2012. április 21., szombat

Mark Lawrence - Tövisek hercege

Mark Lawrence - Tövisek hercege
(A széthullott birodalom trilógia 01.)

Mark Lawrence - Prince Of Thorns
(Book One of The Broken Empire)
Eredeti megjelenés: 2011
Magyar kiadás: Fumax, 2012
Műfaj: dark-fantasy, poszt-apokalipszis, sci-fi
Hossz: 336 oldal
Fordította: Gy. Horváth László

Tartalom:
Óvakodj a Tövisek Hercegétől…
Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni…
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?











Kedvem lenne ezt a posztot roppant rövidre zárni egy "Ez igen, ez ku..a jó volt!" bejegyzéssel, amivel még a könyv stílusától sem kerülnék messzire...

...de inkább kifejtem egy kicsit részletesebben.
VASTAG, ZSÍROS 10 pontos fantasy, ami azonnal a kedvenceim közé emelkedett, ami egy elsőkönyves írótól remek kezdés, és epedve várom a többi könyvét is - remélem ez a Lawrence is legalább annyira grafomán, mint a magyar! :D Nem szorította le a az Erikson-Martin-Rothfuss triót a képzeletbeli trónról, hanem csatlakozott hozzájuk. A Rothfuss-könyvek története lassan hömpölygő folyó, míg Martin és méginkább Erikson (főleg mérete miatt) könyvei tökéletes kombinációi a történet kiteljesedésének, az akciórészek mérnöki precizitásának és a zseniális karaktereknek, míg ez... megállíthatatlan forgószél pillanatnyi megtorpanás, üresjárat nélkül! Régóta vártam már egy ennyire brutális és brutálisan jó fantasyt! Szerintem nem az Éjangyal sorozatra hasonlít, hanem az Abercrombie Az Első Törvény-sorozatára. Glokta inkvizítor mentorkodása mellett Jorg herceg szerintem kifejezetten jól érezné magát.

Rögtön az elején tudjuk is le a könyv egyetlen hibáját. Vékony. Mi az a 336 oldal? Kiolvastam alig pár óra alatt. Hol van már a folytatás??? [Még külföldön sincsen sajnos, csak idén fog kijönni - remélhetőleg - a King Of Thorns. - Remélem a magyar kiadásra sem kell utána túl sokat várni!]

Nagyon durván DARK-fantasy - talán egy 18-as karika is elfért volna a hátsó oldalon rajta. :P A könyv első mondataiban erre mi is hamar rá fogunk jönni, és a szereplők úton és a fosztogatásokban edződött "modora", viselkedési sémái a történet előrehaladtával csak egyre romló tendenciát mutatnak. A könyv minden lapján találkozhatunk az erőszak  változatosnál változatosabb formáinak naturalista ábrázolásával, káromkodásokkal, cinikus, az emberi értékeket semmibevevő, vagy épp teljesen kiforgató életbölcsességekkel, amik közül nagyjából mind idézésre - vagy az olvasó meghökkentésére - alkalmas. A műben a szereplők embertársaik szenvedésével szembeni totális közönyösségükkel (vagy egyenesen oktalan gyűlöletükkel) tűnnek ki a többi tucat-fantasy közül. Itt a kegyetlenség annyira az egész térség (a széthullott birodalom), az egész korszak mindennapjaihoz tartozik, hogy azokat az embereket, akik valami morális értékeket próbálnának képviselni - pld. a pap - szinte semmibe veszik.
Az igaz, hogy a történet egy "sima" bosszú-sztori, meglehetősen kevés - 0 - karakterfejlődéssel, de ez sose tántorítson el senkit, ha magára az ÍRÁS minőségére nem lehet panasz!
A próza - és a fordítás - előtt le a kalappal, a mű minden durvasága mellett tényleg szépirodalmi minőségű, nem csak a reklám miatt lett odaírva, hogy a könyvet Anthony Burgess Gépnarancs című műve inspirálta! Néhány kacifántos mondat akadt csak benne, amit párszor vissza kellett olvasnom, hogy kiderüljön az értelme. :) (Itt egy dolog nem tetszett amúgy. Amikor valaki egyszerre többet beszélt, akkor a monológja "részekre lett vágva" - nem tudom, mi a hivatalos neve ennek -, és olyan volt, mintha új bekezdés kezdődött volna, pedig még ugyanaz a monológ ment. Néhol több ilyen bekezdést is kitett egy szereplő beszéde. Ez zavaró volt kicsit, legalábbis én nem szeretem ezt a széttagolást, de együtt lehet élni vele persze.)

"...Szép dolog a háború, ahogy már mondtam, s akik mást állítanak, azok vesztesek."


A Testvériség méltó párja az igazi klasszikus fantasy "ultra-badass" katonai kompániáinak a Fekete Sereg-nek (jöjjön már ki az összes része, lécci!) és a Hídégetők-nek. Kegyelmet hírből sem ismerő martalócok ők, akiknek mindenük a pusztítás, és a zsákmány csörgésénél (esetleg sikolyainál) szebb zenét sosem ismertek - és nem is akartak. Annyiban állnak az emlegetett két banda alatt, hogy még a sajátjaikkal szemben sem ismerik az irgalmat vagy a szánalmat. Körükből megkedvelni nagyjából senkit sem fogunk, de nem is ajánlatos, mert Lawrence annyira kegyetlenül bánik el "hőseivel" is, amennyire a világának realitása azt meg is követeli.

"...Egyesek mintha arra születtek volna, hogy fölidegeljenek. Gemt testvér arra született, hogy az egész világot fölidegelje."

"...Kegyetlen sokat szenvedett, mire meghalt. Harmadnapra úgy földagadt a karja, hogy akkora lett, mint a derekam, takonyzöld genny szivárgott belőle, és olyan büdös volt, hogy otthagytuk, hadd haljon meg magában, üvöltve."

Mark Lawrence ()
Vezetőjük - Jorg - egy tizenéves évei elején járó herceg [aki egyébként nem bérgyilkos és nem is lesz az sose], aki nem érdemtelenül került a csapat élére. Még embereinél is sokkal sötétebb lélek lakozik benne. Hat éves korában tehetetlenül nézte, ahogy anyját és testvérét meggyilkolják, és ez az "élmény" gyakorlatilag ép elméjét teljesen kifordította magából. Igazi dühöngő pszichopata lett belőle. Embertársait semmibe veszi, manipulálja, kihasználja őket, csak a saját célja érdekli azontúl - a bosszú (természetesen). [Ez persze hatalmas fantasy-klisé, de kit érdekel, valami kiinduló konfliktus ugye minden könyvbe kell! :) ] Később persze kiderül, hogy itt sem az minden, aminek látszik, ahogy azt a jó könyveknél már előre sejthettük is, na de annyi bajunk legyen! :)
A Jorg herceg eszelős gyűlölete mögött húzódó szálak magyarázata után is kissé mondjuk túlzottnak tartottam, hogy mire képes egy 9-14 éves gyerek Lawrence szerint, de mentségemre legyen mondva, hogy maga a herceg is túlzónak találta (Dávid és Góliát jelenete).

"...Nem szeretek mérgelődni. Attól mindig mérges leszek."


A regény a Földön játszódik, a jövőben, valahol a mai Franciaország területén. A mostani országok rég - 1100 évvel ezelőtt - eltűntek a történelem viharában. A nevükre sem nagyon emlékeznek. A nagy birodalmak nagyjából száz, egymással állandóan háborúskodó kiskirályságra oszlottak fel, a messzi (Európán kívüli) területek szinte ismeretlenek. A régi városok megmaradt vázára építették fel az emberek új otthonaikat, a technológiai tudás a középkor szintjére süllyedt vissza, néhány helyen még könyvtárakban őrzik az ősi tudást (Platón, Arisztotelész vagy Popper (Péter?) műveit [lehet, hogy nem ő, de én más Popperről még nem hallottam, lehet, hogy a fordító így hozta közelebb hozzánk, magyarokhoz a történetet, nekem bejött, ha így volt] ). A könyv felétől végül világossá válik, hogy a történet bizony valóban a MI Földünk jövőjében játszódik, egyre jobban előtérbe kerülnek az apokalipszis utáni maradványok, technológiák, de ez a húzás nem válik kárára a műnek, ellenkezőleg, csak erősíti azt, és egyedi ízzel ruházza fel.

"...A hölgyek és urak illata szúrta az orromat: levendula és narancsolaj. Az úton a szarban legalább van annyi tisztesség, hogy büdös legyen."


A széthullott birodalom


A magyar kiadásról
A külföldivel majdnem azonos borítójú, nagyon szép keményfedelű kiadás, világos, fehér papírra nyomva, térképpel, egyszóval profi munka, nagyon tetszik. Ami nem tetszik, az az eredeti "hibája" is. Vajon miért ennyire fehér ez a könyv, mikor benne minden fekete? Tuti, hogy én a sötét borítóval adtam volna ki. Helyesírás szempontjából van még javulni való, de nem vészes az ügy. :P


A recenziós könyvet köszönöm a Fumax Kiadónak!
(A kiadását pedig minden fantasyt szerető nevében!)
Részlet a könyvből.

Értékelés: 10/10

Linkek:
Mark Lawrence
Moly
Goodreads

10 megjegyzés :

  1. :D
    (bocsi, nem tudok értelmesebbet írni, de annyira tudtam, hogy tetszeni fog.:))
    és minden szavaddal egyetértek.
    vajon létezik olyan fantasy rajongó, akinek ez ne tetszene? sztem nem.
    mondjuk nálam nem éri el Erikson szintjét, ahhoz túl kevés a szál, és túl egyszerű a történet, de Martin mögött nagyon jó helye van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, mozgatott szálakban, karakterekben, monumentális történetvezetésben szerintem SOHA SENKI meg sem fogja Eriksont KÖZELÍTENI sem (nem csak fantasy írók közül). Már most tart ugye kb. 10.000 oldalnál a Malaza sorozata, ami 10.000 oldalnyi arany (ráadásul A/4-es méretű oldalak majdnem).
      Nálam is ő a TOP 1 ... de nagy az a dobogó, elfér még rajta simán vagy 6-8 író a TOP 3-ba! :D

      Ez a könyv a stílusával hozott újat a műfajba. Sehol, semennyit nem cicázott az író és mindenhol a logikus - de lelkiismeretlen, vállalhatatlan - döntéseket hozta meg hősével.
      Karakánul végigvitte, amit - gondolom - vállalt, hogy főszereplője TÉNYLEG tántoríthatatlan. És az is lett. Megállíthatatlan természeti csapás.

      Á... nagyon jó volt!

      Törlés
  2. Kíváncsi vagyok, meddig kell várnunk egy filmfeldolgozásra, ugyanis ez azért kiállt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaj, neee, akkor mindig elrontanak valamit. úgyse lesz olyan, mint kellene.

      Törlés
    2. Persze, hogy elrontják, de mégis jobb, mintha nem is lennének fantasy filmek. Párat azért sikerült már jól megcsinálni. Mellesleg A szamarkandi amulettből is nagyon jó film készülhetne.

      Törlés
  3. Olyan, mint Ambrcombie? Akkor azonnal el kell kezdenem. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is ebben reménykedtem, de igazából ez JÓVAL durvább! (Nem minőségre sokkal jobb, abban csak épphogy, hanem szó szerint.)

      Törlés
    2. Na ezt jó hallani. Igaz már nagyon régóta halogatom Ambercombie elolvasását, de ez most adott egy löketet, hogy végre elkezdjem. :) Csak olyan vaskos egy kötet. :D

      Törlés
  4. Szerintem az a Popper Arisztotelész mellett az ez a Popper:

    http://hu.wikipedia.org/wiki/Karl_Popper

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valószínűleg igazad van. Köszi a jelzést! :)

      Törlés