Ugrás a fő tartalomra

Larry McMurtry - Gyilkosvölgy



Larry McMurtry - Gyilkosvölgy
(Texas rongyos lovagjai 01-02.)

Larry McMurtry - Dead Man's Walk
(Lonesome Dove 03.)
Eredeti megjelenés: 1995
Magyar kiadás: Sorozat Könyvek, 2011
Műfaj: western, szépirodalom, kaland
Hossz: 320 oldal + 368 oldal = 688 oldal
Fordította: Lázár A. Péter
Vásárlás (Ebook formátumban is!):
SOROZAT KÖNYVEK

Tartalom:
A két, szinte még tejfelesszájú fiatalember, a rangernek frissiben felcsapott Woodrow Call és barátja, Augustus McCrae, vagyis Call és Gus néha komikus, gyakrabban hátborzongató, ám végig lélegzetelállítóan izgalmas kalandjain keresztül mutatja be a szerző, Larry McMurtry az újonnan felállított, utóbb legendássá lett önkéntes csapatok hiteles történetének kezdeti, viharos időszakát. A Texas rongyos lovagjai első része valós katonai expedíciók történetén keresztül ismerteti meg az olvasót a sorozat főbb szereplőivel és központi színhelyeivel. A Gyilkosvölgy – Küldetés a semmibe lapjain találkozunk a két ifjú ranger kiszámíthatatlan parancsnokaival, hol tragikusan hősies, hol komikusan gyáva bajtársaival, a két fiatalember megközelíthetetlen szerelmeivel, nagyon is megközelíthető szajháival és az önkéntesek vérszomjas ellenségeivel, a kegyetlen skalpvadász indiánokkal, a komancs és apacs harcosokkal.
Gus és Call alakulatának első, egyszerűnek látszó bevetése, a San Antonióból El Pasóba vezető biztonságos útvonal felkutatása és megtisztítása. Hőseinknek már itt bőséges ízelítő jut a préri fegyveres őreire leselkedő sokféle veszedelemből. Megismerhetjük a különítmény olyan oszlopos tagjait, amilyen Shadrach, az öreg hegyivadász, a tapasztalt nyomkereső Nagylábú Wallace, a szeszkazán Long Bill Coleman vagy a csapat elmaradhatatlan kísérője, a Gőzhajó becenévre hallgató, méretes testalkatú, ám vajszívű kurtizán, Matty Roberts. Ugyanitt találkozunk először a valós történelmi figuráról megmintázott, félelmetes ellenséggel, a komancsok legnagyobb és legkönyörtelenebb vezérével, Púpos Bölénnyel és indián harcosaival.

Bosszúszomjas indiánok, tátongó szakadék, pusztító préritűz, éhínség és gyötrő szomjúság. Mi várhat még Texas rongyosan is büszke lovagjaira? A válasz egyetlen szó: a Gyilkosvölgy. És annak, aki túléli a Jornada del Muerto kegyetlen megpróbáltatásait, farkasszemet kell még néznie saját halálos ítéletével, és el kell kerülnie a végzetes találkozást Lopakodó Farkas és Púpos Bölény harcosaival. Vajon hányan maradnak a rangerek maroknyi csapatából, és kik fogják túlélni ezt a kalandot? Van-e visszafelé az élőholtak útján?
A Texas rongyos lovagjai című történelmi western-sorozat második része az Gyilkosvölgy – Az élőholtak útján a főszereplők, Gus és Call újabb és ugyancsak történeti tényeken alapuló kalandjait meséli el.


Larry McMurtry western-sorozata az idei év - véletlen - felfedezése és szerelme lett, ami aztán blogger szemszögből váratlanul rosszul indult [ITT]. Ezzel a bejegyzéssel most pótoltam az előzőleg elveszett posztomat - erő kellett hozzá, hogy újra belekezdjek, de egyszerűen muszáj volt, megérdemli. Többé-kevésbé minden benne van, ami az elsőben volt - sőt kicsit még bővült is.

"Chevallie őrnagy alighanem csak lopott magának egy uniformist. Texas pontosan az a hely volt, ahol az ember kinevezte magát valaminek, aztán az volt, és kész. Aztán lassan beletanult az új szakmájába – vagy éppen sose tanult bele, mikor hogy."

Larry McMurtry (1936-)
A Sorozat Könyvek (SK) már az ötödik McMurtry könyvet is kiadta, mikor felfigyeltem egy MÁSIK sorozatukra a könyvesboltban - és egyáltalán, a kiadóra magára. Igaz, hogy főleg a fantasztikus irodalom környékén szoktam bóklászni, de általában nyitott szemmel járok bent - legalább egyszer hetente! - és próbálok tájékozott maradni a kiadók, trendek, könyvek között. Nos, ez most nem igazán jött be, az SK nem új szereplője a hazai könyvkiadásnak, hiszen már (legalább) 2011 óta adják ki a könyveiket. (Emiatt a borzasztóan rossz - nem is igen létező - marketing miatt azért érdemelnek egy fekete pontot.) A boltban felfedezett mű egyébként Donald E. Westlake (alias Richard Stark) Parker sorozatának egyik része volt. A sorozat nyitókötetéről, a Visszavágóról [ITT] írtam anno ami nekem a (noir) krimik egyik alapműve, de úgy tudtam, hogy az Agave által egyben kiadott két másik köteten (Parker és a szindikátus / Parker és a szajré) kívül nem jelent meg több magyarul. A lényeg, hogy a nekem ismeretlen Parker könyv felfedezése után már vetettem is magam rá az internetre és akkor derült ki, hogy a kiadó nem csak a Parker sorozatot karolta fel, hanem mások mellett Larry McMurtry Texas rongyos lovagjai című western sorozatát is - ami ekkor nekem még semmit nem mondott, de a műfajt szeretem, a minimalista borítók meg tetszettek, szóval gondoltam, ezt is megnézem magamnak közelebbről.

"...A meztelenséggel se volt baja: nagydarab nő volt, és jól megvolt a testével. A legtöbb férfit kiütötte, ha a szükség úgy hozta, márpedig a szükség sokszor úgy hozta."

Larry McMurtry neve a nálam tájékozottabb olvasóknak lehet, hogy mond valamit, de először én - bevallom - sehova nem tudtam tenni. Mikor aztán utánanéztem, hogy ki is ez az író, akkor a ’80-as ’90-es években magyarul megjelent írásainak borítói láttán már minden beugrott - ifjúkoromban alig győztem könyveit elkerülni otthon, annyira selejteknek néztek ki. Ez persze negatív diszkrimináció, ami sose szép dolog, de ki ne ítélt volna már meg egy könyvet a borítója alapján? A Cadillac Jack egyszerűen ocsmány, és a Becéző szavak sem egy fiatalembert érintenek meg először szerintem - inkább egy romantikát kereső háziasszonyt maximum. Egyébként az komolyan érdekelne, hogy a hasonló borítókkal elrettenteni akarnak a kiadók? Ha igen, akkor jól teszik a dolgukat, elég sokszor sikerül nekik. Nézzük meg most inkább mégis objektívebben McMurtry munkásságát.

Larry McMurtry 1936-ban született Texasban egy farmon. (Hol máshol?) 1960-ban együtt tanulta az írás művészetét Peter S. Beagle-vel és Ken Kessey-vel. 1961-től több tucat könyvet és forgatókönyvet írt, többek között a Lonesome Dove (Árva Galamb I-II., Magyar Könyvklub, 2003 illetve Kopár tanya, Sorozat Könyvek, valamikor, remélhetőleg még idén), amivel 1986-ban Pulitzer-díjat nyert. A könyvek mellett ő írta (részben) a forgatókönyvet a Túl a barátságon című filmhez is - az egyetlen romantikus drámához, amit aztán westernként próbáltak meg eladni a férfi nézőknek is -, és az olvasók és a kritikusok szerint jelentősége Cormac McCarthy-éval vetekszik. Az írás mellett nagy könyvszerető hírében is áll - talán az egyik legnagyobb -, amit az ötvenöt év alatt megvásárolt 450.000 kötetből álló gyűjteménye híven jelez. A több házat elfoglaló gyűjtemény 2/3-ad részét legnagyobb sajnálatára 2012-ben el kellett adnia. Még most, hetvenhét évesen is ír - én pedig olvasom!

– Ugyan mi rosszabb, mint ha a pöcsödet leharapják? – kétkedett Blackie.
– Hát például hogy kihúzzák a beleidet és egy kutyához kötik – kezdett bele Nagylábú Wallace, és még töltött magának a cikóriakávéból. – Aztán a kutyát körbekergetik a táborukon, amíg vagy ötvenlábnyi ott tekereg előtted a beleidből. Na, ezt a kölykeik imádják enni.
– Megeszik? – kérdezte Long Bill.
– Hát persze – felelt Nagylábú Wallace. – A komancs gyerekek úgy eszik a belet, mint a mieink a cukorkát.

A Texas rongyos lovagjai egy négy részből álló sorozat, aminek első része a Lonesome Dove a maga laza 1200 oldalával. Ebben ismerhetjük meg a két texasi rangert Gus McCrae-t és Woodrow Call-t, akik már régóta járják a texasi határvidéket. (A könyvből sikeres - Golden Globe-ok és Emmy-k egész sora - négy részes minisorozat is készült 1989-ben Robert Duvall-al és Tommy Lee Jonessal.) A második rész a Streets of Laredo (1993), amiből szintén készült sorozat 1995-ben. Itt kezdődik a bonyodalom, hiszen a harmadik része a Dead Man’s Walk (1995), de időrendben ez az első, a két ranger ebben ismerkedik meg - filmsorozat ebből is készült (1996) -, a záró rész pedig a Comanche Moon (1997), ami időrendben a második rész, tehát még ez is a Lonesome Dove eseményei előtt játszódik - ebből 2008-ban lett tv-sorozat. Hogy ne legyen kicsit se egyszerű az olvasók dolga, az SKK a könyveket - vaskos méretük miatt - több részre szedte - igaz, legalább időrendben adja ki azokat. Tehát, a mostani poszt tárgya, a Gyilkosvölgy - Küldetés a semmibe és a Gyilkosvölgy - Az élőholtak útján kettős egyben adja ki a Dead Man’s Walk-ot, míg a Gyilkos Hold - Púpos Bölény, a Gyilkos Hold - Ahumado és a Gyilkos Hold - Fakó Keselyű hármas egyben a Comanche Moon. Érthető? :D

McMurtrynak nem csak ez a sorozata játszódik egyébként Texas kopár földjén, hanem más vadnyugati témájú könyveket is írt - remélem azok is ki lesznek majd adva.

„– Ha tud valaki a Szentírásból valamit, mondja el! – javasolta Nagylábú. – Aztán tisztuljunk innen! Ma inkább nem kergetőznék a komancsokkal – le van sántulva a lovam.
– Van az a zsoltárféle a füves legelőkről – emlékezett Long Bill. – Arról szól, hogy az Úr a pásztor.
– Akkor mondjad, Bill! – sürgette Nagylábú.
Megragadta a lovát, és türelmetlenül várt, hogy felpattanhasson rá.
Long Bill hallgatott.
– Hát vannak ezek a… füves legelők – mondta. – Másra nem emlékszem. Jó régen nem volt dolgom a Szentírással.
– Tudja valaki? – kérdezte Nagylábú.
– Csendes vizekhez terelget engem – szólalt meg Matilda. – Azt hiszem, Bill erre gondol.
– Hát, mindenesetre mi is füves legelőkön járunk – jegyezte meg Nagylábú. – Egyre többet esik, egyre füvesebbek lesznek.
– Vajon miért akarnak az emberek imát mondani, mikor temetnek valakit? – elmélkedett Call Gusnak, amint tovább ügettek Austin felé. – Halottak: úgyse hallják a szent szavakat.”

A könyv az 1840-es évek elején játszódik. A Vadnyugat ekkor még minden, csak épp nem a fehérek által meghódított békés föld. Az ifjúkori kalandvágyból rangernek frissen beállt két fiatalember tíz társukkal és egy kövér szajhával együtt elindul, hogy átvágjon a prérin egy alig értett feladat és egy homályos cél kedvéért. Az összehúzott szemű, talpig kőkemény, férfias, Clint Eastwood-szerű western-mesterlövész-hősök helyett - ez kiderül rögtön - emberi szereplőket kapunk. Legjellemzőbb tulajdonságuk a tudatlanság. A csapat tagjai közül ketten tudnak rendesen lőni - a felderítők -, de azt, hogy éppen hol járnak, mi felé haladnak, vagy hogy a következő város mi is, és főleg hány (száz) mérföldre van, már ők is csak sejtik - néha. A többieknek általában fogalmuk sincs semmiről. Az indiánok a szemükben mitikus teremtmények, akiket képzeletük - félelmükben - félisteni tulajdonságokkal ruház fel. Sokszor igazuk is van, hiszen a fehér ember annyira nem való arra az ellenséges vidékre, hogy az indiánoknak annyi erőfeszítésébe kerül előbb a felszerelést majd a bandát ritkítani, mintha csak gyermekek ellen vonulnának harcba. Már az is csodaszámba megy, hogy a fiatalok egyáltalán túlélik valahogy az első kalandot - a csapattagok ugyanis jó vadnyugati szokás szerint merev részegek -, ami egyébként szinte csak egy ártatlan nyargalászás az ismeretlen prérin keresztül-kasul. A második kalandjuk már komolyabb. Egy kereskedelmi expedíciónak álcázott hadjáratba indulnak mexikói felségterületre, Santa Fé-be, ahol persze a hírek szerint minden aranyból és ezüstből van - és itt van egy köpésre valahol délen nagyjából száz mérföldre, ha meg nem, akkor nem többre, mint ezer mérföldre nyugatra valahol… esetleg. Nos, hát, ez sem sikerül sokkal acélosabbra ifjú hőseink szempontjából.

Ezek a csetlő-botló, életszerű karakterek kellettek ahhoz, hogy egyet érthessek azzal - amit egyébként minden elemző állít -, hogy a szerző valóban sikeresen irtotta ki könyvéből a western sablonjait. McMurtry ugyan a fehérek szemszögéből meséli el az eseményeket, de a fehérek felsőbbrendűségének eszméje mellett kiálló - a western műfajára olykor jellemző - nacionalizmust és sovinizmust sehol nem fogunk találni a könyvben. Ugyanez igaz a másik irányba is persze. Az indiánok igaza mellett sem foglal állást. Csak elmesél egy történetet, amiben az indiánok azok, akiknek - szerintük - lenniük kell. Vérszomjas gyilkosok, akik egyszerűen nem kérnek a fehér emberből őseik földjén. Nyugodtan felejtsük el tehát a John Wayne filmekből megismert idillizált, romantikus Vadnyugatot.

"Hangja nem volt: mit is mondott volna a halálról, ami végtére is olyan mindennapos dolog volt."

A könyvben semmi üresjárat nincs. Gyakorlatilag egy hosszú párbeszéd az egész, amit néha megtör egy-egy rövid tájleírás, az események tényszerű leírása esetleg egy indián-támadás története. A vadnyugat világa kegyetlen, nem tolerálja a hibát, ezért gyakran a szereplők is kegyetlen témákról beszélgetnek és naturálisan állnak hozzá az élet napi dolgaihoz. Itt - végre - nincs elhallgatva, hogy mi történik, ha az emberre lovaglás közben rájön a szükség, sőt ki van tárgyalva az is, hogy a hasmars miért is történt - ajánlom, ne igyatok a Rio Grande vizéből. Gyermekgyilkosság, folyamatos káromkodások, csonkítások, nemiség (Gus legszívesebben csak kurvázna a könyv elejétől a végéig - amikor lehet, meg is teszi), szexuális erőszak - akkor is erőszak vajon, ha az áldozatot kicsit sem érdekli, hiszen ez az élet része volt ott és akkor? - vagy öngyilkosság: itt nincs tabu téma. Egy istent nem ismerő kietlen vidéken, egy kegyetlen korban a hétköznapi ember csak magára számíthat - nekem ez a western. (Persze ugyanez a meghatározás akár a sötét középkorra is igaz lehetne - ezért is szeretem azokat a történeteket is!) :P

A könyv eseményei történelmileg ugyan nem teljesen hitelesek, de a szereplők jelentős része élő emberek után lettek megmintázva. A két főszereplőhöz Oliver Loving és Charles Goodnight marhaterelők kalandos élete adta az inspirációt. De a még a gátlástalan és erkölcstelen skalpvadászok - James Kirker és John Joel Glanton - is létező személyek voltak, akik ráadásul a saját nevükön szerepelnek a könyvben. Az ő vérvörös munkájuk más írókat is megihletett, így például Cormac McCarthy kultikus könyvében, a Véres délkörökben is jelentős szerepet kapnak.

– Látsz már indiánt?
– Nem, de azt látom, hogy Josh Corn ott fosik.

És most, hogy elijesztettem minden hölgyet és szépelgőt, megemlíteném még, hogy eközben a könyv roppant humoros - persze nem egy könnyed komédia! -, könnyedén olvasható, remek párbeszédekkel teli. A szereplők talán egy kicsit egysíkúak, de a körmönfont jellemábrázolás hiányát most nem éreztem problémának. Egyszerű kor és hely egyszerű gyermekei. A jók azonnal megszerethetők, a gonoszokat pedig nyugodt szívvel lehet utálni - mint ahogy a könyv többi szereplője is utálja. Nem is igazán lehet ezeket a rosszlelkű szereplőket gonoszoknak mondani, inkább csak a maguk érdekeit nézik a közösség helyett - és ennyi elég is, hogy az ember unszimpátiával forduljon feléjük.

A Texas rongyos lovagjai teljesen megfogott magának. Örülök, hogy minden hátráltató tényező ellenére mégis adtam neki esélyt. A western egyébként az egyetlen műfaj, amiben a filmeket jobban szeretem, mint a regényeket. Karl May-on nőttem fel, ő rendben is volt teljesen, imádtam a könyveit, de hát ő német, aki sosem volt Amerikában. A tősgyökeres, klasszikus amerikai western szerzők művei viszont semennyire nem tetszettek akkoriban (Zane Grey és társai) - bár lehet, most már őket is kedvelném. Larry McMurtry - eddigi - két könyve, viszont toronymagasan a legjobb western, ami a kezeim közé került eddig, még úgy is, hogy a második rész egy kicsit leült az elsőhöz viszonyítva. A western rajongóinak szerintem alap, és azoknak is, akik az akcióban dús, kalandos könyveket szeretik. (Közben már beszereztem az Árva Galambot is, szóval arról is várható majd némi írás.) Annyit hozzáfűznék zárszóként, hogy nem véletlenül kapott McMurtry Pulitzer-díjat ezért a sorozatáért. Ez ugyanis nem filléres ponyva-western, hanem bizony kortárs amerikai szépirodalom a javából.

"...Ahogy az ének a végéhez közeledett, a hangok lejjebb s lejjebb szálltak. A belőlük kicsendülő szomorúság több volt a halál felett érzett szomorúságnál: az emberélet feletti szomorúság volt ez. A magasra törő, majd lejjebb szálló hangjegyek a megszülető és meghaló reményt – az ígéretet, majd az ígéret meghiúsulását idézték. Gus elsírta magát; maga se tudta, miért, de nem tudta abbahagyni, amíg hallatszott az énekszó."

Szívesen megnézném a filmeket is, de nem találom őket sehol - kivéve az eredeti négy részt (Lonesome Dove), az megvan már filmen is. Ha valaki tudna ebben segíteni, az jó lenne!

(Na, és azt vajon ki tudta, hogy a Pulitzer-díjat Pulitzer József, makói születésű újságíró alapította - aki az amerikai polgárháborúban az északiak oldalán harcolt - és (persze) saját magáról nevezte el?)

Megjegyzések

  1. Szia!
    A Streets of Laredo és a Comanche Moon filmek fenn vannak az nCore-on, xvid és DVD formátumban is. Szinkronosan. Illetve van még egy Return to Lonesome Dove is, amit a Lonesome Dove folytatásának írnak. Jellemzően mindegyik sorozatban mások a szereplők.

    Nagyon jó lett a kritika! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen az infót meg a dicséretet is! :) Meg is próbálom megszerezni a filmeket. Sajnos pont ez, az első rész - a Dead man's walk nincsen fenn (és a Return to Lonesome Dove (A vad vidék) első része, de majd figyelem ezeket.

      Törlés
    2. Már csak a Dead Man's Walk sorozat hiányzik. :)

      Törlés
  2. Ha jó angolul is, akkor itt vannak hozzá torrent fájlok:
    http://isohunt.com/torrents/?ihq=Dead+Man%27s+Walk
    illetve
    http://thepiratebay.sx/search/Dead%20Man%27s%20Walk/0/99/0
    Ez utóbbinál még seed is van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Meglett az összes rész közben. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése