Peter Straub - Koko I-II.

Peter Straub - Koko I-II.

(Blue Rose Trilógia 01.)

Peter Straub - Koko

(Blue Rose Trilogy 01.)  
Eredeti megjelenés: 1988
Magyar kiadás: Alexandra, 1988
Hossz: 762 oldal
Műfaj: horror, thriller
Fordította: Babits Péter

Tartalom:

Csak négyen tudták, mit is jelent a név.
Vietnami veteránok. Egy orvos. Egy ügyvéd. Egy hétköznapi melós. Egy író. Annyira különböztek egymástól, amennyire csak lehetséges – mégis, örökké egymáshoz láncolta őket egyetlen közös titok. És most valamennyien újra összefogtak a kutatásban, mely a Távol-Kelet temetőitől és fényűzésétől New York emberi dzsungelébe vezette őket… egy emberfeletti szellemet hajszolva, mely a rémálomba illő múltból emelkedett felszínre, hogy gyilkoljon és gyilkoljon és gyilkoljon…
Komplex szövésű mese, érzékletesen ábrázolt gonosz… Vérbeli horror! Igazi telitalálat… A KOKO magával ragadja olvasóját, és el sem ereszti!

Nagyon röviden - ebbe aztán jól beleszaladtam, mint Koko áldozatai a pengéjébe. Az első fordulatnál kitaláltam az egész könyv poénját, ezért cirka 700 oldalt töltöttem el káromkodva, hogy a béna szereplők jöjjenek már rá arra az egészen egyértelmű következtetésre, amit kb. mindenki kitalált volna az elején, nem csak én. Ezért, mikor elértünk a nagy csattanóhoz, a nagy fordulathoz, csak megkönnyebbülést éreztem, hogy innen talán még lesz valami meglepő a könyvben végre (azt nem árulom el, hogy volt-e! :P)

Nem ez volt azonban az egyetlen gondom a könyvvel. Olvasás közben jöttem rá, hogy mennyire nem tetszik, hogy az író először bejelenti, hogy mi történt, aztán visszaemlékezésekkel 100 oldalon keresztül elmeséli, hogy hogyan. Ez a fajta felépítésű könyv/film nem jön be nekem, mert úgy érzem, nincs miért izgulni, és ezzel a lényegtől foszt meg a szerző. Azonkívül, a Koko cselekménye nem annyira bonyolult, vagy épp szerteágazó, ami indokolná a majd 800 oldalas terjedelmet. Fele ennyi oldalon keresztül talán még valami feszültséget is sikerült volna teremteni benne, így tömény unalom volt számomra szinte az egész.

A szereplőkkel is meggyűlt a bajom, ugyanis 1-2-n kívül szinte semmilyenek voltak, érdektelenek. Nem sikerült megkedvelnem egyiküket sem igazán (akit igen, az persze meghalt). Jó részek is voltak benne azért, a helyszínek leírása, az ott folyó élet ecsetelése nagyon jó volt (az ázsiai és az amerikai részeknél is), abban a stílusban szívesebben olvastam volna többet is még.

A fordítás is hagy maga után némi kivetnivalót, olvasás közben a gyanús részeket összevetettem az angol verzióval, és sajnos látszott, hogy jó néhány szót - főleg káromkodásokat és hangulatkeltő szavakat - egyszerűen kihagytak a magyar kiadásból, szóval lehetséges, hogy aki teheti, jobban jár, ha eredeti nyelven olvassa el (persze ez nagyjából minden könyvre igaz, de ennél különösen).

Könyvet persze abba nem hagyunk, de hogy a második és a harmadik részét is elolvasom-e a sorozatnak, az igencsak kérdéses.

Értékelés: 3/10