Ugrás a fő tartalomra

Stanislaw Lem - Amit a robotok mesélnek

Újraolvasó 
Stanislaw Lem - Amit a robotok mesélnek

Stanislaw Lem - Bajki Robotów (Mortal Engines)
Eredeti megjelenés: 1964
Magyar kiadás: Európa, 1987; Szukits, 2006
Műfaj: science-fiction, mese, klasszikus, novella
Hossz: 75 oldal
Fordította: Murányi Beatrix

Tartalom:
N/A






Ez az a Lem könyv, amit hiába is keresnénk külön kötetben a könyvesboltok, antikváriumok polcain, ugyanis - a külföldön önmagában is megjelent könyvecske - itthon csak az Európa Kiadó Kiberiádájának részeként vagy a Szukits Könyvkiadó Stanislaw Lem Teljes Science-Fiction Univerzuma II. kötetében elérhető. Csak jelzem, hiszen a lényeg úgyis annyi csak, hogy valamilyen formában mégiscsak elolvashassuk magyarul is ezt a 14 rövid történetet, és megtudhassuk, miket is mesélnek egymásnak a robotok.

"...Feltalálta Piron a drótos távírót is, aztán olyan vékony drótot használt, ami már nem is volt, így keletkezett a drót nélküli távíró."

Ugyan - bevallva -, kicsit mostohán bánva a könyvvel, de nem szeretném elhúzni az értékelést. Szinte ugyanazt lehetne leírni ide is, mint ami a Kiberiádá-nál már olvasható.

Zseniálisnál is jobb minőségű fordítás, szó szerint véve mesés, felnőtteknek szóló elgondolkoztató történetek, amiket szinte csak annyi választ el a Kiberiádában lévő történetektől, hogy ezeknek nem Trurl és Klapanciusz a főszereplője/elbeszélője, hanem más robot mérnökök és robot űrlovagok - vagy épp Nyámnyám, a "sápatag" -, valamint mindegyik sokkal rövidebb. A történetekből megtudhatjuk például, hogy a robotmitológia szerint hogyan keletkezett a kozmosz és ki volt előbb, a robot vagy az "embar", alias sápatag.

A Kiberiáda (és Lem) rajongóinak kötelező darab és a szerzővel most ismerkedők is megpróbálhatják, semmit nem fognak veszteni ennek a cirka 75 oldalas könyvnek az elolvasásával, sőt, a remek szórakozás szinte borítékolható.  

A könyvért köszönet illeti a Szukits Könyvkiadót!

Értékelés: 10/10 

Megjegyzések

  1. Csak beleolvastam kicsit kíváncsiságból...aztán jól le is ragadtam :D
    "A csodalény azonban a legnagyobb nyugalommal merítgetett valami kis lapátfélét a tányérba, és buzgón arcnyílásába öntögette az olajos mismást."
    Ez annyira aranyos valami lehet, hogy elképzelni sem tudom. Hogy lehet ilyeneket kitalálni??? Hát én most nagyon beleszerettem az íróba :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyharmad oldalanként lesz valami hasonló aranyosság! :D
      A Kiberiádában ugyanúgy!

      Törlés

Megjegyzés küldése