Ugrás a fő tartalomra

Stephen King - A harcos







A feketébe öltözött ember a sivatagon át menekült, a harcos pedig követte.” Ezzel az 1970-ben sebtében papírra firkantott ikonikus mondattal vette kezdetét Stephen King epikus terjedelmű Setét Torony sorozata. A harcos végül nyolcévnyi küzdelem gyümölcseként 1978-ban öt fejezetre bontva a Magazine of Fantasy and Science Fiction című lapban jelent meg először, és a könyvváltozat megjelenéséig még további négy évet kellett várni. Az író szerelemgyerekének tartott történetet eleve több részesre tervezte King, ám ez sajnos nem jelentette azt, hogy a folytatások rohamléptekben követték volna egymást. Már a második részre, A hármak elhívatására is egészen 1987-ig kellett várni, ami A harcos lezáratlanságát tekintve igazi erőpróbát jelentett a rajongóknak. A sorozat utolsó, hetedik kötete, A Setét Torony végül 2004-ben, tehát harmincnégy évvel az első mondat leírása után jelent meg. Igazi kínszenvedés volt abban az időben Setét Torony könyveket olvasni és közben reménykedni, hogy egyszer a lezárást is kézbe vehetjük. Mikor az olvasók fellélegeztek, hogy a ciklus végre elkészült és nem fenyegeti úgy a befejezetlenség réme, mint sok más szerző grandiózusabb vállalkozását – ez King alkohol- és drogproblémái ismeretében, illetve az 1999-ben bekövetkezett, majdnem a szerző életébe kerülő gázolás fényében egyáltalán nem volt valótlan félelem –, 2008-ban először egy novellával majd 2012-ben egy újabb, a negyedik és ötödik rész közé illeszthető résszel bővült a Setét Torony univerzumában játszódó történetek sora. Ezzel az új résszel King talán végre elérte eredeti célját, és valóban A Setét Torony lett a világtörténelem leghosszabb – összesen nagyjából ötezer oldalas –, népszerű könyve, ami egyetlen történetet mesél el.

Stephen King neve hallatán legelőször a talán kissé elcsépelt és már régen túlhaladott „horror-király” jelző ugorhat be az egyszeri olvasónak. A Setét Torony sorozat illeszkedik ugyan az ilyen stílusú művek közé is, hiszen rengeteg misztikus, horrorisztikus vonás akad bennük, ám egyszersmind jóval több is náluk. Ezt már az is jól jelzi, hogy az A Gyűrűk Ura letagadhatatlan inspirációja mellett Sergio Leone A jó, a rossz és a csúf című westernfilm-etalonjának megtekintése adta a végső lökést a könyv megírásához. A sorozat tökéletes elegye sokféle műfajnak, irodalmi- és kulturális utalásoknak. Egy westernbe öltött klasszikus – királyos-lovagos – fantasy történet ez poszt-apokaliptikus köntösbe bújtatva és egy csipetnyi science-fiction- és horror-elemmel fűszerezve. Amennyiben ez nem lenne elég, King eme történetfolyama segítségével sikeresen kapcsolta össze mindegyik önálló regényét – és más írók, köztük például H.P. Lovecraft szörnyalakjait – is egyetlen hatalmas, közös King univerzumba, sőt egy későbbi részben az író maga is a regénye egyik szereplőjévé válik. Elég jól hangzik, nem? Engem legalábbis ezzel már 1998-ban – az első rész első magyar kiadásánál – megvettek maguknak.

Apropó kiadások. Tavaly az Európa Könyvkiadó harmadszor is megjelentette a sorozat évek óta hiányzó első két kötetét, ami ugye önmagában is dicséretes tett. Erre azonban nem csak a nálunk szintén tavaly debütáló négy-és-feledik kötet megjelenése adta az apropót, hanem az a kicsit sem elhanyagolható tényező, miszerint King még 2003-ban kiadta az eredeti könyvek szövegileg javított, tartalmilag pedig bővített verzióját. A harcos legújabb változata, ami most először olvasható tehát magyarul, harminckét oldallal lett így hosszabb. De miről is szól az első rész és mi is az a Setét Torony?

A Setét Torony a világmindenség abszolút közepe. Az egész univerzum, sőt minden egyes párhuzamos univerzum, minden alkotóeleme kapcsolatban áll vele. A tornyot nyolc sugár tartja, amik ha elszakadnak, a világok elcsúsznak, széttörnek és végül minden elpusztul. A torony megmentésére, és egyben annak legfelső emeletére, hogy megtudja, kit rejt az építmény, Istent-e vagy magát a Sátánt, készül feljutni Roland Deschain – a harcos –, országa nemességének és egyben egész civilizációjának utolsó képviselője, Artúr király egyenes ági leszármazottja.

Az első részben megtudjuk, hogy a feketébe öltözött varázsló, Walter o’Dim a felelős mindazokért a szörnyűségekért, amik Roland országának bukását okozták, aki ezért megesküdött arra, hogy elkapja. Az üldözés a középkori szintet alig meghaladó technikai fejlettségű hegyes, sivatagos vidéken folyik, ahol Roland két colt-ja – amit harcossá (és így férfivá) avatásakor kapott meg szüleitől és fegyvermesterétől – sosem látott, sosem ismert csoda, legendákba illő tárgy csupán. Az időtlen-idők óta folyó hajsza során visszaemlékezéseken keresztül tárul fel egyre több minden a főszereplő gyermekkoráról, réges-rég elhullott társairól, barátairól. Lassan megismerjük elszánt, céltudatos jellemét és – tanárai szerint legalábbis – lassú, de állhatatos gondolkodásmódját. Eközben a fullasztó, vakító portól sárgálló végtelen, elfeledett vadnyugati határvidék is megfestődik a szemeink előtt – bár azt nem mondhatjuk, hogy élettel telne meg, köszönhetően főleg a két colt-nak –, mialatt a főhős a nyomorban tengődő emberek mellett beszélő állatokkal, mutánsokkal és élőholtakkal is sikeresen összefut.

"...A harcost arra tanították, hogy megadja Allie-nek, amit kért. Fajtája utolsó képviselője volt, nem csupán a szája ismerte a Nemes Nyelvet. A fegyverek belezúgták dörgő, dallamtalan melódiájukat a levegőbe."

Tizenöt év távlatából, mikor ugye először olvastam a könyvet, úgy emlékeztem vissza rá, mint egy olyan műre, amit nagyon szerettem, de a további részekkel összehasonlítva egészen másmilyen tempójú – lassabb, hovatovább unalmasabb –, bevezető, tapogatózó, ismerkedő írásra. Az újraolvasás során két dolog lett biztos a számomra. Az első – főleg az utolsó rész lezárásának ismeretében már –, hogy erre az újraolvasásra sok mindent lehetne mondani, de hogy untam volna, azt biztosan nem. A másodikban pedig King maga erősített meg az Előszavában, miszerint ez tényleg egy viszonylag kezdő, fiatal író könyve, tehát valóban egészen másmilyen élményt kínál, mint a sorozat jóval kiforrottabb többi része. Zárásként azt tudom csak ajánlani, hogy ha véletlenül ez a rész nem annyira tetszett volna, de valami azért mégis megfogott benne, ne add fel, mindenképp adj egy esélyt a folytatásnak is – bár a csöppet bosszantó záró fejezet miatt ez tulajdonképpen szinte eleve borítékolható is!
Kinek ajánlom:
– Ha szereted az egy könyvön belüli műfajkeveredést;
– Ha egy nagy lélegzetű, de kerek, lezárt történetet keresel;
– Ha olvastál már King könyvet, de ez a sorozat valamiért még kimaradt;
– Ha már nem bírod kivárni, amíg elkészül az évek óta ígérgetett, és valószínűleg úgyis csalódást okozó filmváltozat.

A posztom a Fantazmo.hu-n is megjelent!

Megjegyzések

  1. Bár már tűkön ülök miatta, de hosszas tépelődés után úgy döntöttem, a négy és feledik részt nem olvasom el most, csak ha már kijött magyarul a harmadik és negyedik rész javított kiadása is (ez remélhetőleg még tavasszal megtörténik), tehát szépen sorban megyek. :)

    VálaszTörlés
  2. az összes kötetnek lesz javított kiadása vagy csak a negyedik részig?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindegyik rész javított lesz ami idén megjelenik! (vagyis az összes) :D

      Törlés
    2. ez jó hír -köszi.
      eddig nem halottam a sorozatról -de tetszik igy be is fogom szerezni.

      Törlés
  3. Én is olvastam már (a sorozat további két kötetéig jutottam eddig), sőt terveztem is beszerezni az új kiadást.
    Viszont az egyik könyvesboltban belelapoztam, és úgy éreztem, mind a borító, mind a papír minősége legalábbis kívánnivalót hagy maga után. Te mit tapasztaltál olvasás közben? Nem érezted túl "selejtesnek" az alapanyagot?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyűrődés, szakadás nélkül sikerült kiolvasni. A lapok minősége tipikus újrahasznosított papír, semmi extra. Sajnos nem olyan jó minőségűek, kellemes megjelenésűek ezek a könyvek, mint pld az Ad Astra könyvei (ez etalon), de legalább megjelentek. Mondjuk engem kicsit bosszant, hogy a keményfedelű, fehér Stephen King sorozat kötetei nem folytatódtak, hanem ebben a még újabb formátumban kezdődött megint újra az S.K. könyvek kiadása. A borítók nem rosszak, de akkor is...

      Törlés
    2. Köszi a részletes választ. Igazából azt erősítetted meg, amit magam is tapasztaltam. Nem vágyom én igazából Ad Astrás minőségre, de legalább annyival tisztelhetnék az olvasókat, hogy egy viszonylag elfogadható minőségű papírt használnak, nem olyat, mint amit mellékhelyiségekben is látni... Pláne azért, mert ezek a könyvek mennek olyan számban, hogy simán "eltartják" a kiadó egyéb szépirodalmi köteteit is. (Bár erre nem tudok számokat, de gondolom, hogy így van.)

      Törlés
  4. Csak az első kötetnek van tartalmilag bővített verziója vagy a többinek is?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindegyik bôvített lesz, de gondolom az újabb részekben nem kellett túl sok mindent javítani.

      Törlés
    2. Ez gyors volt:)
      De gondolom ez a bővítés a hátralévő részekben nem lesz olyan mértékű, mint az első kötetben.

      Törlés

Megjegyzés küldése