Joe Abercrombie - A penge maga

Joe Abercrombie - A penge maga

(Az Első Törvény 01.) 

Joe Abercrombie - The Blade Itself

(The First Law 01.)  
Eredeti megjelenés: 2006
Magyar kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2010
Hossz: 632 oldal
Műfaj: dark-fantasy
Fordította: Kamper Gergely

Tartalom:

Kilencujjú Logennek, a hírhedt barbárnak végül elfogyott a szerencséje. A kelleténél eggyel több viszályba keveredett bele, és hamarosan halott barbár válik belőle. Nem marad utána semmi, csak vacak dalok és halott barátok.
Jezal dan Luthar, az önzőség szobra nem vágyik veszélyes kalandokra, legföljebb a vívópáston szeretne dicsőséget kivívni magának. Csakhogy kitörni készül a háború, és a fagyos észak csatamezőin sokkal véresebb szabályok szerint küzdenek.
Glokta inkvizítor, a nyomorékból lett kínvallató semmit sem szeretne jobban, mint hogy koporsóban lássa hazatérni Jezalt. Persze ő mindenkit gyűlöl. Aki az árulást próbálván száműzni az Unióból, egymás után hallgatja a vallomásokat, annak aligha marad ideje barátságokat kötni - ráadásul a holttestek mutatta legfrissebb nyom talán egyenesen az állam rothadó szívébe vezet... Már ha elég ideig életben marad, hogy követhesse...

Magyarországi megjelenése előtt már hallottam a szerző munkáiról, és csak elismerő jelzőkkel illette mindenki, ezért egy másodpercig sem volt kérdés, hogy beszerezzem-e aznap, mikor kijött. Főleg, miután megláttam, hogy milyen minőségű a könyv (kívűlről). Minden könyvnek ilyen szép külalakkal kellene kijönni, mint ahogy a Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg a könyveit (meg persze azért más kiadók is adnak a minőségre: Európa, Cartaphilus, stb.), de ez a könyv azonnal elvarázsolt.

De nézzük mi van belül! Az első fejezet (vagy a prológus, már nem emlékszem) nem tetszett, de csak azért, mert a beharangozókból, előzetes posztokból arra számítottam, hogy... nem is tudom mire, de aztán jött az Inkvizíció és az egész könyvet elvitte a hátán. Mindenkit imádtam benne, még a k.cs.g főinkvizítort is, meg a bájgúnár kardforgatókat, a praktikálisokat (hát azokon kész voltam) és persze Glokta inkvizítort, akinél jobb karaktert nem írt senki még, aki ennyire emlékezetes maradt volna számomra. (David Gemmell, David Cook, G. R. R. Martin, Steven Erikson írt hasonlóan karakteres szereplőket azért.) Az északi harcosok csapata is azonnal megkedvelhető - bár tutira nem akarsz hozzájuk tartozni!!! :D

Itt nincsenek hősök, nincsenek jó lovagok, csak gonoszok vannak és "szürke" emberek, saját kis ambícióikkal. Frissítő volt volt egy ilyen könyvet olvasni, messze az átlag felhozatal fölé emelkedik.

A történet sodró, olvastatja magát - sziporkázó párbeszédek (na, ez van a fülszövegen is, de tényleg azok!), feszes jelenetek váltogatják egymást. Épp annyi leíró résszel, hogy ne legyen unalmas, lassú a könyv, de azért a háttérben történő dolgokról is értsünk meg mindent, amit az író meg szeretett volna értetni velünk.

A nyelvezet élvezetes, teli káromkodással (nem ezért élvezetes, de nagyon örülök, hogy az előzetes rémhírek szerint a magyar kiadásból végülis nem kerültek ki a trágár részek), a fordítás remek. A fülszövegben lévő ajánlókkal teljesen egyet értek, itt most nincs semmi csúsztatás, nem azért vannak ott, hogy több fogyjon a könyvből (vagyis de, csak most igazak) :)

Nagyon nagy élmény volt olvasni, igazi keményvonalas fantasy! Gondolom a káromkodások miatt kapta meg a csak felnőtteknek pecsétet, mert egyébként nincs benne más, ami miatt ne lehetne akár általános iskolában is olvasni (esetleg Glokta szarkasztikus humora nehezebben érthető).

Azóta kijött a 2. rész is, már a 3-at várom tűkön ülve, valamint nagyon remélem kedves kiadó, hogy JÖN A SZERZŐ TÖBBI KÖNYVE IS UGYE???? :D

Értékelés: 9/10