Scott Lynch - Locke Lamora hazugságai
(Úri Csirkefogók 01.)
Scott Lynch - The Lies Of Locke Lamora(Gentleman Bastard 01.)
Eredeti megjelenés: 2006
Magyar kiadás: Alexandra, 2011
Hossz: 560 oldal
Műfaj: fantasy
Fordította: Novák Gábor
Tartalom:
Camorr városa épp olyan, mint középkorunk Velencéje – leszámítva furcsa és felkavaró épületeit, melyeket egy ősi, idegen faj emelt, az árnyékukban megbúvó méregkeverő fekete alkimistákat és a mindenki által rettegett varázslókat. Ebben a városban él az ifjú Locke Lamora, aki csak annyiban emelkedik Camorr több százezer lakója fölé, hogy bármelyiküket bármikor képes becsapni művészetté fejlesztett szélhámosságával.
Senki sem sejti, hogy a legendás Camorr Tövise, a legyőzhetetlen kardvívó, a szegények barátja, a mestertolvaj, akinek a falak sem jelentenek akadályt, nem más, mint a jellegtelen külsejű, a víváshoz alig értő Locke Lamora. és bár valóban a gazdagoktól lop – hiszen ki mástól lenne érdemes? –, a szegények soha nem látnak a zsákmányból egyetlen rezet sem. Locke ugyanis kizárólag saját magának, valamint szorosan összetartó csapatának, az Úri Csirkefogóknak dolgozik.
Camorr ősi városának szeszélyes és színes alvilága az egyetlen hely, amit a tolvajbanda tagjai valaha otthonukként ismertek, ám most egy titokzatos háború darabokra szaggathatja ezt a világot. Locke és barátai gyilkos játszmába keverednek, és hirtelen a puszta létükért kell küzdeniük…
Senki sem sejti, hogy a legendás Camorr Tövise, a legyőzhetetlen kardvívó, a szegények barátja, a mestertolvaj, akinek a falak sem jelentenek akadályt, nem más, mint a jellegtelen külsejű, a víváshoz alig értő Locke Lamora. és bár valóban a gazdagoktól lop – hiszen ki mástól lenne érdemes? –, a szegények soha nem látnak a zsákmányból egyetlen rezet sem. Locke ugyanis kizárólag saját magának, valamint szorosan összetartó csapatának, az Úri Csirkefogóknak dolgozik.
Camorr ősi városának szeszélyes és színes alvilága az egyetlen hely, amit a tolvajbanda tagjai valaha otthonukként ismertek, ám most egy titokzatos háború darabokra szaggathatja ezt a világot. Locke és barátai gyilkos játszmába keverednek, és hirtelen a puszta létükért kell küzdeniük…
A „Locke Lamora hazugságai” mesterien ötvözi az urbánus fantasy gazdag képzelőerejét a kalandregények könnyedségével, szórakoztató és nemegyszer megrázó élményt nyújtva az újdonságra vágyó olvasóknak.
A hosszú (és jó) könyvsorozatok olvasásánál egy dolgot szeretek még jobban, mégpedig megtalálni - és elolvasni persze - egy ÚJ szerző ÚJ sorozatának ELSŐ részét. Az nem is számít igazán, hogy csak nekem új-e a szerző, vagy szinte senki nem ismeri (ez most nem is lenne igaz, hiszen a könyv 2006-os, és a sikere óta megjelentek a folytatásai is már). Scott Lynch-ről kb. fél éve hallottam először - véletlenül -, mikor megláttam a könyvét az Alexandra előrendelhető könyvei közt. Mivel fantasy szerző, persze azonnal utána néztem, és láttam, hogy mindenfelé rajonganak a könyveiért. Talán nem annyira meglepő módon, de ez kissé inkább csökkentette az elvárásaimat felé, tekintve, hogy manapság milyen könyvekért/filmekért lelkendeznek FŐLEG a fogyasztók (pld. Twilight, Éhezők Viadala), nem megbántani akarva senkit, egyszerűen a közízlés és az enyém közt van egy csöppnyi szakadék.
Amikor a tartalmat is elolvastam (nem szokásom egyébként), még jobban "megijedtem", hiszen sem a heist (beugratós/tolvaj) művekért nem rajongok (például: Ocean's trilógia), és az is külön nehezemre esik, hogy egy kifejezetten gonosz főhősért izguljak lelkesen (például: Warhammer Fantasy Sötétpenge Malus sorozata). Az "urbánus fantasy" műfaji (zsáneri !BROÁF!) megjelölés pedig újabb negatív hullámokat váltott ki belőlem, hiszen erről is mikre gondoltam rögtön? Olyan könyvre, ami a mi időnkben játszódik, csak vannak természetfeletti lények. Ez már a fülemen jön ki, pedig direkt kerülöm őket. Olyan ritka köztük a jó, mint a fehér holló (Gaiman, Beagle).
Aztán persze azért csak sorrakerült, és minden aggodalmamat elfújta a szél!
Nem akarom elkendőzni a könyv hibáit - bár én egyik "hiányossága" miatt sem estem kétségbe, sőt nem is érdekeltek különösen. A leíró részek néhol kissé magyartalanok - lehet akár a fordítás miatt is -, de legalábbis nyakatekerten megfogalmazottak, hosszan taglaltak, valamint a történetvezetés nem lineáris, hanem az időben fejezetenként - sőt sokszor alfejezetenként - ide-oda ugrunk a múlt és a jelen eseményei közt. Személy szerint ezt én nem preferálom különösebben - bár nem ment az érthetőség rovására sehol szerencsére -, de itt szükséges "rossz", a feszültség szinten tartásának jól megválasztott kelléke volt.
A múltban játszódó részek - az al-történet - számomra a könyv minimum feléig SOKKAL jobban szerethető, sokkal érdekesebb volt, mint a 20 évvel utána játszódó fő-történet, de ezt úgy kell érteni, hogy közben a fő-történettel is minden rendben volt, egyszerűn a gyermek Lamorrával és Lánc testvérrel nehezen venné fel más karakter a kesztyűt (nem csak e könyvön belülről). Olyan dumákat toltak oda-vissza, hogy hangosan nevettem sok helyen.
Annak ellenére, hogy a történet folyamatosan pörög, mégis nehezen mondanám rá, hogy az események szinte leszakítják a fejünket annyira száguldanának előre. Inkább komótosan ballag előre az igazi konfliktus felé.
Az idegenek építette város - akikről semmmit nem fogunk megtudni -, hangulata, a REMEK párbeszédek, riposztok, az Úri Csirkefogók - és a többi városlakó - tökéletesen kidolgozott karakterei (nem is annyira alaposan, mint inkább "élőnek"), a remekül felépített történet és a később történő, Locke igazi belső motivációját megadó jelenet utáni szinte folyamatos feszültség miatt unatkozni nem fogunk. Garantálom. Igaz, a könyv kicsit hullámzó, de szerintem az eleje csak "beetetés", az igazi események a közepe után kezdődnek, és - remélem - a sorozat többi része már ezt a kicsit sötétebb fantasy-s vonalat fogja követni.
Talán írói hiba? lehet, hogy ugyan a szerző mindenfelé azt ecseteli, hogy Camorrban ilyen-olyan durva az élet, naponta 20 embert akasztanak fel, az emberi életnek semmi értéke, stb., de ebből semmi nem jön át a történet első 2/3-ad részében. Ellenkezőleg. Az ÖSSZES szereplő szimpatikus, még a más regényekben - és elvileg itt is - csak piperkőc áldozati báránynak jó nemesség is, de még az általuk felbérelt martalócok, sorkatonák is. Itt még az alvilági figurák - a Jó Emberek - is olyanok, mintha egy Disney-féle Robin Hood feldolgozásból léptek volna elő. Komolyan, szinte már túl hepi volt az egész, mindenki mindenkivel kedves, állandóan ugratják egymást, még az ellenfelek is tudják, mi a határ - persze ez megváltozik egy idő múlva.
"...– Egy napon, Locke Lamora, olyan hihetetlen módon, olyan embertelenül, olyan elképesztő mértékben rá fogsz baszni, hogy az ég kigyúl, a holdak megperdülnek, és még az istenek is üstökösöket szarnak kárörömükben. Én pedig remélem, hogy ott leszek és láthatom."
Camorr a tolvajlás fellegvára. Számomra kicsit eltúlzott gondolat, hogy egy összesen 88.000 lakosú városban ez így mehet(ne) - a könyv fülszövege szerint több százezres a város lélkszáma, de a könyv szerint ez nem így van -, de a könyv igazolja az alábbi idézetben elhangzottakat:
"...– Az istenekre, mennyire szeretem ezt a helyet! – Locke a combján dobolt az ujjaival. – Néha azt gondolom, csak azért helyezték ide ezt a várost, mert az istenek rajonganak a bűnözésért. A zsebesek meglopják a közembereket, a kereskedők meglopnak mindenkit, akit át tudnak verni, Capa Barsavi meglopja a tolvajokat és a közembereket, a kisnemesek meglopnak szinte mindenkit, Nicovante herceg pedig időnként elindul a hadseregével, és teljesen kifosztja Tal Verrart vagy Jeremt, nem beszélve arról, amit saját nemeseivel és közembereivel tesz."
A könyv folytatása Red Seas Under Red Skies címen már 2007-ben megjelent angolul. Nemrégiben megkérdeztem az Alexandra kiadót, hogy mi mikorra vehetjük majd kézbe végre, de - tőlük nem túl meglepő módon, szinte egyedüliként a kiadók közül - semmit nem válaszoltak. Mindenesetre én nagyon várom, nekem kelleni fog. Kár, hogy nem keménykötésben jött ki az első rész! :S
A könyv folytatására még az angolul tudók is csak várnak (2012 ősz), címe The Republic of Thieves lesz.
Kinek?
Aki ezek közül bármit szeret: fantasy, kalandok, tolvajok, remek párbeszédek, humor, káromkodások, jól felépített karakterek, ősi titkok, mágia, JÓ KÖNYVEK, az nem fog csalódni. Kicsit A szél nevéhez tudnám hasonlítani talán, bár attól azért elmarad egy kicsit. Aki aggódik, hogy mi lesz a történet folytatásával (kiadják-e egyáltalán), az ne tegye, így is kerek az egész, bár persze sok olyan titok van, ami szinte megkarcolásra sem került még!
Linkek:
Wikipedia
Moly
Goodreads
A hosszú (és jó) könyvsorozatok olvasásánál egy dolgot szeretek még jobban, mégpedig megtalálni - és elolvasni persze - egy ÚJ szerző ÚJ sorozatának ELSŐ részét. Az nem is számít igazán, hogy csak nekem új-e a szerző, vagy szinte senki nem ismeri (ez most nem is lenne igaz, hiszen a könyv 2006-os, és a sikere óta megjelentek a folytatásai is már). Scott Lynch-ről kb. fél éve hallottam először - véletlenül -, mikor megláttam a könyvét az Alexandra előrendelhető könyvei közt. Mivel fantasy szerző, persze azonnal utána néztem, és láttam, hogy mindenfelé rajonganak a könyveiért. Talán nem annyira meglepő módon, de ez kissé inkább csökkentette az elvárásaimat felé, tekintve, hogy manapság milyen könyvekért/filmekért lelkendeznek FŐLEG a fogyasztók (pld. Twilight, Éhezők Viadala), nem megbántani akarva senkit, egyszerűen a közízlés és az enyém közt van egy csöppnyi szakadék.
Amikor a tartalmat is elolvastam (nem szokásom egyébként), még jobban "megijedtem", hiszen sem a heist (beugratós/tolvaj) művekért nem rajongok (például: Ocean's trilógia), és az is külön nehezemre esik, hogy egy kifejezetten gonosz főhősért izguljak lelkesen (például: Warhammer Fantasy Sötétpenge Malus sorozata). Az "urbánus fantasy" műfaji (zsáneri !BROÁF!) megjelölés pedig újabb negatív hullámokat váltott ki belőlem, hiszen erről is mikre gondoltam rögtön? Olyan könyvre, ami a mi időnkben játszódik, csak vannak természetfeletti lények. Ez már a fülemen jön ki, pedig direkt kerülöm őket. Olyan ritka köztük a jó, mint a fehér holló (Gaiman, Beagle).
Aztán persze azért csak sorrakerült, és minden aggodalmamat elfújta a szél!
Nem akarom elkendőzni a könyv hibáit - bár én egyik "hiányossága" miatt sem estem kétségbe, sőt nem is érdekeltek különösen. A leíró részek néhol kissé magyartalanok - lehet akár a fordítás miatt is -, de legalábbis nyakatekerten megfogalmazottak, hosszan taglaltak, valamint a történetvezetés nem lineáris, hanem az időben fejezetenként - sőt sokszor alfejezetenként - ide-oda ugrunk a múlt és a jelen eseményei közt. Személy szerint ezt én nem preferálom különösebben - bár nem ment az érthetőség rovására sehol szerencsére -, de itt szükséges "rossz", a feszültség szinten tartásának jól megválasztott kelléke volt.
A múltban játszódó részek - az al-történet - számomra a könyv minimum feléig SOKKAL jobban szerethető, sokkal érdekesebb volt, mint a 20 évvel utána játszódó fő-történet, de ezt úgy kell érteni, hogy közben a fő-történettel is minden rendben volt, egyszerűn a gyermek Lamorrával és Lánc testvérrel nehezen venné fel más karakter a kesztyűt (nem csak e könyvön belülről). Olyan dumákat toltak oda-vissza, hogy hangosan nevettem sok helyen.
"...– Nem sokat kérek tőled, Lamora, csak apróságokat. Szép, tiszta kis munkákat akarok. Itt egy erszény, ott egy kolbász. Nyeld vissza a becsvágyadat, szard ki magadból, akár egy romlott ebédet, és légy visszafogott az elkövetkező körülbelül egymillió évben. Megteszed ezt nekem? Ne rabolj ki több sárgakabátost, ne égess porig több fogadót, ne robbants ki több kibaszott lázadást. Csak tégy úgy, mintha ugyanolyan egyszerű kis zsebmetsző lennél, mint a fivéreid és a nővéreid. Érthető?"
Ezek a dolgok kb. a 20. oldalig kivétel nélkül mind megtörténnek Locke-al! :D
 |
| Scott Lynch (1978 - ) |
Az idegenek építette város - akikről semmmit nem fogunk megtudni -, hangulata, a REMEK párbeszédek, riposztok, az Úri Csirkefogók - és a többi városlakó - tökéletesen kidolgozott karakterei (nem is annyira alaposan, mint inkább "élőnek"), a remekül felépített történet és a később történő, Locke igazi belső motivációját megadó jelenet utáni szinte folyamatos feszültség miatt unatkozni nem fogunk. Garantálom. Igaz, a könyv kicsit hullámzó, de szerintem az eleje csak "beetetés", az igazi események a közepe után kezdődnek, és - remélem - a sorozat többi része már ezt a kicsit sötétebb fantasy-s vonalat fogja követni.
Talán írói hiba? lehet, hogy ugyan a szerző mindenfelé azt ecseteli, hogy Camorrban ilyen-olyan durva az élet, naponta 20 embert akasztanak fel, az emberi életnek semmi értéke, stb., de ebből semmi nem jön át a történet első 2/3-ad részében. Ellenkezőleg. Az ÖSSZES szereplő szimpatikus, még a más regényekben - és elvileg itt is - csak piperkőc áldozati báránynak jó nemesség is, de még az általuk felbérelt martalócok, sorkatonák is. Itt még az alvilági figurák - a Jó Emberek - is olyanok, mintha egy Disney-féle Robin Hood feldolgozásból léptek volna elő. Komolyan, szinte már túl hepi volt az egész, mindenki mindenkivel kedves, állandóan ugratják egymást, még az ellenfelek is tudják, mi a határ - persze ez megváltozik egy idő múlva.
"...– Egy napon, Locke Lamora, olyan hihetetlen módon, olyan embertelenül, olyan elképesztő mértékben rá fogsz baszni, hogy az ég kigyúl, a holdak megperdülnek, és még az istenek is üstökösöket szarnak kárörömükben. Én pedig remélem, hogy ott leszek és láthatom."
Camorr a tolvajlás fellegvára. Számomra kicsit eltúlzott gondolat, hogy egy összesen 88.000 lakosú városban ez így mehet(ne) - a könyv fülszövege szerint több százezres a város lélkszáma, de a könyv szerint ez nem így van -, de a könyv igazolja az alábbi idézetben elhangzottakat:
"...– Az istenekre, mennyire szeretem ezt a helyet! – Locke a combján dobolt az ujjaival. – Néha azt gondolom, csak azért helyezték ide ezt a várost, mert az istenek rajonganak a bűnözésért. A zsebesek meglopják a közembereket, a kereskedők meglopnak mindenkit, akit át tudnak verni, Capa Barsavi meglopja a tolvajokat és a közembereket, a kisnemesek meglopnak szinte mindenkit, Nicovante herceg pedig időnként elindul a hadseregével, és teljesen kifosztja Tal Verrart vagy Jeremt, nem beszélve arról, amit saját nemeseivel és közembereivel tesz."
A könyv folytatása Red Seas Under Red Skies címen már 2007-ben megjelent angolul. Nemrégiben megkérdeztem az Alexandra kiadót, hogy mi mikorra vehetjük majd kézbe végre, de - tőlük nem túl meglepő módon, szinte egyedüliként a kiadók közül - semmit nem válaszoltak. Mindenesetre én nagyon várom, nekem kelleni fog. Kár, hogy nem keménykötésben jött ki az első rész! :S
A könyv folytatására még az angolul tudók is csak várnak (2012 ősz), címe The Republic of Thieves lesz.
Kinek?
Aki ezek közül bármit szeret: fantasy, kalandok, tolvajok, remek párbeszédek, humor, káromkodások, jól felépített karakterek, ősi titkok, mágia, JÓ KÖNYVEK, az nem fog csalódni. Kicsit A szél nevéhez tudnám hasonlítani talán, bár attól azért elmarad egy kicsit. Aki aggódik, hogy mi lesz a történet folytatásával (kiadják-e egyáltalán), az ne tegye, így is kerek az egész, bár persze sok olyan titok van, ami szinte megkarcolásra sem került még!
Értékelés: 9/10
Linkek:
Wikipedia
Moly
Goodreads
Nekem is nagyon tetszett, bár meg kell mondjam, a könyv első felén nagyjából a harmadik nekifutásra jutottam túl, annyira vontatottnak éreztem - aztán a második fele szerencsére bőségesen kárpótolt :-D
VálaszTörlésGondolom nem a gyerekkori részek voltak az "unalmasabbak", hanem a Salvara-játszma és az ottani események. Azok miatt lett 9 pontos, ott nem sok minden történik, simán átverik aztán kész. :)
TörlésA gyerekkori részek és a könyv kb. fele utáni minden rész miatt sima 10 lett volna.
Így van, pontosan az a rész. Nem mondanám unalmasnak, csak nekem valahogy nem illett oda. De ez lehet az én hibám, a Cavern of Black Ice c. könyvet is majdnem abbahagytam 100 oldal után (vagy nem tudom mennyi, Angus megjelenéséig), aztán az egyik kedvenc fantasy sorozatom lett :-D
VálaszTörlés