2015. augusztus 15., szombat

A Wayward Pines fenomenon


Blake Crouch (1978-)
Az idei év egyik sztárcíme a hazai könyves életben minden bizonnyal Blake Crouch Wayward Pines trilógiája, hiszen a könyveket az Agave néhány hónapon belül szinte egyszerre dobta piacra, és ahogy nézegetem az értékeléseket, igen pozitív olvasói visszhanggal. A regényekből pedig a FOX csatorna készített sorozatot, ami alig egy-két hete el is ért az utolsó részéhez, és úgy hallom, az is szép sikert aratott a tévénézők körében. A WP tehát jött, látott és győzött majdnem minden platformon (a számítógépes feldolgozást még várom). Gyorsan elolvastam én is az összesen nagyjából ezer oldalas thrillert, és vele szinte párhuzamosan ledaráltam a filmadaptációt is. Ebben a posztban mindkét változatról elmondom a magamét.

A WP-jelenségről nem tudok spoiler mentesen írni, ezért gyorsan az általánosságokon essünk is túl, abból baj nem lehet. A történet annyi, hogy egy szövetségi ügynök emlékezetét elvesztve tér magához Wayward Pinesban, ahová két eltűnt kollégáját felkutatni küldték. A kisváros azonban rengeteg titkot tartogat. A nyomozás pedig nem várt nehézségekbe ütközik  – a végkimenete pedig egyenesen megjósolhatatlan. Első ránézésre tehát klasszikus thrillerrel van dolgunk, esetleg valami misztikus szállal, hiszen a WP-t a Twin Peaks és a Lost (és egyéb, jellemzően kisvárosi nyomozós sorozatok) szerencsés ötvözeteként szokták aposztrofálni. Az első könyv eleje is ezt a gyanúnkat erősíti tovább. A szerző prózája egyébiránt teljesen korrekt, sőt jó, könnyen olvasható, a cselekmény mozgalmas, feszült, a karakterek működnek, egy idő után elég véres is, a rejtélyek érdekesek és valóban egyre sokasodnak. Minden a helyén van. (Ajánlom is a hasonló könyveket szeretőknek a regényeket.)

Mivel annyit azért tudtam, hogy a két eltűnt ügynöknél nagyobb volumenű a történet, ezért folyamatosan azt kutattam, hogy mi is lehet az igazság, ötleteim is voltak rá, de mint kiderült a közelében sem jártam a megoldásnak. A „Twin Peaks-es” érzés hamar elmúlik (ami valahol sajnos), és a történet sokkal epikusabbá válik annál, mint amit addig sejtettem. Sőt, kiderül, hogy annyira epikussá – azt nem írom még, hogy miért –, hogy annak nem tudtam nem örülni, de onnantól a regény a logikusságából elég sokat veszít. Erről is lesz szó majd később. (Az eddigi logikusságról meg itt: nem lehet erről beszélni, hiszen csak kérdéseket majd újabb és újabb kérdéseket kaptunk, semmi választ, de bízni még lehetett abban, hogy remélhetőleg a szerző majd valami épkézláb válasszal fog előrukkolni, mi is folyik épp a lelki szemeink előtt. Ami lehet, hogy valami „sci-fis blabla” lesz csak, de egy hasonló regényben ez simán elmegy.) A három könyv közül egyébként szerintem az első a legmegkavaróbb, a második a legjobb, a harmadik pedig biztosan a legmozgalmasabb. Szerencsére a sztori lezárása is nagyon jó lett végül – bár nekem lett volna egy még logikusabb változatom is…

Megtanulta, hogy ahol emberek laknak, ott mindig ott lappang a sötétség.
Ilyen az élet.
A tökéletesség csak látszat. A felszín. Ha egy kicsit mélyebbre nézünk, rögtön előtűnnek a sötétebb árnyalatok.
Ha egészen csontig hatolunk – a vaksötét.

Carla Gugino
A sorozatról röviden, spoiler mentesen. A legfontosabb, hogy nem követi hűen az eseményeket, és a könyvek olvasása után már szinte bűn megnézni. Olvasás előtt/helyett pedig minek? Egyetlen létjogosultsága maximum annyi, hogy azoknak is elviszi a könyv – meggyalázott – hírét, akiknek eszük ágában sem lett volna elolvasni sose a regényeket. Nekik esetleg még tetszhet is akár. Engem nagyon felhúzott szinte az összes változtatásával, mert szerintem mindtől csak rosszabb lett, mint a könyv. A tíz részes nyári sorozat epizódjai ráadásul öt-hat rendező munkája, ami szintén rányomja a bélyegét az egészre. A pilotot az az M. Night Shyamalan rendezte, akinek a Hatodik érzéket köszönhettük anno, azóta viszont számtalanszor bebizonyította, hogy egyszerűen nem jó rendező. Az első részt kifejezetten fájdalmas volt nézni – asszony tíz percig bírta, aztán végleg feladta, de ezen most nem csodálkoztam egyáltalán –, csak random jelenetek voltak egymás után dobálva, idegesítő volt, unalmas és a színészek… Matt Dillon Burke ügynök szerepében, hááát, kinézetre valami hasonlót képzeltem el (egyébként ő teljesen úgy néz ki, mint a fiatal Bruce Campbell az Evil Dead-es hőskorából, vagy nem?), az rendben van, de hogy Oscart nem fog kapni sosem, az biztos. A többiek nem voltak ennyire rosszak, sőt, Carla Gugino most is nagyon jó volt – és emellett jól is nézett ki. Lehet, hogy a forgatókönyvírók hibájából lett az egész ennyire kakofón, hisz a második rész sem volt sokkal jobb. Akkor viszont nem értem, hogy a harmadik és negyedik rész (rendezte: Zal Batmanglij) miért lett iszonyú jó, feszült, majd a többi rész újra majdnem pocsék. A kilencedik részt Antal Nimród rendezte, akitől előzetesen – persze az egyik konkrét filmje miatt – sokat vártam, de mivel a könyvek története itt már teljesen elfelejtődött, ezért csak az irodai jelenet volt az, ami valóban „értékelhetőre” sikeredett. Arról volt szó, hogy ahogy a trilógia is lezárt, úgy a sorozat is egy évados lesz, zárt történettel, de már folytatásról csiripelnek a madarak, ami a (persze szintén nem könyv hű) lezárást tekintve nem is akkora meglepetés, de hogy én nem térek majd vissza, azt most biztosnak érzem.

Ennyit szántam mindenkinek, az eddig leírtaktól nem csorbul se a regények, se a sorozat élvezeti értéke, de innen már főleg spoilerek – és a sirámaim – jönnek.

A könyvben kifogásolt fontosabb dolgok:
–    Az egész ötlet „elbaszott”, hiszen mi értelme volt ezer embert hibernálni (majd minden szir-szarért leöldösni őket), ha a genetikai mutáció már bennük is beindult, jó esetben – már ha minden összejön és nem halnak meg millióféleképpen a hibernáció kétezer éve alatt – majd a jövőben fognak ugyanúgy elfajzani, mint a hátrahagyottak…
–    de ha véletlenül mégse, mert a jövőben már helyrebillent a környezet egyensúlya és nem romlik tovább az emberi genom, na, akkor mi van? Mennyi az esélye annak, hogy az erdős területekkel együtt körülbelül három városnyi területet kétezer év alatt nem bolygat meg senki, miután a jövőbe menekültek ott lehibernálják egymást? Egy létező várost kerítettek el, oda sose akart menni senki bármiféle okból – akár átutazóban –, mikor még volt emberi civilizáció, de az ott lakók már altatásban voltak? És a magasfeszültségű kerítés. Senki sem érdeklődött – már csak azért is –, hogy mi van vajon mögötte? Amikor hanyatlott már a civilizáció, de még azért létezett valami, az gondolom elég harcias (poszt-apokaliptikus, de ezt nem írhattam még le sehol, mert durva spoiler…) időszak lehetett. Senki nem akarta az akkor élő vezetők közül magát is hibernáltatni, hogy megmeneküljön vagy csak úgy lerombolni? Hiszen dögöljön meg a szomszéd tehene is, ugye. De ha a kerítést csak később emelték – ami nem tiszta egyébként –, akkor mikor a jövőben kimerészkedtek az emberek a külvilágba, az erdőben élő vérszomjas szörnyek mellett (akik kicsit túl agresszívak és falánkak voltak egyébként ahhoz, hogy elhiggyem, hogy az egész Földön nem irtottak ki egyszerűen mindent!), hogy volt idejük felépíteni a kerítést?
–    nem gondolt a zseniális tudós arra, hogy megváltozik az éghajlat és nem lesz a város képes önmagát eltartani? Na ne már! Én csak erre tudtam volna gondolni végig!
–    mikor látják, hogy nem lesz elég a kaja, csak még négy-öt évig, akkor a 70.000 éves hibernációhoz képest szerintem életképesebb megoldás lett volna, hogy a hosszú télre elvonulnak, csak páran maradnak ébren az állatok gondozására, amikor jobb idő van, akkor meg a földműveseket is felkeltik és így néhány év alatt – ez a prognózis elhangzik a könyvben – el tudják érni, hogy önellátó legyen a város. A későbbi délebbre költözés azért ettől még eléggé „macerás” marad, az igaz.

Valami okból – és ez egész élete legnagyobb rejtélye – Theresa élete legfontosabb szereplőjévé vált.

…és a sorozatban kifogásolhatóak:
—    minden kis és főleg a nagyobb dolgok, amiket megváltoztattak
—   Pam, aki öregasszony lett a szexuálisan túlfűtött gyilkos helyett. …és ahogy megváltozott a sorozat közben, ő lett a nagy megmentő, miközben ő végig negatív alak volt a könyvben…
—    a néger seriff, aki csak azért kellett, mert ugye van egy olyan kitétel, hogy Hollywoodban nem lehet olyan filmet csinálni, amiben nincs faji egyenlőség, szóval kell fekete és ázsiai szereplő is bele (ez komoly)…
—    hogy végül kihagyták szinte a teljes harmadik könyvet, pedig ha valamit, akkor azt tényleg nagyon vártam…
—    hogy a második könyv azért lett a legjobb rész, mert benne voltak a városon kívülre küldött mélységi felderítő fejezetei, amik aztán szintén teljesen kimaradtak, de nem csak a jelenetek, hanem az egész jó (drámai) szerelmi szál is (ezt is megéltük, hogy egy szerelmi szál hiánya miatt siránkozzak…)
—    hogy kimaradt a doktor lányának lemészárlása, ami az egész második rész sarokköve volt…
—    hogy Burke ügynök fia és a helyi kislány (aki nincs is a könyvben egyáltalán) szerelme bekerült a semmiből, pedig teljesen lényegtelen volt…
—    David Piltcher (ő a főgonosszá váló agytröszt az események mögött) megőrülése is túl hirtelen jött, semmi alapja nem volt neki (a második rész történéseinek hanyagolása itt bosszulta meg magát)
—    hogy nem került bele végül az igazán nagy probléma, az éghajlatváltozás miatti teljes ellehetetlenülése a városnak, az e miatt elkerülhetetlennek tűnő kihalás…
—    Egyetlen részben nőtt csak a sorozat a könyv fölé, mégpedig hogy bemutatta, hogy mi is folyik az iskolában, és hogy mit és miért tudnak a gyerekek pontosan, amiről a könyvben egy szó sem esett. Kár, hogy aztán ezt is sikerült lerontani a felsőéves fiúk pszichopata viselkedésével, mert hát ugye az nyilvánvaló, hogy az emberiség megmentésére szánt első generációt feltétlenül gátlástalan hülyéknek kell kondicionálni…

Sokáig tudnám még szapulni a tv-sorozatot, de ez nem a célom. A könyvek nagyon jók voltak, a tévére átdolgozás viszont kicsit sem lett jó. Nem is azért, mert annyira rossz lett volna, de nagy kihagyott ziccer, az biztos. Biztos, hogy még így is sokaknak tetszik majd, nekem viszont sajnos nem – mármint összevetve a regényekkel. :)

6 megjegyzés :

  1. a könyvet nem olvastam és nem nagyon tervezem mostanában max .ha hozzá jutok majd valahol jó olcsón ...
    nem említetted meg amikor David Piltcher elmondja hogy amikor felébredtek a várost újra kelet építeni mert 2000 év nem tett jót semminek .minden tönkre ment....na de volt tartalék mindenből jól eldugva ,,építő anyag,műszerek, számítógépek ,kamerák ,,igazából bármi ..a tárgyak a 2000 évet hogy "élték " túl.
    azt nem tudom a könyvben erről volt-e szó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze volt róla szó, csak kifelejtettem, de teljesen igazad van. 2000 éves monitorok, számítógépek, kamerák. hát... persze... :D

      de ugyan ebben a témában (PONTOSAN) a könyvben még durvább is van ennél!!!

      Törlés
  2. Ha visszaemlékeztek megemlíti, hogy légmentesen volt lezárva a hegy. Amire ugye mondhatnánk, hogy persze kint apokalipszis van és itt simán egybe marad minden... :) Vannak még hibák benne, de szerethető és szórakoztató volt mindkettő számomra. És ugye az örök érvényű igazság: könyv olvasása előtt nem nézünk sorozatot :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a könyv jó szórakozás volt, de a sorozat az felbosszantott. :)

      Egyébként meg kiolvastam előbb természetesen, ezt is írtam. A második könyv vége után megnéztem a sorozat pilotját, aztán rögtön a harmadik könyv jött gyorsan, majd a sorozat ledarálása. :)

      Törlés
  3. Majd ha kivégeztem a könyveket, akkor visszajövök és jól elolvasom. :D

    VálaszTörlés