Bernard Cornwell - Az erőd

Bernard Cornwell - Az erőd

Bernard Cornwell - The Fort
Eredeti megjelenés: 2010
Magyar kiadás: Alexandra, 2012
Hossz: 424 oldal
Műfaj: történelmi, háborús
Fordította: Babits Péter

Tartalom:

1779 nyarán járunk a függetlenségét éppen csak kiharcolt Egyesült Államokban, ahol lángoló hazafiság és hideg, önző számítás furcsa elegyéből születik egy új nemzet.

Ám ennek a nemzetnek még számos próbát kell kiállnia, míg valóban független és önálló lehet.

A Brit Királyi Haditengerészet három kis hajója és hétszázötven brit katonája azt a parancsot kapja, hogy építsenek erődöt New England partvidékének ellenőrzésére és az angolok becsületén ejtett csorba kiköszörülésére.

A másik oldalon viszont negyvenegy amerikai hajó és kilencszáznál is több katona kapja ezt az egyértelmű parancsot: „Elfogni, megölni és elpusztítani az ellenség teljes haderejét, és kiűzni a briteket.”

Az ezután kibontakozó csata története jól példázza, hogyan hozza ki a háború az emberekből a legjobbat és a legrosszabbat, és hogyan húzzák át az egyéni érdekek és a politika a leggondosabb számításokat is. Hősiesség és gyávaság, hiúság és hazafiság, önzés és önfeláldozás teljes és tökéletes példatára – egy újabb időtlen mese a hadviselés művészetéről korunk egyik legnagyobb mesemondójának tolmácsolásában.

A fantasyk mellett a háborús/kalandos történelmi regényeket kedvelem még nagyon - elsősorban a viking korban illetve az angolszász területek környékén játszódóakat (hiszen ezek már szinte maguk is fantasy-k, tele barbár harcosokkal, druidákkal), de ezek mellett még azokat, amelyek a tengereken, óceánokon, hatalmas vitorláshajók "főszereplésével" varázsolnak el.

A hasonló könyvek szerelmeseinek nem kell bemutatnom Bernard Cornwell-t, aki valóban a történelmi regények nagymesterének számít. Vele a lenyűgöző Excalibur trilógia folytán ismerkedtem meg (ami pont inkább fantasy, mint történelmi, bár rengeteg valós helyszínt és feltételezhető történelmi eseményt felvonultat az is). Azóta ahogy csak tehetem, folyamatosan szerzem be a könyveit - a Sharpe sorozat azért feladja a leckét a pénztárcának a maga huszonvalahány részével -, és ahogy tehetem, sorban olvasom is el őket. Eddig egyik sem okozott csalódást, bár a blogon eddig csak a Stonehenge című könyvéről írtam.

Nem olyan régen - konkrétan az ötödik Hunyadi megjelenése utáni héten - édesapám, aki szintén hasonló témájú könyveket olvas, megkérdezte a könyvesbolti eladót, hogy vajon a hatodik rész kijött-e már. Az eladó meghökkenve válaszolta, hogy hiszen még csak most jelent meg az ötödik! Apám erre megkérdezte, hogy "És? Meddig tarthat megírni egy történelmi könyvet? Hiszen a könyv története ugye már eleve adott, csak a párbeszédeket kell hozzáírni!" :D



Bernard Cornwell (1944 -

És hogy hogyan kapcsolódik ez ide? Nos a Penobscoti-expedíció története - ami egészen Pearl Harbour-ig az Amerikai Egyesült Államok (és előd-államai) legnagyobb tengeri veresége volt - annyira pontosan le van dokumentálva, történészek által oda-vissza feldolgozva levelezések, korabeli iratok, napiparancsok és hadászati jelentések ezreiben, hogy Cornwell Az erőd című könyvében valóban minden - még egyes fontosabb párbeszédek is - ezekből a fennmaradt iratokból lettek rekonstruálva (sok levél részlete olvasható is a fejezetek elején). [Bár ahogy Bán Mór Hunyadi sorozata, természetesen ez sem pár nap alatt íródott, kutyafuttában!]. A könyvei végén Cornwell mindig nyújt egy áttekintést arról az olvasónak, hogy a könyvben mik voltak az írói fantázia termékei és mik azok a részek, amiket történészek meggyőződéssel vallanak igaznak. (Ezeket a részeket külön szeretem!) Természetesen ebben is van ilyen, de itt már az elején, ahol a földrajzi nevek akkori és mostani állapotáról beszél kijelenti, hogy ebben a könyvben MINDENKI valós személy (kivéve, akiknek a családneve F-el kezdődik)! A könyv teljes cselekménye szinte órára pontosan - de az biztos, hogy napra pontosan - akkor és úgy történik, ahogy az a valóságban is történt. Azért ez a precízség ad egy külön ízt a Cornwell-könyveknek, ennek különösen.

A Cross-sziget (ma Nautilus-sziget),
az első összecsapás helyszíne

Tisztelet a kivételnek, de nem hiszem, hogy Cornwell könyveinek túl sok női rajongója lenne, no nem a véres részletek, vagy a száraz stílus miatt, mert ezekről semmiképpen nincs szó, de romantikus részek - no jó, az Excalibur talán kivétel - elvétve, pár mondatban letudva vannak csak jelen a könyveiben. Ellenben akcióból - vagy inkább hadászati, logisztikai leírásokból - áll a könyv szinte egésze. Itt kicsit visszavett a tempóból, hiszen az első száz oldal csak a készülődésről szólt, akciót megfeszülve sem találnánk benne. A következő háromszáz oldal viszont végig az erőd ostromáról szólt.

Ja, hogy mégsem?

Gen. Francis McLean - Penobscot hőse

Aki háborús történelmi könyveket olvas - akár hiteles történelmi leírásokat, akár regényeket -, megszokhatta, hogy általában vagy két hatalmas sereg (illetve taktikai géniusz vezérek) összecsapsáról szól, vagy egy kis sereg kilátástalan, hősies harcáról a túlerővel szemben. Alapesetben ez a felállás érvényesült - volna - itt is, ám hamar kiderül, hogy a hatalmas amerikai sereg annyi felé húz, ahány vezetője van, akiket a könyv olvasása közben legszívesebben versenyeztettem volna egymással, hogy melyikük a legeslegbénább katonai vezető közülük. Ennyi elbaltázott stratégiát, hibás döntést tíz másik háborús könyvben kéne összevakarni, mint amit az amerikai seregek - igaz legtöbbjük csak milicista - bemutattak. A bibliai Dávid szerepére kárhoztatott parányi brit seregnek gyakorlatilag nem is volt kivel harcolnia egész végig - de azt mondjuk derekasan tették. Az emberek általában a kisebbnek, a gyengébb csapatnak szurkolnak, ha semleges félként néznek egy focimeccset, vagy olvasnak más népek harcairól. Itt is a brit csapatok felé billen a rokonszenv - mondjuk az író is angol, szóval erről tehet ő is azért -, bár hátul végig ott motoszkál az olvasóban a kisördög, hogy valójában ők lennének az elnyomók itt. Ez érdekes aspektusa volt a regénynek.

"...Tavasszal tényleg nagy a köd, tábornok úr, ahogy nyáron is, de azután jön az őszi köd, majd pedig a hó, de azt már nem is szoktuk látni a köd miatt. Köd köd hátán."



Sir John Moore - az angol hadsereg
azóta is leghíresebb tisztje (1761 - 1809)

Az amerikai csapatok szinte hihetetlen bénázása dacára a könyv nem unalmas, Cornwellnek sikerült úgy megírnia a regényét, hogy a folyamatosan dörgő ágyúdörej és a lőporfüst eltakarja azt a tényt, hogy heteken keresztül ezek a csapatok jószerével csak egymást nézték. Akik a Sharpe könyvek véres csatajeleneteire vágynak lehet, hogy csalódni fognak. (Főleg, ha elolvassák a könyv végén a történelmi jegyzeteket, ahol a halottak számát is pontosan számba veszik.)

A könyv másik "hibája" - és mint az előzőről - mármint, hogy történelmileg hiteles maradt végig, pedig nem is túl sok minden történt -, szintén nem a szerző tehet. Annyi fontos szereplő - tábornokok, hajóskapitányok, hadnagyok, civilek - volt a könyvben, hogy igazi főszereplő, akinek az arcát lehetne társítani a könyvhöz - mint például Sharpe, vagy az Angolszász Krónikákban Uhtred -, egyszerűen nincs benne. A brit sereg tábornoka vagy a penobscoti csata utáni életében legendás magasságokba emelkedő Sir John Moore persze kiemelkedik a történelem lapjairól, de a könyvben jó ha tíz oldal jut rájuk.

Cornwell írói stílusát egyébként könnyen össze lehet foglalni. Rendkívül olvasmányos - úgymond "haladós" -, kalandos, ahol a történet megengedi vicces is tud lenni, de jellemzően inkább történelmileg amennyire lehetséges - a végletekig - precíz, alapos. Az írás megkezdése előtt rengeteg történelmi tudásanyagot, adalékot, apró érdekességet - itt most remek példa az amerikai kisdobos mini-története -  halmoz fel, amit az olvasónak bőkzűen tovább is ad. Karaktereinek háttere annyira kidolgozott, amennyire a könyv történelmi hihetőségéhez szükséges. Az erődben nem annyira voltak kidolgozottak, hiszen a fő olvasóközönség - az angol és amerikai olvasók - a szereplők többségéről pontosan tud(hat) mindent, hiszen a tananyaguk része. A regény pont azokra az eseményekre van kidomborítva, ami - legalábbis Cornwell szerint - ROSSZUL volt a tananyag része!

"...A katonának is ez a dolga, tábornok, felsöpörni a mocskot a politikusok után."

A Majabigwaduce-i csata - igazából tükörkép - térképe 1785-ből (ma: Castine, Maine)



Paul Revere - Boston hőse

Igaz, hogy Cornwell angol, aki saját bevallása szerint is azért írta meg ezt a könyvet, mert zavarta, hogy olyan amerikai hősöket tisztelnek manapság is - Paul Revere -, akiknek egyáltalán nem hősies - sőt gyáva - tetteit politikai nyomásra hallgatták el a függetlenségi háború alatt/után. Mindezek ellenére nem megy át sima amerika-gyalázásba, korrektül beszámol az amerikai oldalon harcba szálló kevés tisztességes - és általában reguláris (vagyis hivatásos) - katona, tengerész vagy vezető figyelemre méltó tetteiről is.

A könyv végén lévő történelmi jegyzetek minden Cornwell könyv végén különösen érdekesek, de ennél aztán kiemelten figyelemre méltó volt, ráadásul viszonylag hosszú is, aminek külön örültem.

"...a történelem csalfa múzsa, ki méltatlan sarjait kegyeli."

Ahogy megszokhattuk már, a fordítást Babits Péter követte el - akitől van 3 Sharpe könyvem is! -, aki szerintem már álmában is Cornwellt fordít. Hibát pedig itt sem ejtett. Hadászati és tengerészeti szakkifejezések egyébként nem annyira sűrűn fordulnak elő Cornwell könyveiben, hogy valaki ezért ne adjon neki egy esélyt. Külön öröm volt számomra, hogy a hajók neveit dőlt betűkkel szedték, ahogy helyes és szokás is, mégis sok könyvnél elmarad.

A végére idebiggyesztettem a Szégyenmars-ot, amit sokszor emlegetnek a könyvben és egyéb Cornwell könyvekben - vagy a Sharpe filmekben akár - amikben a híres-neves vöröskabátos hadak szerepelnek. (A címre kattintva meghallgatható John Tams híres angol folkzenész előadásában!)

The Rogue’s March

Tuppence I got for selling me cloak,
Tuppence for selling me blanket.
If ever I ‘list for a soldier again,
Devil shall be me sergeant.

Poor old soldier, poor old soldier,
If ever I ‘list for a soldier again,
Devil shall be me sergeant. 

A recenziós könyvért köszönet az Alexandra Kiadónak!

Értékelés: 7/10

Interjú Bernard Cornwell-el Az erőd című könyve kapcsán (angol!)

Pár érdekes link a történelmi korszak kedvelőinek az eseményről:
- A Penobscot-expedíció rövid történelme
- Új-Skócia történelme

A Majabigwaduce-i tengeri blokád