2013. április 5., péntek

Bernard Cornwell - Királyok alkonya


Bernard Cornwell - Királyok alkonya
(Angolszász históriák 06.)

Bernard Cornwell - Death of Kings
(The Saxon Stories 06.)
Eredeti megjelenés: 2011 
Magyar kiadás: Alexandra, 2012
Műfaj: történelmi fikció, háború
Hossz: 336 oldal
Fordította: Babits Péter


Tartalom:
Uhtredet, a nagy harcost arra kényszerítik, hogy kezdjen béketárgyalásokat a dánokkal, akik ily módon csapdát állítanak neki. A király tanácsadói nem bíznak benne, a dánok a halálát óhajtják, egyetlen szövetségesét, Ethelflaedet, Alfréd lányát klastromba zárják. Uhtrednek látnia kell, hogy miközben a királyt körülvevő papok a béke és a hittérítés politikáját hirdetik, Wessex ellenségei minden nappal erősebbé válnak.

A közel harminc esztendeje uralkodó Nagy Alfrédnak állítólag már csak napjai vannak hátra, miközben egy északi varázslónő megjövendöli Uhtrednek hét király halálát, és asszonyokét, akiket szeret. Amint Alfréd meghal, ellenségei és vetélytársai egymás torkának esnek, így Wessex védtelenné válik a határain gyülekező vikingek előtt. A tét pedig nem kisebb, mint az alfrédi örökség és az egész angol nemzet túlélése.

A nagyszabású történelmi sorozat, az Angolszász históriák hatodik része olyan időkbe repít bennünket, amikor a becsület és a hűség, az önfeláldozás és a hősiesség volt a hírnév és egyben az örök élet záloga. Cornwell megmutatja, miféle erők formálták az angol nemzet karakterét: keresztény lelkiség és pogány természetesség csak együtt volt képes létrehozni egy új nemzetet. A Királyok alkonya lenyűgöző történet arról, hogyan született meg – s kis híján hogyan veszett oda – mindaz, amit ma Anglia néven ismerünk.




Bernard Cornwell (1944 - )
Bernard Cornwell brit írót talán már nem nagyon kell bemutatni senkinek, magyar nyelven is elérhető szinte az összes eddig megjelent kötete az Alexandra és a Gold Book kiadók évek óta tartó erőfeszítésének hála. Az 1944-ben Londonban született szerző először történelem tanárként kereste a betevőt, majd 1981-től kezdődően már mint hivatásos író hódította meg az olvasóközönséget történelmi témájú fikciós regényeivel. Ezeken kívül még néhány modernkori thrillert is írt, amelyek mindegyikében fontos szerepet kap a vitorlázás, köszönhetően a szerző vonzódásának a tenger iránt. Legnagyobb lélegzetű – legelső és leghosszabb – műve a Sharpe-sorozat, ami eddig huszonnégy részt számlál. A szerző rögtön az első regényével bebiztosította helyét a sikerszerzők között. Gondos kutatómunkával megalapozott történelemtudományi és harcászati tudása, egyéni, erőteljes hangja, tömör, lényegre törő stílusa és főleg a férfi olvasókat megmozgató témái miatt várják könyveit izgatottan világszerte az olvasók.

Az Angolszász históriákban – aminek hatodik kötete a Királyok alkonya – egy fiatal szász nemes, Bebbanburgi Uthred szemén keresztül követhetjük nyomon Nagy Alfréd (849-899) wessexi király, dán hódítók fenyegetésének árnyékában folytatott országegyesítési törekvését. Ebben a részben Uthred már koros harcosként jelenik meg, hiszen lassan harminc éve küzd folyamatosan az egységes Anglia eszményéért – ami egyébiránt neki semmit nem jelent. A Királyok alkonya a 898 és 902 közötti eseményeket meséli el, tehát az Alfréd király halála és utóda, Edward király uralkodásának első éveiben történt eseményeket.

"Egyik nap, akár a másik, míg meg nem változik valami."

Cornwell minden könyve végén van egy pár oldalas történelmi összefoglaló, amiben fellebbenti a fátylat azokról a történelmi tényekről – vagy épp bizonytalanságokról –, amelyek felkeltették érdeklődését háttéranyag-kutatás közben. Ezekből a jegyzetekből, amik egyébként sokszor még a könyveknél is érdekesebbek, megtudhatjuk, hogy könyvei általában a legapróbb részletekig bezáróan – szereplők, események, számadatok –, alaposan dokumentált, vélhetőleg valós adatok alapján íródtak. Kivételt képez a szerző Excalibur-sorozata, ami inkább fantasy, mint történelmi fikció és a Stonehenge című könyve, hiszen abból a korból – a bronzkorból – értelemszerűen nincs írott információ. Ennek ellenére mindazt, ami a régészeti kutatásokból kideríthető, azokban a könyveiben is felhasználta. Jogosan feltételezheti tehát az olvasó, hogy a IX. század fordulója körül játszódó Angolszász históriák megírását a régészek és történészek által régóta dokumentált, jól ismert tények és források garmadája segítette. Cornwelltől most megtudhatjuk, hogy az 1066-os országegyesítés előtti – és a Római Birodalom bukása utáni – Anglia történelme mintha nem is létezne, annyira kevés hiteles adatot tudnak róla (nagyjából, mint mi a saját Honfoglalásunkról, hiszen arról is csak jobban-rosszabban megalapozott feltevéseink vannak). Egyetlen írott forrása létezik ugyanis ennek a Sötét Kornak is hívott időszaknak, mégpedig az Angolszász Krónika. Azt viszont minden kolostor saját maga írta, tehát ahány kolostor, annyi Krónika létezik. Mindegyik példány tele van olyan, a középkori babonás emberek által szentül hitt igazságokkal, mint például, hogy 793-ban egy tűzokádó sárkány pusztította végig az ellenség által amúgy is sanyargatott, elszórt angol királyságokat. Ezért a történéseket nézve talán nem olyan meglepő, hogy Cornwell sorozata is jórészt fikció. Ellenben a szereplők majd’ mindegyike valós személyiség. Annyira, hogy a főszereplő Bebbanburgi Uthred a szerző nagyon-sokadik ükapja, és a Cornwell-család ősi fészke – a northumbriai Bebbanburg, amit Uthred oly szenvedélyesen akar visszaszerezni immár hatodik kötete –, az angolszász megszállástól egészen a normann hódításig, tehát jó öt-hatszáz évig a család kezén volt. Ettől függetlenül Uthred jogos bosszú-története teljesen légből kapott.

"Közvetlenül a déli falon túl fennmaradt egy hatalmas, romos kőépítmény, a korabeli aréna, ahol vadállatok elé vetették a régi keresztényeket. Van, ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, ezért nem tudtam biztosan, hihetek-e neki."

Cornwell könyveire az a legjellemzőbb, hogy az elejétől kezdve a végéig különböző csaták naturális, brutális, nyers leírásaival találkozhatunk. Anglia kialakulása sem ment vér nélkül végbe, ezt gondolhattuk eddig is. A hét kisebb-nagyobb királyság, tehát Wessex, Kelet-Anglia, Cent, Northumbria, Sussex, Essex és Mercia ellentéte annyira jelentős, hogy ha komolyabb háború nélkül telik el egy-két év, azt a vidék lakosai már értetlenkedve szemlélik. A királyságok területi megosztottságukon túl nemzetként sem egységesek. Két nagy nép, a hódító barbár dánok (vikingek) és a már jórészt keresztényekből álló angolszászok állnak egymással szemben. A csak alkalmanként felbukkanó, és inkább csak zavaró, mint birodalomformáló erőt képviselő skót és walesi nép nem sok szerepet játszik az eseményekben. A politikai szál a résztvevő ellenére sem túl intrikus. Kimerül annyiban, hogy ideig-óráig tartó szövetségeket kötnek az épp nem annyira szemben álló felek, egy harmadik társuk ellen, de ezen szövetségek tartósságában eleve senki nem bízik.

"A keresztények szerint megállíthatatlanul közelednek a jobb idők, istenük földi királyságának ideje, az én isteneim azonban káoszt ígérnek a világ végére, és az embernek csak körül kell néznie, hogy lássa a közelgő káosz bizonyítékait, a romlást és a pusztulást. Nem Jákob lajtorjáján mászunk a mennyei tökéletességbe, hanem megállíthatatlanul zuhanunk a Ragnarök felé."

A kulturális és származásbeli különbségek mellett a vallási ideológiákban is alapvető különbségek mutatkoznak. A pogány dánok a Valhallát remélik elérni, ezért pedig harcolniuk kell egész életükben, és a végén karddal a kezükben kell elbukniuk. A keresztény papok pedig megbocsátást és könyörületességet prédikálva szítják a feszültséget, tömik arannyal a zsebüket, vagy a hit erejével, prédikátorokkal és hittérítőkkel próbálják a dánok jelentette fenyegetést orvosolni. A zseniálisabbnál is sokkal jobban sikerült csatajeleneteken kívül a sorozat legérdekesebb aspektusát Uthred karakterének kettőssége adja. Ő ugyanis harminc éve hűséges alattvalója a hithű, buzgó keresztény Alfréd királynak, a sors szeszélye által mégis az északi vikingek vallását követő Thor-hívő válik belőle, míg az ájtatoskodó vallásosságot szívből megveti. Cornwell ugyan leszögezi, hogy a kereszténység – és Alfréd – ereje nélkül sosem alakult volna ki az egységes Anglia, de közben szimpátiája érezhetően Uthredé. Jó tollú íróként pedig igazán nem nehéz elérnie, hogy a mi szimpátiánkat is elnyerje ez a minden alakoskodástól mentes, erkölcsös, egyenes és megtörhetetlen pogány berzerker.

"Vannak időszakok az életünkben, amikor mintha semmi sem történne, amikor sehol sem árulkodik füst a felégetett városokról és tanyákról, amikor csak kevés könnyet ejtenek a nemrég elhunytakért. Megtanultam, hogy ne higgyek ezeknek az időknek. A világban csak akkor van béke, ha valaki már a következő háborút tervezgeti."

Ezek a borítók elég bénák külön külön, de így egyben... iszonyú jó!
A könyv mindvégig akciódús, izgalmas, fordulatos és feszültséggel teli. Cornwell vitán felül az egyik legjobb a háborús történelmi fikciókkal foglalkozó írók közt. A frappáns párbeszédeket, a csataleírásokat – amikből egyébként a könyv első felében kicsit kevesebbet fogunk találni, mint az előző részekben – és a lényegre törő leíró részeket könnyű és egyúttal öröm olvasni. Az oldalak pillanatok alatt pörögnek át az ujjaink közt. Néhány dolog mégis megnehezíti az olvasó dolgát – de ezek egyikéről sem a szerző tehet. A könyv rengeteg mellékszereplővel dolgozik, akiknek neve jellemzően Æ-vel kezdődik – Æthelstan, Æthelbert, Æthelred, Æthelbald, Æthelflæd, Æthelgifu, Ælfthryth –, ha pedig nem, akkor W-el, de általában egy æ abban is fellelhető valahol. A szöveg gyors olvasása közben sokszor fogjuk azt érezni, hogy azt sem tudjuk megmondani, hogy épp melyik két szereplő beszélget. Azt pedig, hogy ők kik is a könyvben, néha szintén nem könnyű megmondani. A seregek wessexi vagy merciai hadmozdulatainak nyomon követése sem mindennapi feladat. A kis falvak, folyókanyarok és burgh-ök (erődítmények) nevei a megszállott anglománokon kívül senkinek nem adnak támpontot. Ráadásul a IX. századi nevükkel és írásmódjukkal szerepelnek a könyvben – aminek az elején van egy térkép és egy három oldalas névmutató a fontosabb helyszínek modern nevével –, és ezekbe a nevekbe, vagy lehet helyesebb, ha azt írom, nyelvtörőkbe bizony könnyen belezavarodik az ember.

Nagy Alfréd király
"Milyen ostobák is vagyunk. Újra és újra, időről időre, nemzedékről nemzedékre ugyanazokat a hibákat látom, mégis hiszünk abban, amiben hinni szeretnénk."

Cornwell sohasem mondta meg pontosan, hány részesnek tervezi az Angolszász históriákat. Valószínűleg összesen hét-nyolc részes lesz Uthred története mire a végére ér. Mindenesetre a tisztes középkorból lassacskán kiöregedő főszereplő ősei kastélyának visszaszerzését még el sem kezdte. Ami viszont rossz hír neki, az jó hír az olvasóknak. Lesz még maszkulin, Uthredes, vikinges, pajzsfalas, véres, keserű-bús, egyházellenes Cornwell könyv. A regénysorozatot a csak fantasyt fogyasztó olvasóktól kezdve a történelmi vagy háborús témájú könyveket előnyben részesítőkig nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek. Csalódni nem lehet benne – ahogy eddig a szerző többi munkájában sem nagyon.

A könyvért köszönet az Alexandra Kiadónak!

1 megjegyzés :

  1. Angolszász históriák eddig kimaradt az életemből .de most ott tartok hogy az első kötet már beszerezhetetlen ,vagy 10 ezerért láttam .marad ebook .de oda kéne olvasó is szóval jegelem .( addig is van mit olvasni.

    VálaszTörlés