Ugrás a fő tartalomra

Anthony Ryan - A Vér Éneke






Anthony Ryan (1970-)

Az 1970-ben született, skót származású író 2011-ben, saját kiadásában jelentette meg A Vér Énekét, de a hatalmas siker után 2012-ben az angliai óriáskiadó, a Penguin Books megvette a regény – és folytatásainak – jogait. (Előre láthatóan 2014-ben jön is a Tower Lord, majd 2015-ben a Queen of Fire). A Hollóárnyék-trilógia mellett a szerző egy noir hangulatú sci-fi kisregény-sorozaton, a Slab City Blues-on dolgozik párhuzamosan.

…a legjobb fantasy debütálás… …az egyik legjobb fantasy, amit valaha olvastam… …egy zseniális író első könyve… …óriási tehetség… Ilyen, és ehhez hasonló figyelemfelkeltő mondatok sorát olvashatjuk szinte bármelyik könyvön, amit leveszünk a boltok polcairól. Talán lassan már immúnissá is válunk rájuk, főleg, ha a szerző valóban ismeretlen, és az éppen méltatott mű az első regénye. Természetesen most is hasonló ajánlásokkal találkozunk a borítón, de én az egészséges kétkedés jogát még akkor is megtartottam, mikor a Goodreads.com-on azt láttam, hogy A Vér Éneke több mint tizenegyezer értékelés után is 4.58-on áll. (Azoknak jelzem, akik nem jártasak a Goodreads értékelésében, hogy ilyen magas értéket én még nem láttam. Senkinél! Soha! Még a manapság az egyik legfelkapottabbnak számító fantasy-író, George R. R. Martin könyvei is bőven elmaradnak ettől az értéktől…) Na, gondoltam, lássuk csak, mit tud Anthony Ryan, amit más nem…

A fantasy zsánerének ezer és egy ága van. Valamennyire természetesen mindet kedvelem – kivéve a paranormális irányzatot –, de nem titok, hogy magasan az epikus vonal a kedvencem. Ezen belül is azok, amelyek borongós, sötét hangulatúak – a romantikus vonal az abszolút minimumon –, és az sem árt, ha van benne néhány nagy volumenű ütközet is. Nos, ez a könyv pontosan ilyen – igaz, azért dark-fantasynak nem nevezném –, mintha csak nekem íródott volna!

„…Mindig hibát követnek el azok, akik alábecsülik egy kövér ember harci képességeit.”

A történet első fele egy tipikus fejlődésregény, ami az olvasó elvárásait minden szempontból maximálisan kielégíti. A fiatal legény bekerül a harcos-képzőbe, ahol később kemény munka árán a testvériség elismert tagjává, a Hit védelmezőjévé válik. (Ez a rész egyébként Dave Duncan Az aranyszín lánc című könyvéhez nagyon hasonló, szóval akinek az tetszett…) A szerző remekül építi fel a főbb karaktereket. Az aprólékos és fordulatokban gazdag, nagyjából háromszáz oldalas részben megismerkedünk a jellemekkel, motivációkkal és rengeteg homályos utalással, sejtelemmel találkozunk, amiknek majd csak később – esetleg csak a későbbi részekben! – döbbenünk rá a jelentőségére. Ryan stílusa egyszerűen pazar. A sok nagyobb időbeli ugrás miatt folyamatosan pörögnek a sokszor meghökkentő események. Az is igaz viszont, hogy humornak – vagy legalább cinikus beszólásoknak – a nyomát sem fogjuk találni, ami esetleg hiányozhat azoknak, akik Mark Lawrence-féle (ő nálam most az egyik etalon, ha stílusról beszélek) narrálásra vágynak. A feszültség viszont lapról-lapra, próbáról-próbára, halálesetről-halálesetre folyamatosan növekszik, míg végül a harcosnak tanulók maradékából egy egymásért halálig hű csoport alakul ki.

„…különbség van a katona és a harcos között. A katona fizetségért vagy hűségért küzd. Mi a Hitért harcolunk, és háborúval áldozunk az eltávozottaknak.”

Aztán, mikor a könyv második felében a szerző iszonyatosan felpörgeti az eseményeket, persze kiderül, hogy semmi sem úgy van ám, ahogy naiv főhősünk gondolja. Birodalmi intrikák, hadjáratok, csaták és ostromok követik roham tempóban egymást. Árulás, gyilkosságok és még több megoldásra váró rejtély, próféciák, betegség, mágia és túlvilági lények keserítik a maroknyi hős életét. …és a könyv hirtelen még az eddigieknél is sokkal jobb lesz! Halálig tartó hősiesség, barátság, romantika (jó fajta, nem az a nyálas sz.r…), folyamatosan fejlődő, több dimenziós szereplők, pazar csataleírások és egyre több apró részlet, ami miatt az addig megismert világ (a négy már egyesült, de mindig forrongó királyság és az alpiri Birodalom) élővé, lélegzővé, a könyv pedig egyszerűen letehetetlenné válik.


Az alaptörténet nem túl bonyolult egyébként – bár sok szereplő nevét kell megjegyezni –, de a fő szál mögött lapuló cselszövő kilétét nagyon sokáig nem tudtam kitalálni, ezért még az utolsó oldalak is tartogattak meglepetést. (Fantasyban ez azért elég ritka.) Bár a kötet eseményei lezárulnak, nem egy óriási cliffhanger a vége, de annyi megválaszolatlan kérdés, mellékszál maradt nyitva, hogy lehetetlenség (és durva spoiler is) lenne még csak felsorolni is. Annyira várom már most a második részt – angolul idén jelenik meg, szóval remélhetően magyarul 2015-ben olvashatjuk már! –, hogy legszívesebben azonnal folytattam is volna azzal! Most is bebizonyosodott tehát, hogy nem kell a stílust megújítani és mindenáron új utakat keresni, csak ilyen szuper regényeket kell írni.

„…A király igazsága kemény igazság.”

Egy szó mint száz, Anthony Ryant örömmel üdvözlöm a kedvenc íróim sorában. Amennyiben egy trilógiából messzemenő következtetést merészelhetek levonni, úgy kijelenthetem, hogy debütáló regényével azonnal sikeresen csatlakozott az általam legnagyobbra tartott néhány zsáner-íróhoz. Nevezetesen Steven Eriksonra, George R. R. Martinra, Mark Lawrence-re, Patrick Rothfussra, Joe Abercrombie-ra és Glen Cookra gondolok. A valaha élt egyik legnagyszerűbb mesélőtől, David Gemmelltől – akinek, mint kedvenc szerzőjének, az előszóban mond köszönetet – annyiban elmarad azért egy kicsit, hogy a stílusa nem annyira tömör, férfias, de ez most konkrétan csak annyit jelent, hogy magvas, idézni való egysorosokat nehezebben találtam a műben, mint egy Gemmell regényben. Annyi baj legyen! Biztos vagyok benne, hogy a kötet a Moly.hu-n is hamar a TOP 10-ben fogja találni magát fantasy kategóriában – megérdemelten –, és a Goodreads-es értéken sem csodálkozom már.

Hatalmas köszönet a FuMax Kiadónak, amiért lehetővé tették, hogy kis hazánkban – a könyvön dolgozókat leszámítva – elsőként, még megjelenés előtt olvashattam el ezt a zseniális regényt! Most egy ideig újra sci-fit fogok olvasni, mert nem igazán hiszem, hogy idén ettől jobb fantasy akadna a kezembe. (Steven Erikson – ha megjelenik egyáltalán a Harangszó a kopókért – vagy Dave Duncan új könyve esetleg még megszoríthatja, más nem nagyon hiszem.)

„…Az éhség sokféleképpen próbára tesz bennünket.”

A még kiadás előtt álló könyvet legnagyobb sajnálatomra a netes közösségi fórumokat látogatók már kétszer is megtalálták maguknak nagy vitákat generálva körülötte. Először az első borító-változat miatt, ami Sánta Kira munkája. A szerző maga köszönte meg a honlapján, hogy a magyar kiadó nem volt rest és egy random kard és/vagy lovagos téma (az eredeti borító is valami hasonló) helyett saját borítót festetett a könyv számára. Konkrétan szeretem Kira munkáit és ez a borító – az enyhén mangás beütéssel a cél egyébként a szélesebb (és fiatalabb) olvasói rétegek megszólítása volt – sem lett rossz, de mivel be vagyok gyöpösödve, nekem is jobban tetszett volna egy sötétebb, konvencionálisabb kép (mondjuk egy pajzs), még ha az unalmasabb is esetleg, meg nem a könyv egyik fontos fordulópontját ábrázolja, mint a javított, végső változat. Mindegy, ez a kiadó döntése és végül is nem csúnya ez a kép sem a hollóval.


A másik nagyobb port kavaró téma – ami egy ennél a bekezdésnél jóval hosszabb saját posztot is megérne – pedig a kötet árazása volt. A majdnem ötezer forint valóban húzós – a FuMax kiadó többi kötetéhez képest –, de egyrészt több helyről jelentős kedvezménnyel is be lehet szerezni, másrészt a zúgolódók nagy része fele ennyiért sem venné meg. A könyv ráadásul keménytáblás (plusz pont!) és alig drágább, mint a Tövisek Császára, de egy komplett Assassin’s Creed regénnyel hosszabb tőle, pedig már az is vaskos könyvnek számított. Azt se felejtsük el, hogy ez a könyv gyakorlatilag két kötet! Nem csak a több mint hatszáz oldalas hossza miatt, hanem mert a történet is két jól elkülöníthető részre válik szét – pont a könyv felénél. Az elsőben a harcossá válásról, a kiképzésről, aztán pedig a kalandokról, a háborúról van benne szó. Ez persze nem vigasztalja majd meg azokat, akik egyszerűen nem engedhetik meg maguknak a regényt, de ettől még igaz. Még örülök is neki, hogy a FuMax bevállalta ennyiért ezt a regényt, hiszen azt is lássuk, hogy az olvasók nagy része pedig állandóan azon háborog – köztük én is mindig! –, hogy más kiadók, például a Delta Vision meg két részre bontva adnak ki egy könyvet, sokszor jóval meghaladva így még ezt az ötezer forintos árat is. (Viszont ebben a gazdasági helyzetben őket sem akarom bántani, hiszen ők legalább megbízhatóan kiadják azokat a műveket, amiket annyira várok.)

A regényt egyébként kölcsön fogom adni a már régóta nyugdíjas anyámnak is, aki most éppen Mark Lawrence „tövises” sorozatának második részét olvassa… és imádja! Ez is tetszeni fog neki.

Megjegyzések

  1. Elolvastam a face-es ajánlót és az volt az első érzésem, hogy full gagyi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A face-en csak a hivatalos fülszöveg és egy link van... :P

      Törlés
  2. Válaszok
    1. FB? már nem is tudom, de olvastam valahol.

      Törlés
    2. A kiadó nyilatkozatot adott ki arról, hogy az 50%-os rendelési lehetőség átverés. Kíváncsi vagyok, erről tud-e a Szukits is, és milyen barátságos szóváltás alakult ki köztük :D
      A Delta Vision azért rossz összehasonlításhoz, mert náluk ott a Könyvroham, a Fumaxnál hasonló sincsen. Derék, hogy nem bontják két kötetre az egy könyvet, de a normalitásért akkor sem jár dicséret, ha sokan nem normakövetőek.

      Törlés
    3. A Szukitsost en is hallottam, de attol meg 25-35%-os kedvezmeny siman elérhetô bárhol.
      A Könyvroham elég jó cucc valóban, de eddig nem volt ilyen ott sem (kíváncsi vagyok egyébként, hogy ez hogy érheti meg a DV-nek és ha meg megéri, akkor miért kell 3x annyiért adni a könyveket. (bármelyik kiadónak, nem csak a DV-nek...)). De mint írtam is, nem akartam ôket ekézni, sôt!

      Törlés
    4. Szerintem úgy éri meg nekik, mint az ulpiusnak tonnaszám adni könyveket három-ötszáz forintokért, csak akkor már korrektebb a DV, mert a kemény könyvmolymagnak kedvez azzal, hogy új könyvekhez is lehet olcsón jutni, a többiek meg nem élnek vele, mert lusták összefogni, utánamenni a dolognak. Tavaly már volt egyébként.
      A szukitsost láttam is, nemcsak hallottam, tényleg sumák dolog ez így a Fumaxtól, meg ez a leugatós stílus... na mindegy, ugorgyunk =)

      Törlés
    5. valszeg a DV-nek azért éri meg, mert így tőlük vásárol, akinek van egy kis gógyija, és az tuti pénz nekik, míg a kereskedői rendszerről mindenki hallott már ezt-azt, és az ugye vagy bejön, vagy nem.
      a szukitson én láttam is, nem csak hallottam, bár nem éltem vele, mert sztem elég tucatkönyv az alapján is, amit leírtál. lehet, hogy a jobb fajtából, de ez kevés ilyen előzmények után, főleg, hogy elég sterilnek tűnik.

      Törlés
    6. Az elôzmények ismeretében gondoltam, hogy téged nem tudlak meggyôzni.
      Tucatkönyv? Steril? Ha szerinted tényleg ez jön le a posztból, akkor valamit nagyon elszúrtam. Ez biztosan az én hibám, szóval kérlek, minden méltatásomat szorozd be mondjuk 1000-el, úgy majd "képbe leszel". :D Tudom, hogy te is birtad az aranyszín láncot. Ez legalabb olyan jó, csak kétszer olyan hosszú. Oldalak számában és a történetben szintén.

      Törlés
    7. igen, nagyon is bírtam, de aranyszín láncot már olvastam. :D
      a fülszöveg alapján teljesen tucat. a poszt alapján meg valami ilyesmit olvasok most Abercrombie-nál, szóval nem a te hibád egyáltalán, a poszt az jó lett.
      igazából a beleolvasó sem győzött meg, és nem dacból, tényleg. a fordítás elrontotta már Sullivannél is a stílust, és itt sem estem tőle hanyatt. magyarul semmiképp nem olvasom el, de ha párszor elolvasom a posztod, az angolnak fogok adni esélyt.:))

      Törlés
  3. 1 :előrendelés leadva
    2: nagyon várom
    3: nem lehet hogy te már el is olvastad ez nagyon igazságtalan ./most egy kicsit nem kedvelek :)/
    4: de tényleg már el is olvastad?
    5: a borító nekem nem tetszik igaz nem is fogom nézegetni -inkább olvasnám márt végre.

    További szép napot.

    VálaszTörlés
  4. Azért a goodreadshez megjegyezném, hogy van a fantasy zsánerben ennél jobbra értékelt könyv, Brandon Sandersontól The way of the kings 4,59, a Words of radience 4,79-en áll. Amúgy nagyon tetszett az ismertető, érdekesnek tűnik a könyv, várom a megjelenését. Egyébként szerintem egész jó a magyar borító.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz, nem voltam elég figyelmes. :) Viszont ezek egyike sem jelent még meg magyarul. Ráadásul a Words kint is egy hónapja jelent meg, a szerzô is egy befutott nagyágyú, szóval ezek kb. még csak a rajongói értékelések (igaz abbol már majd 10000....) A vér... meg kint van 3 éve, elsô rész, ismeretlen író - nem hiszem h sok elvakult rajongóval kell számolni azokban az értékelésekben.

      Törlés
  5. Gondoltam megkérdezlek emailben, hogy nem kaptad-e meg a kiadótól előolvasásra, de post formájában itt a válasz.:D

    A 60 oldalt elolvasva, amit a kiadó közzétett, azt kell mondanom, hogy tele van klisékkel. Az egész egy klisé halmaz. Hirtelen tudnék mondani vagy 5 könyvet, ami ugyanilyen. Mégis van benne valami, amiért a 60 oldal után azt mondtam, hogy azonnal adja ide valaki a folytatást, mert ezt olvasni kell. Iszonyatosan beszippantott, de én is úgy vagyok vele ahogy te, ezek a típusú fanatasy könyvek a zsánereim. (Érdekes, ahogy egyre idősebb vagyok, egyre kevésbé kötnek le a scifi könyvek. Pedig régebben mindkét műfajt ugyanannyira szerettem)


    Viszont ha már említetted a FUMAX-os balhékat, azért a könyv borítósról megosztanám a gondolataimat. Szerintem a kiadó iszonyatosan túl reagálta a témát. Semmilyen bántó hozzászólás nem volt senki részéről, egyszerűen leírták a véleményüket az emberek, hogy nekik nem annyira jön be a borító. Ezért nem is értem a kiadót, ha nem tetszik az olvasók véleménye, akkor minek osztja meg előre a borítóterveket?! Vagy negatív kritika nem jöhet, csak olyan amiben az olvasó fényesre nyalja a kiadó sejhaját?! Személy szerint nem is szimpatikus a FUMAX.
    Egyébként nekem sem tetszett a borító, a módosított borítótól sem vagyok elájulva, de jobb, mint az első. Az is igaz, hogy én nem szeretem Sánta Kira munkáit. Egyszerűen amit eddig láttam tőle az elborzasztott. Nyilván ez ízlések és pofonok, tehát nem a művésznőt szeretném bántani, hanem ami technikát használ azt nem szeretem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Epikus - "középkori" - fantasy történetből olyat, ami sikeresen kikerül minden sablont, szerintem már nem lehet írni. Így akár az összes ilyen könyv jellemzésébe oda lehet biggyeszteni előre a "klisés" jelzőt, csak az leírva nem néz ki túl jól, még ha igaz is. Engem nem is zavarnak a klisék egyébként, főleg ha találok mellettük olyan dolgokat, amik az adott könyvben egyediek vagy kifejezetten jól sikerültek. (Hangulat, humor, váratlanság, stb...) A Vér Éneke eleje szerintem is úgymond sablonos - de én zabálom ezeket a szegény-legény-felnő-a-sorsához típusú sztorikat, szóval... -, de később belelendül és sokat változik a könyv. (Mondhatni azt is, hogy nem a fantasy-s kliséket használja egy idő után, inkább a drámai, történelmi-háborús regényekét, ettől pedig váratlan, tehát élvezetes a könyv.) A narrálás pedig végig kiváló, öröm olvasni a regényt. (A "vér éneke" pedig (később) egyedi és fontos vonása lesz a könyvnek, a folytatásokban pedig várhatóan még több szerepe lesz majd.)

      A Fumax - blogger és olvasói szemmel nézne - a kiadók azon kis csoportjába tartozik, akik tényleg normálisak. Mindig lehet velük beszélni (emailre gondolok), válaszolnak a kérdésekre - lehet, hogy néha hevesebben is, mint kéne -, ötletekre, stb. (Viszonylag kis kiadóként ez nekik nyilván könnyebb, mint mondjuk az Alexandrának pld.) A lényeg, hogy VELEM mindegyik munkatársuk mindig kedves, segítőkész és figyelmes volt. Nem tudok rosszat mondani rájuk, de nem is akarok. (Lenne több olyan kiadó is, akikre tudnék rosszat mondani, igaz, ott sem rosszindulatról beszélnénk, inkább figyelmetlenségről / érdektelenségről.)
      Személyesen is ismerem Kirát - hamarabb ismertem meg, mint hogy a munkásságára felfigyeltem volna (magyarul azt sem tudtam addig, hogy miket rajzolt (vagy hogy rajzolt egyáltalán...)) -, aki egy kedves, nyitott jelenség. (Szóval elfogult vagyok, igen.) Nekem a technikája ráadásul pont hogy tetszik. Nem az "ázsiai" beütésre gondolok ezen a borítón, hanem mondjuk a Moorcock könyvborítókra, a Zoo City-re vagy a Fraktálhercegre. De hát ízlésről nem érdemes vitatkozni valóban, ráadásul nekem - állítólag - nincs is valami sok érzékem a dologhoz. :) Ezért nekem is jobban bejött volna egy olyan stílusú borító, ami a legnagyobbra hagyott képen látni itt a posztban (vagy még jobban az a sok zászlós, nyílvesszővel átszúrt figurás a végén - még ha semmi hasonló sincs a könyvben). De nem olyan lett, mégse kesergek. Viszont örülök, hogy keménytáblás lesz. :)

      Törlés
    2. Nyilván igazad van abban, hogy újat alkotni klisék nélkül lehetetlen, vagy iszonyú nehéz, és ez nem csak az epikus fantasyra igaz. Nem is ezért mondtam, csak szemet szúrt. Ettől független, ahogy írtam, engem kilóra megvett az a 60 oldal. Az igazán zseniális író többek között abban mutatkozik meg, hogy ezeket a kliséket, hogyan tudja felhasználni. Lásd Abercrombie-t, aki a varázsló-barbár-harcos karaktert mennyire jól oldotta meg, mennyire kiforgatta őket. Glokta karakterére kimerem jelenteni, hogy minden idők egyik legjobban sikerült szereplője.

      Ami elkeserítő, hogy ma reggelre az Alexandra 1 héttel eltolta a megjelenés időpontját, tegnap azt hittem, hogy ma délután már mehetek a könyvért.

      Törlés
  6. én is úgy terveztem hogy ma megyek és megveszem- kicsit szomorú vagyok.

    VálaszTörlés
  7. Tegnap megrendeltem a Szukitstól a Harangszó a kopókért+ Vér éneke kombót mindösszesen 6.577 Ft -ért szállítási költséggel együtt :) Ez tűnt a leggazdaságosabb megoldásnak, május első hetében szállítják, bár az Erikson könyv miatt tegnapra is régen késő lenne már :)

    VálaszTörlés
  8. Kicsit kacifántosan - Alexandra a megjelenését eltolta 1 héttel, így lemondtam a megrendelést, és máshonnan vettem meg -, de tegnap délután befejeztem a könyvet.

    Egy nagyon jó könyvet sikerült elolvasnom. Egy tény, hogy a fent felsorolt írók nyomába nem érhet még Ryan, de neki ez az első könyve, és majd meglátjuk a trilógia végén, hogy hová/merre fejlődik az író.

    Negatívumot nem mondanék, mert még azt hiszi valaki, hogy mégsem tetszett a könyv. (Pedig sajnos tudnék sorolni.)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése