Naomi Novik - Őfelsége sárkánya
(Temeraire 01.)
Naomi Novik - His Majesty's Dragon
(Temeraire 01.)
Eredeti megjelenés: 2006
Magyar kiadás: Agave Könyvek, 2008
Hossz: 329 oldal
Műfaj: fantasy, kaland, háború, alternatív történelem
Fordította: Heinisch Mónika
Díjak:
Locus-díj győztes [legjobb első regény] (2007),
HUGO-díj jelölt (2006),
Compton Crook-díj győztes [legjobb SF/F regény] (2007),
John W. Campbell-díj [legjobb elsőkönyves szerző] (2007)
Tartalom:
A napóleoni háborúk már önmagukban is izgalmasak, ám ha belegondolunk, hogy a csata nemcsak a földön, hanem a levegőben is dúl, méghozzá sárkányok hathatós segítségével, akkor egészen újfajta izgalmak várnak ránk. Amikor Őfelsége Hajója, a Kevély elfog egy francia fregattot és megszerzi a fedélzeten található legnagyobb kincset, egy kínai sárkánytojást, a tengeri ütközetek veterán angol tisztjének, John Laurence kapitánynak beteljesedik a végzete. Megszokott életét és jelenét feldúlja a bizonytalan jövő - és a váratlan barátság a legfurcsább lénnyel, akit valaha látott. Temeraire, a sárkány hátán Laurence kapitány kitapasztalja a légi hadviselés csínját-bínját. Hogy megtörjék Bonaparte arcátlan támadását a brit föld ellen, és hogy megakadályozzák a franciákat saját sárkányaik bevetésében, Laurence-nek és Temeraire-nek eleddig ismeretlen veszélyekkel és kihívásokkal kell szembenézniük, amelyeken a Brit Birodalom jövője áll vagy bukik.
"Úgy keltek életre lelki szemeim előtt a könyvek, ahogy olvastam őket. Ezek csodálatosan megírt regények, hiszen nemcsak frissek, eredetiek és lendületesek, de tele vannak csodálatos, érző szívű szereplőkkel. Az Őfelsége Sárkánya két olyan műfaj ötvözete, amit különösen szeretek: fantasy és történelem. Alig várom, hogy lássam, amint sárkányok is részt vesznek a napóleoni háborúkban. Én az ilyen filmek miatt járok moziba."
(Peter Jackson, A Gyűrűk ura-trilógia rendezője)
Vegyük ezt a regényt, ami immár négy éve jelent meg magyarul, majd itt vagyok én, a fantasy irodalom örökös híve. Miért nem olvastam még? Miért vártam eddig ezzel a sorozattal, mikor mindenki istenítette? (Mellesleg pont ez volt az egyik oka persze, ahogy pont a minap Nima is írta [érdekesek a kommentek is]). Azért, mert nő írta. Idióta egy előítélet nem mondom, de nem azt kérdőjelezem meg, hogy egy nő nem tud jó könyvet, jó fantasyt írni (Robin Hobb - hosszú évekig azt hittem fickó), azt kérdőjeleztem meg magamban, hogy jó fantasy-háborús könyvet tudnak-e írni. (Meg akkoriban pont elegem volt a sárkányokból egy kicsit - mint most a vámpírokból)
Kezdjük gyorsan a negatív dologgal. Nos, Naomi Novik nem tudott. :)
A pozitív oldal: szerintem nem is akart.
Ami miatt viszont mégis különösen vonzott ez a sorozat, az a napóleoni háború idején játszódó történet - és a hajó a borítón. Gyerekkorom óta rettenetesen komálom a tengeren, a vitorláshajókon játszódó történelmi/kaland/ifjúsági/háborús könyveket is [Aki olvasta Komáromi Zoltán - Bátrak hajóját, annak repül a pacsi! 10/10]. - Ez mondjuk végülis nem olyan lett, de erről később.
Nos a könyv végül jobb lett, mint reméltem. A történet az elejétől fogva pörgött, de a lényeg, hogy a legelejétől bevonzott a történetbe. Az angol fregatton szolgáló keményvonalas tengerészkapitány karaktere nekem minden mennyiségben jöhet. Itt is azonnal megkedveltem, ráadásul később sem adja fel az elején megismert stílusjegyeit és szokásaihoz, neveltetéséhez végig hű marad, ezért a könyv olvasása közben sem kellett kiábrándulnom belőle.
(A napóleoni háborúk még az "úriember" háborúk közé tartoztak, amikor a szemben álló felek becsülete sokat számított, ami mára annyira szokatlan, hogy lassan felüdülést jelent egy azidőtájt játszódó háborús könyv olvasása is.)
(A napóleoni háborúk még az "úriember" háborúk közé tartoztak, amikor a szemben álló felek becsülete sokat számított, ami mára annyira szokatlan, hogy lassan felüdülést jelent egy azidőtájt játszódó háborús könyv olvasása is.)
A másik főszereplő Temeraire, a sárkány, akiről - már bocsánat -, de én semmit nem feltételeztem, azt hittem rajta fognak majd csatába menni, néha megsebesül, stb., olyan lesz, mint egy "sima" Dragonlance-es fantasy sárkány. Nos ennél sokkal többről van szó. Ebben a világban a sárkányok értelmesek - egyik faj kevésbé, a másik az embernél is értelmesebb -, tudnak beszélni, saját személyiségük van, a feladatokat csak akkor teljesítik, ha az ő morális szűrőjükön is átmegy, nem követik gazdájukat fejetlenül a halálba, koncertekre szeretnének járni, este felolvastatnak maguknak, stb.
A többi szereplő egyenlőre (hiszen több részes sorozatról van szó) - nagyon - mellékszereplő, róluk alig-alig lehetett megtudni bármit is.
A történetvezetés példás (leszámítva a csatákat, ld. később), a könyv olvastatja magát, gyakorlatilag le sem lehet tenni, a világ ügyesen kitalált, a történet pörög, bár nem csatából csatába mennek, mint amire akár joggal számítani lehetne, sőt! A sárkányok faja és viselkedése talán a legjobban kidolgozott az eddig általam olvasott sárkányokat is felvonultató könyvekkel összehasonlítva. (Anne McCaffrey-t tehát ne vegyük ide, mert egyenlőre ő is még várat magára.) A leíró és a párbeszédes részek is teljesen rendben vannak, persze szépirodalomról azért ne beszéljünk. Egy dolgot azért nem tudok "megbocsátani" az írónőnek. Azt tudtam már, hogy a sárkányok és reptetőik közötti kapcsolat bizony jópár oldal lelkizést kitesz, azonban ezek a részek engem nem fárasztottak le semennyire, szóval nincs ezzel semmi probléma - csak egy dolog zavart, de az borzalmasan. A kapitány a hím sárkányát amikor hízeleg, kedveskedik neki, rendre kicsimnek, drágaságomnak szólítja. ....[sőt, a sárkány egyszer felajánlja neki, hogy összeházasodhatnak... hát igen, ott még nem volt túl okos sárkány! :D] Könyörgöm ezt miért kellett...?! Persze kis dolog, de...
A helyszín a történelmi Föld, ahol minden ugyanolyan, mint ahogy emlékszünk rá történelemóráról (nincs mágia, szörnyek, kitalált birodalmak), kivéve, hogy az emberek mellett sárkányok is élnek. A történet kezdetén javában dúl az angol-francia háború, ami végigvonul az egész könyvön, ám tényleges harci esemény talán kettő van benne (az egyik jó hosszú), és nekem ezek jelentették a könyv gyenge részeit. A csataleíró részek olvasása közben alig tudtam elképzelni, mi-merre-hány-méter. Ki merre repül, mit csinál, miért csinája azt és miért úgy... Sokszor az írónő ezt meg sem próbálja elmagyarázni (például a végső csatánál az utolsó francia stratégiai húzást), nekem elmismásoltnak tűntek a jelenetek sokszor - persze vér sem volt, esetleg ettől az ifjúsági titulust is megkaphatja a könyv -, például azt sem tudom még mindig, hogy a sárkány hátán szolgáló légi/harci személyzet (az ülők és a csüngők), hányan voltak összesen. Ez elég zavaró volt, mert amikor átmászott hozzájuk pár támadó, akkor nem tudtam eldönteni, hogy kell-e szurkolni, mert a támadók kétszeres erőfölényben vannak, vagy mondjuk fele annyian sem.
Ja és még egy, a sárkányok mérete - egymáshoz viszonyított mérete - sem volt eléggé letisztázva (mondjuk egy táblázatban a könyv végén), így amikor egy Petit Chevaliert 2 Winchester és 2 Sárga Kaszás megtámadott, akkor sem tudtam eleinte, hogy a 4 sárkány hősies (öngyilkos) támadást hajtott végre, mert együtt nem voltak akkorák, mint a Petit Chevalier [pont ilyen egyébként nem volt benne, csak nem akarok spoilerezni! :P].
Ezek a hiányosságok leírva hosszabbak, mint ahogy olvasás közben átlendülhetünk rajtuk, hiszen a könyv nagy részét ezek SEMMIBEN nem befolyásolják.
A végére Temeraire az ízlésemnek túl erőssé válik, meglátjuk, hogy ez mennyiben változtatja meg a sorozat főbb vonásait - végig emberi léptékeit - a későbbiekben.
A történet során főleg Temeraire felcseperedését tojásból giganttá követhetjük végig, valamint barátságuk kialakulását és megerősödését kapitányával Laurence-el, és a reptetők közé való beilleszkedésüket és kiképzésüket. Ezt pedig sikerrel - és ami a fő -, élvezetesen tudja tálalni az írónő.
A sorozatnak angolul most jött ki a 7. része, a magyar kiadás a negyediket már letudta, a következő rész megjelenéséről egyenlőre semmi hír. Amennyiben a többi rész sem veszít a minőségéből, akkor remélem, hogy a még hiányzó részek is hamar a boltok polcaira kerülhetnek, mert megérte elolvasni az elsőt!
(A végén a Köszönetnyilvánítás több, mint egy oldal, és észrevettem, hogy a férjén kívül MINDENKI nő volt, akinek megköszönte a segítséget! Szerintem ez lehetett a baj a csatajelenetek "realitásának" hiánya miatt.)
A könyvért köszönet az Agave Könyveknek!
Értékelés: 8/10
Linkek:
Sajnos a második rész elég gyengére sikerült, elég vontatott is lett, ezért szüneteltetem az olvasást. (Értsd: nálam az első 10/10, a második 10/8.)
VálaszTörlésA 10/8 azért nem olyan rossz arány. Alkalomadtán majd folytatom én is.
Törlés