Neil Gaiman - A temető könyve

Neil Gaiman - A temető könyve

Neil Gaiman - The Graveyard Book
Eredeti megjelenés: 2008
Magyar kiadás: Agave Könyvkiadó, 2010
Hossz: 278 oldal
Műfaj: ifjúsági fantasy
Fordította: Pék Zoltán

Tartalom:

Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját...

Bár szerettem Gaiman könyveit, de már évek óta nem olvastam tőle - a Farkasok a falban-t kivéve - semmit, csak egy novelláját a 27 képtelen történet című könyvben. Mivel A temető könyve elnyerte a HUGO-díjat 2009-ben, és az ifjúsági kategóriáját a LOCUS-nak szintén 2009-ben, én meg mostanában ezeket a listákat csinálgatom, és a könyv itt volt könnyen megszerezhető közelségben (valamint nagyon vékony is), gondoltam miért is ne folytatnám most vele, biztosan tetszeni fog.

Neil Gaiman (1960 -)

A könyv kezdetekor azonnal a szemünkbe tűnik, hogy Dave McKeen micsoda illusztrációkkal emeli a könyv szinvonalát! Rajzai lényegretörőek, eredetiek, nekem nagyon tetszettek - bár ugye az olvasó kreativitását csökkentik valamennyire, hiszen már nem nekünk kell elképzelni a szereplők arcát, vagy a helyszíneket. (Kár, hogy nem lettek keményfedelűek a Gaiman könyvek az Agavénál, de gratulálok ehhez a könyvhöz azért nekik is.)

A kezdő képek és mondatok után a regény ifjúsági kitételétől el is búcsúzhatunk, egy gyereknek elég szörnyű lehet szembesülni a család sérthetetlenségébe vetett hit hamis voltával. Később viszont a történések valóban csendesebb, kedvesebb mederben folydogálnak, a Gaimantől szerintem már megszokott különféle természetfeletti lények bőséges szerepeltetése dacára.

A Gaiman által felvázol háttérvilág érdekes volt, de szívesen megtudtam volna többet is a számomra legszimpatikusabb szereplő - Silas - életéről a temetőn kívül, a Becsületgárda munkájáról és tagjairól, vagy akár a JACK mélyebb hátteréről. Sajnos ezekről kb. két oldalban letudja az író a kötelezőt (nem tudunk meg szinte semmit), de lehet reménykedni, hogy lesz még erre a világra miért visszatérnie talán.

Sen élete a temetőben a holtak közt - bár elég valószínűtlen persze -, de nekem mégis tetszett. Legjobban az a rész, amikor már iskolába járt és más emberekkel is kapcsolatba került. Egy gyerek naivitásán keresztül szemlélni a világot mindig káprázatosan izgalmas, és Gaiman van olyan író - simán -, hogy ezt a ziccert kihasználja, és a felnőttek számára is élvezetessé tegye a könyvet csak ezzel, hogy saját gyermeki énünkhöz szól általa.

A holtak világának bemutatása szintén jól sikerült, bár ugye ahogy írtam is, erről az aspektusról én sokkal többet vártam a könyvtől, valamint egy kicsit kalandosabbnak képzeltem el az egészet. A holtak személyiségének felépítése szintén "gyermekbarát". Az éjszaka teremtményei itt nem gonoszak, még a vámpírok népe is csak ösztöneit követve táplálkozik, a többiek meg egyenesen kedvesek. Külön jó pont, - a sírfeliratok mellett -, hogy a holtak csak annyit tudnak/értenek a világból, amennyire megismerték azt, abban az időben, amikor meghaltak, így például a római katona Skóciáról mit sem tud, ő csak Kaledónia állati szinten élő szőrös vadjait ismeri, akiket még nekik sem sikerült meghódítaniuk. Ez a húzás azon kívül, hogy logikus is, jópofa színt hoz a regénybe, bár nem túl sokszor él vele az író, hiszen a holtak itt inkább csak mellékszereplők.

A könyvben szereplő GONOSZ(ok) mindannyian emberek. Akár a JACK akár az iskolatársak akár az ószeres. Kis túlzással szegény Sen akárkivel találkozik - aki nem holt -, az bántani akarja.

A könyv az egyértelmű történeten túl szól még ugye a halálról, a felnőtté válásról és az élet örökös változásáról - ami Gaiman szerint jó dolog -, az emberi kapcsolatokról, és persze még sok egyébről.

A nyelvezete gyermekien letisztult, érthető, könnyen olvasható.A gyerekeimnek 10 éves koruk előtt nem adom oda az biztos, de aztán biztosan, és tetszeni is fog nekik, aztán odaadom nekik Peter S. Beagle Egy csendes zug című könyvét, ami szerintem még ennél is jobb és szintén hasonló a témája (ha az is tetszik nekik, akkor meg a Tamsin történeté-t szintén Beagle-től, és akkor mindent tudni fognak a halál utáni életről! :D).

Értékelés: 7/10

Linkek: