![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaZE8U4oKXJTmc3lG8HrLZNaKbFfoQoetlG32eLz3Kn4Jll4twdZAdbokkWbj3IvRVZHOm_CCZEOZezII5gZmd3N0ZcQBsfJui5bLSwhGlfltfGzUo0fy9PtNNSLvObWSAT1h3r2rvMviX/s400/71ifOQh6SNL._SL1170_.jpg)
Természetesen a magyar mondáknak kisebb-nagyobb mértékben megfeleltethető sagákra gondolok. (Saga: olyan történet, amiben „parasztok gyilkolódznak”.) Ezekből az írásművekből, amelyek jelentősége a sokkal ismertebb, híres-neves görög mítoszokkal egyenrangú, nálunk évtizedenként egy, ha megjelenik, már hálát adhatunk azoknak a merészebb kiadóknak – most éppen a Corvina Kiadónak –, akik hajlandóak az egyetemes kultúra – most éppen az északi mitológia – ismertebbé tétele céljából még a (gyanítom előre borítékolható) pénzügyi veszteséget is lenyelni. A Corvina Kiadó Északi Források / Fontes Boreales néve keresztelt sorozata igazán hiánypótló a maga nemében, aminek megszületését teljes szívemből csak üdvözölni tudom. A – könyvhöz járó könyvjelzőn található nyomok alapján – legalább kilenc részesre tervezett sorozat nyitó kötete a Völsunga saga, egy a XIII. században keletkezett óizlandi hőstörténet, Bernáth István, hazánk egyetlen, az óizlandi nyelvet (és persze a magyart is) mesterfokon bíró fordítójának – az eredeti szöveget alapul vevő, tehát nem angolból újrafordított! – tolmácsolásában.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDZ1jGq_4JpjY8dJwJA-1lvWbYCzMGqPQ_F8VrF2mUqoe6KqeEOb1eNr5JvX6JNbGD9XYrLhvcAoLVsxOS2vzfnwlyYYx-L8veJpxrfAPVprhRDfLUDm2_l7NxgZPzBLHJIzWdgl_kBQxO/s400/penguin-the-saga-of-the-volsungs.jpg)
![]() |
Spoiler alert! :) |
Nehéz összefoglalni röviden, miről is olvashatunk ebben az először 1400 körül papírra vetett hős-sagában, hiszen a nagyjából száz oldalas kötetben konkrétan annyi minden történik, ami egész könyvciklusok számára elég izgalommal és fordulattal szolgálna. A Völsunga saga egy királyi család – a Völsungok – több generációjának harcát, szenvedését majd elkerülhetetlennek tűnő bukását meséli el igencsak tömör, velős, többször verses betétekkel tarkított formában. Az írás nyelvezete kitűnő, az idegen szavak megértését, az istenek, hősök elhelyezését az északiak panteonjában a bőséges szószedet nagyban megkönnyíti, de egy saga sosem attól jó, mert annyira olvasóbarátnak íródott volna. A próza a klasszikus görög eposzokhoz képest ugyan sokkal befogadhatóbb – eleve azért is, mert próza, nem verses alakban íródott –, de iszonyúan tömény, nekem egy ültő helyemben nem sikerült végigolvasnom, pedig egyébként minden sorát élveztem. Az eredetileg szájról szájra terjedő, a népmesék hangulatát felidéző (romantikus) hősi történetet – ha nem szeretném modern fantasy szerzőkhöz hasonlítani – talán a shakespeare-i drámákkal tudnám rokonítani. Ez is, mint XVI. századi utódjának művei, tele vannak árulással, isteni jóslatokkal, kinyilatkoztatásokkal, vérfertőzéssel, hatalmas csatákkal, gyermek-gyilkosságokkal, vérbosszúkkal. A központban tehát most is tönkrement életek, csalódások, megcsalatások állnak, ahogy a legtöbb mélyen megindító történetekben általában mindig.
Ebben a történetben – és talán ettől (is) más, mint más égtájak népeinek történetei – még a legnagyobb, emberfelettien hősies alakjainak is bukás az osztályrésze. Semmi feloldozás nincs benne, semmi a tanmeséből, miszerint „a jó elnyeri méltó jutalmát”, csak az a gyakorlatias, realista gondolkodás érződik a szövegből, amit manapság is az északi népekhez (és persze a németekhez) társítunk kimondva vagy kimondatlanul is. A kiadvány elején áll Bernáth István néhány oldalas, a középkori viszonyokról és óizlandi irodalomtörténeti gyorstalpalója, ami igen hasznos és érdekes olvasmány már önmagában is. A teljesség igénye nélkül – megvilágít pár fogas kérdést például a fegyverviselés kötelességéről és gyakorlatilag az önbíráskodás szükségességéről a középkorban vagy, hogy miért is ne dőljünk be a „póriasnak ható” próza hamis egyszerűségének. A sorozatot pedig – de legalább egyetlen, szabadon választott részét – nemes egyszerűséggel kötelező olvasmánnyá tenném az iskolában. Pont elférne még a görög drámák és Shakespeare között.
A posztom az ekultura.hu-n is olvasható!
Nagyon jó! Van amivel vitáznék benne, de... nagyon jó! Köszi :)
VálaszTörlésNagyon jó! Van amivel vitáznék benne, de... nagyon jó! Köszi :)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésKöszi!