Kevin Hearne - Hounded

Kevin Hearne - Hounded - Üldöztetve

(A Vas Druida Krónikái 01.)

Kevin Hearne - Hounded
(The Iron Druid Chronicles 01.)
Eredeti megjelenés: 2011
Magyar kiadás: Könyvmolyképző, 2013
Műfaj: fantasy
Hossz: 286 oldal / 585.156 karakter
Fordította: Acsai Roland
ISBN: 978 963 3730 49 2
Beleolvasás:
ITT
Vásárlás:
BOOKER

Tartalom:
Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…

Kevin Hearne (????-)

A Könyvmolyképző Kiadó Kevin Hearne amerikai fantasy író „végtelenített” sorozatába kezdett bele, mikor megjelentette a Vasdruida Krónikái sorozat első részét, a Hounded – Üldöztetve című kötetet. A könyvfolyamból két rövid év alatt hat regény és néhány novella jelent meg, de a vége még nem látszik, hiszen a szerző már a hetedik (sőt a nyolcadik) epizódon dolgozik.

Az Arizona államban született és jelenleg is ott alkotó Hearne urban fantasy regénye nálunk a Könyvmolyképző Sötét örvény (Hard Selection) sorozatában látott napvilágot. Az ide tartozó művek a kicsit idősebb, keményebb gyomrú olvasóközönséget hivatottak megcélozni. A Hounded is megkapta a maga „Tizenhat éves kortól ajánljuk!” besorolását, ami talán reálisnak is mondható. Az biztos, hogy például Brent Weeks Éjangyal-trilógiájához hasonlítva – amit kifejezetten felnőtteknek ajánlanak – nincs benne annyi durvaság, kemény téma vagy jelenet.

Ebben a könyvben – ami le sem tagadhatná Neil Gaiman Amerikai istenek című hasonló témájú remekművének hatását – Atticus O’Sullivan, az utolsó vaskori druida az átlagemberek nyugalmas életét éli egy álmos arizonai kisvárosban. Ránézésre senki nem mondaná meg a huszonegy éves ifjúról, hogy kétezer éves is elmúlt, és hosszú élete alatt olyan varázstárgy birtokába jutott, amelyre ősellensége, Aenghus Óg, a kelta szerelemisten is évezredek óta vágyik. Tír na nÓg – a kelta mitológia mitikus teremtmények által benépesített hona – ugyan meglehetősen messze van Arizonától, de az elszánt entitást nem állíthatja meg egy kopár sivatag és segítőivel druidánk életére tör.

"...Nem árulok el nagy titkot, ha elárulom, hogy a vaskorszak generációjának, azaz az enyémnek, az emberi élet nem sokat jelentett, de Flidais és a hozzá hasonló lények erkölcse a bronzkorban gyökerezett, ami röviden így foglalható össze: ha valami tetszik nekem, az jó, és még többet akarok belőle, ha valami nem, azt sürgősen el kell pusztítani, de lehetőleg úgy, hogy még nagyobb legyen tőle a hírnevem, és örökre éljek a bárdok dalaiban."

A regény legnagyobb erénye – a végig jelen lévő markáns humor mellett – kétségtelenül az, hogy milyen könnyedén vegyíti össze a varázstalan világot és a természetfeletti teremtmények birodalmait. Hatalmas mágikus erőkkel rendelkező, de mégis halandó istenek (a Tuatha Dé Danann tagjai), toportyánférgek, vámpírok, Susanna Clarke A hollókirály című könyvéből ismerős, vérszomjas, embertelen tündenépei, boszorkánykörök, alakváltók, óriások és más ijesztő fajzatok esnek egymásnak a kötet lapjain. A könyv fő, egymás ellen fenekedő szereplői ugyan egytől egyig a kelta mitológia szimbolikus alakjai, de Hearne ezzel persze nem elégedett meg. Művében rendre feltűnnek más – skandináv, ázsiai – kultúrák hiedelmeinek szörnyetegei, lényei is. A létezésüket mágiával álcázó teremtmények ráadásul a modern kor eszközei közt sem teljesen elveszettek – bár vannak, akik ragaszkodnak ősi módszereikhez.

"...Az apám soha nem baseballozott volna velem - jó, tudom, hogy kétezer éve élt, amikor a baseballt még fel sem találták. Az apa-fiú kapcsolat számára kimerült annyiban, hogy kátrányos gödörbe hajított, hogy megtanuljam a leckét. De hogy mit kellett volna leszűrnöm belőle, soha jöttem rá."

Az Üldöztetve egy kalandos, pörgős, sokszor vicces, néhol kicsit durvább, fordulatos, lendületes, modern könyv ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Kétségtelen előnye a fiatalos nyelvezete és a (főleg mágikus) akciójelenetekben dúskáló, izgalmas cselekményvezetés, de hátránya, hogy a huszonX éves kor feletti férfi olvasók számára a XXI. századhoz igazított, „tüchtig és trendi” főszereplőnek túl sok a jó tulajdonsága és túlságosan is hatalmas erőknek parancsol ahhoz, hogy igazán kedvelhető karakterré váljon. (A női olvasókra ez hatványozottan nem vonatkozik, hiszen tudom, hogy az Atticushoz hasonló fiatal skótkockás szoknyában flangáló, kardot lóbáló angolszász férfi szereplők könyvről-könyvre kocsonyát csinálnak a történelmi romantikus műveket fogyasztó hölgyek lábából.)

A regény mellékszereplői viszont kifejezetten jól sikerültek. A telepatikusan beszélő, néha láthatatlan ír farkaskutya, az alkoholproblémájával kedélyesen nem foglalkozó, mocskos szájú, angolgyűlölő özvegyasszony (az italozást leszámítva nekem is van egy ilyenem otthon) meg a túlzott öntudattal rendelkező bronzkori istenek valószerűtlenül hamar megkedveltették magukat.

A kiadó honlapja szerint a sorozat második részére, a Hexed – Megátkozva című kötetre sem kell már sokat várnunk, amiben Atticus boszorkányüldözésre indul.

Kinek ajánlom:
– a kelta mitológia héroszai után érdeklődőknek
– akik szeretik az olvasmányos könyvek pörgős cselekményét
– kalandkereső druidáknak, fiatal wiccáknak, idősödő boszorkányoknak és házi sárkányoknak

A poszt a Fantazmo.hu-n is megjelent.