Jan Wallentin - Strindberg csillaga
Jan Wallentin - Strindberg stjärnaEredeti megjelenés: 2010
Magyar kiadás: Cartaphilus Könyvkiadó, 2012
Hossz: 439 oldal
Műfaj: kaland, misztikus
Fordította: Papolczy Péter
Tartalom:
Sarkvidéki jégmezők a tizenkilencedik század végén. Három svéd sarkkutató eltűnik egy veszélyes léghajóút során. A holttestük bő harminc év múlva kerül elő.
Senki nem tudja biztosan, hogyan halt meg Andrée és két segédje. És nagyon kevesen vannak tisztában az expedíció valódi céljával, kevesen tudják, hogy a Nils Strindberg nevű ifjú fizikus poggyászában ismeretlen eredetű kereszt és csillag lapult.
Több mint egy évszázaddal Andrée léghajós expedíciója után egy amatőr búvár érdekes és hátborzongató felfedezést tesz egy dalarnai bányában. Egy holttestre bukkan, amit senki nem keres. A lapok néhány napig intenzív figyelemmel követik az eseményeket, de amikor kiderül, hogy a bányában talált férfi a huszadik század elején halt meg, lanyhul az érdeklődésük.
Ezzel szemben épp ettől válik izgalmassá az eset néhány titkos szervezet és titokzatos egyén számára. Ugyanis a lapok beszámolói szerint a tetem egy régi keresztet szorongatott merev kezében. Don Titelman történész véletlenül hall a keresztről, és akarata ellenére belecsöppen a csillag utáni hajszába.
Strindberg keresztje. És Strindberg csillaga. Még a beavatottak sem tudják, hova tűntek. Egészen mostanáig.
Ami nem sok jót ígér Don Titelman számára.
A "Strindberg csillaga" egy lélegzetelállítóan izgalmas, a "Da Vinci-kód"-ot és az "Indiana Jones"-t idéző kalandregény. Történet az ősi tudásról, az emberi gonoszságról és a XX. század háborúiról.
Gyakorlatilag a borítót meglátva tudtam, hogy nekem ez KELL! Északi-sark? Léghajó? "Ősi" titkok? Kaland? Nyomozás? A tartalom szerint a könyv ezt mind egyszerre nyújtja.
Nézzük mit adott valójában.
Az első harmada a könyvnek szó szerint letehetetlen volt. A történet kiindulópontja teljesen szokatlan témával kezdődött (búvármerülés leállított bányák járataiban), érdekes, izgalmas, a felfedezett szörnyű rejtély azonnal magával ragadó volt. A könyv egyszerűen beszippantott. Később az újságok belső életébe és a köztük lévő rivalizálásba kapunk egy kis bepillantást - köszönhetően talán annak, hogy Jan Wallentin újságíró -, ami hamar fellebbenti a szakma árnyoldalairól a leplet és teszi mindezt úgy, hogy ezek miatt a részek miatt a sztori sodrása egy pillanatra sem bicsaklik meg közben.
A külföldi kritikákban azt nevezik meg a könyv fő hibájának, hogy a szereplők laposak, élettelenek, hamisnak érződnek. Nos, én ezzel akkor most tisztelettel nem értenék egyet. A könyv ezek nélkül a szereplők nélkül félig ennyire érdekes, egyedi sem lenne. A főszereplők minimum 40-50 évesek, rossz egészségi állapotúak, fegyvernek látszó tárgyat sem láttak még életükben, nemhogy használni tudnának akár egy pisztolyt is, az egyik kábítószer- és gyógyszerfüggő akit a múlt rémségei, gyermekkori félelmei szinte ronccsá tettek, szóval a lehető legmesszebb állnak az Indiana Jones-féle makk egészséges ugra-bugra piff-puff figuráktól (akiknek szintén megvan a saját bájuk). A mellékszereplők közt sem nagyon van akár még szimpatikus sem, úgy értem, hogy még a jók oldalán sem nagyon.
"...Eltűnődött. Mikor is futott utoljára? Bár mindig kiváló memóriával büszkélkedhetett, erről a mozgástípusról nem voltak emlékképei."
VÉGRE egy "alapvető" kalandregény-sablont is sikerül megdönteni, ugyanis NINCS benne romantikus szál! :D
A történet alakulása során rengeteg érdekes dolgot megtudhatunk a történelem néhány korszakáról és alakjáról. Főleg az első és a második világháború német alakjai, erőszakszervei tűnnek fel gyakran a könyv lapjain, persze egyáltalán nem rózsás képet festve róluk. Konkrétan annál a résznél, ahol az SS orvosok (Hygiene Institut der Waffen SS) ténykedéséről volt szó - bár igazából semmi olyat nem írt le, amit ne tudnánk már történelemóráról akár - majdnem rosszul lettem. Ezen kívül a germán mitológiáról, rúnákról, Ultima Thule-ról az árja faj feltételezett őshazájáról, a Thule Társaságról a nácik okkultista szervezetéről vagy az Ahnenerbe-ről (Ősök öröksége) Heinrich Himmler 1935-ben alapított régész-szervezetéről tudhatunk meg adatokat, érdekességeket.
"...Miért hívjuk fel a világ figyelmét arra, hogy nekünk németeknek nincs őstörténetünk? Nem elég, hogy a rómaiak nagyszerű épületeket emeltek, amikor a mi őseink még mindig vályogkunyhókban éltek? Himmler éppen kiásatja a vályogház falvakat, és lelkesen szökdécsel minden megtalált cserépedény és kőbalta körül. Csak azt bizonyítjuk ezzel, hogy mi még mindig kőhegyű lándzsákat hajigáltunk, és nyílt tűz körül guggoltunk, amikor Görögország és Róma a civilizáció legmagasabb fokát érte el. Igazság szeint jobb lenne, ha csendben maradnánk, de Himmler rohangál és lelkendezik. A mai rómaiak biztos betegre röhögik magukat a leletein." /Hitler/
Ezeken túl persze még rengeteg történelmi érdekességet megtudhatunk - főleg német, okkultista és háborús témákban -, de ezeket most inkább nem spoilerezném el, de a téma szerelmesei nem fognak csalódni.
Közben - sokszor visszaemlékezések formájában - beutazhatjuk a fél Földet kezdve a Takla-Makán sivatagával, Dandan-Uilik elveszett városán keresztül, a belga Ypern-en, a béke városán át az Északi-sarkkörig bezáróan. Megismerhetjük több vitatott, de híres személy életének fontosabb (néha kitalált) állomásait (Svein Hedin, Karl Maria Wiligut) és néhány nem kritizált (nem náci) híresség például a könyv címében is szereplő Nils Strindberg élete is a középpontba kerül a rejtély kutatása közben. (Mellesleg a könyv olvasása alatt eszembe sem jutott, hogy Strindberg valóságos személy és az expedíciója is az volt - ráadásul pont a születésnapomon indultak el az Északi-sarkra!) :D
Egyszóval tehát a szereplőkkel és a történelmi részekkel minden rendben van, a rejtély végig lekötött teljesen, az író stílusa néhol kissé nehezen követhető (3-4 leíró résznél egyszerűen nem értettem, hogy mit látnak a szereplők), de a párbeszédek rendben voltak, a sztorivezetés teljesen érthető, logikai bakugrások csak kis számban fordultak elő. A szöveg az északi írókra - talán lehet mondani, hogy - jellemzően kissé borongós, sötét hangulatú, de az SS-es részeken kívül azért az olvasók remélhetőleg nem fognak rajta nagyon "befordulni" így sem. A könyvben nagyon kevés az erőszakos rész (persze megint az SS-t és a háborús részeket leszámítva), de nem is hiányzott sehonnan a plusz izgalomforrás, mert a nyomok követése közben üresjárat nem nagyon volt így sem. (Talán egy kicsit a belga és németországi részekben.) Az persze ugye senkit nem lep meg, hogy semmi nem az aminek látszik? Egy ilyen könyvben máshogyan nem is lehet! :)
Egy dologról még biztosan nem esett itt szó. Vajon mitől misztikus ez a krimi? Nos nem csak az ereklyék miatt amire vadásznak a szereplők és nem csak a nácik árja mitológia utáni érdeklődése miatt, hanem van benne egy - szerintem - elég kidolgozatlan paranormális szál, ugyanis az egyik szereplő médium (mondjuk), és a Túlvilág Kapuján túlról kap néha üzeneteket. Jobb lett volna enélkül a vonal nélkül az egész könyv, de elrontani így sem tudta, úgyhogy végülis együtt lehet élni ezzel a megoldással is. :)
"...A fajkutatók azonban ekkor kelepcébe kerültek. A Szovjetúnió megszállása minden elméletüket a feje tetejére állította. Ki hallott addig a csuvasokról, a mordvinokról vagy a tungúzokról? Ki tudta, hogy a sok népcsoport közül melyik zsidó? Lehet, hogy mind árják? A német köztisztviselők nem tudták a választ."
És hogy mi nem tetszett benne? Valamiért azt hittem, hogy majd egy expedíció fog bolyongani a nagy fehérségben és csőstül jönnek a sarki viszontagságok, kalandok (Az ilyen könyveket szeretem. Promotáltam már a Bátrak hajóját a blogon, ugye? Fogom még többször is! Olvassátok el! 10/10). Ehhez képest TALÁN 30-40 oldal ha játszódott a hómezőkön, szóval ilyen szempontból csalódás. Hogy miért gondoltam ezt? Fogalmam sincs, talán a borító miatt. :)
Ja, igen a külcsínről! A fentebb linkelt borítók láttán nyugodtan leszögezhetjük, hogy a miénk (a svéd eredeti egyébként) a legszebb. Egyszerűen jó fogni és a dombornyomás is igen tetszetőssé teszi (a gerince pedig nem rongálódik könnyen)! (Mondjuk a Carta Light sorozatba tartozó könyvvel nekem még problémám nem volt.)
Linkek:
Moly
Goodreads
Nézzük mit adott valójában.
 |
| Jan Wallentin (1970 - ) |
A külföldi kritikákban azt nevezik meg a könyv fő hibájának, hogy a szereplők laposak, élettelenek, hamisnak érződnek. Nos, én ezzel akkor most tisztelettel nem értenék egyet. A könyv ezek nélkül a szereplők nélkül félig ennyire érdekes, egyedi sem lenne. A főszereplők minimum 40-50 évesek, rossz egészségi állapotúak, fegyvernek látszó tárgyat sem láttak még életükben, nemhogy használni tudnának akár egy pisztolyt is, az egyik kábítószer- és gyógyszerfüggő akit a múlt rémségei, gyermekkori félelmei szinte ronccsá tettek, szóval a lehető legmesszebb állnak az Indiana Jones-féle makk egészséges ugra-bugra piff-puff figuráktól (akiknek szintén megvan a saját bájuk). A mellékszereplők közt sem nagyon van akár még szimpatikus sem, úgy értem, hogy még a jók oldalán sem nagyon.
"...Eltűnődött. Mikor is futott utoljára? Bár mindig kiváló memóriával büszkélkedhetett, erről a mozgástípusról nem voltak emlékképei."
VÉGRE egy "alapvető" kalandregény-sablont is sikerül megdönteni, ugyanis NINCS benne romantikus szál! :D
 |
| Dandan-Uilik romvárosa |
"...Miért hívjuk fel a világ figyelmét arra, hogy nekünk németeknek nincs őstörténetünk? Nem elég, hogy a rómaiak nagyszerű épületeket emeltek, amikor a mi őseink még mindig vályogkunyhókban éltek? Himmler éppen kiásatja a vályogház falvakat, és lelkesen szökdécsel minden megtalált cserépedény és kőbalta körül. Csak azt bizonyítjuk ezzel, hogy mi még mindig kőhegyű lándzsákat hajigáltunk, és nyílt tűz körül guggoltunk, amikor Görögország és Róma a civilizáció legmagasabb fokát érte el. Igazság szeint jobb lenne, ha csendben maradnánk, de Himmler rohangál és lelkendezik. A mai rómaiak biztos betegre röhögik magukat a leletein." /Hitler/ |
| Nils Strindberg leszál a léghajójával a sarkkörön |
Közben - sokszor visszaemlékezések formájában - beutazhatjuk a fél Földet kezdve a Takla-Makán sivatagával, Dandan-Uilik elveszett városán keresztül, a belga Ypern-en, a béke városán át az Északi-sarkkörig bezáróan. Megismerhetjük több vitatott, de híres személy életének fontosabb (néha kitalált) állomásait (Svein Hedin, Karl Maria Wiligut) és néhány nem kritizált (nem náci) híresség például a könyv címében is szereplő Nils Strindberg élete is a középpontba kerül a rejtély kutatása közben. (Mellesleg a könyv olvasása alatt eszembe sem jutott, hogy Strindberg valóságos személy és az expedíciója is az volt - ráadásul pont a születésnapomon indultak el az Északi-sarkra!) :D
Egyszóval tehát a szereplőkkel és a történelmi részekkel minden rendben van, a rejtély végig lekötött teljesen, az író stílusa néhol kissé nehezen követhető (3-4 leíró résznél egyszerűen nem értettem, hogy mit látnak a szereplők), de a párbeszédek rendben voltak, a sztorivezetés teljesen érthető, logikai bakugrások csak kis számban fordultak elő. A szöveg az északi írókra - talán lehet mondani, hogy - jellemzően kissé borongós, sötét hangulatú, de az SS-es részeken kívül azért az olvasók remélhetőleg nem fognak rajta nagyon "befordulni" így sem. A könyvben nagyon kevés az erőszakos rész (persze megint az SS-t és a háborús részeket leszámítva), de nem is hiányzott sehonnan a plusz izgalomforrás, mert a nyomok követése közben üresjárat nem nagyon volt így sem. (Talán egy kicsit a belga és németországi részekben.) Az persze ugye senkit nem lep meg, hogy semmi nem az aminek látszik? Egy ilyen könyvben máshogyan nem is lehet! :)
Egy dologról még biztosan nem esett itt szó. Vajon mitől misztikus ez a krimi? Nos nem csak az ereklyék miatt amire vadásznak a szereplők és nem csak a nácik árja mitológia utáni érdeklődése miatt, hanem van benne egy - szerintem - elég kidolgozatlan paranormális szál, ugyanis az egyik szereplő médium (mondjuk), és a Túlvilág Kapuján túlról kap néha üzeneteket. Jobb lett volna enélkül a vonal nélkül az egész könyv, de elrontani így sem tudta, úgyhogy végülis együtt lehet élni ezzel a megoldással is. :)
"...A fajkutatók azonban ekkor kelepcébe kerültek. A Szovjetúnió megszállása minden elméletüket a feje tetejére állította. Ki hallott addig a csuvasokról, a mordvinokról vagy a tungúzokról? Ki tudta, hogy a sok népcsoport közül melyik zsidó? Lehet, hogy mind árják? A német köztisztviselők nem tudták a választ."És hogy mi nem tetszett benne? Valamiért azt hittem, hogy majd egy expedíció fog bolyongani a nagy fehérségben és csőstül jönnek a sarki viszontagságok, kalandok (Az ilyen könyveket szeretem. Promotáltam már a Bátrak hajóját a blogon, ugye? Fogom még többször is! Olvassátok el! 10/10). Ehhez képest TALÁN 30-40 oldal ha játszódott a hómezőkön, szóval ilyen szempontból csalódás. Hogy miért gondoltam ezt? Fogalmam sincs, talán a borító miatt. :)
Ja, igen a külcsínről! A fentebb linkelt borítók láttán nyugodtan leszögezhetjük, hogy a miénk (a svéd eredeti egyébként) a legszebb. Egyszerűen jó fogni és a dombornyomás is igen tetszetőssé teszi (a gerince pedig nem rongálódik könnyen)! (Mondjuk a Carta Light sorozatba tartozó könyvvel nekem még problémám nem volt.)
A könyvért köszönet a Cartaphilus Könyvkiadónak!
Részlet a könyvből!
Értékelés: 7/10
Linkek:
Moly
Goodreads
Megjegyzések
Megjegyzés küldése