2014. december 3., szerda

John Scalzi - Bezárt elmék





John Scalzi (1969-)
Bár a Vének Háborúja sorozata után én már akkor is rohannék a boltba a következő Scalzi-könyvért, ha csak egy szakácskönyvet jelentetne meg, azért nem kicsit érdekelt, milyen lett az első, magyarul is elérhető nem „John Perry-s” kötete. Az Agave Könyvek úgy döntött, hogy Scalzi további műveinek kiadását – mert gyanítom rohamléptekben jön majd szép katonásan egymás után a többi is – nem időrendben kezdik el, hanem rögtön a legfrissebb, 2014-es könyvét, a Lock In-t (Bezárt elmék) hozzák el nekünk, új – jó – szokásuk szerint a világpremierrel szinte (?) egy időben. Mivel a regény nem sorozat, hanem önálló kötet, ezért a kiadó döntése igencsak örömteli!

Scalzi eme könyvével sem szakadt el a sci-fitől. A viszonylag közeli jövőbe kíséri el az olvasót, egy olyan világba, ahol egy ismeretlen vírus – a „Haden-szindróma” – fertőzi meg az emberiséget. A betegség sok százmillió ember halálát okozta – először influenza-szerű tünetekkel járt, második stádiumában agyhártyagyulladásra emlékeztetett. A legtöbben a „megfázásba” haltak bele, de sokan – a szerencsések – „baj nélkül” estek át ezen a fázison és a második hullámot már el sem kapták. Azok közül viszont akik az „agyhártyagyulladást” is elkapták, 1%-uk kómába esett, amiből nem is ébredtek fel soha többé. Ők lettek a bezáródottak. A második stádiumon átesettek nagy része szerencsésen átvészelte ezt a betegséget, de „elenyésző” részük – kb. százezren világszerte – integrátorrá vált, vagyis olyan személlyé, aki képes – egy igen speciális agyi neurális háló beültetése után – a bezáródottak rendelkezésére bocsátani saját testét, hogy egy rövid időre ők is újra élvezhessék, érezhessék a külvilágot. Az ilyen összekapcsolódás alatt a bezáródott vezérli az integrátort, aki „hátra húzódva” csak figyelheti, mit csinál utasa.

Ez a körítés, ami szerintem már magában is elég jól hangzik, rengeteg veszélyt, előre nem várt meglepetést rejthet magában egy hasonló társulás. Hogy még izgalmasabb legyen a felütés, Scalzi világában a bezáródás a robotika iparágának fellendülését hozta. A bezáródottakat – már akinek családja meg tudta fizetni – agyi implantátumok segítségével robot-testekkel kapcsolták össze, így korlátozott mértékben ugyan, de újra a társadalom hasznos tagjaivá válhattak. Ez nem ad ugyan olyan teljes értékű valóság-érzetet, mint az integrálódás, de még mindig sokkal jobb, mintha csak vegetálnának az ágyukban halálukig. A regény kezdetekor azonban a hadeneseket segítő szociális törvényeket – mindenki legnagyobb meglepetésére – törvényileg visszavonták, ami nem csak a betegeknek jelent nehézséget a jövőjükre nézve, hanem a robotikával foglalkozó óriáscégeket is az összeomlás szélére sodorhatja.

A könyv főszereplője Chris Shane, egy igencsak közismert családból származó újonc FBI ügynök – aki történetesen maga is hadenes. Robot testében (pénztárcája nagy bánatára kénytelen sűrűn cserélni) egy integrátor által elkövetett gyilkossági ügyet kellene kolléganőjével kinyomoznia, ám az eset rendre nem várt irányokba fordul. Mivel a regény gyakorlatilag ezen nyomozás története, ezért a fordulatokról nem is fogok többet írni, nehogy véletlenül spoilerezzek. Másról viszont írnék.


Nagy meglepetés!” Nicsak, hát mégis lehet olyan történetet írni, amiben a férfi és a női főhős (vagy más) nem kerül romantikus viszonyba?! Igaz, mivel az egyik egy ágyhoz kötött „növény”, aki „doboz-testben” jár dolgozni, elég bevállalósnak kellett volna lennie a hölgyeménynek – egyébként az is, csak nem ennyire –, de hát láttam én már karón varjút. A nyomozó-duó közti dinamika a szexuális feszültség nélkül is folyamatosan megmarad, végig megbicsaklás nélkül működik. Tehát: romantikus szál nincs, csak thrilleres fordulatok és sziporkázó párbeszédek, ahogy azt Scalzitól már megszokhattuk talán. A leíró részek rövidek, frappánsak és persze a humort sem fogjuk hiányolni a kötetből, hiszen az egyike Scalzi markáns stílusjegyeinek. Szórakoztatás mesterfokon.

Az okosan felépített és hihetően (nincs benne légből kapott sugallat, hihetetlen deus ex machina, satöbbi) elmesélt történet – aminek magja azért alapvetően elég klausztrofób és lehúzó – végig megtartja az olvasó figyelmét. Gyors, nincs idő közben a szájtátásra. Egyik pillanatban még a nagyvárosban, majd hirtelen egy poros indiánrezervátumban vagyunk. Sok előnye van annak, hogy a szereplők nincsenek a fizikai testükhöz kötve. A könyv világa színpompás, tele olyan most fejlesztés alatt lévő kütyüvel és high-tech törvényszéki/nyomozati módszerekkel, amik ott már a mindennapi élet részei. Igaz, ez egy sci-fitől nagyjából az alapkövetelmény, mindenesetre e téren sem hibázott a szerző. A hadenesek és az egészséges emberek közt lévő ambivalens érzéseket, a mindennapokat is remekül mutatja be. Furcsa belegondolni, hogy mindenki – önkéntelenül én is mindenhol ezt írom – betegnek tartja a hadeneseket, de ők nem feltétlenül látják annak magukat, sőt, éppen ellenkezőleg. Ha nem is egy újabb evolúciós ugrásnak, de majdhogynem.

Néhány kisebb fordulatot sajnos könnyen ki lehet találni – például a nagy konspirátor személye egészen egyértelmű volt –, és az eset megoldása, vagyis a könyv vége  egy cseppet túlságosan egyszerűnek tűnt, de ez nem az a könyv, amit a nyomozás, a rejtély megnyugtató megoldása miatt akartam kiolvasni. Éppen ezért krimi fanoknak talán annyira nem jönne be – bár az élvezetes stílus miatt meg akár tetszhet is, ki tudja? –, azok akik olvastak már Scalzitól bármit, azoknak meg nem kell több meggyőzés. Maradnak tehát az egyszeri sci-fi olvasók, akikhez szólhatok: szánjátok rá az időt, megéri!

A következő John Scalzi könyv megjelenéséig pedig van idő elolvasni a Tor.com-on – angolul – a könyv elé kívánkozó rövid történetet is, az Unlocked: An Oral History of Haden’s Syndrome-ot.

5 megjegyzés :

  1. Végre erről a könyvről is írtál. :)
    Imádtam a könyv minden pillanatát, bár előzetesen kicsit féltem tőle, hogy túlságosan a betegségre fókuszál majd. Ehhez képest valóban - ahogy írtad is - van benne "lehúzó" momentum, de közben egy Scalzihoz méltó végtelenül szórakoztató sci-fi regény, amelynek olvasása közben csak úgy pörögtek a fejemben az események.ú
    Több kritikát olvastam, melyben főleg a krimi-szál egyszerűsége miatt bírálták, de én úgy belefeledkeztem a történetbe, hogy még ez sem zavart. (És valljuk be, Scalzi stílusa is nagyban hozzájárult ehhez, mondhatni elfedte regénye hibáit.)
    És a tervek szerint sorozatot is csinálni akarnak belőle, vagy legalábbis scriptet rendeltek belőle. Nem tudom, hogy ez mennyire jó, hiszen az utóbbi egy-két évben volt pár hasonló sorozat (pl. Almost Human), melyek meg is buktak. Nem tudom, hogy mennyiben lehetne ez más. Én mindenesetre maradok az olvasásnál. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is hallottam erről a sorozatos részről. Köszi! Figyelni fogom. :)

      Törlés
  2. Ja, és köszönöm, hogy belinkelted a regény előzményeként szolgáló sztorit, megpróbálom elolvasni. :)

    VálaszTörlés