2015. október 22., csütörtök

James S. A. Corey - Cibola meghódítása


Idén júniusban jelent meg Amerikában James S. A. Corey (ha valaki még nem tudná, a név egy szerzőpárost, Daniel Abraham-et és Ty Franck-et takar) ötödik Térség-regénye, a Nemesis Games, de mivel mi nem ott élünk, ezért még „csak” a negyedik résznek, a Cibola meghódításának örvendhetünk. Az igen vaskos kötetek a Fumax Kiadó munkatársainak fáradhatatlan munkája miatt rohamtempóban (három év alatt négy rész annak számít) jutottak el a hazai olvasókhoz, na de mertek volna csak lassítani…

James S. A. Corey
A negyedik kötet ajánlóját talán ildomos egy gyors, a lehető legkevesebb fordulatot eláruló összefoglalóval kezdeni, hogy lássuk, hol is tartanak az események. Adott tehát a Földről a Naprendszerbe nem olyan régóta kirajzott emberiség, akik gazdasági és evolúciós okokból azonnal három részre szakadtak: az egyik „frakció” a Föld-Hold tengely lakossága, a másik a Mars gyarmatosítói, a harmadik pedig az aszteroidaövben élők, akik már elindultak a metahumánná válás útján, hiszen az űr viszonyaihoz jobban alkalmazkodtak, mint a belső bolygókon maradottak. A technológiai fejlettség viszont nem tette lehetővé az emberiség számára, hogy a naprendszeren túlra is kimerészkedjen és ténylegesen az űrt meghódító fajjá váljon...

Hihetetlen események hatására azonban egy űrhajó vegyes származású legénysége – rendíthetetlenül idealista kapitányuk, James Holden miatt – majdnem végzetes háborút robbant ki a három nagyhatalom között, miközben egyetlen céljuk végig csak az, hogy a Naprendszer értelmes lakosait megmentsék egy földönkívüli erőtől, ami könnyűszerrel képes egész bolygókat, űrállomásokat elpusztítani. A második részben a horrorisztikus elemek száma erőteljesen csökken, helyüket a gazdasági és politikai csoportok huzavonája váltja fel, de a kalandos stílustól eztán sem kell búcsút vennünk, hiszen az akcióban gazdag részek száma erőteljesen megnő (talán emiatt is tartják ezt a részt sokan a sorozat legjobbjának). A regényfolyam folytatásában szinte az emberiség ölébe pottyan a lehetőség, hogy az idegenek egy, a galaxis másik oldalára nyíló kapuján keresztül világok ezreit gyarmatosítsa, ám a kicsinyességükön, rivalizálásukon egyik politikai fél sem tud túllépni, kordont vonnak a kapu köré és ezzel teljesen ellehetetlenítik az emberiség kirajzását.

„…Elképesztő, merengett el Bobbie, hogy az emberiség milyen gyorsan eljutott a „Miféle elképzelhetetlen intelligencia alkotta meg e lelkünket felkavaró csodákat?”-tól a „Nos, ha már senki sincs itt, magunkkal vihetnénk a cuccukat?”-ig.”

A Cibola meghódítása itt veszi fel az események fonalát. A Gyűrűn keresztül önkényes úttörők telepednek le egy lítiumban gazdag bolygó, az Ilosz felszínére, miközben a bolygó bányászati jogát az RCE nevezetű földi nagyvállalat kapta meg, és másfél éves út után már meg is érkezett hatalmas, kutatókkal és mérnökökkel teli űrhajójával Új-Földre, hogy tudományos bázist létesítsen, és az övbeliek törvényen kívüli kicsiny bányászkolóniáját felszámolja. A planéta első látásra igazi édenkert, de hamar kiderül, hogy nemcsak az ismeretlen, az emberekkel teljesen inkompatibilis bioszféra, vagy a már megszokott belső bolygók lakói és az aszteroidaöv-beliek közötti feloldhatatlan konfliktus, sőt, nem is csak az átlagember és a nagyvállalati érdekek közti ellentmondások képesek halált hozni minden egyes itteni lakosra, de a bolygó is minden bevethető eszközével az életükre tör. Ebben a fortyogó indulatokkal és halálos veszedelmekkel teli katlanban kellene Holden parancsnoknak – akit mindegyik szemben álló fél, más-más okok miatt ugyan, de egyformán utál – ellátnia a közvetítő hálátlan szerepét.

A nagyszabású űropera a negyedik részre kicsit dimenziót váltott, az események a bolygóra és a körülötte keringő három űrhajóra szűkültek. Emiatt talán emberközelibbnek, hihetőbbnek tűnnek a kalandok, még akkor is, ha Holdenéknek most sem piti tyúkpereket kell megoldaniuk, hanem valóban halálos konfliktusokat. Az első rész elképzelhetetlenül borzasztó réme, és a későbbi kötetek igazából megfoghatatlan, ködös céges ellenségképe után most „csak” egy „kissé” túlságosan is céltudatos és lojális biztonsági főnök a galaxist átszelő csapatok életben maradásának egyik legnagyobb kerékkötője. Karaktere teljesen reális, így egyszerűségében, érthető motivációi miatt talán mégis borzalmasabb, mint Holden eddigi ellenfelei. A regény a kalandok mellett megpróbálkozik – több-kevesebb sikerrel – bemutatni azt is, hogy a különböző érdekcsoportokba tartozó emberek hogyan kovácsolódnak működő szövetségbe a halál torkában és hogy az önzetlen, akár „csak” a bajtársiasságból fakadó szeretet olyan egybetartó erő lehet, amivel mindenkinek számolnia kell. (Megnézném azt az embertársamat, aki nem akarna a Rocinante legénységéhez hasonló mikro-közösséghez tartozni!)

Talán nem egyértelmű mindenkinek, hogy mire is utal a regény címe, ami ugyebár Cibola Burn – tehát nagyjából Cibola ég –, a hivatalos magyar keresztség után Cibola meghódítása. Nos, Cibola volt a mitikus hét közép-amerikai aranyváros egyike, amik után Francisco Vázquez de Coronado y Luján spanyol konkvisztádor és felfedező kutatott az 1540-es években. A gazdagság feltételezett forrása, az aranyváros és a kimeríthetetlen ásványi kincseket, a tudósoknak évszázadokra új kutatási területet nyújtó idegen flórát-faunát és legfőképp a felbecsülhetetlen értéket képviselő földönkívüli technikákat rejtő Ilosz között pedig már nem nehéz meglátni a nyilvánvaló párhuzamot. Ekkora anyagi és gazdasági előnyért már-már ésszerű dolognak tűnik az őslakosok (illetve a hívatlanul odapofátlankodók) lemészárlása… Vagy talán mégsem…?

Az egész egyszerűen megunhatatlan sorozat hatodik része, a Babylon’s Ashes majd 2016-ban jelenik meg, addig – és az ötödik rész magyar megjelenéséig – viszont csak a könyvekből készült tv-sorozat hozhat a rajongóknak némi enyhülést. (Már, ugye, ha jó lesz…)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése