Ugrás a fő tartalomra

Greg Keyes - Hollóisten I-II.




J. Gregory Keyes (1963 - )
J. Gregory Keyes amerikai szerző neve nem meglepő, ha ismeretlenül cseng az olvasók számára. Az írótól magyarul eddig csak két könyv jelent meg, ráadásul azok is Greg Keyes név alatt, egyébként helyesen, hiszen ő maga is következetlenül használja mindkettőt. Keyes – akinek életéről alig található adat – jelenleg is gyakorló antropológus, aki kurzusokat tart növendékei számára, többek közt az indián kultúrák mezőgazdasági rekonstrukciójáról. Az írást eleinte csak mellékvonalon kívánta űzni. Műveltsége és neveltetése – fiatal korában egy indián rezervátumban élt apja munkája miatt – jól tetten érhető már a két részes, A Váltott Isten gyermekei című sorozatában is, ami az elsőnek megjelent írásműve volt még 1996-ban és ’97-ben.

Keyes írásai a fantasztikum mindkét nagy ágát felkarolják, hiszen egyaránt írt már tisztán fantasy regényeket és ízig-vérig sci-fi műveket is. Az űroperákat egy Star Wars és egy Babylon 5 trilógia jelenti. A fantasy vonulatot – az ebben a cikkben tárgyaltakon kívül – két hatalmas sikert aratott sorozat, az epikus Kingdoms of Thorn And Bone tetralógia és a steampunkos beütésű Age of Unreason négyes jelenti egy mérsékelten sikeres, az Elder Scroll univerzumában játszódó párossal megspékelve.

A szerző A Váltott Isten gyermekei című sorozatában – ami a Folyamszülött és a Hollóisten I-II. című könyvekből áll – két ifjú, a királyi vérből való gyermekhercegnő, Hezsi, és a tőle távol élő, hozzá képest közönséges barbár, a fiatal Perkar kalandjait követhetjük végig. Az értelmes és tűzrőlpattant Hezsi tudja, hogy családjában egy valódi, élő isten vére folyik, ők a hatalmas Folyam gyermekei. Felnőtté válásuk során az uralkodói ház tagjai szinte isteni hatalom birtokosai lesznek, de többségük nem bírja el, hogy egy isten akaratának csatornája legyen, ezért a lassanként megőrülő, a kezdődő testi elfajzás jeleit mutató nemeseket a papság veszi a gondjaiba… pontosabban, senki nem is sejti, hogy mit csinálnak velük pontosan, egyszerűen eltűnnek. Amikor a kilencéves Hezsi egyetlen barátjának is nyoma vész – neki pedig megjelenik egy halpikkely a karján –, életbevágóan fontosnak érzi, hogy azonnal megtudja, mi is lett családtagjai, illetve rövidesen a saját sorsa pontosan. Perkar, akinek minden gondolata csak a saját pirakujának (birtok, hatalom, becsület, anyagi javak) és egy istennő szerelmének megszerzése körül forgott, hosszú vándorútján egyre közelebb ér Hezsihez – akihez mintha ellenállhatatlanul vonzaná valami, noha természetszerűen sosem hallott a lányról és persze nem is látta. Útja során őrült istenekkel, beszélő varázstárgyakkal és kellemetlen megpróbáltatásokkal kénytelen megbirkózni. Később, a sorozat második részében a páros – egy-két életben maradt segítőjük támogatásával – már közösen menekül a Folyam ellenállhatatlan hatalma és egy halott orgyilkos pengéi elől.

A Váltott Isten gyermekei sorozatának a története persze teljes egészében kitaláció, ezáltal fantasy minden minőségében, olvasása közben mégis olyan érzés, mintha egy saga keletkezésének történetét olvasnánk a távoli múltból. Keyes világa teljesen egyedi, a Föld egyik tájegységéhez sem köthető szorosan, mégis ismerős lehet, hiszen nagykanállal vett több nép teremtésmítoszából, mondáiból motívumokat kölcsön és ezeket gyurmázta össze könyveiben. A könyvekben verstöredékek – ezek mondjuk nem nagyon tetszettek –, kitalált idegen szavak és barbár szokások leírása segíti megteremteni és átélni a minél autentikusabb törzsi atmoszférát. Az indián, hun, mongol, angolszász, viking, kínai, egyiptomi és arab mitológiából összegyúrt történetben Keyes néhol ugyan megcsillantja humorát, azonban a regények elolvasása után nem ez fog megmaradni. Ellenkezőleg. A sztori sokszor igen kegyetlen és véres. Az író stílusa olvasmányos, élvezetes képei, jelenetei színpompásak, egyediek.

"Akiről azt mondják, nem ismeri a félelmet, azt ostobának nevezik, csak más szavakkal."

A könyv lapjain életre kelő istenek, akik jó mitológiai történetek szerint emberi tulajdonságokkal felvértezett emberfeletti hatalom birtokosai, tevékenyen részesei a történetnek, kedvük szerint emberi alakban járnak-kelnek. Legfontosabb szerepe Karaknak, a folyton intrikáló, kotnyeles, „jóságos” Hollóistennek van, aki sajnos néha Káng is, a Varjúisten – ki tudná megkülönböztetni a két madarat?! –, és ő már nem is olyan „jóságos”. A számos remekül megalkotott szereplő közül a feltartóztathatatlan entitás, a Folyam, még úgy is kiemelkedik, hogy egy szót nem szól, csak kanyarog egyre előre és közben álmodja felemésztett áldozatai álmait.

A könyvre nagyon sok jót lehet tehát mondani, de azt talán nem, hogy őrült száguldás lenne az elejétől a végéig. Főleg az első rész első fele kifejezetten lassú, több leíró résszel, kevesebb történettel. Ez a részletes, lusta, folyami lassúsággal hömpölygő elbeszélési mód viszont segíti az átélést, így könnyen a szereplők mellé képzelhetjük magunkat. A Hezsi tanulmányaival foglalkozó részek alatt Keyesből kicsit kitör a tudós, és roppant sok érdekes dolgot megtudhatunk a nyelv fejlődéséről és a hieroglifák ki- és átalakulásáról is.

A regény első része is teljes, kerek történet, szóval ha van olyan, aki csak belekóstolna egy könyv erejéig Keyes írói stílusába, az akkor is egy lezárt történettel lesz gazdagabb, ha csak az első könyvet olvassa el. De nem így lesz, szólok előre… és onnantól majd közösen várjuk a Delta Visiontől a szerző Kingdoms of Thorn and Bone sorozatát! (Update: A szerzőtől a kiadó legközelebb az Elder Scroll világán játszódó The Infernal City-t jelenteti meg.)

Kinek ajánlom:
– az egyedi, stílusos, a megszokottól kicsit komolyabb szórakozást nyújtó fantasy-k rajongóinak
– akik szeretik a regékbe illő témákkal gazdagon átszőtt írásokat
– olyan madarászoknak, akik meg tudják különböztetni a hollót a varjútól

A poszt a Fantazmo.hu-n is megjelent!

A könyvért köszönet a Delta Vision Kiadónak!

Megjegyzések

  1. Ilyenkor örülök, hogy a könyv már meg van a polcomon. :D Most már csak olvasni kéne. :P :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése