![]() |
Stephen King (1947 - ) |
A Setét torony sorozat első javított – ITT – és második – ITT – része után (ami természetesen szintén javított változat volt) gyorsan elolvastam a harmadik részt is, hiszen lassacskán a nyakunkon a negyedik rész megjelenése is – már ha idén tényleg ki akarják adni az Európa könyvkiadósok az összes részt –, én meg már tűkön ülök, hogy megtudjam, a négyes és ötös részek közé utólag beékelt négy-és-feledik kötetben, az Átfúj a szél a kulcslyukonban vajon mi történhet.
A Puszta földek – amit egyébként 1991-ben Bram Stoker-díjra is jelöltek – tehát a sorozat harmadik része, ami a második rész után négy hosszú évvel jelent meg. A felvezető majd a bevezető kötet után ennek a második felére végre már valóban összeáll Roland ka-tetje (harcos társasága), és a félkezű Roland eddigi társaihoz – a lábatlan skizofrén nőhöz és a drogos fehér fiúhoz – csatlakozik a tíz éves gyerkőc és egy már majdhogynem beszélő szőrmókus is. Nos, valóban nem tűnnek világmegváltó erővel rendelkező csoportnak, mindazonáltal az egymásba vetett töretlen hitük a legkülönfélébb veszélyeken is sikerrel repíti át őket.

HALÁL A SZÜRKÉKRE!

HALÁL A PUBIKRA!
Igazából csak ismétlésképpen – és a miheztartás végett – írom ide, mert nem nagyon akarom nyújtani feleslegesen a posztot és sokat ismételni sincs kedvem magam: King írói eszközei, stílusa mit sem változott a második részhez viszonyítva (az első ugyebár teljesen kilóg a következő részekhez képest). Izgalmas, olvasmányos, szórakoztató és drámai egyszerre, amiben az akcióban gazdag, kalandos részek szinte tökéletes arányban keverednek a karakterépítéshez elhagyhatatlanul fontos elbeszélő visszaemlékezésekkel. Azért csak szinte, mert a második részhez képest kevesebb a visszaemlékezés, ezeket a részeket pedig különösen szerettem. King ezen sorozata – ateistáknak a Biblia helyett – erkölcsi iránytűként is használható. Rolandot követve – hibáiból tanulva – sosem fogjuk elfelejteni atyáink arcát.
„…Susannah-nak eszébe jutott az az idő, amikor megkérdezte apját, egy csöndes, de mélységesen cinikus embert, hogy mi a véleménye, van-e Isten a mennyekben, aki beleszól az emberi történelembe. Hát, felelte az apja, azt hiszem, ennek ötven százalék az esélye, Odetta. Biztos vagyok benne, hogy Isten létezik, de nem hiszem, hogy sokat törődne velünk mostanában; véleményem szerint, mióta megöltük a fiát, fejébe vette, hogy Ádám fiaival vagy Éva lányaival nem sokat lehet kezdeni, és mossa kezeit. Okos fickó.”
Most nem vetettem össze az eredeti magyar kiadást (606 oldal – cca. 1.188.366 karakter) és az újat (694 oldal – cca. 1.122.198 karakter), de már a fenti adatból is látni, hogy nem nagyon lett kibővítve teljesen új jelenetekkel ez a könyv sem… Ettől persze még – és már – nagyon várom a Varázsló és üveg javított kiadását!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése