Michael J. Sullivan - Avempartha - Az elfek tornya

Michael J. Sullivan - Avempartha
Az elfek tornya

(Riyria-krónikák 02.)

Michael J. Sullivan - Theft of Swords
(Book Two: Avempartha)
(Volume One of the Riyria Revelation)
Eredeti megjelenés: 2009
Magyar kiadás: FuMax, 2013
Műfaj: fantasy
Hossz: 376 oldal
Fordította: Matolcsy Kálmán
Beleolvasás:
ITT
Vásárlás:
BOOKER

Tartalom:
A TITKOT EGY TORONY REJTI.
A SZÖRNYETEG LEGYŐZHETETLEN AKADÁLY.
A MEGOLDÁS MOST IS A KÉT TOLVAJ.
Amikor egy nincstelen fiatal nő felbéreli Royce-ot és Hadriant, hogy segítsenek megmenteni távoli falucskáját egy ismeretlen éjszakai támadó portyázásaitól, hőseink újra a varázsló Ezrahaddon bűvkörébe kerülnek. Míg Royce az ősi elftorony rejtélyét próbálja megfejteni, Hadrian megkísérli felkészíteni a falu népét a láthatatlan gyilkos ellen. Ismét egyszerű kardlopással kezdődik minden, ám szokás szerint az események sűrűjébe csöppenő kalandoraink az Elan jövőjéért folyó harc kulcsfiguráivá válnak…
Az elfek tornya a magával ragadó Riyria-krónikák második kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető. Az eredetileg magánkiadásban megjelent sorozatra felfigyelt egy nagy kiadó is, és az új kiadás révén az utóbbi évek legsikeresebb új fantasy-jévé vált.

Michael J. Sullivan (1961- )

A tavaly karácsony környéki könyvmegjelenések nagy meglepetése volt Michael J. Sullivan Trónbitorlók című könyve, amiről a blogon természetesen írtam is. [Ide katt!] Mint ahogy már jól tudhatjuk, a nehézkes kezdet (az író saját költségén kiadott könyv – furcsa módon pont úgy, mint az előző posztban szereplő Törékeny horizont című mű) után a sorozat világszerte szinte páratlan népszerűségre tett szert. A sorozat alapjául szolgáló részeket Sullivan négy év alatt írta meg, de mióta "hivatalosan" is sztár-író lett, még inkább belelendült az írásba. (Örüljünk neki, de nagyon, főleg, ha jönnek a könyvei folyamatosan magyarul is!) Idén, augusztus 01-én jelenik meg az előzménykötetek első része, a The Crown Tower, amit alig egy hónappal később rögtön követ a folytatás is, a The Rose and Thorn. Ezen kívül még hét könyvterve van a közeli jövőre, ezek közül az egyik (három) a The First Empire trilógia, ami - gyanítom - az eredeti Novroni Birodalom idejébe fog visszarepíteni bennünket. (Szorgos évek várhatók tehát valószínűleg a Fumax Kiadó háza táján is... [;-D])

Az első rész során jeleztem, hogy a könyvsorozatból kétféle angol változat létezik, egy hatrészes eredeti (The Crown Conspiracy) és egy háromrészes második kiadás, ami ettől függetlenül természetesen mind a hat kötetet magában foglalja. Most már látszik, hogy a magyar kiadás a háromrészes változaton (Theft of Swords) alapul – csak éppen az eredeti hat kötetes formát megtartva. Most, hogy ez a rész már tiszta, nézzük mit is várhatunk az Avemparthától.

Bár sokszor a különféle listák, sorrendek semmit nem jelentenek, de néha – hisz annyi légy ugyebár nem tévedhet – igenis megállják a helyüket. A Goodreads.com pontozása szerint ugyanis az első rész sokkal gyengébb – de azért már az is magas pontszámú –, mint az utána következő részek, és be kell lássam, ebben az esetben az eredmény híven tükrözi az én véleményemet is. Az első résznél még néhány kisebb dolog miatt húztam a szám – egysíkú mellékszereplők, néhol lapos tájleírások –, de a két rész közt eltelt két év alatt Sullivannek sikerült magát tovább képeznie írói szempontból, és egy közel tökéletes fantasyt tett le elénk az asztalra.

"Sok múlik a feleleten. De hát ezzel már te is tisztában vagy, nem igaz? Most éppen azon tipródsz, mit is válaszolhatnál, és persze próbálod kitalálni, vajon mit akarunk hallani. Ne próbálkozz! Maradj az igazságnál! Ha tévedsz is, legalább a halálod nem írható majd egy hitvány hazugság számlájára."

Az író visszatért a ’80-as évek olvasmányosabb, de épp ezért kevesebb újítást hozó fantasy regényeihez, egy pörgő, hamisítatlanul kalandos történettel, ahol gyakorlatilag minden a helyén van. A főhősök rettenthetetlenül szembeszállnak minden nehézséggel – külön tetszett, hogy a könyv harmadában ezt fegyvertelenül teszik! –, megmentik a bajbajutott lányokat, ősi titkokról lebbentik fel a fátylat, és közben – mintegy véletlenül – talán még egy faji háborútól is megmentik az emberek birodalmait. A két régi jóbarát – a harcos Hadrian Blackwater és a tolvaj Royce Melborn – mellett végre a mellékszereplők is igazán élnek – mármint egy ideig. A törpe kőfaragó és Ezrahaddon, a varázsló mellett Thrace és még az a konok öregapja is roppant hangulatos színfoltja volt a regénynek. Akikért nem izgultunk folyamatosan, az pedig az unszimpátiánkat vívta ki viharos sebességgel. Ők jellemzően a papság köreiből kerültek ki. A két kötet alapján valamiért Royce karaktere kevésbé vált kedvencemmé, de a mackótermetű, mindig-a-helyes-utat-választom Hadrian igazi telitalálat volt. Az ő karaktere, ha lehet ilyet mondani, talán kicsit túl jól is sikerült, így sajnos a könyv egyik nagy meglepetését én már az első részben megsejtettem. (Azért ebben a témában egy váratlan fordulat még könnyen befigyelhet, hiszen van még négy rész, mindenesetre egy jó tippem már arra is van, milyen irányba fog majd fordulni a birodalom sorsa.)

"A mágia kicsit olyan, mint a hegedűjáték. Kéz nélkül iszonyú nehéz művelni."

Váratlan izgalmak és folyamatosan adagolt új ismeretek nélkül azonban így sem maradunk, erről gondoskodik az író. Sullivantől tanulni lehetne, hogy kell izgalmas, kalandos regényt írni úgy, hogy ne legyen benne akció jelenet (ellentétben az első résszel). Ahogy írtam, a könyv harmadában a harcosnak még kardja sincs, de egyébként is talán egy – de maximum kettő – kardpárbaj van a könyvben, a tolvaj meg talán elő se veszi a fegyverét. Véletlenül se hibának rovom ezt fel az írónak, hiszen az oldalakon keresztül elhúzott, tét nélküli – mert úgyis túléli a hős! – harci jeleneteket nagyon tudom unni. (A várostrom és a hadjárat az persze egészen más tészta, de itt olyan most nincs.) Ettől függetlenül a természetfeletti szörny – jó volt a szövege neki is! – persze önként és dalolva növeli a könyv halottainak számát, és több kedves szereplőtől is el kell búcsúznunk majd miatta.

Sokan áradoznak a sorozat humoráról, nekem ez sajnos annyira nem jött még át. Hadrian és Ezra persze vicces néha/többször, mint a többiek, de ez nem az a harsogva nevetős könyv, ha valaki erre gondolna, mikor olvassa az értékeléseket. (Amikor Royce is olyan markáns szereplővé – nem kell, hogy viccessé – válik, mint a társa, akkor maximum pontos lesz a könyv.) A könyv szépen fokozatosan építkezik, egyre izgalmasabbá válik és a karakterek jelenében történő kalandok mellett a múltjukban rejlő rejtélyekkel operál. Ebben a részben még a politikai szál is kevesebb hangsúlyt kapott – a harmadik csoportosulás, a nemzetelvűek még mindig nem szerepeltek egyáltalán –, bár legalább a Nefronita egyház terveiből már elég sok mindent meg lehetett tudni. Külön tetszik az a kis morális bökkenő a sorozatban, hogy bár az egyház a legellenszenvesebb csoportosulás a könyvben, mégis ők azok, akik a dicsőséges emberi Birodalmat vissza kívánják állítani – persze nem ÚGY, ahogy régen volt, ÁÁÁ! –, szóval azért valahol a céljuk tényleg támogatásra méltó, még drukkolok is nekik egy kicsit! :)

Akinek az első rész tetszett, ez biztosan még jobban tetszeni fog. Akik pedig azt még nem olvasták – hiába, hogy mindegyik könyv egy-egy különálló történetet mesél el, és hiába, hogy az első rész kicsit gyengébb, mint a folytatás! –, kezdjenek bele előröl nyugodtan, végül biztosan nem fognak csalódni. A sorozat harmadik része még idén a boltokba kerül, és a címéből (is) ítélve az események a Novroni Birodalom újbóli megalapítása körül fognak majd forogni. Alig várom!!! (Remélem az a rész is az eredeti borítóval jön majd ki, az Avempartha ugyanis nagyon szép lett!)

A könyvért köszönet a Fumax Kiadónak!