Ugrás a fő tartalomra

Mosonyi Aliz - Magyarmesék

Mosonyi Aliz - Magyarmesék
Mesék magyarokról, magyaroknak
(Medve Zsuzsi rajzaival)

Kiadás: Magvető, 2011
Hossz: 196 oldal
Műfaj: mese, szépirodalom

Tartalom:
Volt egyszer egy jósnő, egy kislány, Emeletes Zsuzsi, egy balerina, Cukorkás Mici, egy királynő, Erzsébet, egy kertész, egy hídépítő mester, egy föltaláló, egy finom orrú ember, egy fotográfus, egy röpülő ember, egy nagy lyuk, egy bűvész, egy kedves király, egy tengerjáró hajó, egy híres rabló, Sobri Jóska, egy cirkuszos, egy gazdag özvegy, egy moziszínész, Veleszületett Veszedelem, egy hegedűs, egy fagylaltosnéni, fagylaltosbácsi, egy kislány, Anikó, egy híres szakács, Rettegett Iván, egy fontos ember, egy jóságos villanyóraleolvasó, Elvira néni, egy csomagolóember, egy királylány, Tündér Ilona, egy házmestérné, Tetves Mariska, egy leányka, Hétfőnhazud Sárika, egy szegény vándor, egy fiatalember, egy gonosz öreg néni, egy gonosz öreg bácsi, egy svéd király, egy láthatatlanná tévő mosópor, egy megátkozott óvónéni, egy cukrász bácsi, egy szerencsemalac, egy énekesnő, egy bölcs öreg, egy hordár, egy pénzbeszedő, Feri, egy gróf, egy magyar portás, Zsiga bácsi, egy takarítónő, Juliska, egy boszorkány, Vasfogú Erzsike, egy leány, Iboly, egy bankár, egy üdítőital, az Élet Értelme, egy magányos vadász, Tell Vilmos, egy pizzafutár, Petőfi Sándor, egy kisfiú, egy nyomozókutya, egy öreg gengszter, egy titkos recept, egy múzeum, egy kis kövér Zsóka néni, egy énekesnő, Traviáta, egy szép nagy képeskönyv, egy angoltanárnő, egy marcipánmarika, egy leány, Sovány Vigasz, egy parkolóőr, Mátyás, egy festő, egy jó kutya, egy trafikos, egy szabómester, egy királyfi, egy pénztáros, Tiborc, egy szegény kis gyufaáruslány, Mimi, egy kővévált Bözsi néni, egy iskoláslány, Szilágyi Erzsébet, egy király, Mátyás, egy mézeskalácsos, Puszi bácsi, egy öreg ember, Jóska bácsi, egy égigérő fa, egy kacskaringósan gondolkozó ember, egy kalapos király, egy doktor, egy nyúl, egy postás, Dezső bácsi, három harmonikás, két ikertestvér, egy kukásautó, egy gyerek, Liszt Ferenc, egy rettentő erős ember, Herkulesi Gyuri, egy fogorvos, egy csöndes természetű gyerek, Toldi Miklós, egy világhíres ember, egy esernyőkészítő, Halál Mari, egy édes Katinka, egy apróka ember, Zeusz Öcsi, egy ősz tűzoltó, egy rádió, egy százkét éves Vilma néni
Hogy ez a könyv hogy kerül ide? Teljesen véletlenül. A könyvtárban jártomban-keltemben mosolygott rám ez a mézeskalács a könyv borítójáról, és ha már egyszer olyan édesen mosolygott, levettem, vajon mi lehet ez?

Benne egész oldalas fekete-fehér, roppant furcsa filcrajzokat találtam valami egér-medve emberekről, mindegyik mellett pedig egy-egy rövid - két-három mondatostól féloldalas hosszúságúig bezárólag -cím nélküli történetet. Ahol felcsaptam, azt el is olvastam rögtön - így kezdődött találkozásom Mosonyi Alizzal. Ez a történet volt az:

"Volt egyszer egy takarítónő, Juliskának hívták, jobb házakhoz járt, németekhez, franciákhoz, olaszokhoz, porolgatott, törölgetett, de főleg nem ebben volt ügyes, hanem hogy közben kileste a titkokat. Kinyitotta a zárakat, fölbontotta a leveleket, feltörte a kompjutereket, és aztán azt mondta a gazdáinak, Hihihi. Tudom ám a titkotok. És a németek, franciák, olaszok fizethették neki a százezer eurókat, hogy ki ne derüljenek a titkaik. Csak a magyaroknak volt szerencséjük, mert nekik nem volt pénzük takarítónőre, hozzájuk nem járt, nem tudta kifürkészni a titkaikat."

Még a helyszínen kiolvastam a könyv nagy részét.
Az itt következő írás most nem is kritika lenne, inkább figyelemfelkeltés. (Andi, Belya, remélem ti ismeritek ezt a könyvet, mert besírtok rajta!)
Az írónő 1944-ben született Keszthelyen. Tanulmányai után újságíró lett. 1973 óta publikál gyermekkönyveket (Retekorrú király, Éhes vagyok!, Orroló, Pimpalin köpenye, Mesék Budapestről, Szekrénymesék, Boltosmesék), verseket, színpadi műveket, rádiójátékokat és animációs filmforgatókönyveket ír. A Magvető Könyvkiadónál ez az ötödik kötete ami megjelent.

Mosonyi Aliz (1944 - )
A Retekorrú királyra - talán - emlékszek még gyermekkoromból, de konkrétan mesét már legalább huszonöt éve nem olvastam (kivéve estimeséket mostanában ugye a gyerekeknek), ezért nem nagy csoda, hogy az írónő munkássága nem lebegett a szemem előtt a történetek olvasása alatt. Nem tisztem tehát összehasonlítani régebbi írásait ezzel, de kétségtelen, hogy vannak benne olyan mesék, amik elmaradnak a legjobbaktól. Hogy ennek az oka az adott írás gyengébb minősége, vagy az, hogy a kifigurázott, megelevenített történelmi személyt vagy népmesehőst nem tudtam beazonosítani és ezért nem értettem a történet csattanóját, az megint érdekes kérdés lehet. Én nem ismerem a választ, de nem is igen hiszem, hogy fontos lehet. Az írások ugyanis jó erős 10 másodpercet vesznek el az ember életéből (plusz a nevetés vagy sírás [na ez azért túlzás] még egy percet), és nem hiszem, hogy mondjuk napi egy ne férne bele bárkinek az életébe elalvás előtt. A történetek fele biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, aki fogékony a furcsára, a szokatlanra, a groteszkre, az ironikusra. A rövid történetek inkább a felnőttekhez szólnak. Sok történetben a magyarság sztereotip tulajdonságait, viselkedési formáit karikírozza ki olyan formában, ami néha, ha jobban belegondolunk egyáltalán nem hízelgő ránk nézve - de ettől még sajnos megállja a helyét. Épp ezért nem feltétlenül tetszene egy "igazi szittya-magyarnak", de ki tudja, lehet mégis, csak én vagyok kicsit a könyv hatása alatt még.

A grafikákról szólva. Én imádtam őket. Rondák az igaz, de aranyosak ezek a malac-egér-medve-emberek az elnagyolt mimikáikkal. Szerintem adott a könyv hangulatához, nem is keveset.

Berakok még pár kedvenc történetem, hátha legalább ezeket elolvassa valaki, ha már az egészet valamiért mégse. Én tuti rászánok még egy-két órát a könyvtárban az írónő többi könyvének az elolvasására. Szerintem ezek kifejezetten parádésak lettek. Örülök, hogy a kezembe akadt ez a kötet.

"Volt egyszer egy jósnő, aki mindent látott, a múltat és a jövőt, látott előre is meg hátra is, és volt egy nagy ceruzája, azzal írta le a jóslatait, nem kellett radírozni soha semmit, amit leírt, az úgy volt. Mindenki hozzá ment, őt kérdezte, és így a magyarok is elmentek egyszer hozzá. Ő megnézte őket, aztán fogta a ceruzáját, és leírta nekik a múltjukat, a jövőjüket és még egy tortareceptet is. Ezt ingyen adom hozzá, mondta. Legalább egyetek egy jót."

"Volt egyszer egy fontos ember, aki mindig álarcban járt, hogy meg ne tudják, ki ő. Volt neki mindenféle álarca, nyuszi, róka, kéményseprő, Barbie, malac, magyar. A magyar álarcát szerette legjobban, azt hordta legtöbbet. Csak feltette, megcsinálta a fontos dolgait, mindent, amit csak akart, és másnap már malac volt vagy Barbie."

"Volt egyszer egy magyar leányka, úgy hívták, Hétfőnhazud Sárika, nagyon tudott hazudni, szemrebbenés nélkül, a szemébe bárkinek, és el is hitték minden szavát, de csak akkor, ha nála volt a piros retikülje. Csakhogy egyszer a villamoson ellopták tőle, és attól fogva neki igazat kellett volna mondani. Ahhoz ő nem volt szokva, meg se próbálta, inkább vett magának gyorsan egy másik piros retikült."

"Volt egyszer egy cukrászbácsi, aki a magyar hazáját nagyon szerette, és ha valami szép magyar ünnep volt, olyankor nem akart egyszerű habos süteményeket meg csokoládétortákat sütni, hanem valami hazaszerető tortát. Ki is gondolta, meg is sütötte, három színű krém volt benne, piros, fehér, zöld, málna, vanília, cián, finom volt nagyon."

"Volt egyszer egy bölcs öreg, aki csak ránézett az emberekre, és tudta, kiben mi rejtőzik, ezért óva intett mindenkit mindenkitől. Főleg a magyarokat óvta volna a magyaroktól, de ahogy rájuk nézett, látta, hogy úgyis hiába beszélne. Úgyhogy nekik nem is mondott semmit."


"Volt egyszer egy bankár, a bőre alatt is pénz volt, amihez nyúlt, arannyá változott, a sok pénzzel azt se tudta, mit csináljon. Adott is mindenkinek szívesen, főleg a magyaroknak adott volna, mert látta, hogy nekik nagyon kéne. Aztán miből látod, te kövér? mondták neki a magyarok. Talán koszosak vagyunk, büdösek? Rongyokban járunk? Hát ide nézz! Azzal bepattantak egy nagy autóba, és száguldottak, mint a szél, míg el nem fogyott a benzinük."

"Volt egyszer egy Sovány Vigasz nevű leány, másik neve is volt, de inkább csak így szólították a magyarok, ha elmentek hozzá, mikor nagyon el voltak keseredve. Ilyenkor ő a sovány kezével megsimogatta a fejüket, a sovány szájával azt mondta nekik, Ti csak ne búsuljatok. Nézzetek rám. A magyarok ránéztek, Nagyon csúnya vagy! mondták, és már nem is volt semmi bajuk, mentek haza vidáman."


És persze a kedvencem se maradjon ki:


"Volt egyszer egy rádió, ez egy reggel a világ összes nyelvén bemondta, hogy Szégyelljetek magatokat. Meghallotta ezt a világ összes embere, és mind elszégyellték magukat. Csak a magyarok nem, ők gyorsan kikapcsolták a rádiót."
Értékelés: 7/10

Megjegyzések

  1. Hát ez nagyon jó! Édesek a grafikák is :D Szeretem az ilyen pár vonalas vicces kis rajzokat :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, nagyon tetszik! A bankáros mese nagyon kész, de a hazaszerető torta se semmi :D Ezt mindenképp el kell olvasnom :)

    VálaszTörlés
  3. Ihletet kaptam megírni a Zsidómeséket, amelyben legalább annyi humor, jóindulat és igazság lesz, mint ennek a besavanyodott képű boszorkáéban. Sőt több.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése