egy rakás antológia! – közepén jött az ukáz hirtelen a teljes leállásról.) Ezért történt, hogy a harmadik rész, a Lángoló galaxis után én is inkább leálltam, és a már megjelent két újabb kötetet már nem olvastam el.

Aztán jött 2015 vége és a semmiből érkező bejelentés, miszerint a Tuan Kiadó megegyezett valahogy a Games Workshoppal, és folytathatja a könyveik kiadását, ráadásul rohamléptekben, hiszen terveik szerint nagyjából minden hónapban ki akarnak adni egy Warhammer kötetet. Azóta látszik, hogy ez azért nem fog menni, de még így is paradicsomi az állapot. Először jött Dan Abnett újabb inkvizítoros trilógiájának az első része (Ravenor), aztán a Hórusz lázadásáról szóló sorozat hatodik része (Angyalok eljövetele), és jövő hónapban már jön a hetedik is (Légió) valamint egy Warhammer Fantasy-s novelláskötet is (A háború vihara). Szóval teljes a kánaán, én pedig nekiláttam behozni a lemaradásomat gyorsan.

Istvaan III

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Inkább nem írok külön posztbejegyzést, csak itt jelzem, hogy mostantól várhatóan több könyvről is szó lesz egy poszt alatt, mert egyszerűen nincs időm/kedvem/energiám – ebből a hármasból általában kettő ok áll fenn egyszerre – mindegyikhez egy hosszabb, különálló kisesszét írni, mint eddig. Még ha meg is érdemelne mindegyik sajátot, ami egyértelműen így van, jelenleg nem igazán van rá kapacitásom. Sajnos vannak egyéb elfoglaltságai is egy átlagembernek a világon az olvasás és irkálás mellett. Emiatt is frissül sajnos igencsak hektikusan (gyönyörű szó, most azt jelenti, hogy: kb soha) csak a blog, ahogy azt észrevehettétek már. Annyi elmaradásom gyűlt össze egy ideje már – a bal oldali hasábban látható… –, hogy megpróbálom azokat ilyen módszerrel csökkenteni, remélem ez is jobb, mintha egyáltalán nem is írnék róluk. (Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy igazodva a száguldó világunkban kialakult (hír)olvasási szokásokhoz, a „rizsa” helyett egyszerűen csak leírnám pár pontba sűrítve – pro és kontra – az érveimet, aztán kabát. Lehet még ennek az ideje is eljön… :)) Szóval ez a poszt gyakorlatilag egy teszt is. Lehetnek az írások még rövidebbek (a’lá Moly), vagy így már semmi értelmük, mert kevés az információ-tartalmuk? Várom az észrevételeket, ötleteket! :)
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

James Swallow – Az Eisenstein útja
[The Horus Heresy 04.]
(The Flight of the Eisenstein, 2000)
________________________________
Magyar kiadás: Szukits, 2013
Hossz: 376 oldal
Műfaj: sci-fi, akció
Fordította: Szente Mihály

Tartalom:
Garro százados és társai szemtanúi lesznek egy szörnyű tömegmészárlásnak az Isstvan III bolygón. A kegyetlen bűntetten felháborodva elindulnak a Terra felé, hogy elvigyék a Császárnak Hórusz árulásának hírét. A menekülés során azonban hajójuk, az Eisenstein fregatt megsérül a lázadók tüzétől, így a hipertérben szembe kell nézniük a Sötét Hatalmakkal…
Garrónak és hűséges harcosainak túl kell élniük a Káosz támadásait, hogy figyelmeztethessék a Császárt. De vajon sikerül-e megakadályozniuk, hogy Hórusz valóra váltsa terveit?
A The Horus Heresy sorozat a Warhammer 40.000 univerzum régmúltjába kalauzol bennünket és azt a galaktikus polgárháborút mutatja be, amely megalapozta a következő tízezer év történelmét



Az előző kötet végén Hórusz Hadúr lázadása „végre” elkezdődött, a suttogó utalásoknál, titkos találkáknál több is történt. A XVI. Légió tántoríthatatlanul császárhű erőit gyakorlatilag kipurgálják maguk közül a káoszfertőzött árulók, csak egy maroknyian menekülnek el az Eisenstein fedélzetén, utánuk is erednek azon nyomban. A rész fő eseményei így – némiképp eltérve az eddig megszokottaktól – az űrben játszódnak, testközeli akció nem is rémlik, hogy komolyan lett volna benne. A szerző stílusa átlagos, de a folyton pörgő, izgalmas történet miatt gyorsan fogunk vele haladni, üresjárat nem jellemző rá. A Horus Heresy sorozat 2006-ban indult útjára, ez a kötet 2007-es, a Goddreadsen hibásan jelzik hogy 2000-ben jelent meg először. Olvastam negatív csengésű véleményeket is a regényről, összességében nem értek velük egyet. Nekem kifejezetten tetszett ez a rész is. Voltak hibái, de semmi komoly, ami tönkretette volna az élményt. A karakterek jellemfejlődése (és visszafejlődése) folyamatos, bár nem kap akkora helyet, mint a harmadik vagy az ötödik részben akár. Irodalmilag egy nagy nulla, de nem is ezért szerethető, hanem mert igen szórakoztató.
___________________________________________________________________________________

Graham McNeill – Fulgrim
[The Horus Heresy 05.]
(Fulgrim, 2007)
________________________________
Magyar kiadás: Szukits, 2013
Hossz: 416 oldal
Műfaj: sci-fi, akció
Fordította: Oszlánszky Zsolt

Tartalom:
A 31. évezredet írjuk, s az emberiség hatalma csúcsán áll. Ahogy a Hórusz vezette Nagy Hadjárat megállíthatatlanul halad a maga útján, Fulgrim, a Császár Gyermekeinek primarchája egy kegyetlen, idegen faj ellen vezeti a saját harcosait. Ám a csatározások során árulás és romlás vár rájuk, s véres útjuk a sötétségbe vezet.
Fulgrim bukásának története ez…





Az ötödik részben a III. Légióba, a Fulgrim által vezetett Császár Gyermekei (Emperor’s Children) nevű űrgárdistarendhez látogatunk. Az előző rész űrcsatáitól eltérően ebben a részben újra a testközeli brutalitáson, a Káosz fertőzésének látványosan naturális bemutatásán – és az akción van a hangsúly. Nem tudnám elmondani fejből, mik lesznek majd Hórusz lázadásának főbb fordulópontjai, de az talán álmomból felébredve is menne, hogy melyik űrgárdista rendek fognak majd átállni és kik maradnak hűek a Császárhoz a végsőkig. (Ehhez éppen elég Emeror’s Childrent, Sons of Horust vagy World Eaters mészároltam már le a terepasztalon a Dark Angels seregemmel anno…) Ezért a regény nagy fordulatai egyáltalán nem ütöttek úgy, mint azoknál, akik nem tudják, mire számíthatnak még majd a „Nagy Sztoritól”, de ettől függetlenül nagyon jó volt még így is például a vége a könyvnek. Látványos harci leírások, vér, árulás és halál, minden ahogy kell egy ilyen regénynél. (Az Emperor’s Childrenek szonikus-fegyverzetének kialakulásának magyarázatáért pedig jár a csillagos ötös a szerzőnek!) Amikor nem a főnök (Fulgrim) és a harcosok elkerülhetetlen bukásáról volt szó – most ezt komolyan bele kellett írni a könyv tartalomjegyzékébe így direktben? –, hanem a Légiót kísérő civilekről, azok a részek, ha lehet még ütősebbre sikerültek. A művészek közti rivalizálások és a némiképp laposabb (unalmasabb) párbeszédek után – előre borítékolható módon –, egy gyorsvonat sebességével érkezik a horror is. A sorozat eddigi legjobb, leghangulatosabb része talán vitán felül. Egyébként meg lesznek itt még orkok, eldák, és néhány más Légió is feltűnik benne (Salamanders, Iron Hands, Raven Guard), szóval a szórakoztatáson kívül a Warhammer 40k háttéranyag-tudásunkat is bővíti – már ha van olyan rajtam kívül, akit ez lázba hoz.

Istvaan V