Richard Stark - Veszélyes szövetség

Richard Stark - Veszélyes szövetség

(Parker 21.)

Richard Stark - Breakout
(Parker 21.)
Eredeti megjelenés: 2002
Magyar kiadás: Sorozat Könyvek, 2013
Műfaj: krimi
Hossz: 312 oldal
Fordította: Krommer Balázs
Beleolvasás:
ITT
Vásárlás:
BOOKER

Tartalom:
Még a legügyesebb profi bűnözőcsapat is követ el hibákat. Egy ilyen aprónak látszó tévedés miatt Parkert elkapja a rendőrség. A Stoneveldt átmeneti fegyházba kerül, ahonnan eddig még senkinek nem sikerült megszökni. Parker azonban igazi szakember, aki számára nem létezik lehetetlen. Ahhoz azonban, hogy kijusson a rács mögül, ütőképes csapatot kell összeszednie az ítéletükre várakozó rabokból.
Az idő meglehetősen sürgeti. Még azelőtt el kell tűnnie, mielőtt kiadják Kalifornia államnak, ahol egy régi gyilkosságért körözik.
Gondosan felméri a lehetséges társakat, mert ebben az intézetben bárki besúgó lehet, bármilyen aprócska, rendkívüli kedvezményért. Kipróbált, megbízható partnere, Ed Mackey, segít neki kintről.
Mire Parker megtervezi, hogyan lehet kijutni és megtalálja az ehhez szükséges két embert, kiderül, hogy mindennek ára van. A szökésért cserébe részt kell majd vennie odakint egy ékszerrablásban, amit egészen biztosan visszautasítana, ha lenne rá lehetősége. De nincs.

„Donald Westlake Parker regényei azok közé a ritka könyvek közé tartoznak, amelyeket újra és újra elolvasok. Felejtsd el a sok hülyeséget, amiket bebeszéltél magadnak a Háború és békéről, meg Proustról – a Parker könyvek azok, amikre szükséged lenne egy lakatlan szigeten.”

Lawrence Block

Donald E. Westlake (1933-2008)

Nem is oly rég fejeztem be a második Donald Westlake Richard Stark könyvemet, a Mindent vagy mindent-et, ami nyers egyszerűségével épp annyira elvarázsolt, mint a Parker-sorozat indítókötete, a sokak által ismert klasszikus noir-krimi, a Visszavágó (1962). Mivel Stark eddig két művéből kettővel hibátlan nálam, és pont a kezembe került a Veszélyes szövetség, ezért gondoltam, gyorsan kivégzem ezt is a részt is, így majd teljesen update leszek Parkerből, mikor megjelenik - talán még idén? - a Nem futhatsz örökké, ami a Sorozat Könyvek következő választása lett a szériából. (Most nem keresem ki, ez hányadik része a sorozatnak, de az látható, hogy teljes káosz-mintázatban jelennek meg a részek, pedig van egy laza történeti lánc, amire felfűzhető az egész hóbelebanc. Mindegy, legalább jönnek szépen lassan.)

Hogy a magyar keresztségben miért lett Veszélyes szövetség a Breakout-ból (Kitörés), azt nem tudnám megmagyarázni. Veszélyes szövetség ugyan - ha nagyon akarjuk - van a könyvben, de a fegyházban alakult mini-csapatban a szokásos etnikai villongások hamar áldozatul esnek a bűnbanda profizmusának, és igazából még amikor a legdurvább volt is köztük az ellentét, akkor sem foglalkoztak igazán vele. Úgy tűnik, a faji kérdés megoldása a profi hozzáálás. :)
Másrészt, a Kitörés tökéletes cím lett volna a regénynek. A gyorsan apadó Parker-csapatnak folyamatosan ezzel kell foglalkozni a könyv lezárásáig szinte. Először a fegyházból kell kitörniük, majd egy katonai erődből, végül  az üldözők állította rendőrkordonból kell meglógniuk.

Ha nem lett volna az előző két rész, most itt ömlengenék, hogy ilyen jó, olyan jó könyv volt - és ez még most is igaz persze -, de az elődökkel összehasonlítva - úgy érzem -, jóval lassabb és nyugodtabb volt az egész. Először is, nekem hiányzott, hogy most senki nem akarja átvágni Parkert, ezért a bosszúállós részről eleve le kellett mondanom, pedig... Ó! Még mindig megdobban a szívem, ha a Visszavágóra gondolok. :-) Parkernek magának is jóval kevesebb szerepe van az események formálásában. A börtönös részre ez persze nem igaz, ott ő a maxi-góré. Az ő hideg precizitásának, analitikus gondolkodásának - és kinti segítőinek - köszönheti a trió, hogy egyáltalán esélyük lett télakot venni, onnantól azonban inkább csak sodorják őt is az események, még a beszélgetésekbe is alig kapcsolódik be. Ez persze az egyik személyiségi jegye, valamint amúgy se sok kedve van a rálőcsölt melóhoz sem - hogy miért, az szintén talány, hiszen igazán tutinak hangzik a terv, ráadásul a társak is "szakmájuk" jobbjai közül kerültek ki! (Persze, Parker híres hatodik érzéke, a megérzés, hogy valami nem úgy fog sikerülni, ahogy várja, ezúttal sem téved, de hát ha nem így lett volna, akkor a könyv maximum novellácska lenne.)

Amikor aztán belerepül a ... légy ... a lecsóba újabb "váratlan" fordulat következik, és újra Parker intelligenciájára van szükség, hogy valahogy kikeveredjenek a csőstül érkező balszerencse áradása alól. A könyv tehát három részre osztható. Az elején és a végén kevesebb a történés, és a lényeg a karaktereken van, akik - bár senkiről sincs oldalakon keresztül elhúzott jellemrajz írva - könnyedén elviszik a hátukon a regényt. A bűnözők bűnözők, bármiféle ál-lovagias maszlag nélkül (kivéve a végén, de a karakterükbe legalább belefért), a zsaruk átlagos emberek, akik féltik az életüket, míg a többiek - áldozatok. A könyv középső harmada eseményekben dúsabb volt, több izgalmat és fordulatot is tartogatott. A szöveg végig tömör, kemény - öröm volt olvasni, bár a sötétebb tónusú hangulat most nem volt annyira érezhető, az hiányzott. Persze így sem humoros írásra kell gondolni, igaz, pár cinikus félmondat miatt néha lehet vigyorogni rajta.

Érdekes lenne megtudni, hogy a Visszavágóban Parker körülbelül mennyi idős is lehetett - legalább harminc -, hiszen a két regény között kereken negyven év telt el. Tehát két eset lehetséges. Az első, hogy Parker nagyjából hetven éves ebben a könyvben, ami nyilván nem igaz, vagy hogy az élete valóban igen gazdagon volt balhékkal tarkítva. A Veszélyes szövetségben egyébként nem volt semmi utalás arra, hogy a regény mikor játszódik. Mivel mobiljuk azért már volt, az biztos, ezért ha nagyon kukacos akarok lenni, akkor a történet minimum 1983 után játszódik, szóval Parker (legalább) 51 éves volt már... De nem leszek kukacos. Még Stark könyveket, még! (Lehet beleolvasok - valamikor - Lawrence Block egyik művébe, ha már ekkora Westlake fan ő is! :)