Ugrás a fő tartalomra

Joe Abercrombie - Half A King - Az uralkodó


Joe Abercrombie (1974 - )
Van olyan fantasy rajongó, aki ne olvasta volna – és ne istenítené – Joe Abercrombie Az Első Törvény trilógiáját? Nehezen tudom elképzelni. Azóta a szerzőtől megjelent még a Hidegen tálalva című önálló – de ugyanabban a világban játszódó! – műve is, aminek olvasása tervben van, természetesen, ahogy az angol író magyar kiadójánál (KMK) két másik regényének is (The Heroes, Red Country) ígérik mihamarabbi kiadását. Az Első Törvény könyvek eszméletlen magas minősége miatt nálam igencsak várós Abercrombie bármelyik könyve. Ezért is volt meglepetés, hogy a Half A King – Az uralkodó (igen, „jó” szokás szerint ennek is megtartották a kiadónál az eredeti címet) nem a KMK égisze alatt jelent meg idén, hanem az Athenaeum szárnyai alatt. Mi ennek az oka? Fogalmam sincs. Ha jól emlékszem az a magyarázat, hogy Az uralkodó, ami egyébként A Szilánkos-tenger (Shattered Sea) trilógia első része, nem „rendes” felnőtt fantasy, mint a szerző többi könyve, hanem ifjúsági fantasy. Kicsit furcsállom, hogy a KMK – egy nagy rakás Y/A regény honosítója – épp emiatt az indok miatt ne adta volna ki ezt a könyvet, én egyéb okokat sejtek a háttérben. Kicsit félve vettem a regényt a kezembe, mert hiába, hogy nem vagyok alapvetően Y/A ellenes, de Abercrombie azért írjon csak hard fantasy-t, mint eddig, abban nagyon menő. Sikerült-e ebben is maradandót alkotnia? Valóban Y/A-e a kötet? Ezekről a kérdésekről szerettem volna többet megtudni, ezért olvastam el jóval hamarabb, mint a Hidegen tálalvát.

Az igencsak viking-szagúra sikerült történetben a Szilánkos-tenger körüli földeken kisebb-nagyobb királyságok váltják egymást. Az egyik minibirodalom uralkodóját és annak utódját megölik és a trón a kisebbik fiúra száll, akinek intelligenciája megkérdőjelezhetetlen – konkrétan zseniális, akit egész életében tudósnak, tanácsadónak képeztek –, ám a harcban edzett népek közt az intelligencia nem a királyok legfontosabb tulajdonsága, sőt, igazából nem is említésre méltó attribútum. A tizenéves fiúcska, aki hirtelen félelmetes apja örökében találja magát, Yarvi, aki újdonsült hatalma ellenére sem érezheti magát egy percre sem biztonságban, még saját népe közt sem. A Szilánkos-tenger környékét azonban messze nem csak a sajátjai lakják, hanem náluk sokkal veszélyesebb népek is. Yarvi kénytelen igen hamar megtanulni, hogy az uralkodó vállát nyomó súlyos felelősség nem a legrosszabb dolog, ami egy emberrel történhet.

A könyvben megtalálhatóak azok a stíluselemek, amiket egy Y/A könyvről előzetesen feltételezhetünk. Fiatal szereplő – aki kénytelen erejét megfeszítve felülkerekedni az életét veszélyeztető nehézségeken –, hihetetlen – nem realisztikus – kalandok, szerencsés fordulatok, váratlan megmenekülések, satöbbi, de véleményem szerint Az uralkodónak ez az elnagyolt, lendületes történetvezetés semmit nem ártott. Sőt, még jól is állt! Mint egy hosszú, kalandos mese. Ez mind igaz, letagadhatatlan. A szerző „referenciakönyveiben” található kegyetlenkedési- és keménységi-szintet sem üti meg, ez is igaz, de ez nem azt jelenti, hogy ezek az elemek teljesen hiányoznának, vagy csak minimális erőszakkal fogunk találkozni! Szerintem Abercrombie ha akarna sem tudna rózsaszín cukormázba bugyolált fantasyt írni. Ebben is van annyi vér, brutalitás, szenvedés és nyomor, mint két másik „noname” fantasyba összesen se. Aki ezen elemek elégtelensége miatt sír, azt bizony nagyon elkapatta a szerző alap-trilógiája. :) No persze:

„…Ha nincs miért panaszkodni, akkor nem figyeltél eléggé.”

Az uralkodó elkapja az olvasóját és nem ereszti egy pillanatra sem. A főszereplő – már ha nem hányunk a tizenéves karakterektől zsigerből – azonnal megkedvelhető. A hányattatások, az igazságtalanságok és rideg kalandok sora alatt Yarvi és társai végül igazi kalandozó-kompániává, igazi családdá kovácsolódnak össze. Kicsiny csapata – szintén az Első Törvényhez hasonlóan – emlékezetes karakterekből áll össze. Mindegyikük igazi egyéniség, nem fogunk belezavarodni abba, hogy melyik szereplő is az, aki épp beszél/cselekszik. (Én például hajlamos vagyok sajnos összeolvasztani magamban néhány rosszul megírt, unalmas, jellegtelen mellékszereplő alakját…) Ez az alapvetően bosszútörténet olyan meglepetéseket tartogat, amikre csak véletlenül lehet ráhibázni maximum, egyébként nem következik egyenesen az addig megtudott adatokból. Az utolsó fejezet után már vettem is volna elő legszívesebben a második részt.
Nem utolsó hozzávaló egy jó regényhez – és ez az –, hogy a hátteréül felépített világ érdekes legyen. A Szilánkos-tenger csak alig-mágikus világát túlzott egyediséggel ugyan nem lehet vádolni (kvázi-középkori vikinges, feltörekvő új, egyistenhitű vallás), minden más szempontból azonban megfelel a követelményeknek. Változatos népeket, birodalmakat ismerhetünk meg és egy egyelőre még csak homályosan sejthető történelmet, ami a későbbiekben még biztosan jelentős szerephez jut. (Még az is lehetséges, hogy az egész sorozat egy atomháború utáni Földön játszódik…) Abercrombie pedig újra bebizonyította, hogy hangulatteremtésben ő az egyik legjobb!

„…Az, aki az Egy Istent imádja, nem választhatja meg a saját sorsát, felülről kapja az útmutatást. Az Egy Isten láncra veri az egész világot. A főkirálytól a kisebb királyokon át a többi emberig minden láncszemnek meglesz a maga helye. Mindannyiunkat rabszolgává tesz.”

Az uralkodó „talán” nem egy tökéletes könyv – kivéve, ha tini az olvasója, mert akkor az –, de végtelenül szórakoztató és igen jól sikerült darab. Nagyon várom a folytatását, kifejezetten kíváncsi vagyok arra, hogy alakul a történet tovább. Nem csalódtam, megérte elolvasni!


Megjegyzések

  1. nekem is tetszett..csak egy vékonyka volt .fiataloknak szánták lehet hogy azért .igazából mindegy .várom a folytatást....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A többi könyvéhez képest tényleg vékony, de azért majdnem 400 oldal :) (igaz nem kicsi betűkkel...)

      Törlés

Megjegyzés küldése