2014. szeptember 2., kedd

Hugh Howey - A hajótörött




Eljött ez is, a végére értem az ötödik Siló-kötetnek, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a Siló-sorozat első része lezárult. (Az első négy rész bővebb ismertetőiéért IDE kattintsatok!)

Hugh Howey (1975- )
A Siló-regények legvaskosabbikában a történet végre lezárul. Nincs cliffhanger, semmi stikli. A sztori kerek, egész. Külön örömhír, hogy a háttértörténetről és a siló építésének okairól is megtudunk néhány információt, így azért érdekesebb, felkavaróbb egy csöppet a benti emberek sorsa. Ez a kötet már kifejezetten mozgalmas, főleg, ha a többi résszel hasonlítjuk össze, de egyben értékelve az öt kötet körülbelül 800 oldalát, azt kell mondanom, nagyon lassacskán csordogáltak csak az események. Sok volt benne a párbeszéd és rengeteg moralizáló rész is került bele, amik szintén lassították a tempót. Ez nem probléma, sokan szeretik ezt a fajta prózát – ha igazán jól van megírva, én is közéjük tartozom –, de nekem ez most annyira nem jött be. A silóban dúló harc (és a mindennapi élet is…) persze igazán lehangoló, főleg annak tudatában, mennyire pazarló és felesleges és Juliette megpróbáltatásainak elmesélése is remekül sikerült, nagyon drukkoltam neki, hogy túlélje a kalandokat. De...

„…Mindennél jobban félek attól, hogy az általam nem látható világ félannyira sem csodálatos és briliáns, mint amilyennek hiszem.”

...most akkor megéri elolvasni a köteteket, vagy nem? Ez a nagy kérdés. A részek külön-külön is 90% körül állnak a Molyon, általában minden olvasója rajong értük. Külföldön szintén – és persze az ottani olvasók száma több ezerszerese a hazaiaknak. A borítón lévő reklámfelirat szerint Magánkiadásból gigasiker – mestermű! miatt is minimum megérdemel egy esélyt az olvasótól. Magam részéről Howeynak gratulálni tudok csak, hogy önerőből hivatásos íróvá sikerült avanzsálnia, és a filmjogok eladásával milliomos lett, és időközben az elmaradhatatlan képregényváltozat is megszülethetett.

Nem a rajongók megbántásának szándéka vezérel, mikor egy kis óvatosságra intek a könyvek kapcsán. Először is a szerző írói stílusa messze nem annyira erős – terjengős, sokszor akár unalmasnak is mondhatnám –, mint nagyobb tehetségű társainak és se a szereplők, se a sztori nincs annyira kidolgozva, hogy a hasonló tematikájú könyvek között megérdemelten ennyire előkelő helyet foglaljon el. (Úgy értem, ennél sokkal jobb könyvekből sem feltétlenül csináltak filmet és a könyves oldalakon kapott pontszámokat is túlzónak érzem.) Arról nem is beszélve, hogy a silólakók élete szerintem elképzelhetetlen ilyen módon, ilyen feltételek mellett. (Igaz, a szórakoztatási faktor magasan tartásához nem feltétlenül szükséges a ragaszkodás a hihetőséghez – lásd például az utóbbi idők filmterméséből a hasonló témájú Snowpiercer-t, aminek szintén igencsak megkérdőjelezhető a kapcsolata a valósággal…) Nem ajánlom tehát olyan kalandor olvasóknak, akik nem kifejezetten az alábbi témák – poszt-apokalipszis, túlélés több száz éven keresztül zárt helyen és (esetleg) a pszichológia – rajongói. Akik viszont csipázzák ezeket, azok olvassák el, persze, hiszen amellett, hogy azért egy erős közepest megérdemel még a leggyengébb része is, a regények központi kérdése, hogy megismerhetjük-e pusztán azáltal a világot, hogy egyetlen kivetítőt bámulunk, vagy jobb, ha felkerekedünk, és megnézzük magunknak, eléggé aktuális téma már manapság is. (A hajótörött egyébként a második-harmadik legszórakoztatóbb kötete volt a sorozatnak, aminek magasan a legjobban az első része tetszett nekem.)


A siló(k)ban tengődő túlélőktől nem kell végleg elbúcsúzunk, hiszen Howey folytatta a történetet, és – eddig – még három részt írt hozzá. Ez az új trilógia azonban egy új silóban játszódik, új szereplőket vonultat fel, tehát teljesen új történetet mesél el, ami csak a helyszínében lesz azonos az eredeti tetralógiával. A hajótörött végén lévő pár oldalas előzetes a Váltás első részéből arra enged következtetni, hogy a szerző számos helyi rajongójának már nem kell sokat várnia arra, hogy elolvashassa ezeket az újabb köteteket is. Belátom, nem voltam ebben a posztban túlságosan rajongó, de ennek ellenére valószínűleg én is velük tartok majd!

2 megjegyzés :

  1. A folytatásokra adott magas pontszám valószínűleg abból adódik, hogy az első könyv jó volt és a következőkre - önmaguk igazolása miatt is - nem akarnak sokkal alacsonyabb pontszámot adni. Már csak azért sem, mert mások sem adtak rá alacsony értékeket. És persze végül ott van a hit, hogy a folytatás jobb lesz és ez csak egy szükséges kapocs, átvezető volt a sokkal izgalmasabb történésekhez.

    VálaszTörlés