2015. május 20., szerda

Interjú - Urbánszki László

Május 22-én jelenik meg Urbánszki László következő könyve, az Anno Domini sorozat harmadik kötete, A lándzsa nemesei. Ezért is gondoltam azt, hogy eme jeles alkalom tökéletes arra, hogy a szerzőt felkérjem néhány kérdés megválaszolására. Örömmel jelenthetem, hogy sikerrel jártam.

Az interjú a Tovább mögött...

Kérlek, mesélj magadról egy kicsit.
Urbánszki László (1954 - )
Bányászcsalád második gyerekeként láttam meg a napvilágot Alberttelepen. Magyarország a hatvanas évek elején, nem volt éppen Európa, de nem panaszkodom, mert boldog, elfoglalt gyerekkorom volt. Annyira nem volt játékom, játékunk, hogy az első építőkockát tizenegy évesen kaptam, de nem szenvedtünk hiányt játékban, mert használtuk a fantáziánkat. Hajnalban keltem és estig tekeregtünk a határban. Volt egy ártéri tó, ahol fürödtünk, megmászni való fák tömkelege, kukoricaföld, ahonnan sütnivaló kukoricát csórhattunk, rét, ahol szamócát szedtünk, szőlőhegy, ahol gyümölccsel töltekeztünk. Természetesen a gazda engedélye nélkül. Hétéves koromtól aztán ott volt a könyvtár, ahová három olvasójeggyel jártam, heti kétszer. Ettem, faltam a könyveket! Kicsike, öt-hétezer kötetes könyvtár volt, amit oda-vissza kiolvastam. A közeli kisváros, Kazincbarcika gimnáziumában érettségiztem, majd beálltam hajósnak a FOKA-hoz. Két év katonaság után – amit örökös laktanyafogságban töltöttem – hajózási főiskolát végeztem, fedélzetmester, kormányos és hajóhadnagy beosztásokban dolgoztam. Beleunva a vízi fuvarozásba batikolóként művészkedtem másfél évtizedet, innen tértem át a jelenlegi szerelmemhez a faművességhez.
Manapság Tatárszentgyörgy közelében élek, dolgozom egy erdei tanyán. Három életteli gyermekem segít fiatalnak, könyvtárnyi könyvem álomkergetőnek maradni, a számítógépem milliónyi lehetősége frissen tartja elmémet. Öreg tévénket – feleségem nyomására –, nyolc éve száműztük a galériába, azóta csak kétszer vonszoltam föl magam, de azt is megbántam. Ami lényeges dolog történik a világban, arról értesülök a Sarki Fűszeresnél, vagy elmesélik a gyerekeim. Ami hír lemarad, arról majd olvasok néhány évvel később. Fura, de akkorra a legtöbb szenzáció annyira elhalványul, hogy többnyire meg sem említik. Könyvek álmodozó szerelmese maradtam egész életemben, és mindezek mellett gyakorlatias ember. Jellemző módon a történelem, irodalom és a matematika voltak a kedvenc tárgyaim. Két véglet: realitás és az álmok.

Miért kezdtél el könyveket, novellákat írni – és miért ennyire későn?
Kedvenc poénom, hogy én nem készültem írónak gyerekkoromtól, nem írtam tele füzeteket meg nem valósult álmaimról. Egyszerű lélek lévén nekiálltam és megcsináltam, amiket álmodtam! Hajóztam, művészkedtem a batikolással, gyökérplasztikákat készítettem, majd áttértem a józanabb bútorkészítésre, mert ebből meg is tudtam élni. Ha az írás nem is, az olvasás mindig jelen volt az életemben, szinte mindig könyvvel a kezemben aludtam el. Megtanultam használni a fantáziámat a polgári foglalkozásaimban, szinte adta magát, hogy írjak. Adta magát, de ötvennégy éves koromig mégsem írtam. Nem tudom megmondani, miért nem kezdtem el korábban, mert amikor belekóstoltam,  azonnal beleszerettem. Egy indokot tudok előhozni: annyi hobbimat, vágyamat éltem ki életem során, hogy az írásra csak most került sor.

Milyen szerzők voltak rád hatással régen és most?
Kedvenc műfajom a történelmi regény, de mindenevő vagyok. Csak az a fontos, hogy jól legyen megírva! Történelmi regényírók közül a kedvenceim: Cornwell, Scarrow, Follett, Doherty, Waltari. A sci-fi a másik kedvencem; Asimovon, Clarke-on nőttem föl, a maiak közül Weir, Howey, Corey műveit szeretem. Fantasyban Martin, Tolkien, Abercrombie, Brett, Nemes István (Caldwell), Kornya Zsolt (Renier). Ezeken kívül odáig voltam Lakatos Menyhértért, Fejes Endréért, faltam Moldovát, Dumast, Vernét, Jókait, de az Alien könyveket is. Mindenevő voltam, vagyok és leszek.

Találsz időt az olvasásra és a hobbijaidra, vagy minden szabadidődet az írásnak rendeled alá?
Szinte műfaji korlátok nélkül olvasok, lásd az előző listát. Időt úgy találok rá, hogy minden alkalmat kihasználok. Ami hobbim volt az munkává nőtte ki magát, gondolok most a batikolásra és a faművességre. Az írás hobbiból munkává változott, de természetesen ettől nem csökkent a varázsa. Megemlíteném még, hogy régi kiadású könyveket digitalizálok, hogy megőrizzem őket az utókornak.

Hogy telik egy napod?
Az ágy/könyvespolc
Hétköznapokon hajnali 3.30-kor kelek, 5.30-ig molyolok, rendezgetek, 5.30-6.30 között a három kamasz kölykömnek készítek reggelit, ébresztem, indítom őket a suliba (a feleségem ideiglenesen távol van hat éve). Délelőtt famunka vagy a vállalkozásommal összefüggő mindenféle. Délután a gyerekeket fuvarozom hobbyjaik helyszínére, közben locsogok velük, olvasok, filmeket nézek, ügyfeleket fogadok. A lakásom egyben a faműves bemutatótermem is. Így van hétfőtől csütörtökig-péntekig.
Hétvégén írok, ha sikerül úgy szerveznem „kinti” munkáimat, akkor már pénteken kezdem és folytatom hétfő hajnalig. Ilyenkor, semmi mást nem csinálok, csak írok. Sajnos nem vagyok iparos-író, nem tudok azonnal termékenyen írni, de 3-6 óra vajúdás után beindul az agyam, és utána már csak le kell gépelnem a gondolatokat.

Miért esett a választásod pont a történelmi kalandregényekre?
Talán mert olvasni is ezt szerettem 2008-ban, amikor az első novelláimat írtam. Ha 1982-ban kezdek, sci-fit írnék, ha 2002-ben, akkor fantasyt.

Miért pont a Tatárjárás környékén játszódik az Anno Domini sorozat?
Agyonírták a későbbi korokat, ezért kezdtem a IV. Béla uralkodásának részeseményeit feldolgozni. Ahogy jobban beleástam magam a korba, rengeteg olyan részletet fedeztem föl, ami a nagyközönségnek ismeretlen. A Tatárjárás és az újjáépítés esemény-óriása elmosta a korszak egyéb történéseit, holott nem lenne szabad feledésbe merülniük.

Egyik legjellemzőbb ismérved íróként, az igényes, szépirodalmi nyelv használata. Érdekelne, hogy ez tudatos törekvés-e amire sok energiát kell fordítanod, vagy a mindennapokban is hasonlóan élvezetes „emelkedett nyelvet” és/vagy népies fordulatokat használsz?
Köszönöm szépen, reméltem, hogy jó a nyelvezetem, jólesik ezt hallani!  Válaszként azt tudom mondani, hogy szerencsés vagyok, mert nekem ez a természetes nyelvi közegem, legalábbis írásban.  Mondhatni, csak így tudok írni! A saját, történelmi szókincsem kialakításában természetesen volt tudatosság, de egy idő után természetessé vált, ritkán esek ki a „ritmusból”.  A szóbeliségem szerintem gyengébb ennél, se a munkatársaimmal, se a vevőimmel nem tudom használni a teljes szókincsemet, ezért is élvezetes az olvasókkal való találkozás.

Hány kötetesre tervezed az Anno Domini sorozatot? Van már ötleted más szereplőket, időszakot használó regényre – esetleg nem történelmi témájú könyv írása tervben van-e?
Legalább két kötetre való érdekesség még van ebben a korban. Visszamennék II. Endre idejébe egy kötet erejéig, és izgat az Árpád-kori történelem. Van egy negyedrészben kész sci-fi-történelmim, aminek kiadására meg kell fűznöm a kiadómat. Ez sikerfüggő, ha jól eladhatóak a történeteim, talán rá tudom venni. Csábító más zsánerben írni, de először a történelmi témakörben kell bebizonyítanom, hogy van helyem az írók között. A tiszta történelmiben olyan dolgokat lehet megfogalmazni, amit más műfajokban nem, és még jócskán van átadnivalóm.

Ahogy látom, elég aktívan használod a közösségi médiát. Szerinted ez segíti a kapcsolattartást az olvasókkal, rajongókkal, vagy esetleg más okod is van rá?
A ház
Zavarba ejt, hogy vannak rajongóim, de állítólag igaz! Őszinte leszek, még azt is félve mondom ki, hogy író vagyok! Számomra ennek a szónak mitikus magasságai vannak, és félve remélem, hogy én is közéjük tartozom, de akkor sem sértődöm meg, ha még nem értem oda. Rajta vagyok az úton, ami oda vezet!
A közösségi média nagyszerű hiánypótló, számtalan magányos ember hiányérzetét csökkenti, és jó marketinglehetőség. Ezen a földön kell élni és eladni a regényeimet. A Facebook már része az életünknek, fel kell használni a marketingben, szerencsémre szívesen babrálok vele, és teszek közzé apró poénokat. Életem része, hiányozna, ha nem lenne. A hagyományos író-olvasó találkozók jóval kisebb látogatottságúak, ugyanakkor bensőségesebbek. Egyik sem pótolhatja a másikat.

Mennyire fontos szerinted, hogy egy író neve folyamatosan az online köztudatban forogjon?
Ott kell lenni mindenütt, de elsősorban jól kell írni! Az online ismertséggel aránytalanul meg lehet növelni a népszerűséget, egészen a celeb szintig. Az online jelenlét olyan, mint más marketing stratégiák, mérhetetlenül fel lehet fokozni vele a népszerűséget, de amikor csúcsra futtatták a középszerűt, és az olvasók górcsőr alá veszik az alkotó termékét, bármi előfordulhat. Siker vagy bukás egyaránt.

Hogy sikerült számodra a Könyvfesztivál? Sikerült például más szerzőkkel megismerkedned, vagy a neves(ebb) magyar történelmi írókkal már régóta jóban vagy?
Romos egészséggel vettem részt a Fesztiválon, nem volt elég élet bennem az ismerkedéshez. Sok ismerősöm, barátom van már a műfajomban, majd összejövünk valahol.

Miért váltottál tavaly kiadót, hiszen ha jól tudom, a Historium Kiadó tulajdonosával, a szintén író Bíró Szabolccsal egyébként jóban vagy.
Bíró Szabolcs fedezett föl, neki köszönhetem az első két megjelenésemet. Szabi nem tudta folytatni a könyvkiadást, túl sok elfoglaltsággal járt, és ő elsősorban író. Nekem ez annyiban jól jött, hogy jóval nagyobb kiadóhoz kerülhettem. (Gold Book Könyvkiadó)

A legelső regényed megjelenéséhez mennyire volt nehéz kiadót találni, és ez mostanra megváltozott-e?
Rengeteg írással árasztják el a kiadókat, elsikkadhat a szerkesztő figyelme az áradatban, nehéz először megjelenni. Az eddig kiadott két (nemsokára három) goldbookos munkám miatt mindenképpen odafigyelve olvasnák el a kiadandó regényt, és ennél többet nem szabad elvárni. Ismert írónak könnyebb kiadót váltani, de én még nem vagyok az, és amúgy is hatalmas megtiszteltetés olyan kiadónál megjelenni, akik a példaképeimet is kiadják (Cornwell, Doherty, Scarrow). Föl sem merül bennem a kiadóváltás.

Tervezed, hogy írásaidat a határon túl, idegen nyelven is kiadd?
Csak magyar nyelvi közegben jelentem meg eddig. Erősségem, a magyar nyelv árnyalt használata egyben akadálya a fordításnak. Hosszú távon bármi megeshet, és álmodni jó!

Van valami tanácsod a regényírói ambíciókat dédelgető amatőr fiatalok számára?
Az ebédlő
Kritikus közegben sajátítsák el az alapokat, és ne féljenek a negatív hozzászólásoktól. Nagyon sok tehetséges ember kínlódik azért, mert rosszak az alapjai. Kritika nélkül nincs fejlődés! Érdemes rövid írásokkal kezdeni, azt mások is szívesen olvassák, és könnyebben véleményezik. Én a karcolat.hu-n tanultam meg az alapokat. Harminc-negyven elfogadható novella után jelentem meg önállóan. Van egy barátom, aki négy novella megírása után már kiadható regényt írt, én nem vagyok zseniális, sokat kellett csiszolnom magamon. Adott mennyiségű munkával mindenki elérheti a tehetsége maximumát, és próbát tehet a pályázatokon vagy a kiadóknál.
Javasolnám a kezdő íróknak, hogy azt a munkájukat, amit ki akarnak adatni, rendkívüli alapossággal nézzék, nézessék át! Ha lehet, szakemberrel, újságíróval, korrektorral! Az agyonterhelt szerkesztő nem olvassa el, ha sok benne a hiba! Elvárja, hogy szerkezetileg, technikailag megfelelő szintűek legyünk, tiszteletlenségnek fogja föl az elütést, az alanytévesztést, a szórend és központozás hibáit, a szókincshiányból fakadó szóismétléseket! Mindez megtanulható, és aki sajnálja rá az időt és a fáradtságot, nem kap esélyt a megjelenésre! Ne higgyük, hogy zsenik vagyunk, még azt se, hogy jól írunk, legfeljebb azt, hogy elfogadhatóan, és imádkozzunk azért, hogy a szerkesztő lásson a munkánkban fantáziát. A nyelvtani minőség elvárás, de önmagában kevés, el kell bűvölnünk azt a szerkesztőt, aki a világ összes gagyi irományát elolvasta már, és szőrösebb a lelke, mint a vaddisznó háta.

Köszönet a válaszokért!

2 megjegyzés :

  1. olvastam már 1-2 interjút Lászlóval továbbra is színpatikus.az interjú is jó lett ..lehetne több hasonlót is csinálni...

    VálaszTörlés