2013. január 31., csütörtök

Bernard Cornwell - Felperzselt vidék


Bernard Cornwell - Felperzselt vidék
(Angolszász históriák 05.)

Bernard Cornwell - The Burning Land
(The Saxon Stories 05.)
Eredeti megjelenés: 2009
Magyar kiadás: Alexandra, 2011
Műfaj: történelmi fikció, háborús
Hossz: 334 oldal 
Fordította: Babits Péter

Tartalom:
A kilencedik század utolsó éveiben Anglia veszedelmes időket él. Wessexi Alfréd, bár számtalan győzelmet aratott, egyre betegebb. Örököse még tapasztalatlan ifjú, a vikingek pedig, akik oly régen áhítoznak Wessex elfoglalására, kapnak a kínálkozó alkalmon.
Alfréd kivételes képességű bajnoka, Uhtred csapdába csalja az ellenséget, majd Farnhamnél az egyik legfényesebb győzelmet aratja a vikingek felett. Ám a diadal után Uhtredre másfajta próba vár: előbb egy személyes tragédia, majd egy váratlan támadás Alfréd talpnyalói részéről, akik féltékenyek sikereire és gyanakvással szemlélik idegen szokásait. Uhtred kényszerűen szakít Alfréddal, megtagadja esküjét és visszatér a hazájába, északra, ahol újra vikinggé válik.

A „Felperzselt vidék” remekbe szabott történelmi regény, amely az angol történelem talán legkevésbé ismert A kilencedik század utolsó éveiben Anglia veszedelmes időket él. Wessexi Alfréd, bár számtalan győzelmet aratott, egyre betegebb. Örököse még tapasztalatlan ifjú, a vikingek pedig, akik oly régen áhítoznak Wessex elfoglalására, kapnak a kínálkozó alkalmon.









Mivel Bernard Cornwell regényei itthon is rendre az eladási listák előkelő helyein szerepelnek - bár sajnos nincs pontos, számszerű adatom az eladott példányszámokról -, már amikor nem egyenesen a tetején, magától értetődő a következtetés, hogy a könyveit mindenki olvassa és szereti. Nos, amennyiben elfogadjuk, hogy a Moly.hu itthon mértékadó internetes oldal, amin olvasók tízezrei jelzik a könyvekről a véleményüket minden nap, akkor ennek pont az ellenkezője látszik. Ha nem tévesztettem el a számolást, akkor magyarul 42! könyve jelent meg a szerzőnek, amiből 14! érte el a tíz olvasást, ami ahhoz kell, hogy a tetszési index százalékértéke megjelenjen a cím mellett. (Persze gyanítom, hogy a háborús történelmi könyvek fő fogyasztói a 40+-os apukák lehetnek, akik mit sem törődnek a Moly-os értékelésekkel - lehet, azt sem tudják mi fán terem az oldal (vagy az internet) -, de ez akkor is elég szomorú eredmény.)

A mostani írásomban kész tényként veszem, hogy Bernard Cornwell egész munkássága - ezzel a könyvvel együtt - a háborús témájú történelmi fikciókat kedvelő olvasók óriási kedvence évek óta, nekik úgyse tudnék semmi olyat mondani, ami elvenné a kedvüket ettől a könyvtől - nem is nagyon tudnék, ha ez lenne is a célom -, vagy ne tudnának róla már mindent, ami tudható. Célom most az, hogy a többi stílust kedvelőt győzzem meg, tegyen egy próbát az íróval. (Persze a reménybeli tapasztalatlan Cornwell olvasó jobban teszi, ha az Angolszász históriák címre hallgató sorozat első részével, Az utolsó királysággal kezdi az ismerkedést, nem rögtön az ötödikkel.)

A fantasy szerelmesei: Könnyű dolgom van, hiszen a történelmi fikción alapuló könyvek nagy része gyakorlatilag a fantasy zsánerének egyik altípusa. A mitikus homályba vesző régmúltat felidéző történetektől (hogy ne menjünk messzire, a szerzőtől például a Stonehenge) kezdve a középkor végéig tartó történetek tartozHATnak ide, főleg, hogy a középkor a fantasy szerzőkre úgyis nagy hatást gyakorolt. A Felperzselt vidék - miként Cornwell összes többi könyve szintén - hosszas kutatómunka után keletkezett, és néhány történelmileg is nagyjából hiteles eseményből építkezik, de a 800-as évek angolszász királyságairól nem igazán tud pontos tényekkel szolgálni senki és semmi manapság sem. Ez a kor ma történelmileg szürke zónának számít, már ami a tényszerűséget illeti. - A könyv első fejezetében erre utal is a szerző, mikor a főszereplő irtózatos haragjában elégeti a negyven éve a szerzetesek által hamisan vezetett történelmi kódexet, amiből őt, a hőst, aki az összes eseményt megtette, teljesen kihagyták, míg a király talpnyalóit érdemtelenül belevették. - Ez már csak így ment a középkorban... - tudjuk ugye, hogy a történelmet a győztesek írják.

Az ifjú Bebbanburgi Uhtred

A Felperzselt vidékben hemzsegnek az epikus fantasykból kihagyhatatlan események, jellemzően őrületes összecsapások képében, ahol az esélytelen félnek egyszerűen muszáj helytállnia. Egy történelmileg hitelesnek beállított könyvben mágia kétféleképpen szerepelhet - istenek és természeti mágia (gonosz boszorkányok) képében. Itt mindkettőt megkapjuk, de az már az olvasón áll, hogy vérmérsékletétől függőn eldöntse, hogy a megfogant átkok, rontások mögött milyen erőket sejtsen. A pogány hiedelemvilághoz tartozó északi nornák döntöttek vajon a szereplők sorsáról, az átok fogant-e meg, vagy az istenek nyilvánították ki az akaratukat, esetleg nem is történt semmi, csak a véletlen ereje munkálkodott. Wyrd bið ful ãræd. - A végzet megkerülhetetlen. Minek van még helye egy jó fantasyban? Barbárok, vikingek, királyok, áskálódó birodalmak, kisstílű papok, remek karakterek, nagy fordulatok. - CHECK! Külön megemlíteném még, hogy a szereplők mindegyike színes, mély egyéniség, senki nem egyszerűen jó vagy rossz - még a főszereplő sem -, bár persze már tudjuk, hogy a szürkének is legalább 50 árnyalata van. (Most egy laza broáfot engedjetek meg ide!) 

Kalandregény fanatikusok: Szintén egy szegről-végről rokon műfaj, ezért nekik is a fantasys részben írtakhoz hasonlókat tudnék írni. Horror, thriller, krimi: semmi igazán horrorisztikus nincsen ezekben a könyvekben, de azért az emberi kegyetlenkedések mélységeire bőven találhatunk részeket, akár a brutális harci jelenetekben, akár az irigységből vagy kapzsiságból egyénileg elkövetett borzalmak hosszas sorát nézzük. Romantikus irodalmat olvasók: Bár a sok nőnek igazi ideál Uhtred körül minden részben van egy fehércseléd - és az ő érzései is tisztán romantikusak feléjük - a középkor nem arról volt híres, hogy az akkor élt hősnők valódi, nem romantizált életéről vágyakozva fantáziálna egy mai modern, felvilágosult feminista hölgy, így itt sem nagyon lelne sok örömet benne. Helyette viszont van erőszak, elnyomás, a nők semmibe vétele, akaratuk elleni kiházasítása vagy zárdába adás. Ezek valóban nem szép dolgok, de ugye ez már csak így ment a középkorban... Dráma: bár nem shakespeari magasságokban szárnyaló nyelvezettel, de összetört emberi sorsokról azért itt is bőséggel olvashatunk. Humoros regényeket falók: Senki nem fog megszakadni ezen könyvek olvasása alatt a nevetéstől, de a középkorban élők látásmódja, és gondolataik a körülöttük levő világot formáló hatásokról, eseményekről és embertársaikról, jó néhány cinikus félmondattal örvendeztetik meg olvasóikat. Magasan kiemelkedik ezek közül természetesen az egyre jobban hódító kereszténység kellős közepén lassan utolsó Thor-hívő angolként büszkén magasló Uhtred magvas és nem minden történelmi igazságot nélkülöző gondolatai a csak mélységes megvetésére méltó keresztény egyházról és az egyházgépezet apró fogaskerekeiről, a papokról. Az egyház bírálata egyébként minden Cornwell-könyvben visszatérő motívum. Egy könyvre vágyók: Ha van még egy-két bizonytalankodó, aki nem tudja, vajon nekikezdjen-e Anglia vikingek általi megszállásáról és a szászok csatáiról szóló krónikáknak, azoknak bevetném még a tökéletes sztorivezetést utolsó aduászként, ami miatt egyszerűen lebilincselő, letehetetlen mindegyik rész. A fordításra pedig már jól ismert garancia az ős Cornwell-fordító, Babits Péter neve. (Vicces, hogy - véletlenül - három régi formátumú Sharpe könyvet kaptam tőle pár évvel ezelőtt, azóta is bánom, hogy nem dedikáltattam őket.)


"...Azt tanítjuk gyermekeinknek, hogy a sikeres élet titka a kemény munka és az okos gazdálkodás, de ez éppoly sületlenség, mint hogy egy farkas, egy borz és egy róka templomot képes építeni. A gazdagság kikövezett útja az, ha valaki keresztény püspökké vagy apáttá küzdi fel magát, hogy az égiek engedelmével a maga boldogulására hazudjon, lopjon és csaljon."

Ebből a kis összefoglalóból az mondjuk kiderült, hogy Bernard Cornwell könyvei inkább fiúregényeknek tekinthetők, de az igényesebb történelmi fikciókkal kacérkodó hölgyek véleményem szerint nyugodtan kipróbálhatják ezt a sorozatát vagy az Excalibur-trilógiáját és a Stonehenge-t is. A kb. harminc részes Sharpe-sorozattal ellentétben, amiben ha van tíz oldal, ahol nem harcolnak, akkor szerintem nagyot mondtam, itt, dacára annak, hogy viszonylag sok és nagy jelentőségű ütközetekről ír, ezek a jelenetek mégis kevés helyet foglalnak el a könyvből, és az események katonai részletességű leírása helyett inkább gyönyörű - elég furcsa leíró szó ide, még ha igaz is -, szürreális leírásai a kaotikus harci kavalkádnak, ahol senki nem tudja pontosan, mi is történik épp tőle tíz méterrel arrébb. (Kicsit hiányoltam mondjuk, a szemben álló felek merevrészeg állapotban fojtatott csatározásait, amit az első részekben már jól megismerhettünk.)

Az öreg Uhtred

A sorozat következő, hatodik - és eddigi utolsó - része 2012. decemberében megjelent magyarul is az Alexandra Kiadó jóvoltából. Címe, Királyok alkonya, amire természetesen hamarosan visszatérek majd. Addig aki teheti, pótoljon egy-két Cornwell könyvet. Bármelyiket jó szívvel ajánlom! (Az erőd című könyve például egy olyan különös ostrom története az amerikai függetlenségi háború idejéből, aminek a végén mind a támadók, mind a védők többen lettek, mint ahányan nekikezdtek!)

Értékelés: 9/10

1 megjegyzés :

  1. Nagyon jó sorozat! Ajánlom mindenkinek. Be kéne majd próbálni a Sharpe sorozatot is.

    VálaszTörlés