Andrzej Sapkowski - Az utolsó kívánság
(Vaják 01.)
Andrzej Sapkowski - Ostatnie zyczenie(Saga o Wiedźminie 01. - "The Witcher 01.")
Eredeti megjelenés: 1993
Magyar kiadás: PlayON Magyarország, 2011
Hossz: 287 oldal
Műfaj: fantasy
Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória
Tartalom:
Ismert mítoszokból és mondákból ihletet merítve Sapkowski művészi formába önti kard és mágia központú történeteit. Geraltról szóló történetei bővelkednek lélegzetelállító kalandokban, fanyar humorban, szenvedélyes szerelemben és rejtelmes sorsokban, miközben görbe tükröt tartanak modern életünk elé, és a Közép-Európára oly jellemző cinizmustól sem mentesek.
Sapkowski hőse nem a fantasykre oly jellemző Conan-féle tesztoszterontól csöpögő agresszív macsó figura. Harcos és mágus, ki a fantáziavilág erkölcsi és természeti egyensúlya felett őrködik. Az ismerős, de mégis kifordított történetekben strigákkal küzd, átkokat tör meg vagy konfliktusokat próbál elsimítani – megfelelő fizetség ellenében. Geralt egy két részes (szerintem 3) novelláskötet és egy öt kötetes saga hőse.
2007 tavaszán - akkor még én is mint (éppenhogy) aktív PC-s RPG játékos - figyelhettünk fel itthon egy kiadás előtt álló játékra, ami a hangzatos The Witcher címen futott. Az előzetesek, háttérképek, videók annyira jó játékot sejtettek, amik hamar a figyelem középpontjába repítették a programot.
Akkor, még a játék megjelenése előtt a sajtó (és a játékosok) érdeklődését a játékra irányítandó, valaki - gondolom a kiadó, de most ha megfeszülök se találom sehol a neten - leközölt egy interjút a játék világa mögött álló íróval - Andrzej Sapkowski-val -, amit volt szerencsém olvasni. Ebből szépen kiderült, hogy Sapkowski egy hazájában (Lengyelország) és angol nyelvterületen egy rendkívül népszerű fantasy szerző, akinek sok műve jelent már meg. Ezen művek közül legfontosabb a The Witcher (lengyelül Saga o Wiedźminie) sorozat, ami nyolc részből áll, amiből három novella-gyűjtemény. |
| Andrzej Sapkowski (1948 - ) |
Az mindenesetre látszott, hogy jó dolog fő a CD Project RED üstjében. Később kölcsön is kértem valami haveromtól a játékot, el is töltöttem vele 2-3 órát, aztán abba kellett hagynom - már nem tudom miért, de nem a játék hibája miatt - és sokáig ennyi közöm volt Sapkowski világához. (A könyv olvasása alatt azért eszembe jutott ám, hogy az intro az nagyjából az első novella volt, de azt nem tudom, hogy a játék és a könyv végig ugyanazon a szálon mozog-e, valószínűleg nem, de ez akkor is nagyon jópofa élmény volt.)Szerencsére nem tőlem függött a játék nemzetközi vagy hazai megítélése - pedig Magyarországon szinkronosan jött forgalomba -, mert a megjelenése után hamar kultikus magasságokba emelkedett szerte a világon. Jött a konzolos verzió is belőle, majd évek múlva a második rész és valamikor a remélhetőleg nem túl távoli jövőben a harmadik is elkészül, szóval mondhatjuk nyugodtan, hogy a siker azóta is töretlen.
Az első Vaják könyv magyar megjelenésére viszont egészen 2011-ig kellett várnunk, de a lényeg, hogy kijött - sőt nemsokára megjelenik a folytatása is (A végzet kardja). Tavaly nem éreztem kedvet a könyv elolvasásához - [Mindegy, megírom, "kipanaszkodom" magamból: Szóval főleg a SOROZAT címe miatt. Vaják. Ez meg mi a túró akar lenni de komolyan? Egy vaja, vagy sok vajákok? Már a hangzása is olyan... nem is tudom pontosan, de rohadt béna. Az angoloknak meg jutott a badass Witcher. Ebben van erő, a mienk inkább röhejes. Nem tudom, kinek az agyszüleménye volt, de mivel így úgyse jelent semmit magyarul (a vajákos ugye kicsit más, mint Geralt), akár a witchert is megtarthattuk volna.]
 |
| Klikkre hatalmas a kép! |
De vissza Az utolsó kívánsághoz. A kiadó úgy döntött, hogy először a novellásköteteket hozza el a magyar olvasóknak, amivel nekem - lévén szeretem a novellákat - semmi problémám nem volt, más kérdés, hogy ezzel kissebségben vagyok olv-társaimmal szemben. Azt sem igen tudom hová tenni, hogy az, hogy ez egy novella-füzér, sehol nincs feltüntetve, így aki komplett regényt vár, csalódhat, aki meg főleg novellákat szeret olvasni (van ilyen?) az meg nem veszi észre.
Ezért jegyzem meg külön, hogy a sorozat folytatása - A végzet kardja - is novellafüzér lesz!!!
Engem kicsit megkavartak ezek a lengyel címek, de kibogarásztam azért, hogy mi hogy van sorrendben. :)
A novellás válogatások:1990 - Wiedźmin (The Witcher) - 5 novella (amiből 4 megjelent újra Az utolsó kívánságban, egy pedig a Something Ends, Something Begins-ben)
1993 - Ostatnie życzenie (The Last Wish - Az utolsó kívánság) - 7 novella
1994 - Miecz przeznaczenia (The Sword of Destiny - A végzet kardja) - 6 novella
2000 - Coś się kończy, coś się zaczyna (Something Ends, Something Begins) - ("elvileg" 8 novella)
A könyvsorozat:1994 - The Witcher 01. - Krew elfów (Blood of Elves)
1995 - The Witcher 02. - Czas Pogardi (The Time of Contempt)
1996 - The Witcher 03. - Chrzest ognia (Baptism of Fire)
1997 - The Witcher 04. - Wieża jaskółki (The Tower of the Swallow)
1999 - The Witcher 05. - Pani Jeziora (The Lady of the Lake)
És hogy miért foglalkoztam ennyit a részek pontos sorrendjének felállításával? Könnyen rá lehet jönni. Reméltem én, hogy jó lesz, hiszen nem hiába alakult ki masszív rajongótábor a játék és a könyvek körül is. Sapkowski biztosan tud valamit, de mélyen legbelül szerintem azt vártam, hogy a közepesnél - remélhetően - jobb, de sima, egyszerű fantasy könyvecske lesz, ami ha nem is tizenkettő egy tucat, de az átlag felhozatalból nem igazán emelkedik ki. Erre, ami a könyv lapjairól rám vetette magát, nem számítottam. Ez egész egyszerűen szenzációsan könnyed és szórakoztató volt.
"...Nem vagyok én szentéletű remete, nem csak jót cselekedtem az életben. De ha választanom kell az egyik és a másik rossz között, jobb szeretek egyáltalán nem választani."
Igazából persze olvastam már olyan könyvet, ami a hozzánk közeli mitológiai alakokat, népmeséket vette alapul, sőt az utolsót nem is olyan régen, és nagyon tetszett is (Marija Morevna és a Halhatatlan), de míg az inkább irodalmiságával, nyelvezetével, szürreális látásmódjával hódított, addig itt - bár nyelvezete ennek is élvezetes - főleg a hangulat és a szereplők - és legfőképpen a szarkasztikus, irónikus humor - tették a regényt felejthetetlen élménnyé számomra.
"...a sötétségből előhúzta a vaskos kötet mögött rejtőző, szalmával körbefont, hasas palackot.
– Ohhó! – A bárd szemmel láthatóan felvidult. – A bölcsesség és az ihlet, úgy látom, még mindig ott lakoznak a könyvtárak mélyén."
"...A szörnyeteg a lépcsőn megfordult.
– És mi lóbálódzik a nyakadban, vendég? Miféle dolog ez?
– Nézd meg magad.
A szörnyeteg a kezébe vette a medaliont, és a szeméhez emelte. Geralt nyakán a lánc kissé megfeszült.
– Nem vág valami szép pofát ez az állat. De mi ez?
– Céhjel.
– Ahá, biztos koloncok gyártásával foglalkozol."
– Nézd meg magad.
A szörnyeteg a kezébe vette a medaliont, és a szeméhez emelte. Geralt nyakán a lánc kissé megfeszült.
– Nem vág valami szép pofát ez az állat. De mi ez?
– Céhjel.
– Ahá, biztos koloncok gyártásával foglalkozol."
A Ríviai Geralt - a történetek főszereplője - a vajákok közé tartozik (gyerekkorukban a szüleiktől elvett harcos-varázslónak nevelt, mutációkkal átalakított félemberek), akiknek feladata az embereket háborgató fentebb felsorolt szörnyek irtása. Tántoríthatatlan igazságérzetére és lelkiismeretére van bízva, kit ítél szörnyetegnek - a rémet-e vagy az embert -, ezért - és nem éppen ortodox munkamódszereik miatt - a vajákok rendje enyhén szólvan nem minden ember szemében számít nagy kedvencnek.
Geralt a hét történet alatt találkozik (vagy felemlegetik neki) gyermekkori esti meséink legfontosabb alakjaival (Aranyhajjal, Hófehérkével és a hét törpével - és a mostohával, a szépséggel és a szörnyeteggel, Hamupipőkével - és a szerelmes herceggel, a híd alatt lakó trollal, majd magával az ördöggel, akit annyi sok Magyar népmesében tesznek lóvá a rátermett parasztgazdák).
Ezek az esti mesék megírásukkor, feljegyzésükkor (Charles Perrault 1628-1703) korántsem voltak még annyira gyermekbarátok, mint amit Walt Disney csinált belőlük később. Sötét történetek voltak ezek, amelyeknek sokszor egyáltalán nem lett boldog befejezése. [Erről bővebben itt - már linkeltem egyszer, de nagyon jó írás!]
"...Renfri hangjában volt valami nagyon különös. Valami, ami a tűzvész kardélen vöröslő visszfényét, a meggyilkoltak üvöltését, lovak nyerítését és a vér szagát idézte fel benne."
Sapkowski biztosan az eredeti változatokat kedveli jobban a lebutított variánsokkal szemben, és úgy gondolta, ő még ezeken a már-már horrortörténeteken is tudna még egyet csavarni, vagy a szereplőket árnyalni. Ezért a jó és a rossz - mára már szinte kőbe vésett - szereposztásokat teljesen figyelmen kívül hagyva, a mese mondanivalójának, esetleges tanulságának felrúgását oly tökéletesen elvégezte, hogy valóban sikerült a nagy klasszikus meséket teljesen kiforgatnia önmagukból. Ehhez hasonló verziókban biztosan senki nem olvasta még ezeket a történeteket - esetleg akik látták ezeket a filmfeldolgozásokat, azoknak lehet - talán - egy kis sejtésük, hogy milyenek lehetnek ezek a kifacsart verziók. (Például: Hófehérke - A terror meséje) - Bár a könyvben nem horrorisztikus semmi, a csavar nem ebbe az irányba fordul a jelen esetben.
"...rögtön idecsődült néhány agyament meg kóbor lovag, még egy pásztorlegény is. Mindenki ismerte a környéken azt a kretént, nyugodjék békében. A striga meg jól van. Épp csak annyi, hogy időnként felfal valakit. Hozzá lehet szokni. A hősökből meg, akik vissza akarják varázsolni, legalább annyi hasznunk van, hogy a beste még ott helyben telezabálja magát, és nem kóborol az udvarházon kívülre."
A novellás szerkezet miatt persze Geraltról (és a többi szereplőről) sem tudunk meg túl sokat, ráadásul alig beszél pár szót, hiszen általában mogorva egy fickó, ez a szófukarság mégis inkább előnyére válik a könyvnek, hiszen így a kalandos részek mellett csak a humoros beszólásokra van hely és idő - de arra minden egyes írásban. (Van, ahol 2-3 karakter szövegén is szó szerint szakadtam a vonaton. - Égő volt!) :)
"...Úgy néz ki, urak, mint az ördeg, az ördeg, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Honnan jött? A semmiből, na. Zsipsz-zsupsz, piff-puff, oszt’ nézem: ördeg. Ártani meg igazándiból túlságosan nem árt az nekünk. Olyan is van, hogy segít."
A szóhasználat a könyvben néhol hogy úgy mondjam szabados (szerencsére), de sehol sem túl trágár ok nélkül. A fordítás nekem tetszett, látszott, hogy jó pár régies szót ki kellett keresni a fordítónak az emlékezete poros polcairól (a "vaják"-ról meg ő pont nem tehet gondolom). A beszélő nevek is jól sikerültek (Derzsidomb, Léprigó), pedig itt szoktak nagy sületlenségek kialakulni néha. A játékon ugyan ott a nagy 18-as gyerekvédő vörös négyszög, de a könyvben igazából semmi olyan nincs, amitől védeni kellene a fiatalabb olvasókat, szóval nyugodtan.
"...Egy lovag seb nélkül, az fasz, nem lovag."
[Volt egy szó, amit bevallom sosem hallottam még, mégpedig a volapük(ön), aminek utána néztem, hogy mi a fenét jelenthet, esetleg nyomdai huba-e? Hát nem. Szuper-geek-adat! A volapük az első mesterséges nyelv, amit 1879-ben találtak ki, és jelenleg 19 ember beszéli! :D - Itt több adat van róla!]
"...Annyira vagy te horgász, amennyire a kecske segge trombita."
Mikor lesz már 16-a és jön már a folytatás? Még a játékhoz is megjött a kedvem PC-n! ;-)
A könyvért - és a megkeresésemért is - még egyszer köszönet a kiadónak!
A második résznek nagyon durván jó az intrója!
Értékelés: 9/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése