
(The Troop, 2014)
__________________
Magyar kiadás: Agave, 2016
Hossz: 400 oldal
Műfaj: horror, sci-fi, thriller
Fordította: Tillinger Zsófia
Korhatár: 16+
Beleolvasó
Tartalom:
Tim Riggs cserkészparancsnok minden évben egyszer útra kel egy cserkészcsapattal – úgynevezett falkával – a kanadai vadonba. A Falstaff-szigeten töltendő három napos táborozás, hegymászás és túlélési ismeretek elsajátítása nem csak számára, de a fiatal cserkészeknek is az igazi nyaralást jelenti. Mégis, sehogy sem tud szabadulni az érzéstől, hogy ez az év valamiért más lesz, mint a többi. Valami várni fog rájuk a sötétben. Valami végtelenül gonosz…
Éjszaka érkezik hozzájuk. Ijesztően vékony, zavarbaejtően sápadt és telhetetlenül éhes. Egy kimondhatatlan gyötrelmektől szenvedő férfi, szervezetében valami titokzatos szörnyűséggel, ami gyorsabban terjed a félelemnél. A szárazföldtől elvágva a csapatnak olyan borzalmakkal kell szembenéznie, amelyhez foghatót a tábortűz körül elmesélt legrémisztőbb történetekben sem tudtak volna kitalálni. A túléléshez meg kell küzdeniük a félelmeikkel, a tomboló elemekkel… és végül egymással is.
Nick Cutter részben A legyek urát, részben a 28 nappal későbbet idéző, magával ragadó és feszes tempójú regénye egyenesen a rettegés legmélyére taszít, a sötétség szívébe, ahol a félelem uralkodik a józan ész felett.
Craig Davidson kanadai szerző drámai művekkel és novellákkal a háta mögött 2014-ben, immár Nick Cutter álnév alatt a horror zsánere felé fordult. Nálunk a Mélység című könyvével debütált még tavaly az Agave Könyveknél, de időrendben a 2015-ben James Herbert-díjat nyert A falka volt az első regénye, amit ide sorolhatunk. A már ismert – de a zsánerben még ismeretlennek számító – író bemutatkozása remekül sikerült. Hangos méltatói közt olyan elismert tekintélyeket találunk, mint Stephen King, Clive Barker vagy Chuck Palahniuk. Cutter persze nem volt rest meglovagolni a sikert, jelenleg negyedik, 2017 januárjára ígért horror-könyvén – a harmadik, a The Acolyte után –, a Little Heavenön dolgozik.
![]() |
Nick Cutter (1976 - ) |
A mikrobiológiai- és géntechnológiai-kutatások és a környezetszennyezések korában egyenesen hihető, valós veszélynek tűnik egy-egy halálos új veszedelem megjelenése – elég csak a madárinfluenzia-pánikra gondolni a közelmúltból. A Kór ugyan most nem amnéziát okoz, hanem falánkságot, sosem csillapodó, egyre fokozódó étvágyat. Ha elkapod, semmi sem menthet meg, a vasszöget is olyan jóízűen megennéd, mint a saját társadat. Az, hogy közben – édeskés bűzt árasztva – még mosolyogsz is, és legyőzhetetlenül hatalmasnak érzed magad, csak hab a tortán. A fertőzés lefolyása gyors, a halálozási mutatója 100%, ellenszere nincs, terjedési rátája felfoghatatlanul magas, és lakossági módszerekkel védekezni sem lehet ellene. Tökéletes az alapanyag tehát néhány álmatlan estéhez. (Azokban a napokban, amikor olvastam, éppen a bolhákat és a férgeket irtottuk a macskákból – a történethez így ingyenes extraként kapott bónusz élvezet ára: megfizethetetlen!)

A magam részéről – a regény többi részéhez hasonlóan és A legyek ura referenciapont miatt – a valóságtól kissé kevésbé elrugaszkodott eseménysort vártam – inkább fizikai tettlegességet és teljes elállatiasodást –, mintsem pszichológiai hadviselést, amit végül kaptam. Azt, hogy kicsit jobban koncentrál a túlélésért folytatott harcra és arra, hogy meddig megyünk el, mit meg nem teszünk érte, nem pedig arra összpontosít a központi, legnegatívabb kis Loki-kezdemény, hogy „milyen jó is, hogy nincs itt senki, aki a kezemre koppintana, csinálok is valami végzetesen nagy köcsögséget az összes társammal, akivel csak tudok”. Összességében azért nem kell megijedni, hiszen a naturális (gyomorforgató) jelenetsorok és – a lelki törések után – végül a vérbő agresszió ugyanúgy a regény szerves részét képezik, mint ahogy a Mélységben is fontos ismertetőjegyként tértek vissza. (Oldaljegyzet: akit a gyerekszereplős, igazán durva pszicho-horroros tematika kicsit is érdekel, az A szomszéd lány-t is olvassa el mindenképpen Jack Ketchum tollából. Na, az igazán kemény! Ne mondjátok, hogy én nem szóltam…)

Nem ér semmit egy Kingtől vagy egy Barkertől származó elismerés sem, ha az olvasók „nem harapnak rá” egy szerző agyfrászt okozó ötleteire, de a horror zsánerében alkotó jobb tollnokok pontosan tudják, hogy mi kell a borzongást kereső olvasóiknak. Cutter pedig már a rejtett klausztrofóbiánkat könnyen valóságossá változtató Mélységgel és most már A falkával is bebizonyította, hogy ő bizony nagyon is ilyen: kiváló író.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése