Diana Wynne Jones - A trónörökös

Diana Wynne Jones - A trónörökös

(Varázsvilágok 01.)

Diana Wynne Jones - Deep Secret
(Magids 01.)
Eredeti megjelenés:1997
Magyar kiadás: Metropolis Media, 2011
Hossz: 388 oldal
Műfaj: fantasy, ifjúsági
Vásárlás:
Booker
Fordította: Sarkadi Zsuzsanna

Tartalom:
Az önmagába visszatérően végtelen multiverzum világai között, attól függően, hol helyezkednek el, vannak varázsosabbak (defelé) és varázstalanabbak (nefelé). A mágusok feladata, hogy valamennyit lehetőleg defelé irányba tereljék. Egyes világokon nyíltan tevékenykedhetnek, másokon csak titokban. Az, amit mi Földként ismerünk, az utóbbi kategóriába tartozik.
Rupertnek, a zöldfülű mágusnak – aki mellesleg, polgári foglalkozását tekintve programozó, tehát kötetlen munkaidőben dolgozik a mi világunkban – hirtelen két sürgős munka szakad a nyakába. Egyrészt, mivel idős mentora meghal, neki kell megtalálni az utódját. Igaz, kap egy listát a lehetséges jelöltekről, de egyiknek sem sikerül a nyomára bukkannia, mintha menekülnének előle. Másrészt, mivel valaki egy elegáns mozdulattal a levegőbe röpítette a multiverzum középpontjában található Koryfón Birodalom teljes uralkodócsaládját, a túlélő vezetőség a fiatal varázslót kéri fel arra, hogy legalább egyet kerítsen elő a rejtett helyen nevelkedő trónörökösök közül, mielőtt még kitörne az anarchia az elcsászártalanodott világokon – ami pedig az egész multiverzumra hatással lenne.
Rupert minden tőle telhetőt megtesz a trónutódlás ügyében, kevés sikerrel. Közben a mágusjelöltek utáni szaladgálást is elunja, és inkább megpróbálja őket egy helyre vonzani, ennek érdekében eltéríti a sorsvonalaikat. A kiválasztott hely olyan, ahol a varázslat nem kelt feltűnést: egy SF-fantasy találkozó helyszíne. A Hotel Babilon ugyanakkor az energiavonalak csomópontjában áll, és ha ott valaki babrál az erőkkel, annak komoly következményei lehetnek.
Persze merénylők is megjelennek, és minden lehető módon megnehezítik Rupert munkáját. Végül elkerülhetetlenné válik az összecsapás a jók és a gonoszok között…

Diana Wynn Jones (1934-2011) és Neil Gaiman

Diana Wynn Jones (1934 - 2011) angol írónő neve nem kellene, hogy ismeretlen legyen a magyar olvasók számára. Több kötete is kijött már magyarul - kezdve a számára hazájában is elismertséget hozó, az ifjabb korosztálynak szóló Chrestomanci-krónika (Geopen Kiadó 2002, 2003) három véletlenszerűen kiválasztott részével. Itthon mégsem ezzel írta be nevét a köztudatba, hanem a Palota-sorozatának (Vándorló palota, Az égi palota és az A másik palota (Pongrác 2010-2011) világsikert aratott anime változatával. A Palota sorozatot még nem volt szerencsém olvasni, de a mozgókép változata valóban szenzációs volt, ezért már egy ideje kacsingatok a sajnálatos mód tavaly elhunyt írónő könyvei felé. Jó apropót adott az ismerkedés elkezdéséhez, hogy a Varázsvilágok sorozatának második és egyben utolsó része - A Merlin-összeesküvés - talán már ebben a hónapban megjelenik, így ha ellenállhatatlan vágyat érzek a kalandok azonnali folytatására, akkor valóban nem kell sokáig várnom! :)

Lássuk tehát, milyen volt ez az első rész.

Az írónő által kitalált multiverzum semmiképp nem volt egyedülálló még 1997-ben sem, de már az ötletből adódóan is garantált lehet a rengeteg féle lehetséges világ egyéni szájíz szerinti testreszabása. Ennél a fajta kitalált világnál - vagyis itt épp végtelen sok kitalált világnál - csak az írónő képzelete és az elképzelt történet lehet az igazi egyediség  gátja. Ahány történet, ahány világ, annyi különböző stílus és karakter is beleférhet a koncepcióba. Határ a csillagos ég. Jones asszonyság pedig ha valaminek, akkor képzeletnek, ötletnek nincs híján.

Ennek megfelelően felejtsük is el gyorsan, hogy azokon a világokon, ahol a mágia nyíltan jelen van - szóval defelé van a multiverzum középpontjától -, ott automatikusan klasszikus-törpés-kardos-elfes fantasy birodalomról beszélünk! Ellenkezőleg. Technika ott is van, sőt a földinél akár jóval fejlettebb formában is (számítógépek, sugárfegyverek, szállítójárművek), de ez békésen megfér a mágiával, vagy a mágikus lényekkel.  Két dolog tetszett igazán a könyvben, ez a techno-fantasy alapötlet volt az egyik, bár ez az első pár fejezetben inkább csak zavart okozott. Erre persze sok műben láthattunk már példát - Jeffrey Stone Éj- és Hajnal-sorozatai, a Wizardry játéksorozat PC-n vagy sok urbánus-fantasy (pld. az Alexandra nem rég indult Zenit sorozata), hogy csak az első párat írjam le, ami hirtelen az eszembe jutott -, de attól függetlenül néha jól esik a sablon-fantasytól jócskán eltérő fantasyt is olvasni. [Itt tényleg tetszett a megvalósítása, de - micsoda ellentmondás! - a "normális" fantasyt azért általában jobban szeretem! :) ]

A másik dolog, ami hibátlan volt - a multiverzuma felépítése mellett -, az a Hotel Babilonban a Phantasmacon-on játszódó eseményeket, a fantasy igazán hardcore rajongóinak eszement - vagy épp szent - őrületét (Ó, ti régi-jó-nyári fantasy táborok és LIVE fantasy találkozók! - Szevasztok!!!) nagy kedvességgel és éleslátással bemutató (és sokszor kegyetlenül kifigurázó) részek voltak. Szerencsére ez jóval több, mint a könyv fele volt, szóval egy szavam sem lehet. Iszonyú jó volt, ahogy mesélte, hogy a 'Con résztvevői annyira furcsák voltak - az átlagemberhez képest -, hogy az sem tűnt fel, hogy körülöttük szinte fortyogott a valóság szövete (hét derékszögű kanyart kellett bevenni, mire valaki körbeért végre a hotel folyosóján; mindenki azt hitte a kentaurra, aki ott nyargalászott fel-alá, hogy valakinek nagyon élethű jelmezt sikerült készíteni a beöltözős részre; vagy éppen az író-olvasó találkozón kell közösen összefogva kántálva varázsolni, nehogy egy gazfickó világuralomra törhessen? Sima liba! Mindenki azonnal benne van, hiszen egy ilyen helyen pöccre indul a világmegmentő akció!:D Hogy ez hülyeség, vagy gyerekes? Nem! Ezek a 'con-os rajongók ezek ilyenek! Irtóra tetszett!

 

A trónörökös olvasása közben egyre erősödött bennem az az érzés, mintha egy Harry Potterbe oltott Adrian Mole naplóját olvastam volna. Ezt nem a csalódottság mondatja velem - tegye fel a kezét az, aki elmúlt huszonöt, és nem imádta az Adrian Mole regényeket! -, mert mindkét sorozat könyveit olvastam, és nagyon is tetszett a többsége, egyszerűen csak ilyen érzésem volt. A könyv jelentős része játszódik a Földön, és hol a főszereplő - Rupert - promág (jóságos - ám kezdő - mágus, aki a multiverzum világaiban fellépő problémákat oldja meg), hol a másik jelentős szerepet kapó hölgy "emlékirataiból" tudjuk az eseményeket nyomon követni. Ez a "naplós" rész, kiegészülve a lépten-nyomon felbukkanó finom, de nem tolakodó humorral okozta az Adrian Mole-érzésemet. Tegyem rögtön hozzá, hogy ez a könyv azért nem egy komédia, csak az írói eszköztár része a humor, de ettől függetlenül azért a fiatalabbak jobban fogják élvezni a könyvet, mint idősebb társaik (nem mintha ez axióma lenne, csak nagy általánosságban mondom).

A "HP-életérzést" meg persze a Föld (nefelé) alapvetően mágiátlan világán, az ebből mit sem látó tömegek (a muglik) szeme elől alig rejtve munkálkodó promágok hókusz-pókuszai, mágikus világok-közti-váltásai (mint a zsupszkulcs a HP-ban) hozzák hiba nélkül.

Váratlan fordulatokkal operáló, nagyon jó humorú ifjúsági - nem gyerek, hanem Y/A, mert vannak benne húzósabb részek! - fantasy-kaland. Ki lesz a császár, ki lesz a promág? Kiből nem lesz semmi? A végéig lehet izgulni! Egyébként a második rész új történet lesz, ez teljesen kerek sztori volt, szóval nyugodtan bepróbálhatja az is, aki tart a hosszú sorozatoktól (bár ez összesen két részes, ha jól tudom)!

Mi nem tetszett benne?
A., A kentaurok, mert majdnem fölöslegesen voltak benne - persze az egymáshoz való kapcsolataik hálója fontos rész -, mintha csak azért lettek volna, hogy ne csak emberek legyenek a könyvben.
B., az események kiváltó oka még úgy-ahogy elment, de a császár teljesen illogikus cselekedetei... és a "trónbitorlók" terve, hát az elég vérszegény volt a cselekmény szempontjából. Mit csináltak volna, ha a törvényes jó jellemű császári fővezér egész egyszerűen elfogadja a számára felkínált trónt fellelhető örökös híján rögtön a könyv elején? Csak pisloghattak volna, mint hal a szatyorban! :D

A könyvért köszönet a Metropolis Mediá-nak!

Értékelés: 7/10