Ugrás a fő tartalomra

Tavaszi filmes I. - Sorozatok



Lassan több, mint két hónap eltelt mióta legutoljára filmajánlóval jelentkeztem. Ez alatt mondjuk nem sok időm volt mozizni, de azért néhány rövidebb sorozatot most is sikeresen letudtam. (Műfajilag most is elég vegyes-felvágott kinézete van a listának...)



Downton Abbey – Season III-IV.
(–)

Kicsit elmaradtam a kedvenc angol kosztümös sorozatommal, ami mondhatni semmiről nem szól – ez így ugyan nem igaz, de izgalom és váratlan fordulat az valóban nincs benne –, csak a főúri arisztokrácia első világháború utáni mindennapi életéről. Az vitathatatlan ugyan, hogy az izgalom faktora a nulla felé tendál, de nekem már az is elég, ha felcsendül a fő zenei motívum, és máris párás szemmel figyelem az előkelő főurakat és a gazdáikat megszégyenítően karót nyelt szolgáik lassú, békés életét.
A harmadik évadban a börtönjeleneteket kicsit erőltetettnek tűntek mondjuk, de az évad végi csattanó nekem nagyon bejött. Igazán szemét húzás volt, ami eléggé felpezsdítette az állóvizet. A színészi játék most is több, mint parádés, kedvenc szereplőt nem is tudnék kiválasztani közülük – na jó, az öreg báróné, vagy mi is a pontos rangja – és a díszlet is csodálatos. Biztos, hogy valamelyik előző életemben én vagy arisztokrata voltam, vagy cseléd (nem is tudom, melyik a valószínűbb...), de az biztos, hogy nekem mindkét csoport iszonyú szimpatikus valamiért. Asszony szerint azért, mert van stílusuk, egyenesek és gerincesek. Szeptemberben jön az ötödik évad. Nagyjából már most borítékolható, hogy arra is csak jókat tudok mondani majd. Örök kedvenc dráma kategóriában! [10/10]

Parks And Recreation – Season V.
(Városfejlesztési osztály)

A The Office befejezése után egyeduralkodó a vígjátékok közt, még akkor is, ha ebben az évadban azért volt pár gyengébb rész is. Nick Offerman élete alakítását nyújtja Ron Swansonként, amihez a többiek sokszor csak asszisztálni tudnak. Az önfeledt szórakozás garantált… már ugye, ha nem zavarnak a kínos poénok és a dokumentumfilmes jelleg. Azoknak, akik valamilyen közalkalmazotti munkát végeznek – kötelező! [9/10]

True Detective – Season I.
(A törvény nevében)

Az idei év egyik legfelkapottabb újonc sorozata. Nagy várakozással kezdtem el nézni a Matthew McConaughey és Woody Harrelson által megformált zsaruk nyomozását egy olyan sorozatgyilkos után, akit elvileg már évekkel ezelőtt elkaptak. A misztikus szálakkal is operáló sorozat mindenkinek – asszony, barátok és sok millió néző az egész világon – iszonyúan bejött, nekem annyira nem. Szörnyen lassú volt – nyolc részes az egész évad, de ebből legalább három részben az ég egy adta világon semmi nem történt, csak beszélgettek az asztal mellett –, a misztikus szál egy nagy nulla, hiába alapult Robert W. Chambers klasszikus horrorszerző novelláin, ráadásul a gyilkost már akkor kiszúrtam, amikor először találkoztak vele. (Igaz, ez csak szerencsés találgatás volt, ami a rengeteg megnézett zsaru-sorozat kliséin alapult, nem pedig annak, hogy kitűnő megfigyelő (netalán nyomozó) lennék.) A színészek játékába szerencsére nem tudok belekötni – az HBO-tól megszokott minőségű volt a casting – ezért nem volt szenvedés végignézni a filmet… McConaughey szerintem űberelte Harrelsont (de vele sem volt hiba), ami nekem azért meglepő volt. Az operatőri munka is több volt mint korrekt – a negyedik-ötödik rész környékén van egy filmtörténeti rekord, konkrétan egy jó néhány perces akciójelenet, amit vágás nélkül vettek fel (az azért odaver...) –, de a forgatókönyvért túlságosan lelkesedni már nem tudok. A vége kifejezetten lapos lett, de tudom, hogy ezzel az értékeléssel nem nagyon fog egyet érteni senki. [6/10]

Fresh Meat – Season I-III.
(–)

Vége a Misfitsnek, a Skinsből is már csak az utolsó évad van hátra, szóval bepánikoltam – mi lesz velem angol fiatalokról szóló sorozat nélkül? – és mivel ajánlották, belenéztem aztán gyorsan ledaráltam egyben az összes elérhető évadot. (Folytatásról egyenlőre nem hallottam.) A középiskolából frissen a felsőoktatásba került hat gyerkőc közös albérleten osztozik a külvárosban. Egymáshoz csiszolódásukról és bugyuta kalandjaikról szól ez a sitcom, ami a fentebb emlegetett kettőstől mindenben elmarad ugyan, de még így is szórakoztató volt. Kár, hogy a hat főszereplőből legalább kettő (de inkább három) kifejezetten unszimpatikus figura volt, a maradék háromból egy unalmas, de a felvágós (és roppant bunkó) J.P. és Howard, a kövér geek-srác jelenetei legalább viccesek voltak. A show közepe felé már a többieket is megkedveltem észrevétlenül. A végén már sajnáltam, hogy vége a harmadik évadnak. Néztem volna tovább. [7/10]

Siberia – Season I.
(–)

Alapvetően nem szoktam valóságshow-kat nézni – főleg nem az Édes élet és hasonszőrű társait –, ezért egy pillanatra elgondolkoztam, hogy nézzek-e egy eleve hamist, aztán a misztikus és horrorisztikus jelzőkkel levettek a lábamról. Tehát, adva van tizenhat ember a világ minden tájáról, akiket az isten háta mögötti Szibériába – közelebbről Tunguszka mellé, ha ez mond valakinek valamit... – vittek a tv-s producerek, hogy ott túléljenek mindenféle megpróbáltatást egy játékban, amiben abszolút nincsenek szabályok. A győztes egy zsák pénzt kap. No, ebbe a koncepcióba aztán minden belefér. Vérgőzös horror, ha elszabadulnak az indulatok, idegen invázió, ha a tunguszkai meteort UFO-s körítéssel kívánják tálalni, pszichológiai terror, ha kicsit intellektuálisabb irányba viszik a showt, tehát tényleg bármi. A sorozat végig kézi kamerás felvételekkel dolgozik, jól rázkódik tehát minden, és szerencsére az operatőröket is megpróbálták bevonni a történetbe az alkotók – több-kevesebb (a vége felé inkább kevesebb) sikerrel. Az évad első pár része rohadt lassú, a szereplők nyilatkoznak, ismerkednek, stb, mintha csak tényleg egy ócska reality lenne – a legunalmasabb misztikus sorozat jelzője simán megilletné –, de aztán eléggé beindulnak az események és izgulós, „félelmetes”, megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Aztán valahol a 2/3-nál szétesik az egész koncepció és az utolsó rész legvégéig tart is ez a mélyrepülés. (Még nem tudom, lesz-e második évad, de az elsőnek nagyon köcsög a lezárása...) Egyszóval: inkább ezt nézném az összes valóságshow közül, ami megy a tv-ben, de mégis bosszantó, hogy a Siberia alkotói MINDEN ziccert sikeresen elpuskáztak. Kihagyott lehetőségek igazi aranybányája a sorozat, amit ennek ellenére is ajánlok bepróbálásra, mert a koncepciója elég ötletes volt. Az ismeretlen színészek közül kettő-három teljesen rendben volt, a többség viszont elég amatőr. Misztikus kaland, aminek kifejezetten jó lett a vége, de sajnos nem tudom, hogy lesz-e folytatása. [6/10]

Spartacus – War of the Damned
(Spartacus – Vér és homok)

A CGI-vel felturbózott történelmi gore és softpornó sorozat is véget ért. Spartacust és a rabszolgafelkelésben részt vevő többieket mind elpusztították a gaz rómaiak. A sorozat kezdete óta tudtam – jobban mondva általános iskola ötödik osztályától –, hogy ha végig viszik sikeresen a filmet, ez lesz a vége. Mégis azt vártam, hogy valahogy megmenekülnek. De nem. Igazából „történelmi” filmen a 300 óta nem szórakoztam ilyen jót. Kicsit talán túlzásba volt már víve benne az erotika – ezt se hittem, hogy leírom valaha is –, csatákra vágytam, de végül azokat is megkaptam. Hősiesség, halálig tartó bajtársiasság, szabadságvágy. Mindannyiunknak ismerős Spartacus megható története, megunni mégsem fogjuk sosem. Az utolsó évadban a római hadvezért – és azt a köcsög fiát – alakító páros kiváló választás volt a szerepekre. [10/10]

Brooklyn Nine-Nine – Season I.
(Brooklyn 99: Nemszázas körzet)

Egy másik újonc, szintén zsarus, de jóval komolytalanabb hangvételűnek szánták, mint a True Detective-et… vagy bármelyik másik zsarusorozatot írhatnám a Nagyon Különleges Ügyosztály óta. Ez elé is várakozva ültünk be családostul, aztán a húsz perces rész első fele sem telt még el, mikor értetlenkedve arról kezdtünk pusmogni, hogy ez most mi a p.csa akart lenni? Egyáltalán  nem volt vicces, még szórakoztató sem nagyon, ellenben irritáló volt Andy Samberg (ő a The Lonely Island paródia-zenekarból lehet ismerős inkább, mint a moziból) és társai csetlés-botlása. Később cseppet javult a helyzet – vagy csak beleszoktam – és egy-két vicces jelenet minden részben akad, de még most is elég középszerűnek gondolom. Kaja közben elmegy, de sajnos semmi extra. [6/10]

How I Met Your Mother – Season IX.
(Így jártam anyátokkal)

Ezt is már csak azért néztem végig, mert kilenc éve megy, és ez volt az utolsó évadja. Ráadásul lezárták a sztorit, nem csak egyszerűen véget ért, mint oly sok másik, de az igazat megvallva nem fog hiányozni. Kaja mellé könnyen találok másik húsz perces vígjátékot. Ez az évad ráadásul még a rosszabbak közt is volt, nem lehetett már Barneyn sem annyit vigyorogni, mint régen. Régen a legjobbak közt volt – a "jóbarátos"-kategóriában –, de túlhúzták ezt is pár évvel. [6/10]

Megjegyzések

  1. Downton Abbey még mindig nagy kedvenc ,még akkor is ha látszólag nem történik semmi .az öreg grófnő most nem jut eszembe a neve az egyik kedvencem .
    Parks And Recreation /Városfejlesztési osztály /na igen mintha itthon játszódna a főnök Ron Swanson zseniális a munka undorával .
    Spartacus több ilyen sorozat kellene harc-szex-erőszak .és nincs megvágva az álszent kamu gyermek védelem nevében adják késő este és meg van oldva.
    Brooklyn Nine-Nine amennyire vártam hát annyira nem érdekel már most megnézem ,de nem lesz rossz éjszakám ha lemaradok róla..ezerszer jobb sorozat szerintem a A meló (2001–2002) igaz csak 2-évad de megéri .

    How I Met Your Mother már nem is tudom mikor tetszett igazán jó pár évad óta csak kínlódtak vele ,már rég be kellett volna fejezni.

    VálaszTörlés
  2. Az előző sorozatos posztnál említettem a Breaking Bad-et. A kezdeti nehéz indulás(1-2 évad) után a harmadik évaddal elkezd beindulni a sorozat. Az idegesítő karakterek is elkezdenek változni a normális irányba, és végre tényleg látunk személyiségfejlődést a főszereplőknél is. Szóval, ha végigszenvedi az ember a piszok lassú beindulást, akkor utána a harmadik évadra megérik a sorozat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt ismerem. Iszonyú jó. Az utolsó évadnál tartok, de nem néztem még meg - direkt -, mert akkor vége lesz. :( Ugyan ez a problémám a Skinssel (7. évad) és a Friday Night Lights-al (abból még szerencsére kettő van hátra, de ha annak vége, akkor mi lesz velem...?) :D

      Törlés
    2. Igazából én a House-val voltam úgy, hogy mi lesz, ha vége, mihez kezdek magammal, még úgy is, hogy az utolsó évad elég gyengére sikeredett.

      Törlés
    3. Én is szerettem nagyon!
      Nem teljesen House - mert nem "sima orvosos", hanem "pszichiáteres" -, de ajánlom nézz rá a Dag című norvég sorozatra. Tegnap fejeztem be pont az első évadot (csak ahhoz van felirat sajnos még). Zseniális. :)

      Törlés
  3. A True Detective iszonyat jó volt. Rohadt lehúzós déli mocsok. Mellé a "feldobós" bűnügy. Meg a két eszement főszereplő.. Szerintem nagyon eltalálták az egészet.

    A Breaking Bad-et végigszenvedtem. Nem értem a mai napig, hogy miért istenítik annyira. Tele van annyi balfaszkodással, hogy a falnak mentem tőle.
    Egyébként már rég vége, úgy hogy nézheted :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése