2012. március 12., hétfő

Suzanne Collins - Az Éhezők Viadala

Suzanne Collins - Az Éhezők Viadala
(Az Éhezők Viadala 01.)

Suzanne Collins - The Hunger Games
(The Hunger Games 01.)
Eredeti megjelenés: 2008
Magyar kiadás: Agave Könyvek, 2009, 2012
Hossz: 300 oldal
Műfaj: ifjúsági sci-fi
Fordító: Totth Benedek

Tartalom:
Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.



Nem, mintha annyira ellene lettem volna a trilógia elolvasásának, de annyira hypeolják ezeket a könyveket, hogy a márciusi moziba kerülése előtt mindenképpen szerettem volna elolvasni legalább az első részt. Mivel aztán úgy alakult, hogy négy nap alatt elolvastam az egész trilógiát, sejthető, hogy nem voltak rosszak a könyvek.

A könyv egyes szám első személyű, jelen idejű mesélési módja lehetővé teszi a szereplővel való gyors azonosulást - vagy legalábbis a helyzetébe való beleélést megkönnyíti. Az írónő mondatai lényegretörőek, rövidek, sehol sem találkozhatunk kövér mondat-szörnyetegekkel, ezért a könyv feszes tempójú, olvasmányos, könnyen érthető. A fiatalok körében nem nehéz kitalálni, miért lett ennyire népszerű. Legjobban a fejezetek zárómondatainak frappáns csattanói tetszettek. Szerencsére ez az írói stílus az egész trilógián végigvonul.

Suzanne Collins (1962 - )
Katniss története viszont számomra - egy kicsit - csalódás volt, bár az első rész tetszett a legjobban a három közül, ami annyira nem meglepő. Én egy kicsivel több akciót vártam, hamár egy túlélési játékról és a Kapitólium által elnyomott Körzetekben zajló hétköznapi életről (elnyomásról) szól az első rész. Az elbeszélési mód sajátosságai miatt azonban a küzdelemből alig látunk valamit, csak azokat az összecsapásokról tudunk meg valamit, amiket a főszereplő átél, vagy legalábbis valahonnan megfigyel. Nem vártam hatalmas irtást és vérgőzös kivégzéseket - végülis a Viadal szereplői gyerekek, az írónő pedig gyerekkönyveket írt ez előtt -, de tény, hogy többet tartózkodott Katniss a könyvben a styistokkal és az öltözködő asztal mellett, mint amennyit akcióban. A többi olvasó véleménye miatt, akik mind a világ (és a Viadal) brutalitását emelték ki én sokkal durvábbra számítottam. Nem tudom, hogy ők (vagy én) miket olvastak/olvastam eddig, de tisztán látszik itt az ingerküszöbünk különbsége! :D

[Például nagy a kiakadás azon, hogy a Viadal első napján meghal 11 gyerek a 24-ből. Erről összesen egy sor - ha - van a regényben, meg az esti halottak felsorolásakor a tévéadásban bemutatják a Viadal előtt készült fényképeiket. Ennyi. - Nem keveslem a 11 halott gyerek számát, csak a jelenet miatti felzúdulást tartom eltúlzottnak. Hol van ez például Steven Erikson népirtás(ok)ról szóló könyveihez képest? Sehol.]

Romantikából viszont - bár nem teljesen a szokványos fajtájából -, kicsit többet is kaptam mint szerettem volna. Az rendben volt, hogy a két - tökéletes, sok-sok jó tulajdonsággal rendelkező - srác közt őrlődő hős(lány) sehogyan sem tud dönteni, végül is kit szeret, ki a barátja, mikor kiben bízzon, de hogy állandóan ez járjon a fejében... nem kétlem, hogy a lányoknál ez igazából az életben is így van, ezért ezt nem rovom fel a könyv hibájának, inkább ez az aspektus túl realista volt, hogy az egyszeri férfiember ezzel 3x300 oldalon keresztül komolyan foglalkozzon és közben még szórakozni is tudjon a cselekményen - ami nem is pörgött annyira. Katniss egy igazán kedvelhető karakter lenne, de annyi "idegesítő" gondolata volt, hogy végül már nem is tudtam komolyan venni. Amikor akciózni kellett, egy váratlant húzni, vagy elragadták az érzelmei, akkor nem volt gond, de ha elkezdett vele az írónő gondolkodni ...a két fiún és a saját érzésein... az mondjuk az ötödik alkalom után a színtiszta fájdalom volt - igaz, anélkül viszont nem lett volna a regény, aminek jelentős részét Katniss gondolatai és belső vívódásai tesznek ki.
Igazán egyik szereplőt sem kedveltem meg a rész végére túlságosan, de talán csak a koszos mellék-karaktereket (a 12. Körzet lakói, Haymitch), azokat, akiknek a gondolataival olyan sokat nem "gatyázott" az írónő. Elnyomott, szenvedő, meghasonlott, részeges. Rendben van. A többiek túl jók vagy túl kaotikus-tinédzseres gondolkodásúak voltak a számomra.

Ami tényleg jó volt, az a Körzetek és a Kapitólium közti különbségek bemutatása (élet, emberek, gondolkodás, technika), valamint a Vidal maga (bár ugye ez semennyire nem egyedi ötlet, de a szabályrendszere és mműködése igen jól ki lett találva).

A könyv első harmada nagyon tetszett, a 12. Körzet életébe nyújtott bepillantást. Érdekes volt, izgalmas, több helyen kifejezetten megható - bár nagy dolgok nem történtek itt. A következő rész is jobb volt közepesnél, bemutatták a Kapitóliumot, a környező világból kaptunk egy kis ízelítőt, majd a kiképzésről, majd a végén jött maga a Viadal. Teljesen jó volt, semmi miatt nem akarnám lehúzni, de aki az ott olvasható vérengzés miatt akarná elolvasni a könyvet, az el se kezdje, főleg sétálgatnak és beszélgetnek a szereplők - 1-2 akciósabb résszel megtoldva.

Úgy érzem, hogy kicsit nagyobb a felhajtás a könyv körül, mint amit igazán megérdemel - bár tényleg jó azért. A benne felvázolt disztópikus világrend viszont - amiről inkább majd a második és méginkább a harmadik könyvben tudhatunk meg többet -, teljesen életképtelen, ezáltal hiteltelen is. Amíg egy 1984-nek például elhisszük, hogy a Nagy Testvér mindent lát - és hogy egy hasonló jövő árnya jelenleg is a fejünk fölött lebeg(het) -, addig itt csak legyinthetünk, ha jobban belegondolunk. Nem azért, mert hogy "ááá, ilyen úgysem lesz, ez túl durva lenne", hanem azért mert az egész értelmetlen (főleg a 3. részben taglalt Kapitóliumi részek miatt).

Kinek ajánlanám? Akiknek tetszik a disztópia műfaja, nem idegenkednek az akció jelenetektől, de azt hiszem, inkább a fiatalabb lányoknak, olvasva - és elfogadva - a többi könyvesblogos író egybehangzó 10/10-es véleményét. :P

Értékelés: 7/10

Linkek:
Wikipedia
Moly
Goodreads

Ez lesz az első olyan poszt, ahol nem gyűjtöm össze a többi blog e könyvre vonatkozó linkjeit, van belőle vagy 100. :D

6 megjegyzés :

  1. Nekem is tetszett anno a könyv, igaz én csak ezt az első részt olvastam, még a megjelenése idején.
    Olyan Battle Royale-os feelingje van, de itt jobban ki van találva a háttérsztori.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Battle Royalt csak filmen láttam, gondolom a könyvben az is jobban meg volt magyarázva, de valóban jobban kidolgozottnak tűnik ez a világ.
      Olvasd el a folytatásokat is nyugodtan, ha az első rész tetszett, mert én ezzel a közepesen-tetszett véleményemmel elég egyedül vagyok ahogy nézem az értékeléseket mindenfelé! :D

      Törlés
  2. Én szeretem a könyvet/eket olvastam őket és a mozit is nagyon várom. Nekem semmi kifogásom nincs, és imádom az Éhezők Viadalát a Futótűzet és a Kiválasztottakat is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A mozit én is várom, kíváncsi vagyok, mennyire rontják el az egyébként tényleg nem rossz első részt! :D

      Törlés
  3. én most olvastam ki nemrég... néhány helyen egyet értek a kritikával, de azért nem mindenhol. tény, hogy nincs tele öldöklős jelenetekkel, de nem hiszem, hogy az írónőnek a brutalitás és a vérengzés lett volna a legfőbb célja. persze én is több akciójelenetre számítottam, de ez pont elég volt.:D a főhősnő vívódása lehet néha túl sok, de nem annyira, hogy ez elrontaná a könyvet. komolyan, nekem nagyon bejött a könyv.:DD és már várom, hogy olvashassam a 3. részt - csak egyelőre sehol nem találom online.:))
    u.i.: nekem most ez az egyik kedvenc könyvem.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én minden könyv minden egyes olvasójának örülök, így neked is. Szerintem sem volt rossz könyv egyáltalán, a másik kettő már kevésbé győzött meg.
      A könyvet meg kérd kölcsön, valakinek tuti megvan az ismerőseid közül.

      Törlés