Kevin Hearne - Hounded - Üldöztetve
(A Vas Druida Krónikái 01.)

(The Iron Druid Chronicles 01.)
Eredeti megjelenés: 2011
Magyar kiadás: Könyvmolyképző, 2013
Műfaj: fantasy
Hossz: 286 oldal / 585.156 karakter
Fordította: Acsai Roland
ISBN: 978 963 3730 49 2
Beleolvasás:
ITT
Vásárlás:
BOOKER
Tartalom:
Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…
![]() |
Kevin Hearne (????-) |
Az Arizona államban született és jelenleg is ott alkotó Hearne urban fantasy regénye nálunk a Könyvmolyképző Sötét örvény (Hard Selection) sorozatában látott napvilágot. Az ide tartozó művek a kicsit idősebb, keményebb gyomrú olvasóközönséget hivatottak megcélozni. A Hounded is megkapta a maga „Tizenhat éves kortól ajánljuk!” besorolását, ami talán reálisnak is mondható. Az biztos, hogy például Brent Weeks Éjangyal-trilógiájához hasonlítva – amit kifejezetten felnőtteknek ajánlanak – nincs benne annyi durvaság, kemény téma vagy jelenet.
Ebben a könyvben – ami le sem tagadhatná Neil Gaiman Amerikai istenek című hasonló témájú remekművének hatását – Atticus O’Sullivan, az utolsó vaskori druida az átlagemberek nyugalmas életét éli egy álmos arizonai kisvárosban. Ránézésre senki nem mondaná meg a huszonegy éves ifjúról, hogy kétezer éves is elmúlt, és hosszú élete alatt olyan varázstárgy birtokába jutott, amelyre ősellensége, Aenghus Óg, a kelta szerelemisten is évezredek óta vágyik. Tír na nÓg – a kelta mitológia mitikus teremtmények által benépesített hona – ugyan meglehetősen messze van Arizonától, de az elszánt entitást nem állíthatja meg egy kopár sivatag és segítőivel druidánk életére tör.
"...Nem árulok el nagy titkot, ha elárulom, hogy a vaskorszak generációjának, azaz az enyémnek, az emberi élet nem sokat jelentett, de Flidais és a hozzá hasonló lények erkölcse a bronzkorban gyökerezett, ami röviden így foglalható össze: ha valami tetszik nekem, az jó, és még többet akarok belőle, ha valami nem, azt sürgősen el kell pusztítani, de lehetőleg úgy, hogy még nagyobb legyen tőle a hírnevem, és örökre éljek a bárdok dalaiban."
A regény legnagyobb erénye – a végig jelen lévő markáns humor mellett – kétségtelenül az, hogy milyen könnyedén vegyíti össze a varázstalan világot és a természetfeletti teremtmények birodalmait. Hatalmas mágikus erőkkel rendelkező, de mégis halandó istenek (a Tuatha Dé Danann tagjai), toportyánférgek, vámpírok, Susanna Clarke A hollókirály című könyvéből ismerős, vérszomjas, embertelen tündenépei, boszorkánykörök, alakváltók, óriások és más ijesztő fajzatok esnek egymásnak a kötet lapjain. A könyv fő, egymás ellen fenekedő szereplői ugyan egytől egyig a kelta mitológia szimbolikus alakjai, de Hearne ezzel persze nem elégedett meg. Művében rendre feltűnnek más – skandináv, ázsiai – kultúrák hiedelmeinek szörnyetegei, lényei is. A létezésüket mágiával álcázó teremtmények ráadásul a modern kor eszközei közt sem teljesen elveszettek – bár vannak, akik ragaszkodnak ősi módszereikhez.
"...Az apám soha nem baseballozott volna velem - jó, tudom, hogy kétezer éve élt, amikor a baseballt még fel sem találták. Az apa-fiú kapcsolat számára kimerült annyiban, hogy kátrányos gödörbe hajított, hogy megtanuljam a leckét. De hogy mit kellett volna leszűrnöm belőle, soha jöttem rá."

A regény mellékszereplői viszont kifejezetten jól sikerültek. A telepatikusan beszélő, néha láthatatlan ír farkaskutya, az alkoholproblémájával kedélyesen nem foglalkozó, mocskos szájú, angolgyűlölő özvegyasszony (az italozást leszámítva nekem is van egy ilyenem otthon) meg a túlzott öntudattal rendelkező bronzkori istenek valószerűtlenül hamar megkedveltették magukat.
A kiadó honlapja szerint a sorozat második részére, a Hexed – Megátkozva című kötetre sem kell már sokat várnunk, amiben Atticus boszorkányüldözésre indul.
Kinek ajánlom:
– a kelta mitológia héroszai után érdeklődőknek
– akik szeretik az olvasmányos könyvek pörgős cselekményét
– kalandkereső druidáknak, fiatal wiccáknak, idősödő boszorkányoknak és házi sárkányoknak
A poszt a Fantazmo.hu-n is megjelent.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése