Újraolvasó
Stanislaw Lem - Solaris

Eredeti megjelenés: 1961
Magyar kiadás: Európa, 1968; Kriterion, 1977; Magyar Könyvklub, 1994; Szukits Könyvkiadó, 2005
Hossz: 186 oldal
Műfaj: sci-fi, klasszikus
Fordította: Murányi Beatrix
Tartalom:

Nemzedékek óta kutatják a tudósok egy távoli bolygó rejtélyes, élő óceánját, mindent elkövetnek, hogy megfejtsék érthetetlen jelenségeit és csodálatos képződményeit, kapcsolatot akarnak vele teremteni, de hiába. Vagy mégis felfigyelt volna az emberekre a gigászi élőlény? Titokzatos lények jelennek meg az óceán fölött úszó kutatóállomáson, öngyilkosságba, vagy félig-meddig őrületbe kergetve az állomás lakóit, pedig saját legrejtettebb gondolataikra, vágyaikra ismernek bennük… A tudósok fantasztikus élményeinek tükrében a mai ember lelkivilágát, gondolkodását, a világmindenség meg nem értett jelenségeire való reakcióját mutatja be a szerző.



"...Nem a Kozmoszt akarjuk mi meghódítani, öregem, csak a Földet akarjuk kiterjeszteni a mindenség határáig. "
A Solaris tehát "mumusként" tornyosult előttem az "összes Lem kiolvasása" című vállalásomban, de most, tizennyolc évvel az első olvasás után újra egymásnak ugrottunk.

"...- Akkor értettem meg, hogy teljesen mindegy, akármit csinálok, neked mindenképpen kínszenvedés. Vagy még rosszabb, mert a kínzóeszköz élettelen és ártatlan, mint a kő, ami a fejedre eshet és agyonüthet. De hogy a kínzóeszköz csupa jó szándék és szerelem legyen, azt nem tudtam elképzelni. "
A mű azon részei - sajnos meglehetősen ritka részek ezek -, amikor az űrállomáson valóban történik valami, hibátlanok. A szereplők közti interakciók, párbeszédek, az események leírása annyira jó volt, mint az Édenben, bár a humort most hiányoltam [elvétve 1-2 cinikus mondatot azért találhat a figyelmes olvasó] (más kérdés persze, hogy semmi humoros nem történik az egész könyvben, így ez azért érthető, de mégis...)
"...Maga az állomás kétszáz méter átmérőjű korong, középütt négy-, peremén kétszintes. Építését műholdakról irányították, tiszteletreméltó műszaki vállalkozás volt, igazán büszke is lehetne rá a Föld, ha az óceán nem lökne ki magából másodpercek alatt milliószor ekkora építményeket."
![]() |
Stanislaw Lem (1921 - 2006) |

Mondjuk az egész könyv nagyon rövid, szóval 20-30 oldalnyi - igazán kultikus sci-fi - részletről beszélek, ami azért simán bevállalható, nem hiába rajonganak olvasók milliói ezekért a részekért különösen! (Néztem a moly-on, mindenki azoktól a részektől van elájuva, amit én untam, szóval ezt is bele kell venni az összképbe. Úgy látszik, ez egyszerűen ANNYIRA nem az "én könyvem".)
A tudományos szakzsargon - Lem szerint "tudós terminus" - itt már számomra közel érthetetlen volt, bár pozitív, hogy a jövő tudósai a már most kitalált elméletek alapján dolgoznak/gondolkoznak (Gamow-Shapley-elmélet, Le Châtelier-szabály, Einstein-Boevi-elmélet, Kronecker-tér), nem pedig csak Lem csapott egyet a hasára, hogy onnan essen ki egy-egy jól csengő nevű elmélet, szabály, valamint persze ezen tételek beható ismerete nélkül is teljesen érthető a mű, főleg, hogy ez csak a körítés, igazából ugye az emberi lélekről, a tudatalattiról, a hitről, a megismerhetetlennel való találkozásról és végső soron magáról az EMBER-ről szól.

Az írónak ezt a művét olvasni nekem olyan volt, mintha a Solaris-on hajókáztam volna. Egyszer fenn egyszer lenn. A ?kapcsolatfelvétel? egy emberitől teljesen idegen "?létformával?" (vagy egy "?istennel?") hálás téma, amiben Lem nem tud hibázni, de a hátteréül szolgáló tudományág - a szolarisztika - története és elméletei szerintem feleslegesen van ennyire részletesen kidolgozva.
Nem akarok viszont a sok siránkozás után ennyire negatív képet festve búcsúzni - alig írtam valami pozitívat, szinte az egész posztban csak sajnálkoztam. :)
A könyv tehát szenzációsan jó, de távolról sem egy könnyed, pihentető sci-fi, a mondanivalója ahhoz túlságosan komoly.
A könyvért köszönet a Szukits
Könyvkiadónak!
A következő Lem regény a Visszatérés
lesz majd!
Értékelés:
7/10
Linkek:
Wikipedia
Moly
Goodreads
Lehet hogy nekem is újra el kellene olvasnom? Fiatalon olvastam, és annyira emlékszem, hogy nagyon "nehéz" volt a filozófikus részek miatt. Szeretem Lem könyveit, de tény hogy számomra a Kiberiáda a "leg". Valószínűleg a humora és könnyedsége miatt, amiben azért szintén nagyon sok elgondolkodtató rész van.
VálaszTörlésCsak egy apróság: az a híres orosz rendező még mindig Andrej Tarkovszkij.
Valamiért nem a magyar írásrend szerint írtam, de már javítottam. Köszi!
TörlésÉn is a Kiberiádát istenítem. Azt már kétszer olvastam, de most is el fogom becsülettel, de az írásomat el sem kell olvasni, 10-es lesz, már most tudom. :)
Nekem ez most is megülte a gyomrom, bár ahogy írtam a könyv 2/3-a teljesen rendben van, az igazi fanok szerint meg a maradék 1/3-a még annál is sokkal jobb! :D
Próbáld ki újra, kíváncsi vagyok, változott-e a véleményed a második olvasás után (és már érettebb korúan).