2012. február 17., péntek

Imre Viktória Anna - Kísértés Rt.


Imre Viktória Anna - Kísértés Rt.

Kiadás: Főnix Könyvműhely, 2011
Hossz: 395 oldal
Műfaj: ifjúsági romantikus fantasy

Tartalom:
Mit tehet egy sikeres bérgyilkosnő, ha egy amúgy is fárasztó nap után hat dekoratív munkatársa kíséretében megjelenik a lakásában az ördög? Esetleg a másik oldalára fordul és alszik tovább, erősen győzködve magát, hogy csak képzelődött. Sajnálatos módon Serene Nightingale ennyivel nem intézheti el a Pokol pofátlan, narcisztikus és mellesleg igen jóképű Nagyurát. Lucifer ugyanis nem merő szórakozásból keresi fel éjnek évadján: Serene lelkéért verseny folyik közte és a mindenható Anyaúristen, Pandora között. Ha a Teremtő nyer, a világ fele megszabadul a gonosztól. Ha Lucifer, akkor a démonúr a száműzetése óta először térhet vissza legálisan a Mennybe. A tét tehát nagy, ám talán nem meglepő, hogy Miss Nightingale hócipője két perc alatt tele lesz a túlvilági cirkusszal. Vissza akarja kapni az eddigi életét: egyetemre akar járni, a bátyját bosszantani és tovább ölni embereket pénzért. Idegesítik a lépten-nyomon felbukkanó angyalok, démonlányok de leginkább a Halál sakálvigyorú női megtestesítője kezdi ki türelmét. Miközben újabb és újabb gyanútlan halandók keverednek bele a Londonban folyó hatalmi harcba, szép lassan Serene is elveszíti önmagát s hogy védtelenül maradt lelkéért végül melyik fél nyúl gyorsabban, az csak a szerencsén és kifinomult taktikázáson múlik.


Rövid értékelés - spoiler mentesen:
Igen, már megint nem "normális" fantasyt olvastam, sőt a következő sem az lesz még, hanem bepróbáltam egy számomra teljesen ismeretlen - bár nem elsőkönyves - magyar írónő ifjúsági (romantikus) fantasy könyvét részint merészségből, részint kíváncsiságból, mert csak jó kritikákat olvastam a könyvéről több helyről, sőt, a Moly-on, ami azért az átlag olvasók tetszését elég jól leképezi, viszonylag sok értékelés után is 95%-on áll - gratula hozzá!
Biztos voltam benne, hogy nem én vagyok a fő célcsoportja a könyvnek, de például az Incarceron felnőtt fejjel is élvezetes volt, hátha most is szerencsével járok, gondoltam.

A könyv - vagyis az írónő - stílusa nekem valahol Vavyan Fable és Terry Pratchett mixére hasonlított, ami igazán jó ajánlólevél. Humoros volt, de nem alpári módon, hanem szinte két mondatonként egy-egy beszólás, vicces odavetés, vagy humoros félmondatok tarkították az elbeszélést. Pratchett-szerű volt a megmosolyogtató részek tömege, illetve a fantasys téma miatt, míg "fablés" a női karakterek gondolatainak ki-karikírozása (van egyáltalán ilyen szó?) miatt, ugyanis a könyvből sokat megtudhatunk a női agy működésének csodáiról.:P
Személy szerint én már Pratchett mesternél is besokalltam a humor mennyiségétől, így itt is eljött az idő, mikor már nem nagyon tudott meghatni, hogy Lucifer hogy süt félmeztelenül palacsintát a bérházban, vagy az ostobábbnál (naívabbnál) ostobább (naívabb) angyalok közül melyik hogy sül fel épp.

Imre Viktória Anna (1988 - )
Tetszett viszont a Gaimenes-en kifacsart "mitológiája" a könyvnek, vagyis hogy a teljesebb élvezetéhez bizonyos fokú alapműveltség elengedhetetlen, mert anélkül nem jöhet át, hogy mi a poén abban, hogy az Isten(nő) 6 másodperc alatt teremtette a Földet, és a 7.-en megpihent. :D
A földöntúli (angyali, démoni) szereplők gyarló, emberi tulajdonságokkal vannak felvértezve, mint mondjuk az Amerikai istenek-ben. A Sötétség fejedelme egy kéjsóvár, piperkőc bájgúnár, míg az Isten(nő) sem az a 100%-ig jóságos teremtmény, amire számíthatnánk, hanem egy szexuálisan frusztrált (reménytelenül szerelmes), szeszélyes nőcske, aki az embereket simán felhasználja céljai elérésére. Mit várjunk akkor az emberi szerplőktől ezután? Majd mindegyikük a szexről ábrándozik, különböző romantikus vágyálmai után epekedik. A főszereplő - Serene - egy érzelmileg labilis, több mindenki után epekedő, tini bérgyilkos. Kimondom, én utáltam őt és Lucifert is. Az angyalok tetszettek (főleg az Őrült Mészáros), a pap - és persze a gyönyörű, skótkockás-mintás miniszoknyás, nyakkendős, térdcsizmás szukkubuszok hada, akik sűrű szerepeltetésének az esetleges többi férfi olvasó is igen hálás lehet gondolom. :)

A történet kicsit lassan halad előre, elveszi az időt a szereplők rágódásai ambivalens érzelmeiken (most megőrülök érte, most meg ellököm magamtól, engem meg se csókoljon),  és akkor a sok sírásról-rívásról-picsogásról még nem is szóltam. Én úgy éreztem, a romantikus, szexuális (bár általában semmi nincs, csak az epekedés) jelenetek számát simán meg lehetett volna tizedelni, és még akkor is marha sok maradt volna benne (valószínűleg azt is sokaltam volna még). Gondolom ezt viszont nem lehetett megtenni, mert ezek a romantikus motivációk vitték tovább végül az eseményeket, de azt kell mondjam, hogy mint 30+-os férfinek, ez jószerével kibírhatatlan volt.

Nagyon tetszettek az illusztrációk viszont!

A könyvet 14-18 év körüli lányoknak ajánlom, jól fognak szórakozni rajta, mert egyébként az ő szemükkel nézve a történet jó volt, az írónő stílusa és humora is élvezetes, ezért ők 2-3 pontot majd hozzáadhatnak a könyv pontszámához attól függően, mennyire romantikus ábrándozók.
Férfiaknak nem ajánlom, de nem is tudom, ki olvasna el a korosztályomból hasonló könyvet is akár rajtam kívül! :D
Sajnálom, de nekem ez most:

Értékelés: 5/10

Részletesebb webes ajánlók:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése