2012. május 8., kedd

Robert Charles Wilson - Tengely

Robert Charles Wilson - Tengely
(Pörgés 02.)

Robert Charles Wilson - Axis
(Spin 02.)
Eredeti megjelenés: 2007
Magyar kiadás: Metropolis Media, 2008
Hossz: 336 oldal
Műfaj: science-fiction
Fordította: Sohár Anikó
Vásárlás:
Galaktikabolt

Tartalom:
Egy vadonatúj világ − itt, a szomszédban!
A rejtélyes Feltételezettek faja hozta létre, és kötötte össze a Földdel. Építményük, az Átjáró lehetővé teszi, hogy az emberiség meghódítsa ezt a külön az ő kedvéért létrehozott bolygót.
A telepesek birtokba is veszik a szárazföldeket, hogy használják, sőt kihasználják az ölükbe hullott kincseket.
Lise Adams tizenkét évvel korábban eltűnt apja után nyomoz. Török Findley világcsavargó ex-matróz. Kettőjüket egy üstököspor-eső hozza össze, amely meglepő módon apró gépezetekkel szórja tele a bolygót. Most Lise, Török, egy marsi nő és egy fiú, akit arra szántak, hogy fölvegye a kapcsolatot a Feltételezettekkel, a sivatag egy pontja felé igyekeznek, mely a hírek szerint hirtelen szörnyen idegenné vált… És rá kell döbbenniük, hogy valaki már megint manipulálja az időt.
A kanadai Robert Charles Wilson első magyarul megjelent regényével, a Pörgéssel egy csapásra berobbant a köztudatba. A Hugo-díjas műnek íme, elkészült a folytatása, hogy ismét magával ragadja az olvasót egy bizarr, apokaliptikus technothrillerbe, amely legalább annyira kozmológiai meditáció is.
„A precíz tudományosság szépirodalommal párosul, és az eredmény kalandregénybe oltott mély karakterdráma.”
The Washington Post

Idén eddig az egyik legjobb könyv volt, amit olvastam a szerző Pörgés című regénye, ami 2006-ban elnyerte a HUGO-díjat is. Nem az volt tehát kétséges, hogy a trilógia folytatását is elolvasom-e, hanem az, hogy az író képes-e tartani azt a színvonalat, amit az első részben saját maga állított fel.

Nos, gyorsan kezdjük a keserű pirulával, nem sikerült. De... a Feltételezettek-ről szóló második történetnek sincsen oka a szégyenkezésre!

Wilson az írói kvalitásait időközben nem felejtette el, a könyv az előző kötetben már megismert írói stílusjegyeket továbbra is megőrizte.


Robert Charles Wilson (1953 - )
A könyv cselekménye pörög - a Genomvédelmis részek miatt kicsit még több is az akció rész benne, mint az első könyvben -, a párbeszédes részek rendben vannak, "tudós terminusból" (tetszik ez a Lemtől orvul ellopott frázis) - érzésre - sokkal kevesebb van, de ami megmaradt, az is az első részben foglaltak továbbgondolása, így aki azt felfogta, itt már semmi kellemetlen nem érheti. A szerző a könyv leíró részeiben is tetszetős irodalmisággal festi le a történéseket. Üresjárat nincs, az új szereplők hitelesek, az - elmaradhatatlan? - szerelmi szál szerencsére itt is épp csak annyi szerepet kap, hogy el lehessen mondani, hogy - megvolt. Kicsit elkapkodottnak éreztem, hogy a két szereplő - bár alig ismeri egymást -, ilyen gyorsan "összejönnek", de mivel ez nem hátráltatta a történet folyását, nem is zavart igazán.

A történet az első rész után 20 évvel játszódik az emberek által félig-meddig meghódított planétán, ahol, bár olyan, mint a Föld, sosem lehet elfeledkezni arról, hogy ez NEM a Föld.

"...Ez a bolygó nem a Föld. Ez vénebb, egy vénebb világegyetem része, nagyon öreg dolgok lakoznak a belsejében. Olyan dolgok, amelyek nincsenek tekintettel senkire, de figyelnek, beszélnek és lüktetnek lassú, évezredes ritmusokban.
Ki tudta venni a hangjukat. Némelyik közel volt hozzá. Közelebb, mint korábban bármikor."


Kismillió részletben eltér a megszokottól minden, amit Wilson nem rest többször is az olvasó orra alá dörgölni. Ezeknek a különbségeknek a folyamatos adagolásai voltak számomra a könyv legérdekesebb, legszórakoztatóbb részei. (A Genomvédelmi Hivatal bemutatása mellett, ami képében egy teljesen elképzelhető jövőbeni (erőszak)szervezetet van szerencsénk megismerni.)

"...És ha akadtak bürokratikus zugok a GVM [Genomvédelmi Minisztérium] körültekintőbben titkosított szintjein, rejtett sasfészkek, ahol az emberi genetikus folytonosság ellenségei ellen a politikailag kevésbé elfogadható támadásokat tervelték ki és hajtották végre – ez annyira meglepő?"

Ami miatt kevesebbnek éreztem a könyvet, mint az első részét, az azért van, mert nem érzékeltem azt az átütő ötletet, amitől a Pörgés olvasása alatt legalább háromszor a földre ültem meglepetésemben.
A Feltételezettek működéséről és a mögöttük munkálkodó - ha van ilyen egyáltalán - értelemről szól a könyv gyakorlatilag, de az első rész végére érve én pont úgy képzeltem el a működésüket, ahogy a második részben végül ki is derül (persze a harmadik részbe még simán belefér 1-2 csavar ezzel kapcsolatban és meg is lennék lepődve, ha nem jönne valami). A konkrét eseményeket - hamueső, stb. - természetesen nem tudtam előre, szóval a könyv ezen részein is jól szórakoztam, de mikor már egymásnak magyaráznak, hogy ez vagy az mi lehetett, hogyan tudhatunk meg belőle többet a Feltételezettek működéséről (társadalmáról?), azokban a részekben nem volt meg az a VÁRATLAN-faktor, amire annyira - talán túlságosan görcsösen is - vártam.

Egy szónak is száz a vége, ha az első rész nem lett volna olyan iszonytatóan jó könyv, akkor most erről áradoznék, hogy mekkora jó volt. Nem bántam meg tehát az elolvasását - sőt a harmadik rész is tervben van -, meggyőződésem, hogy aki már túl van az első részen, az nem fogja kihagyni ezt sem - és jól is teszi egyébként.

Értékelés: 7/10

Linkek:
Wikipedia
Moly
Goodreads

3 megjegyzés :

  1. pont tegnap este értem a Pörgés végére, és teljes mértékben egyet tudok érteni az ottani kritikáddal. most azon vacilálok, hogy ezt kezdjem-e el, vagy inkább érjek most már a Brent Weeks trilógia végére..? (ezt akartam, bár a kritikád kicsit elbizonytalanított..)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kell hogy elbizonytalanodjál, jó volt a könyv, nyugodtan olvasd ezt most. Weeks megvár, főleg hogy nem is túl hosszú ez a rész.

      Törlés
  2. Nekem (bár lehet csak elfogult vagyok, vagy ha bár már 20perc után tudom ki a gyilkos mégis végigolvasom mert tudni akarom mennyire tippeltem jól a dolgokat) nagyon tetszett, tény hogy nem teljesen azt kaptuk amit vártunk, inkább a szokásos 2. rész szerepét hozta ami kicsit lassabban viszi tovább az eseményeket, kevesebb történéssel, részletesebb leírásokkal (ha esetleg maradtak kérdések az első kötet után itt azért kaptunk pár választ). Nem akarok spoilerezni (nem is fogok) a harmadik kötet pedig szépen elegyedik ad ebből is abból is, csak javasolni tudom hogy most olvasd amíg friss az élmény, persze hagyd egy kicsit ülepedni, de ne sokáig, nekem annó meg kellett várnom még kijön, és sokat felejtettem az első részből...

    Egy szó mint száz, szerintem folytasd... a harmadik kötetre még többet kellett várnom, de nem is gond hogy hagytam beérni a gondolataim, majd ott szkítasz időt Brent Weeksre :)

    VálaszTörlés