Ugrás a fő tartalomra

Filmek - nyárközépi eresztés



A tv néző kanapéról (a sorozatos poszt után) most ideje átnyergelni a mozitermek ajánlatára. A kevés igazán jó mellett sikerült pár mocskosul rossz filmbe beleválasztanom most is...


(Nyomtalanul)

Dán nyomozós thriller igazi északi hangulattal. A detektívek egy eltűnt nő után nyomoznak. Nekem is tetszett, de igazán az asszonynak ütött be, aki "oda volt meg vissza" volt tőle. Egy forró, csendes nyári estére sikeresen csempésztünk vele a lakásba egy kis depresszív, skandináv hűvöst. Maradandó élmény volt. (8/10)

(Árnyékügynök)

Tom Clancy neve miatt néztem meg, őt ugyanis kedvelem, hiszen írt néhány remek könyvet és a PC-s játékaival is sok órát eltöltöttem. Ez volt az utolsó forgatókönyve a halála előtt. Látványos akció-thrillert üdvözölhetünk a személyében, egész jó felütéssel, ami a középszerűségbe fullad. Már most, néhány hónappal a megnézése után is rá kellett keresnem, hogy mi is volt ez pontosan. (5/10)


(A túlélő)

Háborús film - igaz történet! - Mark Wahlberggel a főszerepben. (Van könyv változat is!) Egy amerikai elit osztag egy tálib vezető kiiktatására vonul a hegyekbe, ahol aztán minden rosszra fordul. Sokak szerint nem volt elég jó a film, mert nem vegytiszta akció, hanem a katonák érzelmeire, gondolataira is sok időt "pazarolnak" benne. Nekem semmi ilyen problémám nem volt, esetleg a végével csak, amit viszont nem lehetett nagyon megváltoztatni, ha már ragaszkodni akartak az eseményekhez. Egyébként pedig brutálisan jók voltak benne az akció jelenetek, a tűzharcok. Hihetetlen, mennyit ki nem bírnak ezek az emberek, amíg végül legyűrik őket a vérveszteség. (Adrián, gondolom már láttad. Vélemény? Mennyire volt pontos a rekonstrukció?) (8/10)

(Téli mese)

Mark Helprin fantasy könyv-klasszikusának mozgóképváltozata Colin Farrellel, Russel Crowe-al és a Downton Abbey egyik ex hölgyszereplőjével a főbb szerepekben. A regényt még nem olvastam, de gyerekkoromban megpróbáltam. Nagyjából a huszadik oldalon abbahagytam, mert nem voltak benne elfek és törpék, és valami baró fantasy-birodalom helyett a XX. századi New Yorkban játszódott, ergo: instant kasza. Ma már végig olvasnám, mert még a belőle készült film is egész jó volt. A történet angyalos-démonos romantikus nyáladzás volt ugyan sok helyen, ráadásul elég lassúcska is, de volt benne pár olyan jelenet, ami igazán HANGULATOS lett. Az esetleges rémálmokat elkerülendő, a kislányaim még vagy tíz évig nem nézhetik meg az biztos. A színészi alakítások is jók voltak benne, főleg Crowe, akinek hálás dolga volt a gonosz démon szerepével. (7/10)

(Behálózva)

Angol "kémes" thriller, ami semmi nyomot nem hagyott bennem. Biztosan nem volt ANNYIRA rossz, mert akkor meg azért emlékeznék rá. Ez a film a tökéletes közepes. Sótlan, korrekt iparos munka, amiben semmi kiemelkedő nincs. Kár az időt rááldozni. Sokkal inkább néztem volna meg egy igazán rossz filmet, mint ezt! (5/10)

(A Jackass bemutatja: Rossz nagyapó)

Johnny Knoxwille (Jackass) öregapónak maszkírozva magát "kis unokája" oldalán keresztül trollkodja magát az USA-n. Rejtett kamerás - igazán köcsög és kellemetlen - beugratásokkal szívatja a jó népet. Néhány tréfán sírva röhögtem - bevallom, főleg a leggusztustalanabbakon, amikből igen sok volt. Kiművelt sznoboknak biztosan felháborítóan minősíthetetlen a film, szerintem viszont elég (undorító, de) szórakoztató volt. (8/10)

(-) 

Nulla költségvetésből készült, mégis egész jó jeleneteket tartalmazó génmanipulált óriáspókos sci-fi vígjáték. Nem lesz blockbuster és senki kedvenc filmje soha, de nekem tetszett végig. A mexikói biztonsági őr olyan volt, mintha csak a Waczak szálló inasa költözött volna Amerikába. Izgalmasnak nem mondanám, de egy délutáni matinéra pont alkalmas. Nem ettől győzöm le a pókiszonyomat az biztos. (7/10)

(-)

Tavaly az egyik legklasszabb akciófilm az indonéz Raid volt, amiben egy osztag rohamrendőr egy drogkartell tulajdonában lévő emeletes házat ostromolt meg. (Ismerős a sztori az új Judge Dreddből is, igaz?) Nagyon kemény volt, ajánlom. A folytatásban nem ezt a bevált sémát erőltették tovább (sajnos). A puskák helyét a közelharc váltotta fel, az emeletes lakóházat a főváros utcái. Majdnem három órás a film, ezért az első rész folyamatos pörgése után kicsit vontatottnak hatott a film eleje, de aztán persze beindul a dara, és nem lesz vitázás azon, hogy 2014 eddigi legjobb akciófilmjét is Indonézia szállítja-e. Igen. (8/10)


(A nyomorultak) 

Victor Hugo Nyomorultakának nagy sikerű musical feldolgozása. Nem vagyok oda ezért a műfajért - micsoda meglepetés, ugye? -, ezért is szinte csoda, mennyi "zenés-táncos film" tetszett meg az évek során mégis. Régi klasszikusoktól kezdve (Ének az esőben, Kopogd le a fán, A muzsika hangja) a modern időkig bezáróan (Moulin Rogue, Repo!). Ez nem tetszett. De nagyon nem! Tíz perc után abba is hagytam, ami már csak azért is szokatlan, mert a., sosem szoktam ilyet tenni és b., az első három perc - amikor énekelve vontatják a dokkba a hajót - kifejezetten tetszett, de nagyon. Aztán viszont ez az erőltetett mindent-dalban-mondok-el stílus nagyon erőltetettnek tűnt. (0/10)

Frozen (2013)
(Jégvarázs)

Animációs film, amit a gyerkőcökkel együtt néztem meg. Aranyos kis mainstream "fantasy" volt, szépen megrajzolt, mérsékelten vicces, faék egyszerű sztorival. A gyerekeknek (4,5 és 5,5 évesek) nagyon tetszett, de mégsem ezt akarták újra meg újra megnézni, hanem a Merida, a bátort és a Halott menyasszonyt... (6/10)

Homefront (2013)
(Harcban élve)

Jason Statham következő filmje, amiben újra keményfiút - most épp egy ex-beépített nyomozót - alakít. A forgatókönyv pedig Sylvester Stallone munkája. OMG! Igazából Sly nem végzett rossz munkát, igaz Chuck Logan azonos című regénye eléggé megkönnyíthette a dolgát. Az akciófilmekért és Stathamért rajongóknak tetszeni fog, de igazi tizenkettő egy tucat alkotás. Egyet láttál, mindet láttad. (6/10)

(-) 

Évek óta tart már a reboot- és remake-láz a filmszakmában. A '70-es évek eme klasszikus bosszú-moziját is elérte, sőt már a második részét is elkészítették. Már az eredeti is azért lett szinte legendás, mert durva volt a történet is és a látvány is, ezt próbálták meg űberelni a mostani alkotók. Aki nem tudja, miről szól ez a "sorozat", annak röviden arról, hogy emberek elkapnak egy hölgyet, kínozzák minden elképzelhető módon, majd megölik, amit a hölgy mégis túlél valahogy, majd kegyetlen bosszút áll. Akinél már a történet is kiveri a biztosítékot, az kerülje messzire a filmet. Jobban jár. Aki viszont szereti a bosszútörténeteket, és érdekli, hogy nyomja le egy 30 kilós lány az ellenfeleit, az meg már megnézte jó eséllyel ezt a részt is. Na, a lényeg, hogy nem az első rész szolgai másolása a folytatás, hanem van saját története (elég meglepő ráadásul). A film első fele elég durva - asszonnyal ne nézzétek meg -, a bosszúállásos rész is rendben lévő, de az első résztől - 2010 - (és az eredetitől - 1978) elmarad minden téren. A főszereplő nő, Jemma Dallender viszont iszonyúan szép benne! Színészként mondjuk csak három arcot kell bemutatnia (szenvedő, elszánt és gyűlölködő), amiből kettőt sikerül is neki általában. Műfajában (ami inkább horror, mint thriller) szerintem elég "jó" volt. (7/10)

Afflicted (2013)
(-)

Ez az a horror, amit minden - de tényleg minden - tudás nélkül néztem meg. Láttam a plakátját (kopasz fej hátulról, meg fekete "erek" hálója) és láttam, hogy 5 pont fölött van az imdb-n. Gondoltam, ez nem is rossz horrorfilmek esetében - biztosan valami orvosi horror lesz, vagy "megőrülős" -, szóval ezt megnézem. Menet közben annyi derült ki azonnal, hogy kézi kamerás darab (amit annyira nem szeretek feltétlen, de ebben működött a dolog), és nem orvosi horror, hanem valami egészen más (Tipp: olyan téma, amit egyébként utálok...), ami viszont annyira hirtelen jött, hogy izgatottan voltam képes végignézni az egész filmet és még a vége után is képes voltam magamban inkább a tetszik kategóriába, mintsem a baromságok közé sorolni. Semmiképpen ne olvassatok utána, miről szól, és persze trailerét se nézzétek meg!  (7/10)

Dead Snow 2 (2014)
(-)

A norvég horror-vígjáték folytatásában a náci-zombik visszatértek és dühösebbek, mint valaha! Már az első rész is teljesen levett a lábamról - igaz arra nem emlékeztem, hogy a film ennyire vicces lett volna -, és szerencsére az alkotók most sem lazítottak. Nagyszerű karakterek, idióta történet, barom poénok, vér és belsőségek, tankkal emberekre vadászó náci zombik. Hát, remek volt egyszerűen. Lesz folytatás is!!! (8/10)
 
Srpski film (2010)
(Szerb film)

Az utóbbi évek egyik legmegosztóbb, legundorítóbb (a Human Centipede 1-2-vel közösen), legvitatottabb horrorfilmjével különös kapcsolatom van. Össze szoktunk jönni nálunk néha egy-egy filmre a barátaimmal, és ezt a filmet (egységben az erő) még megjelenésekor, tehát 2010-ben kinéztük, hogy meg kéne néznünk és majd eldöntjük, hogy mi az igazság a sok gyalázkodó és a film undorító voltát felemlegető véleményből. Aztán mindig "inunkba szállt a bátorságunk" és inkább olyan alkotást választottunk, ami nagyobb eséllyel fog tetszeni. De a múlt hónapban végre mégis megnéztük... Az nyilvánvaló, hogy aki ezt a baromságot megszülte a fejében - és aki pénzt adott az elkészítésére -, azzal valami nincs rendjén, tényleg durva a sztori bárhogy is nézzük (egyébként szexes-vérengzős vonalon gondolkodjatok). De a film maga egy vacak szar, már bocsánat. Először is, semmit nem mutatnak sose (nem mintha akarnám látni a dolgokat, amit tesznek, örülök, hogy nem mutatják, de), így a film egy mocsok unalmas "művészfilm", amiben semmi jó nincs. Az ég világon. Nem tudtam sosem értékelni Pasolini Salò o le 120 giornate di Sodom című filmjét se, mert az is egy beteg borzadály volt, de ez még annál is sokkal de sokkal bénább volt. Se nem horror, se nem művészfilm - se nem pornó, még véletlenül se! -, esetleg talán dráma, mert végül is az volt, de a drámaiságot is megölte benne a folyamatos szentségelésünk, hogy mi a fenének néztük meg végül is ezt a trágyát! Annak ajánlom, aki nem sajnál önként másfél órát arra áldozni, hogy bosszankodjon, aztán este meg álmatlanul forgolódni egy órán keresztül egy retek (és kurva unalmas) film agybeteg mondanivalója miatt. (1/10) (Ez után néztük meg rögtön a Dead Snow 2-t, ami szerencsére rögtön visszaadta a szórakoztató horrorokba vetett bizodalmamat.)

(-)

Cserhalmi György áruházi Mikulásnak öltözve vezet keresztül-kasul Pesten egy hozzá csapódott árva kislányt, hogy jó Mikulásként valóra váltsa a gyerek álmát és összelopjon-összekunyeráljon egy ajándék biciklire való lét. Kedves-bús történet volt - tipikus "közepesen jó" magyar film -, amiből szerencsére hiányoztak a tv-s celebek. "Szerepet kapott" benne a kedvenc antikváriumom is, amit azonnal fölismertem, ez jó poén volt, de a vége - az éneklős-biciklis - az sajnos nagyon nem tetszett, nagyjából semmi értelme nem volt. (6/10)

(A nagy leszámolás)

Mostanra is jutott egy olasz western, mégpedig ugyanaz, ami az előző filmes posztban is volt már, csak egy újabb remake-je. Úgy látszik, régen sem volt minden jobb és már akkor is volt valami probléma a filmkészítők kreativitásával. Ugyan az a sztori, még a főszereplő, Lee van Cleef is ugyanaz (még szerencse, miatta néztem meg ezt a változatot is...), csak a nevek vannak megváltoztatva (Clayton-Corbett) benne. Az előző verzió jobb volt, de 'Sólyomszemű' Cleef ebben is besza-behu, mint az összes filmben, amiben feltűnik. Egyébként tipikus spagetti-western, mostanra már kicsit avíttnak tűnő pisztolypárbajokkal. (6/10)

Blue Ruin (2013)
(-)

Valami listán láttam először felbukkanni ennek a filmnek a címét, mint a 2014-es esztendő egyik legjobb alkotását. Meg is szereztem gyorsan. Egy lecsúszott hajléktalan szüleit megölték évekkel ezelőtt, a gyilkosuk most szabadul. A nincstelen férfi elhatározza, hogy nem tűri el, hogy a gyilkos tovább büdösítse tovább a Földet, és elindul megölni őt. Igen ám, de ő nem egy profi orvgyilkos, csak egy hétköznapi figura. A tervébe jókora hiba csúszik. Bosszúfilm. Lassú, kegyetlen és okosan megcsinált. Szeretem a bosszúállós történeteket, így ez is tetszett, de nagy pörgésre azért ne számítsatok. (7/10)

(A Wall Street farkasa)

Scorsese öt Oscar-díjra jelölt monstre produkciója (ami aztán nem nyert semmit) a tőzsdéről, a pénzről, a hatalomról, a drogokról, a szexről és a '80-as évekről. (Igaz történet alapján.) Mint film, a W S farkasa szórakoztató alkotás (profi színészek, rendezés, jó humor és jó nők) volt, de ha hozzá veszem, hogy miről is szól: igazi vörös posztó. Tudjuk, hogy a tőzsde hazugságra épül, az ott dolgozók csak arra képesek, hogy a saját zsebüket tömjék és nem érdekli őket, kit tesznek tönkre, kit károsítanak meg, de ezt látni vígjáték álruhájába bújtatva, nem annyira felemelő. Főleg az a rossz, hogy ebből - a szemenszedett hazugságokból - anyagilag mennyire magas színvonalú életet tudnak egyesek teremteni. Komolyan: frusztráló. Nekem más filmekben sem esik nehezemre a zsaruknak (a törvénynek és a rendnek) szurkolni, de ebben különösen könnyű dolgom volt. Di Caprio pedig ahogy öregszik, annál unszimpatikusabb (persze ez most csak annyit jelent, hogy jó színész nagyon!). (7/10)

Wolf Creek 2 (2013)
(-)

Ausztrál horrorfilm - hogyan máshogy, mint igaz történet alapján... -, amiben minden horror-klisé megtalálható, így a legnagyobb hülyeségek is - menekülj a gyilkos elől az úton akkor is, ha bármerre másfelé is futhatnál (és társaik) -, ami miatt mégis nagyon tetszett, az a gyilkos karaktere volt. Szerintem a filmtörténet egyik legjókedvűbb (persze nem az áldozatuk szemszögéből nézve) őrült sorozatgyilkosa ez a malacvadász, rögtön a Leprechaun sorozat koboldja és talán Freddy Krueger mellett. A zeneválasztás miatt sajnos kicsit túl erős lett a film vígjáték-faktora, ami már ártott az izgalomnak is. Ajánlom, ha pont valami "lazább" slasher-horrort kerestek. (7/10)


(-)

Ez viszont már nem egy laza horror, hanem egy igazi drogos-túlvilági-kézikamerás horror, a'lá Blair Witch Projekt. Annyi csavarral, hogy még annál is unalmasabb, mert az még újdonság volt anno. Pedig ígéretesnek tűnt az előzetes és az értékelések alapján, de sajnos többször is majdnem belealudtam. Csak és kizárólag a drogos író baromkodása tudott egy kis életet csempészni ebbe a többszörösen is elszúrt filmbe és elcsépelt történetbe. (3/10)

Freezer (2014)
(-)

Ettől az egy helyszínen (hűtőkamra) játszódó thrillertől viszont nem vártam semmit (még nagyobb név sincs az öt szereplő közt, akik játszanak benne). Ahhoz képest kitűnően szórakoztam. Kis költségvetésű a cucc, így a színészi játék is maximum közepes, következetlenség is van benne jócskán, de még így is izgalmas volt, több meglepetéssel is tarkítva. Szerintem az IMDB-n méltatlanul le van pontozva. (7/10)

(Halálos iramban 6.)

Az autós/autóversenyzős filmek nem az én műfajom, de ha már úgy alakult, hogy láttam az első öt részt, már csak azért is megnéztem a hatodikat is. (Főleg Vin Diesel miatt maradtam eddig.) Azt gondoltam, megint vissza fognak térni az utcai autóversenyzés baromira unalmas (de persze veszélyes) témájához, de szerencsére nem ez volt. Most a bűnüldözés szolgálatába állította a csapat a tudását. Feladatuk annyi, hogy elkapják a világ egyik legkeresettebb zsoldosát, akinek a motoros hadviselés a szakterülete. (Nem nagyon vágom, hogy ez mi akarna lenni. Van olyan SWAT/SEAL/akármi osztag, aminek az a fő feladata, hogy autókkal száguldozzanak? Ebben nagyon úgy tűnt.) Hülye sztori, visszaívelő szállal, de az autós jelenetek odavágtak rendesen. Én lepődtem meg legjobban, hogy mennyire tetszik. Még néhány meghökkentő csavar is volt benne, szóval várom 2015-ben a hetedik részt immár Jason Stathammel a főgonosz szerepében! (7/10)

(-)

Látszik, hogy nem szeretem az utcai autóversenyes filmeket, igaz? Merthogy ez is az, persze.... Annyira untam az első harminc percét, hogy nagyon rezgett alatta a léc, de aztán csak kibírtam és végül nem bántam meg. Amikor beindult a Need for Speed: Hot Pursuit-ot (emlékszik még valaki erre a PC-s játékra egyáltalán?) idéző verseny keresztül Amerikán, már be voltam szippantva. A történet lényegtelen, a színészek semmit nem mutatnak meg tudásukból, de a kocsik baromi jól mutatnak és az üldözéses jelenetek kiválóan voltak megcsinálva. (Az angol csaj jól nézett ki...) Az autós filmeket szeretők nyugodtan nézzék meg. (6/10)

42 (2013)
(A 42-es)

Igaz történet alapján készült sport-dráma az első fekete játékosról az amerikai profi baseball-ligában. (1947) Semmit nem értek a baseballhoz, ez után a film után sem tudnám elmondani, hogy kell játszani, mikor ki nyer, ráadásul a drámai részek sem voltak túl erősek és a diszkriminációról is vannak sokkal jobb alkotások, de azért érdekes volt, nem bántam meg, hogy megnéztem. (6/10)

Divergent (2014)
(A beavatott)

Annyi negatív vélemény - és a rajongók által még mindig sikerrel magasan tartott IMDB pontszám - után muszáj volt megnéznem. Asszony már látta korábban moziban és elmesélte az ott tapasztalt (nem rajongói) nézői reakciókat, szóval fel voltam ám készülve/készítve mindenre!!! Nulla elvárás után bevallom, sokkal rosszabbra számítottam, de így is fájdalmas volt azért. A film disztopikus világrendszere - öt kaszt, akik mind egy erényt testesítenek meg - egy agyrém, és ez az egész konfliktus alapja, szóval hihető, értelmes történetről eleve kár is beszélni. Az nincs. De a Bátrak - a katonaság, rendőrség - kasztja az valami kritikán aluli. Egy rohangászó-ugráló majom-punk csürhe, pont olyanok, akik ellen a mostani rendőrség (talán, esetleg) fellépne. A színészi játék is felejtős, a főszereplőnő - aki "meglepő módon" (a melle elárulja...) igazából 23 éves, nem kiskorú, szóval fiúk, már szabad szerelembe esni - aranyos ugyan, de nem Jennifer Lawrence, vagyis egy ideig még nem lesz ott az Oscar-díjazottak között. A rendező, az operatőr és a díszlettervező - a CGI-s szakemberekkel - azért kihozták, amit ebből a sztoriból (ami egy csomó sci-fiből lett gátlástalanul összelopkodva) ki lehetett. (A film egy sikeres könyvsorozat első részéből készült, ha nem tudnátok!) Hogy maradok-e a folytatásra is? Persze! :( (5/10)

(A harag tüze)

Christian Bale bosszút áll testvérért az amerikai Appalache-hegység redneck bűnöző-királyán, Woody Harrelsonon. Ez a két név és a(z egyszerű) történet egy igen jó filmet predesztinál már látatlanban is. A megtekintés után azonban egyszerűen muszáj a számat húzni, ugyanis unalmas volt és túlságosan  lassú - nem a jó értelemben véve. A karakterek klisések - a színészi játékkal mondjuk nem volt baj -, a történet semmi izgalmat vagy fordulatot nem tartogatott. B-listás film A-listás színészekkel. A vége legalább rendben volt... (5/10)

(Bűbáj és kéjelgés)

Spanyol horror-vígjáték, amiben néhány ütődött rabló szál szembe egy egész boszorkánykörrel. A film ígéretesen kezdődik, jó dumák és tényleg vicces - de semmi felejthetetlen -, kifacsart helyzetek vannak benne. A kezdés után kicsit leül ugyan, de legalább valamennyire szórakoztató marad. Sehol nem izgalmas azonban, se nem félelmetes vagy borzasztó. A színészek úgy ahogy rendben vannak, ahogy a történet is, bár a "szerelmi szál" azért nagyon nyögvenyelős benne. (A fiatal boszorkány hölgyike viszont tényleg nem volt rossz...) A komikus jeleneteket is inkább csak a géppuska gyorsaságú monológoknak köszönhetjük, mintsem a briliáns forgatókönyvnek. A vége felé van benne egy kifejezetten hosszú, unalmas és felesleges éneklős-táncolós jelenet, ami keresztbe tett az addig inkább a pozitív irány felé billenő véleményemnek. (5/10)

(-)

Ezt az amerikai horror-sci-fit még véletlenül sem lehet eredetiséggel megvádolni, hiszen egyszerűen a japán Battle Royal továbbgondolása. A történet szerint 80 embert valaki elragad és egy ismeretlen helyre szállít, ahol egymással versenyezniük kell egy előre kijelölt pályán. Kevés szabály van. Aki nem versenyzik, az meghal. Aki letér a pályáról, az meghal. Akit leköröznek, az meghal. Csak egy maradhat. Mi célból és ki tette ezt velük? Senki nem tud semmit. Az elragadott csoportban van járókeretes öregember, terhes nő, futó, kerékpárversenyző, bűnöző, fél lábú katona, szóval elég vegyes a társaság. A film B-C-D-ZS kategória minden fontos szempontból (színészi játék, forgatókönyv, rendezés, CGI), valahogy mégis működött, legalábbis nálam. Nem vártam semmi jelentőset, nem is nyújtott semmi maradandót. Kifejezetten jót tett neki, hogy jó ideig csak találgatni lehet, hogy ki lesz a végső befutó, mert a karakterépítős részekre egyszerűen nem lehet hagyatkozni. Az emberek úgy hullanak benne, mint egy háborús filmben. A verseny céljára így is ráhibáztam a vége előtt vagy 10-20 perccel, de kifejezetten kajáltam. Jó "poén" volt, elég beteg, hogy maradjak egy folytatásra is, már ha lesz belőle. Egész szórakoztató, ha nem várunk Oscar-esélyes művet a személyében. (7/10)

Megjegyzések

  1. Te végig bírtad nézni mind a 6 Halálos iramban-t??? Elismerésem! :P

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése