2012. december 8., szombat

Janne Teller - Semmi

Janne Teller - Semmi

Janne Teller - Intet
Eredeti megjelenés: 2000
Magyar kiadás: Scolar Kiadó, 2011
Hossz: 182 oldal
Műfaj: ifjúsági, dráma, szépirodalom
Fordította: Weyer Szilvia
Díjak: 
Le Prix Libbylit, 2008
Dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díj, 2000

Tartalom:
„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az iskolát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki - és maguknak - az ellenkezőjét. Egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. Ám először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze - ezért a gyerekek azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnek az imaszőnyegét... Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség, no meg felbukkan a média. Csak Pierre marad flegma, akinek ezért súlyos árat kell fizetnie...



Ritkán csábulok el a fantasztikus irodalom zsánerétől, amikor pedig mégis, azt jobbára a véletlenre bízva teszem. Megszólít a könyv... mindenki ismeri ezt az érzést, aki könyvesboltba, könyvtárba jár. Ezzel a könyvvel konkrétan a könyvtárban találkoztam - sosem hallottam róla semmit addig. Csodálkoztam, hogy mi lehet ez az apró, vékony könyv, aminek már a címe is csak ennyi: SEMMI. Kézbe vettem, elolvastam az első bekezdését: "Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá." ...és már mentem is vele haza. 

Janne Teller (1964 - )
Janne Teller dán újság- és regényíró. 2000-ben íródott a Semmi című könyve, amit provokatív, botrányos témaválasztása miatt azonnal betiltottak az egyébként toleráns skandináv országban. Egy váratlan fordulattal azonban megnyerte a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját valamint egyéb fontos külföldi díjakat is. A talán kicsit hirtelen reagáló, könyveket betiltó szervezet (fogalmam sincs, hogy működik az ilyesmi, főleg Dániában ugye) átértékelte álláspontját, és azóta az összes északi országban kötelező olvasmány a könyv. Majd a 2010-es angol kiadása óta a díjeső tovább folytatódott, a könyv népszerűsége tehát töretlen - azóta már színházi feldolgozás is lett belőle. Kíváncsi leszek, meddig kell várni a megfilmesítésére...

Egy problémám volt csak ezzel a két óra alatt könnyedén elolvasható művel, méghozzá, hogy a - rettenetesen spoileres - tartalom elolvasása után, aki kicsit is olvasott már a szülői kontroll nélküli gyerekek viselkedéséről szóló könyvet (például a blogon az A szomszéd lány-t, vagy A Legyek Urát), az a végét már olvasás nélkül is tudhatja. Sajnos ilyen szempontból valahol csalódás, mert pont azt is fogjuk kapni, amire gondoltunk.

Sokaknak nem tetszett, hogy a felnőtteknek nincs benne szerepük, senki sem veszi észre, hogy egy nyolcadikos suli helyett a fán ül egész évben? (Meg hogy annyira nihilista, hogy az még Nietzsche-nek is dicsőségére válna.) Engem ez nem zavart. Nem a történet valósághűsége fontos ennél a könyvnél, hanem a mondanivaló, az pedig nagyon is valós. A könyv kétharmadánál lévő csavar - vagy inkább az addigi események soronkövetkezőségét megszakító esemény (a média és a közvélemény reagálása az "ügyre") pedig ha lehet még hangsúlyosabban igaz. Bár egy értelmesebb közösségben ez sem történhetne meg. Merem remélni legalábbis. Eladó az egész világ. Spoiler nélkül erről ennyit.

"Nincs. Semmi. Se." 

Mennyit kesergek itt, hogy mi nem tetszett, pedig iszonyú jó könyv volt. A gyerekek gondolatait, a magukra hagyottság érzését, félelmeiket az Élet lehangoló Ürességével szemben, a kilátástalanságot, a "minden mindegy, semmi nem számít" életérzést, a csordaszellem veszélyeit olyan pontosan ábrázolja az írónő, ami ritkaság (vagy csak én nem olvasok hasonló könyveket, ami egyébként ugye igaz). Igen jó kis gyermeklélektani könyv. Szerintem sokat lehet belőle tanulni, vagy csak visszaidézni, hogy milyen félelmetes volt nekünk a felnőttek világa - amivel tudtuk, hogy valami baj van - akkor és ott, a felnőtté válás pillanata előtt.

"Icipici. Kisebb. Semmi."

Örülök, hogy nem volt hosszabb, mert ez így volt jó. A tömör, abszolút csak a lényegre törő írásmód miatt - üresjárat egy szó sincs benne! - talán tényleg elolvassa majd pár fiatal az iskolákban, akik szintén az Élet Értelmét keresnék éppen, vagy - épp úgy mint jómagam -, olyanok is felveszik olvasási listájukra, akiket választott zsánere egyébként bőségesen ellát egyéb minőségi olvasnivalóval.

A dánok - a skandinávok - nagyon jók ezekben a borús, nyomasztó, a lélek sötét mélységeit bemutató művekben. Könyveket nem is feltétlen tudok mondani, hiszen "nem asztalom" a téma, de a filmek világában - ami pedig igencsak a szívem csücske - elég csak Lars von Trier nagymestert megemlítenem. Ha tényleg semmi mást, csak a Dogville-t megnézitek, ráéreztek, miről beszélek. (Bár azt persze tovább tart megnézni, mint ezt a könyvet elolvasni...) Ha pedig nincs csak másfél óra szabadidőtök, akkor pedig az Ondskan-t (Könyörtelenek, 2003), igazából úgyis ez szól inkább gyerekekről.

" Befogni. Kussolni. Nem mon..."

Janne Tellernek pedig nem ez az egy könyve jelent már meg a Scolar Kiadó gondozásában. A Ha háború lenne nálunk című idei utópiája szintén érdekes műnek - 56 oldalas útlevél formájú könyv!!! - látszik. Lehet, arra is ránézek.

"Vasárnap pedig elmegyünk Pierre Anthonért."

Rövid könyv, rövid poszt. Olvassátok el sokan a könyvet

Értékelés: 8/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése