Lois McMaster Bujold - Chalion átka

Lois McMaster Bujold - Chalion átka

(Chalion 01.)

Lois McMaster Bujold - The Curse of Chalion
(Chalion 01.)
Eredeti megjelenés: 2001
Magyar kiadás: Alexandra, 2012
Hossz: 488 oldal
Műfaj: fantasy
Fordította: Hoppán Eszter
Díjak:
Mythopoeic-díj 2002
World Fantasy-díj jelölés 2002
HUGO-díj jelölés 2002
Locus-díj jelölés 2002

Tartalom:

Egy testben és lélekben egyaránt megtört ember, Cazaril visszatér abba a nemesi házba, ahol valaha apródként szolgált. Tanító-titkárnak nevezik ki a szépséges, erős akaratú hercegnő mellé, aki a léha hercegi örökös nővére. Cazaril megrémül a megbízatástól, mely arra a helyre juttatja el, amitől a legjobban retteg: a cardegossi királyi udvarba, ahol legvérmesebb ellenségei, akik valaha rabszolgasorba juttatták, most magas pozíciókat foglalnak el.
Ám nemcsak az ellenfelek áruló intrikái fenyegetik Cazarilt és Iselle hercegnőt, hanem egy baljós átok is, amely gyilkos pallosként lebeg az egész kárhozott Chalion-ház fölött. Cazaril csak a legsötétebb, legtilalmasabb mágia alkalmazásával remélheti megóvni hercegi pártfogoltját - mely által váratlanul sosem látott csodák eszközévé, és egyben démoni erők porhüvelyévé válik.

"Üdítő, fordulatos és - mint Lois McMaster Bujold mindig - felemelő". (Robert Jordan)

"Cazaril nagyszerű története az első oldaltól kezdve magával ragadott, az izgalmas kalandokon és váratlan fordulatokon keresztül egészen a végéig fogva tartott. Olvassák el!" (Jean M. Auel)

 Ki az, akinek be kell mutatnom Lois McMaster Bujold-ot, akinek magyarul is immár a harmadik kötete lát napvilágot? A HUGO, Nebula és a Locus díjak szentháromságának egyik legtöbb jelölését és első helyezését begyűjtő írónőt? - Összegyűjtöttem ám: 30 jelölést kaptak a könyvei, amiből megnyert 3 Locus-díjat (2 sci-fi, 1 fantasy), 4 Hugo-díjat, 2 Nebula-díjat. Újra jelzem, hogy ezekben nincsenek benne az egyéb megnyert díjak (World Fantasy, Mythopoeic, stb.)! Ó, mégis de rossz tollú szerző lehet...

...ugyanis a fentiektől eltekintve nekem is be kellett őt mutatni újra, mert a díjesők ellenére sem olvastam tőle még semmit. (Szégyen, nem szégyen, de erről az elrettentően bárgyú - és a rossz olvasóközönségnek pozicionált Lazi-s borítók tehetnek, amik még arról sem győztek meg, hogy a 300 forintos utcai árusnál már csak próbaképpen is, de a borítón virító "HUGO-díjas regény" reklámszlogennek örömmel engedve - mint más regényeknél akár - megvegyem.

 Az Alexandrás Chalion átkával ilyen problémám nem volt, csak annyit talán, amit mindig jelezni fogok, ha épp eszembe jut (és mindig eszembe fog jutni ígérem), hogy: Miért nem keményfedeles? Ennek a borítója valószínűleg szét fog menni pár év múlva (a borítón lévő átlátszó fóliaréteg már el is kezdte a leválást, pedig én "betegesen" vigyázok minden könyvre) - de mindegy, nem kesergek, örülök, hogy egyáltalán kijött! Már az előrendelhető könyvek listáján azonnal kiszúrtam Bujold könyvét, pedig a 2006-os amerikai puhafedeles kiadás borítója nem épp feltűnő - bár nekem mondjuk pont tetszik!

A nyaralás előtti napon kezdtem olvasni a nem épp vékonyka kötetet, ami azonnal magába szippantott elementáris erővel, így még aznap majdnem sikerült is a végére érnem. Mivel azonban a pihenést mindenképpen könyvek nélkül szerettem volna "letudni", ezért a könyv végére majd egy hetet várnom kellett.

Azok a fantasy regények, amiket mostanában olvastam, az olvasót a történet és a karakterek nyersességével próbálták kizökkenteni  (Tövisek hercege vagy a szintén Alexandrás Locke Lamora hazugságai) - óóó, maximális sikerrel: önként és dalolva - megszokott komfortzónájából, vagy mint például az Alekszandra és a Teremtés növendékei illetve a Marija Morevna és a Halhatatlan szokatlan témaválasztásával. David Gemmell pedig egyszerűen az egyik kedvencem, szóval A Villámlás Pajzsát olvasni is külön öröm volt.

Ehhez a válogatott és illusztris társasághoz kellett felnőnie tehát Bujold regényének.

A - mondjuk azt - kiváltságosok magasságából a legszörnyűbb emberi nyomorúságba taszíttatott le a könyv emberi roncs, idős (35 éves) főszereplője Lupe dy Cazaril (igen, mindenkinek ilyen spanyolos/franciás neve van, mint a szerzőnek is) ex-lovag, most gyakorló koldus, akinek hányattatott sorsáról elejtett megjegyzéseiből, villámszerű gondolataiból tudunk meg egyre többet a regény lapjain. Eleinte oly szánandóan esendő - a könyv elején mindenen sír, vagy legalábbis a könnyeivel küszködik -, akiből nem nézné ki senki, hogy valamikor hősi nagyságra volt hivatott, mégis emiatt az esendősége miatt oly könnyű őt megértenünk, annyira gyorsan sikerül megkedveltetnie magát az olvasóval, hogy ezután hányattatásai egyszerűen letehetetlenné teszik a könyvet.

Chalion térképe

A lovag az írónő által megálmodott kegyetlen világban az istenek játékszerévé válik, szabad akaratát elvesztett (vagy önként feladott) bábuvá. Ezen a háborútól sújtott, közkatonákkal és lovagokkal sűrűn meghintett földön az istenek hatalma csak az emberek hathatós (önkéntes?) közreműködésével nyilvánulhat meg. Az emberek felajánlkozása nélkül az istenek (Atya, Anya, Fiú, Leány és a Fattyú) szinte tehetetlenek. Az isteni hatalom eme hordozóin - a szenteken - keresztül megnyilvánuló papi mágia is felettébb ritka, a köznapi emberek alig tudnak valamit róla, inkább csak súgva terjesztett mesékből ismerik a halálmágia misztériumait. A szentek, még ha - szerencsés esetben - önként vállalkoztak is a hatalom kezének felemelő feladatára, hamar rájönnek, hogy esetükben szó sincs valódi hatalomról, kétélű kardot kaptak kezükbe, ami végül szinte biztosan elemészti forgatóját is. A fantasy könyvekből jól ismert "varászlói" mágia teljesen hiányzik a könyvből, mint ahogyan a különböző szörnyetegek is. Emiatt - és az udvari intrikák központi témája miatt - kicsit George R. R. Martin teljes joggal felkapott A Jég és Tűz Dala sorozatához hasonlít.

 "...Az istenek nem nekünk alkotják a csodákat, hanem maguknak. Ha te az eszközükké válsz, akkor az magasabb célt szolgál, valamilyen fontos és sürgős célt. Ám te csak eszköz vagy. Nem maga a mű. És számíts rá, hogy ennek megfelelően is kezelnek."

Lois McMaster Bujold (1949 - )

A könyv tobzódik az élő, lélegző karakterekben, a főszereplőtől kezdve az ellenlábasokon keresztül a női szereplőkön át - itt sokat segít, hogy a szerző is nő, mert hitelesebben ábrázolja az elszánt, intelligens, kemény női szereplőket, mint esetleg más (férfi) szerző tenné.
Itt megemlítem örökös vesszőparipámat, a romantikus szálat, ami ugyan innen sem hiányozhat, de egyáltalán nincs túlzásba víve, nem is csöpögős vagy feleslegesen elnyujtott, mondjam azt, könnyedén átvészelhető.
A történet nem száguld, inkább lassan folydogál és több politikai csatározás van benne, mint valódi hús-vér veszedelem, ennek ellenére sehol nem érheti a könyvet az unalom vádja, a történet ironikus humorral átszőtt, a kalandelemek olvasmányos stílusban.

"...Voltál udvaronc, kapitány, várkapitány, futár...

- Utoljára Ias király halála előtt voltam udvaronc... Ami pedig a kapitányságot illeti... Kicsit besegítettem a dalusi csata kudarcába - hogy azután majdnem egy évet rohadjon Brajar királyságának börtöneiben. - Várkapitányként elvesztettem az ostromot. Futárként pedig majdnem felakasztottak, mert kémnek hittek. Kétszer is - megborzongott. És háromszor kínoztak meg békeszerződés megszegéséért. - Nos... az evezéshez értek. És ötféleképpen tudom elkészíteni a patkányhúst."

[A franciás/spanyolos nevek miatt gondoltam sok helyen, hogy a Chalion-sorozat esetleg egy alternatív Földön játszódik - mondjuk egy réges-régi atomkatasztrófa után -, de erről igazából nem találtam semmit, szóval lehet, hogy teljes hülyeség, mindenesetre nem lennék nagyon meglepve, ha a folytatásokból ilyesmik derülnének ki.]

A könyv a Chalion trilógia első része - remélem a többi rész magyar kiadása sem várat sokat magára, bár egyenlőre semmi infóm erről -, de ez ne tántorítson el senkit az elolvasásától, hiszen a könyv kerek egész, szóval ha véletlenül hoppon is maradnánk a folytatásokat illetően, akkor sem fogjuk a fejünket a falba verni mérhetetlen kétségbeesésünkben. Egyébként mivel a sorozat második része a Lelkek lovagja 2004-ben gyakorlatilag mindent megnyert, amit lehetett, valószínűtlennek tartom, hogy a kiadó csak az első rész jogait vette volna meg. Mindenesetre én ott leszek a következő résznél is amikor jön, ez biztos.

"...Fonsa király a fiai életén vette meg Gotorgetet. Lord dy Jironal pedig eladta háromszázezer aranyért. Csodás átalakulás ez, amikor egy ember vére egy másik ember kezében pénzzé változik. Az ólom arannyá változtatása semmi ehhez képest."

A könyvért köszönet az Alexandra kiadónak!

Értékelés: 8/10