2014. augusztus 27., szerda

Dan Wells - Töredékek






Dan Wells (1977-)
Mark Lawrence, a Tövisek hercege szerzője írta egy Goodreads.com-os kommentjében, hogy nincs bestseller jó történet nélkül. A kidolgozott karakterek vagy a szerző élvezetes stílusa csak pluszt adhatnak a sztorihoz, de nem helyettesítheti azt. Így érzek én is valahogy Wells Részlegesek-trilógiájával kapcsolatban. A disztopikus sci-fi trilógia első részéért, a Részben emberért olvasók tömegei rajonganak megjelenése pillanatától fogva. A sorozat folytatásai iránt is egyre csak nőtt az érdeklődés. De bevallom, nekem annyira nem tetszett. Nem találtam benne olyan szereplőt, akit megkedvelhettem volna, a háború után megmaradt 40.000 ember életkörülményeiről, megpróbáltatásairól szóló részek is sántítottak és hiteltelen volt a könyv néhány igencsak sarkalatos fordulópontja is. Mégis elolvastam a második részt is. Miért?

Talán három dolog miatt. Először is a saját gyarlóságom miatt, hiszen mégis csak egy poszt-apokalipszises könyvről beszélünk, azokból meg amennyit csak sikerül, el kell olvasni. Na! Másodszor – szintén rigolyám –, könyvet, könyvsorozatot sosem hagyok abba felébe-harmadába! Ha így teszünk, hogy mondhatunk véleményt az egész műről? (Ha így tettek volna apáink is, és például az első száz oldalnyi – tényleg istentelenül unalmas – névsorolás után abbahagyják A Gyűrűk Ura olvasását, és mindenfelé csak a rossz hírét keltették volna, nem lenne ennyire gazdag a fantasy-irodalom, mint manapság.) Végül el is érkeztünk, a fő motiváló erőhöz, a kíváncsisághoz, amit az egyébként érdekes történet olvasása során csak csírát vert bennem. Az első rész általam felrótt hibái ellenére is érdekelt, mi történik az emberiséggel és a Részleges katonákkal. Vajon békét kötnek és megpróbálják megmenteni egymást, vagy a segítséget egymástól megtagadva, külön-külön halnak ki kettő év (a Részlegesek lejárati idejéből ugyanis ennyi maradt), illetve gyermekáldás nélkül egy emberöltő alatt? Vajon mi az a Tröszt és mi célból alakultak? És micsoda pontosan Kira? Megtalálják az RM gyógymódját?

Ami viszont nem érdekelt semennyire most sem, az az, hogy az egyes szereplőkkel mi történik. Se a főszereplők – Kira és Samm –, se a többi mellékszereplő egyéni sorsa nem hozott lázba. De tényleg. Kicsit se. Ami még ennyire sem érdekelt – és a harmadik részben sem fog –, az az, hogy Kira összejön-e Sammel (vagy Marcussal) vagy hogy Heron szerelmes-e Sammbe, illetve hogy Samm és Calix (ne adj isten!) egy pár lesznek-e a befejező rész végére. Csöpögősnek tűnik ez a most általam szándékosan kidomborított Barátok közt-vonal, de szerencsére nem volt vele sok problémám még nekem sem, pedig én aztán háklis vagyok az ilyen romantikus „időhúzásokra”. (Nem a Töredékek a romantikus fantasztikus regények iskolapéldája, egyszerűen most jutott eszembe bővebben kitárgyalni a témát!) És azért nem volt vele problémám, mert LÉNYEGTELENEK, rövidek – néhány oldal csak az 520 oldalból – és az igazán fontos történések mellett teljesen súlytalanok is. Azt nem értem, miért kell egyáltalán ilyesmivel fárasztani az olvasót, egy poszt-apokaliptikus könyvben? Csak azért, mert Y/A a regény besorolása, és a fiatalok vevők a párkapcsolati problémákra, vagy hogy a sci-fit szerető – jó eséllyel piramistestű, azaz a csajozásban meglehetősen járatlan – fiúk a hasonló tematikájú könyvek segítségével is legalább némiképp megismerkedhessenek a gyengébbik nem gondolkodásával, érzéseivel? Vagy csak azért, hogy minél több hölgy olvasót csábítsanak a fantasztikus irodalmat olvasók táborához? Gondolom ilyen okai lehetnek, de nekem fiatalabb koromban sem hiányoztak a hasonló jelenetek. Biztosan velem van a baj.

Miután ennyire méltatlanul nagy feneket kerekítettem a könyv egyik fő „hibájának”, megemlékeznék az erényeiről is. Az eseményeknek háttért adó, a pusztulás különböző stációján álló világ leírása ezúttal is remekül sikerült. Hangulatos, depresszív, ahogy az el is várható. A Részlegesek támadása után a túlélésért küzdő gerillacsoportok akciójelenetei élményszámba mennek. Az utazók Amerika romjain keresztül nyugatra vezető útja végig izgalmas, a szerző stílusát meg már eddig is szerettem. A denveri események során – ilyen hülyén írom, a spoilerezést elkerülendő – a Kirára váró etikai kérdésre adott válasz parádés. Merész dolog volt a szerző részéről nyíltan kiállni az elnyomás mellett még akkor is, ha valóban (de legalábbis szerintem) ez volt most a helyes megoldás. Az ilyen jelenetek miatt volt számomra kérdés már az első részben is, hogy ez a regény valóban tisztán ifjúságinak tekinthető-e egyáltalán. Valószínűleg nem, hiszen jobbára én is jól szórakoztam rajta. …és azt írtam már, hogy poszt-apokaliptikus? Biztosan nem, pedig az!

Anno csodálkoztam rajta, hogy a Részben ember mit keres a Molyon a legjobb sci-fi illetve a legjobb romantikus könyv TOP 100-as listáján. A sci-fi listát túlzónak érzem, a romantikust viszont egyszerűen baromságnak, de mit lehet tenni, az olvasók értékelése szerint ott vannak. Helyesebben megnyugodva láttam, hogy a romantikus listán már nincs fenn a könyv. A Töredékek viszont már a sci-fi és a ROMANTIKUS lista mellett még a legjobb kortárs könyvek listáján is szerepel. Ráadásul a mai állapot szerint mindhárom listán igen előkelő helyet foglal el (sci-fi: 11; romantikus: 27; kortárs: 57). Nem bántásból, hiszen szerintem (is) jobban sikerült rész volt, mint az első kötet, de azt hiszem éppen itt az ideje, hogy befejezzem ezeknek az igencsak félrevezető Molyos listáknak a böngészését… :P

A sorozat utolsó része, a Romok már itthon is megjelent. Természetesen maradok a lezárásra, de már most megígérem, hogy előre el fogom mondani, kivel jön össze Kira…! :P A kötetért pedig persze most is köszönet a Fumax Könyvkiadónak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése