2014. október 16., csütörtök

Őszi filmtermés



Ugyan még csak két hónap telt el az előző filmes poszt óta, de máris itt a legújabb - Miért is ne? alapon. Igazán kihagyhatatlan alkotás most nem került bele, de azért van köztük egy-kettő, ami talán sokatoknak tetszhet, igaz, olyan is került bele most is, ami alig valakinek. (Ahogy nekem sem.) Kellemes mazsolázást!



Neverland (2011)
(Kalandok Sohaországban)

Pán Péter klasszikus meséjének előzményét meséli el három órában egy egészen korrekt, fordulatos történetben. Családi mozidélutánhoz tökéletes választás. Kaland, mágia, rejtelem - sajnos elég kezdetleges digitális technikával megtámogatva. (6/10)

The Machine (2013)
(A gép)

Jól összerakott kis sci-fi a katonaság által támogatott Mesterséges Intelligencia kutatásban rejlő veszélyekről és lehetőségekről. A téma egyébként még aktuálisabb, mint a film készítésekor, hiszen azóta már van olyan M.I., ami átment a Turing-teszten. Megéri a rászánt időt. (7/10)

(-)

Áldokumentumfilmbe oltott thriller. Általában - nem egy (vagy kettő) konkrétat - az összeesküvés elméleteket komázom. Egyben sem hiszek feltétlenül és rendíthetetlenül, de abban azért biztos vagyok, hogy jó néhány dologról hazudnak "ŐK" a köznépnek. Ezért igen jókat tudok szórakozni (vagy bosszankodni), ha találok egy új HIT-et. Az ebben a filmben középpontba állított, a világ feletti uralmat kézben tartó Mithras-hívők ősi szektája nem volt ugyan már újdonság, de a film eleje, az áldokumentarista rész még így is közel tökéletes volt. Később, mikor a thrilleres rész erősödött be, csökkent ugyan a színvonal, de ez a film - kézikamerás filmezés ide vagy oda - rendesen össze volt rakva. Nagyon rendben volt. (8/10)

13 Sins (2014)
(-)

A lúzer munkanélkülit telefonon keresik meg, és felkérik, hogy szerepeljen egy valóság-showban, ahol tizenhárom feladatot kell végrehajtania egyre jelentősebb azonnali pénzjutalom ellenében. A játék hamarosan furcsa fordulatot vesz. Thriller, amihez hasonlót már láttunk ugyan eleget, de ennek a vége meglepő volt, maga a film pedig simán megérte a rászánt másfél órát. Mehet asszonnyal is, nem az a kifejezetten brutális mű. (7/10)

(3 nap a halálig)

Még mikor a poszt megírásakor ránéztem a film IMDB-s oldalára, akkor is nehezen jutott eszembe, melyik is volt ez az alkotás, annyira közepes volt. Aztán azért eszembe jutott, hogy Kevin Costner egy haldokló CIA ügynököt alakít benne, akinek egy utolsó megbízást kell elvállalnia, hogy esélye legyen megkapnia a kísérleti gyógyszerét. Costner el is kezdi a tisztogatást benne - a régi idők stílusában. Volt benne pár jó jelenet és két remek mellék-karakter is. Kémes akció. (6/10)

Oculus (2013)
(Oculus)

Horror, és örömteli, hogy ezt kell írnom, de nem a csak effektekkel és hirtelen bevágásokkal fosatni akaró, az itt-mindig-sötét-van fajtából. Egy testvérpár próbál megszabadulni egy tükörtől, amiben egy szellem lakozik. A tükör azonban nem hagyja, hogy kárt tegyenek benne. Egész okos sztori, jó lezárással és tetszett a zenéje is. Ez a zenéje, de komolyan, hallgassátok majd meg: Bu-bu-bu bu-bu-bu bu-bu-bu. A filmben nagyon adja valóban, szóval minek kéne cifrázni, nem? :) (8/10)

Godzilla (2014)
(Godzilla)

Új Godzilla! Végre valami óriás-szörnyes film! Mindenki azt mondta, hogy nem látni benne semmit, minden sötétben játszódik. Mit nekem az ilyen apróság, ide vele, rossz a szemük, én majd jobban figyelek! Hát... szóval... én tényleg megpróbáltam szeretni, de... nem láttam sok mindent, azt is csak sejtettem. A szörnyeket kb. egy jelenetben lehetett megfigyelni rendesen, akkor épp bandukoltak a sivatagban, az jó volt. Meg a pusztítás is biztos, csak hát mindig éjszaka volt, és áram sem éppen a városban, szóval most még az sem ér pontot. A film ötlete az tetszett, kár, hogy a rendező pocsék volt és a forgatókönyv is elég... béna. Miért kell mindig erőltetni a családi szálat? (5/10)

Nebraska (2013)
(Nebraska)

Valami listán futottam bele a filmbe, ami a tavalyi év legjobb alkotásairól szólt, gondoltam miért is ne, és megnéztem. Egy alkoholista meg van győződve, hogy nyert egymillió dollárt, mert kapott egy spam-emailt, amiben ezt ígérték neki. Senkire nem hallgat és elindul keresztül az országon a nyereményért. Fia először kelletlenül követi, útközben elugranak az apa szülőföldjére egy kis rokonlátogatásra is, majd fokozatosan egyre erősebb kötelék alakul ki kettőjük közt. Fekete-fehér road-movie - ritka, mint a fehér holló -, dráma. Vicces és elszomorító egyszerre, remek alakításokkal. (8/10)

(Amerika Kapitány: A tél katonája)

Az egyik nyári látvány-orgia, szuperhősös, sci-fis akció, amiben a Kapitány pajzsával indul harcba a szuper-gonoszok ellen, immár a jelenben. (5/10) (...de Scarlett Johanson nélkül még ennyi sem lenne.)


Metro Manila (2013)
(-)

Fülöp-szigeteki dráma, amiben egy földműves - azért ex-katona - beáll hivatásos pénzszállítónak, hogy megmentse feleségét a prostitúciótól és gyermekét az éhhaláltól/prostitúciótól. Durva lehet ott az élet, ez a rész nagyon ütött, de alig volt benne valami más is a drámázáson és a "haverkodáson a munkahelyi barátokkal"-on kívül. (Nuku akció!) Mivel inkább valami Isten városa-szerű filmre vágytam, ezért csalódás volt, pedig nem lett volna ez rossz. (6/10)

(-)

Az új Terry Gilliam film, persze, hogy nézős volt. Nem számítottam könnyen emészthető darabra már eleve, de ez sajnos még így sem győzött meg. Christoph Waltz persze most is nagyszerű volt, és a film színvilága is... mondjuk mókás volt, de maga a sztori nem döngölt a földbe. Fantasy-sci-fi. Ja, az ember létezésének okát keresi egy hacker. (4/10) 

(A csodálatos Pókember 2)

Még egy nyári látvány-orientált blockbuster, még egy latex-kosztümös szuperhős. Őszintén, már régen nem követem, hogy a Marvel-univerzumában melyik szuperhős hányadik filmnél és hányadik rebootnál tart. Azt meg sosem tudtam, hogy ezek a szuperhősös képregény adaptációk hogy állnak egymással kapcsolatba (mert ha jól tudom, nem csak a Marvel Univerzum van, hanem egy másik is.) Ebben most / már megint az "atompók" által megcsípett Parker a válasz a jó barátból főellenféllé váló Osborn vállalat vezérének betegségének bajára. A Pókemberben az a jó, hogy legalább egy kicsit vicces, ebben jó volt még Elektro is, aki a rész szörnyetege, plusz Emma Stone, a barátnője. (7/10)

Drug War (2012)
(Drogháború)

A cím elmond mindent, azon kívül, hogy a film kínai. Eleinte kicsit lassan megy a nyomkövetés - a nézőknek meg a színészek beazonosítása -, aztán beindul a kavarás nagy erőkkel, és egy fordulatos, beépített zsarus film lesz a végeredmény, a végén akkora akciójelenettel, mint talán az 1995-ös, legendás Heatben utoljára. Nagyon éjjel néztem, mégsem akartam rajta bealudni! (8/10)

Pain & Gain (2013)
(Pain & Gain)

Michael Bay rendezte - szinte látom, ahogy felporzik az elrohanó mozibarát nézők nyomán a föld, nem alaptalanul -, megtörtént esetet feldolgozó vígjáték-krimi-akció kombó, amiben a három Gyurma Gyuri elhatározza, hogy emberrablással sok pénzt fog szerezni, de szerencsétlenségükre, teljesen alkalmatlannak bizonyulnak erre a feladatra. Michael Bay és nincs benne gyors kameramozgás, élvezhetetlen-értelmezhetetlen jelenet, robbanás és még normális akció rész is alig? Igen, így igaz. Meglepően jó - én lepődtem meg rajta legjobban! - mozi, amiben az a legeslegeslegdurvább, hogy ez így tényleg megtörténhetett egyszer. Borzasztó, hogy ennyire agyatlan tuskók is vannak köztünk! Az utcán kezeket sütő jelent egyszerűen felejthetetlen. Rock és Mark Wahlberg pedig kitűnő, de a többiek is. (9/10)

Pompeii (2014)
(Pompeji)

A Trónok harcából ismerős Havas Jon, ebben a filmben mint gladiátor kerül Pompeiibe, pont mielőtt a vulkán eltemetné a várost (erről persze ők mit sem tudnak). Ott egymásba szeretnek egy arisztokrata lánnyal, akit családja a kegyetlen római konzulnak szán, vagyis Jack Bauernek. Ennél a filmnél hangos ováció kíséretében debütált sikeresen a család új mozinézési formája, miszerint a film nagyjából első perce után, mikor kiderült, hogy ez bizony egy nagy bullshit, élvezhető alakítások és bármi épkézláb forgatókönyv nélkül, 8x sebességen pörgettük a filmet és közben narráltuk, hogy mit is látunk éppen. (Párbeszédek nélkül is TÖKÉLETESEN követhető volt a legkisebb fordulat így is.) Kétszer tértünk vissza a normál sebességhez, az egyik a gladiátor összecsapás volt már a vége felé, mikor rájuk szabadítottak mindenkit, akit csak találtak a környéken, ez mondjuk egy jó közepes alá jelenet volt, meg az egész végét, mikor végre már kitört az a szerencsétlen vulkán. Ez már egészen vállalhatóra sikeredett, de nem értem azóta sem, hogy gondolhatták komolyan ezt a filmet. (2/10)

(Az élet habzsolva jó)

Az érettségi előtt álló - mindenki kedvence, még ha folyton iszik is... - srácnak tönkre megy idilli kapcsolata barátnőjével, de szerencsére a suli "csúnya lányának" - aki persze nem csúnya egyáltalán - megakad rajta a szeme, barátkozni kezdenek, de mikor a lány már többen reménykedne, mint barátság, a fiú mindig elpuskázza a dolgot valamivel, jellemzően azzal, hogy még mindig előző csajába van belehabarodva. Egy feelgood romantikus vígjáték, de legalább csak elviselhetően nyálas és ezzel együtt csak amolyan alig-vicces stílus. 7/10, mert tetszett a vége.

(-)

Már a harmadik nagyfilmnél tart ez a japán animációs cyberpunk-akció-sci-fi-franchise, ami az apokaliptikus jövőbe kalauzol el, ahol kiborgok és emberek hol egymás ellen, hol egymás mellett kénytelenek küzdeni a túlélésért, vagy most konkrétan - mi másért - az emberi faj utolsó reménysugarának, Olympos városának megtalálásáért. A Ghost in the Shell alkotójának képregényéből készült sorozat manapság talán az egyetlen, ami még nézhető, vagy egyáltalán, a témában készül. A történet nekem bejött, kicsit mondjuk valószínűtlen volt, de kajáltam, a látvány pedig, mondjuk úgy, megosztó. A technikai felszerelések és a háttér, a táj, olyan lenyűgöző volt, hogy kész, sose láttál szebbet. A mozgás (főleg az autóknál és tankoknál) látványosan béna volt, az emberek arca pedig egyszerűen csak - sokszor - hát, szar. Élettelen. Szerencsére nem sok ember szerepelt benne. Jaaa, az akciójelenetek is nagyon jól sikerültek! Remélem lesz még folytatás, vagy valami hasonló, felnőtteknek szóló animációs film, tíz éve még majdnem havonta jött valami. Ha tudtok ajánlani valamit, ne habozzatok, régen volt már a Resident Evil animációs része, vagy a Final Fantasy - The Spirits Within is! (7/10)

You're Next! (2011)
(-)

Egy szavam sem lehet az idei ősz thrilleres-horroros vonalba tartozó filmjeire, igaz nem is néztem közülük sokat. A You're Next!-ben egy békés családi összejövetelt a vidéki kúrián egy sorozatgyilkos "keserít meg", aki válogatás nélkül kezdi mészárolni a békésen partizókat - egészen addig, míg egyikükben felébred a szunnyadó harcos vér és visszavág. Ellesett pillanatokból elég hamar sejteni lehetett, hogy erre felé akarják kanyarítani a történetet, de akkor is szórakoztató maradt az egész. Feszült volt végig, fordulatos, véres és néha bizony morbid humortól sem mentes. Ajánlom, mint kellemes színfoltot a tucat-horrorok közt. (8/10)

(A holnap határa)

Mint a könyv rajongója, csak úgy tudtam nézni ezt a filmet, ami előzetes tudás nélkül már csak az erőpáncél és a harci jelenetek miatt is a "hónap filmje" cím esélyese lett volna, így azonban nem tetszett egyáltalán. Azt előre borítékoltam volna, hogy a japán regény [A blogos értékelésért IDE katt!] végének sötétségét nem merik majd az amerikaik filmvászonra vinni, de hogy szinte semmit nem adaptáltak normálisan az időugrásos alapötleten kívül, az azért meglepett. Szinte végig magamban morogtam, míg néztem a filmet. Olyannak, aki nem olvasta a könyvet, hogy tetszhet? Nem tudom, mindenesetre az IMDB-n hónapokkal a bemutató után is 8.0, szóval Tom Cruise úgy tűnik, ezúttal egy sikeresnek bizonyuló filmet csinált, kár hogy közben kiherélték az egészet. Szörny-inváziós, látványos sci-fi. Egy jó szívű / bosszús 6/10.


(12 év rabszolgaság)

A tavalyi Oscar-győztes film, ami már előre a zsebében érezhette a trófeát, annyira egyértelműen arra a gálára készült. Sokak szerint érdemtelen volt a győzelem, szerintem pedig szimplán unalmas volt a film. A színészekkel nem volt bajom, sőt, voltak egészen remek alakítások, de az egész csak egy zanzának tűnt, ahogy bakugrásokkal haladtunk előre az időben. Olyan volt, mint például a Karib-tenger kalózai - bár abban nem időről-időre ugráltak, hanem helyszínről-helyszínre -, csak drámában. Maga a történet persze durva és sajnáltam is szerencsétlent, de valahogy nem volt se igazán megható, se magával ragadó. (5/10)

(Rossz szomszédság)

Seth Rogen filmjei iránt magas az ingerküszöböm, meg egyébként más filmek iránt is, amik szintén az alpári humoron alapulnak. Asszony egy pár percig nézte velem, aztán fejcsóválva magamra hagyott inkább az egyetemi kolesz-szövetség és a fiatal házaspár eldurvuló harcával együtt. A stílussal tényleg nincs bajom, de a film elég felejthető volt sajnos. Vígjáték. (6/10)

(Transformers: A kihalás kora)

Még egy film, a fáradhatatlan Michael Baytől, amiben ezúttal - ahogy azt megszokhattuk már tőle - a látványon volt a fő hangsúly. Ez az első Transformers - tudjátok, ők azok az autóvá alakuló óriási űrlovagok - trilógia után játszódó új trilógia nyitó darabja (a többit ha jól tudom már nem ő fogja rendezni) szintén Mark Wahlberggel, újra összejött hát a Pain & Gain fél stábja. Biztosan meg fogtok kövezni, de szerintem ez kifejezetten jó volt, pedig 0 azaz nulla elvárással ültem le megnézni, hiszen már az első három rész se ragadott magával annyira, aminek tutira az lehetett az egyetlen oka, hogy még gyerekkoromban sem volt soha egyetlen Transformers robotom. A történet most egész pofás volt, Marky Mark szintén jól tolta, a látvánnyal sosem volt gond Bay filmjeiben, és most VÉGRE a kamerarángatást "új", néző barátabb technikára cserélte fel, amit lassításnak hívnak. Újra látni lehet, mi történik a harcos jelentek alatt, sőt, nem csak látni, hanem egyenesen élvezni is van idő. Úgy tűnik, a "megtérésemhez" ennyi kellett csak. Kifejezetten várom a következő részt és a Tervezők eljövetelét. (8/10)

(E.T. A földönkívüli)

Igazi sci-fi klasszikust kellett - végre - előbányásznom, mivel a kiscsajok otthon megtalálták a filmből készült képregénykönyvet az ágyneműtartójukba rejtve (egyéb könyvekkel együtt), és megbabonázva kérdezgettek E.T.-ről, és hogy miezmiez? Mindenképpen meg akarták nézni, én meg ráálltam, hiszen mikor utoljára láttam, teljesen lenyűgözött a moziban a film - 10/10, igaz asszonynak voltak kételyei, mert ő úgy emlékezett rá vissza, hogy ő azon anno nagyon rettegett. Gondoltam fene vigye, lesz ami lesz, középen ültem a két lány között és végig kommentálva és együtt beszélve a jeleneteket - igen, E.T. csak egy kisgyerek beöltözve maszkba; igen, tényleg nagyon aranyos, mikor öregasszonynak van öltöztetve (de apa, de buta vagy, az nem öregasszony, hanem hercegnő); van E.T.-nek anyukája? és ő lány vagy fiú (fiú - de buta vagy apa, ő lány); jaj de aranyos kisbékák, mi az hogy felboncolják? Ja, hogy levágják a fejét, azt én is megcsinálom, aztán meg elrúgom. (Hogy mi? Öööö...) - a példákhoz hasonló párbeszéd-részletek során keresztül. Minden jól ment addig, míg E.T. meg nem betegedett, akkor a nagy hat éves lány hisztirohamot kapott és kirohant a szobából, azóta azt sem mondta ki egyszer sem, hogy E.T., hiába mondtam el százszor legalább, hogy később minden jóra fordul, jöjjön vissza nyugodtan, hiszen semmi rémisztőt nem fognak mutatni. Nem használt semmi. Az öt éves viszont izzadó tenyerével a kezemben hősiesen végignézte és nagyon megnyugodott, hogy E.T. végül meggyógyult.
Felnőtt fejjel viszont az E.T rohadt nagy csalódás volt. Olyan lyukas forgatókönyv, mint egy szita, röhejes színészi alakítások - az anyuka például - és persze a trükköktől sem estem már hanyatt, de az még szódával el is ment. (5/10) :(

Noah (2014)
(Noé)

Darren Aronofskynak csak jó filmje van, amik közül több kedvenc. (A forrás, Pi, Rekviem egy álomért, A pankrátor, Fekete hattyú) A Noé a bibliai özönvíztörténet újraértelmezése és fantasy-kaland köntösbe ágyazása, amivel a hithű keresztény közösségeket sikeresen meg is botránkoztatta és egyúttal el is tántorította a film megnézésétől. (De azért még jól lepontozták az IMDB-n, csak azért is!) Mivel a könyvek tartalmi ismertetéséhez hasonlóan a filmekhez készült trailereket sem nagyon szoktam megnézni, így kissé váratlanul találtam magam szembe az óriási bukott angyalokkal, de nem mondanám, hogy ellenemre lettek volna ezek a lények és az alapvetően szórakoztató történetet is hajlandó voltam a helyén kezelni és nem elvakultan letámadni rögtön. A látványvilág - és egyébként a film sem - volt ugyan annyira meggyőző és izgalmas, mint a rendező eddigi munkáinál megszokhattuk már, de panaszkodni nem lenne okom most sem. (7/10)


(Öld meg kedveseid)

Ezzel aztán befürödtem rendesen, ami teljesen a spoilerek előli elzárkózásom miatt eshetett csak meg velem. A felnőtt Harry Potter egyik legújabb, immár felnőtteknek szóló filmje ugyanis nem a cím sugallta thriller/krimi, hanem a beat-nemzedék ikonikus alakjainak, elindítóinak - Allen Ginsberg, Jack Kerouac, William Burroughs - életrajzi alapokon nyugvó története. Ők ugyan - furcsa fintor - valóban megölték egy társukat, ám a cím arra a "merényletre" utal, amikor célul tűzték ki a normális, a megszokott szépségideálok ledöntését és az új - kábítószerek által mutatott - utak keresését. Mivel egyáltalán nem erre számítottam és a beat-nemzedék útja - és most szépen, kulturáltan próbálok fogalmazni - szerintem egy rohadt nagy tévút (Egyszerűen semmit sem tudok felidézni velük kapcsolatban, ami egy kicsit is tetszene, megmozgatna bennem valamit - a hányingeren kívül -, tehát bármilyen pozitív hatással lenne rám. Se egy vers, se egy könyv, se egy zenekar, vagy egyetlen számuk legalább. Semmi az ég világon. Szerintem nincsen még egy művészi irányzat, ami ennyi ellenérzést váltana ki belőlem.), ezért még a film közepe környékén kikapcsoltam az egészet és hagytam a fenébe. A gyilkosságig ekkor még el sem jutottunk. A filmben Potter egyetlen arcát mutatja, ő a mindig ámultan rajongó. Lelombozó színészi teljesítmény - bár lehet, hogy direkt kérte ezt tőle a rendező, akkor viszont hibátlan. (0/10)

(-)

Ez a fekete komédia a You're Next! alkotóinak közös új filmje, amiben két régi iskolatárs (lecsúszott egzisztenciák) mulatozás közben összeismerkednek egy fura, de gazdag házaspárral, akik épp születésnapot ünnepelnek. Idióta feladatokat találnak ki, amik teljesítéséért készpénzzel fizetnek. (Nem ismerős ez a sztori a 13 Sinsből a poszt elején? Kb. ugyan az a történet, csak pepitában, csak hogy ne lehessen plagizálással vádolni egymást.) Az este előrehaladtával - immáron a gazdag pár otthonában - a feladatok egyre durvábbakká válnak. Hol a vége? Van-e megállás? Szórakoztató film volt, tele tényleg humoros résszel és néhány nem várt fordulattal, valamint - NAGYON VICCES, DE CSAK ÓVATOSAN A TOVÁBBAL - az egyik jelenet hatására asszonypajtás behányt! :D Pedig tényleg nem is volt annyira vészes, de úgy látszik nem véletlenül mondja, hogy nem bírja a hasonló filmeket. Ezt sem nézte egyébként velem, különben már lehet rá tudott volna pszichésen készülni - vagy tudom is én... - csak épp rosszkor járt a tv környékén. :D (Szegény! Sajnáltam!) Csak emiatt - hiszen felejthetetlen történet kapcsolódik hozzá - az ősz filmje lett nálam. Egyébként ez is a Nebraskánál megemlített, 2013-as év legjobb filmjei listáról került fel a megnézni való alkotások közé. (8/10)



Lore (2012)
(-)

Ha csak nem muszáj, nem maradhat II. világháborús dráma nélkül a filmajánló. Ez most egy német alkotás, ami a háború vége utáni napokban játszódik, már az elfoglalt és a szövetségesek között felosztott német területeken. Központban egy tősgyökeres náci családdal, ahol az apa katonatiszt, az anya minisztériumi dolgozó, a lány - Lore - a hitlerjugend tagja, és a többi gyerek is hasonló pályára lett volna szánva, már ha a történelem viharai is úgy akarták volna. A felnőttek a film első öt percében kikerülnek a képből - börtönbe kerülnek és lehet, hogy ki is végezték őket -, és az egyedül maradt gyerekek elindulnak a háborús vereség miatt sokkban lévő Németországon keresztül a tengerpartra, a nagymamájukhoz. Csatlakozik hozzájuk egy titokzatos fiatal férfi, akiről kiderül, hogy zsidó. Az ország ezernyi veszélyén keresztül csak az egy életen át gyűlölt ellenség segítségével remélhetik, hogy épen átverekszik magukat. Kettejük furcsa kapcsolatán alapszik az egész film, ami tele van elfojtott romantikával, emberi drámákkal, megrázó képekkel. Tényleg jó a film - elég lassú! -, de nem az a tipikus háborús, bár erőszak persze van benne. (8/10)

10 megjegyzés :

  1. Ne már! A Pókemberre nem adhatsz 7 pontot. Ez akkora kavarás volt, hogy még Ben bácsi is forogna tőle a sírjában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor csak neked 6 pont, tessék! :D
      Nekem tetszett. Poénos volt, (Emma Stoneos volt), hosszú volt, Elektro meg brutál volt benne. Ennyi elég is volt a jó szórakozáshoz. :)

      Törlés
  2. Egy picit én is furcsának találom néhány értékelésedet, pl. nekem az Amerika kapitány 2 sokkal jobban tetszett, mint a Pókember 2. A Godzilla pedig kifejezetten tetszett. Igaz, hogy 0 elvárással néztem.

    A Pain & Gain magas pontszámodat sem értem, de hát különbözőek vagyunk... :)

    Az asszonypajtásos megjegyzésekért külön köszönet. Nálunk is nagyjából hasonlóan reagál a dolgokra. Persze, hogy mindig abban a pillanatban csatlakozik hozzám filmet nézni, ha a legbrutálisabb jelent van éppen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amerika Kapitányt "utálom", értelmetlen szuperhős a hülye pajzsával, szóval eleve hátrányból indult. Egyébként se vagyok nagy szuperhős-film rajongó.
      A Pain & Gaint láttad és úgy nem érted, vagy csak a két mondatom miatt "értetlenkedsz"? Szerintem zseniális volt de nálam legalább +2 pont, hogy igaz a sztorijuk. Naggyon kemény film. :D

      Nekem is dettó. Az egész film (pld.) tök unalom, csak feszültségfokozás, semi más, aztán valami brutál - 30 másodperces - erőszakjelenet: és láss csodát, rittig akkor jön be a NŐ és lehord minden szarnak, hogy ilyen filmeket képes vagyok nézni. Frusztráló! :D

      Törlés
    2. Nálam az legalább -2 pont hátrány szokott lenni, ha az elején kiírják, hogy "igaz történet alapján". Nem tudom, nekem valahogy nem jött át és már szinte el is felejtettem, hogy volt ilyen film.

      Amerika kapitány pajzsa sajnos egy hozott dolog, ami nélkül nem lehetne Amerika kapitány. Mindettől függetlenül én elég jól szórakoztam a film nézése közben. :)

      Törlés
  3. A Pain & Gain szerintem is zseniális. Mi legalábbis fetrengtünk tőle :P

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Bakker! Köszi a Cheap Thrills-es hányós bejegyzést!
    Bár tényleg megtörtént és elképesztő élmény volt. A nyers szőrös, véres, büdös kutyaláb csemegénél mondta fel a gyomrom a szolgálatot! Senki ne egyen film közbe. Mé most is rosszul vagyok ha rá gondolok! Brrrrrrrrrrrrrrrrr...

    VálaszTörlés