Stephen King - A búra alatt

Stephen King - A Búra alatt

Stephen King - Under The Dome

Eredeti megjelenés: 2009
Magyar kiadás: Európa Könyvkiadó, 2011
Hossz: 1536 oldal
Műfaj: sci-fi, thriller
Fordította: Szántó Judit

Tartalom:
Chester's Mill békés kisváros. Ezt legfeljebb Dale Barbara, iraki veterán, most gyorséttermi szakács vonná kétségbe, aki összetűzésbe keveredett a városka legnagyobb hatalmú emberének a fiával és a barátaival. Szerencséje volt, mert a rendőrfőnök nem a befolyásos apának hitt, hanem neki. De Barbie tanult a történtekből: úgy dönt, továbbáll. Olyan sok a hasonló kisváros, és közepesen sült hamburgert készítő szakácsra mindenhol szükség van. Számításába egyetlen hiba csúszik - a Búra, amely váratlanul, a derült égből ereszkedik alá, és elvágja Chester's Millt a külvilágtól. És ahogy az emberek lassan felfogják, hogy a láthatatlan, de nagyon is valóságos akadály ott van és ott marad, kiderül, hogy Chester's Mill nem is olyan békés hely.
Stephen King felejthetetlen figurákat teremt ebben a regényében is. A város három tanácsosa, a helyi újság szerkesztő-tulajdonosa, két lelkész - egy férfi és egy nő -, a városi kórház személyzete, a rendőrség állománya mind fontos szerepet játszanak, ki jót, ki rosszat. És nincs mód elmenekülni a városból...

Rövid értékelés - spoiler mentesen:

Nem okozok nagy meglepetést azzal, hogy bevallom, Stephen King az egyik kedvenc íróm. Lehet, hogy az elfogultságom miatt van, de nekem kivétel nélkül minden könyve tetszett - igen, még a Mobil is, amit sikk utálni. Van, amelyiknek maga a kiindulópontja nem is érdekelt különösebben - pédát nem nagyon tudnék írni most, de biztosan volt ilyen is -, azonban pár könyve elolvasása után már tudtam, hogy a történetvezetési, elbeszélői stílusa, szóhasználata (hogy gyakran káromkodnak benne a szereplők például), a karakterek (főleg a kisvárosi emberek) felépítése, mozgatása annyira rám - és olvasók millióira -, lett szabva, hogy örömmel olvastam minden könyvét. Igen, én is tudom, hogy néhánynak a végén jött a NAGY SZÖRNY, és... ennyi. Ezektől a megoldásoktól én sem estem hasra, de azt sem felejtettem el, hogy előtte 500-1000 oldalon iszonyú jót szórakoztam!

King - a tájékozatlanabb olvasók számára - mindörökre a "horror királya" marad (a csak és kizárolag magas irodalmi értékeket képviselő műveket fogyasztó olvasóknál ez - természetesen - mint negatív jelző értendő), amely természetesen vitán felül áll - persze megosztott trónus ez a klasszikus nagyokkal (pld.: Lovecraft, Poe). Manapság trendi, hogy belekötünk az élő fába is, ezért sokan kérdőjelezik meg King utóbbi időben nyújtott írói teljesítményét, meg hogy beállt a futószalag mellé és termeli a rosszabbnál rosszabb könyveket, de én ezzel egyszerűen nem értek egyet. Ízlések és pofonok esete persze. Kingben az (is) a csodálatos, hogy amelyik könyve viszont nem horror, azok még sokkal jobbak, mint a "megszokott" minőségű művei. (Aki szerint például a Halálsoron, A remény rabjai, az Atlantisz gyermekei vagy A test [Állj mellém!] című művei nem szépirodalmi alkotások, az sürgősen olvassa el ezeket újra!)

Az átlag King műveknél is monumentálisabbra sikeredett A Búra alatt című könyv sem horror, bár persze attól elborzadhatunk, hogy az emberi lélek mélységeiből miféle förtelmek böffenhetnek elő, ha egy előre nem látható és a beavatkozási lehetőségeinket messze túlhaladó szituációba csöppen az esendő, mindennapi ember.

"...Előbb vagy utóbb, de a vér mindig a falra fröccsen."

Amikor King könyvet veszek, el sem olvasom a tartalmát, csak automatikusan megy be a kosárba, ezért történhetett meg, hogy arra gondoltam, hogy amikor a Búra leválasztja a kisvárost az USA területéről, a benn ragadt kb. 2000 ember életét fogjuk nyomon követni - mondjuk - több száz éven keresztül, mint Cronin A szabadulás című könyvében (élőholtak nélkül - [vagy nem]). Nos mivel imádom az ilyen felépítésű műveket, ezzel semmi problémám nem lett volna, de ilyet ne várjon senki. (Gondolom senki nem lepődik meg rajta, hogy a katasztrófa óramű pontossággal bekövetkezik, hiszen ez egy King könyv, szóval ezt gyakorlatilag biztosra lehet venni. :D) A szerzői jegyzetben állítja King, hogy célja egy olyan regény megírása volt, amiben végig az érződik, hogy "padlógázzal megyünk" - 1536 oldalon keresztül. Ezt a vállalását aztán be is tartotta mindvégig! A könyvben unalmas fejezet sem volt, mindben dübörgött előre a történet az - már a könyv elején sejthető - elekerülhetetlen vég felé, amire King kedve szerint egyáltalán nem kell évekig várnunk. Olvastam, hogy vannak, akik nem kedvelik Kinget túlságosan, mert könyveiben nem által gusztustalan, gyomorforgató eszközökhöz nyúlni, hogy a kívánt hatást elérje az olvasóban. Ezt ő maga sem tagadta, azt mondja, az a lényeg, hogy valahogy elérjük ezeket a hatásokat, és szerintem sincs ezzel semmi baj, de mivel ez nem horror, ezért ilyen részek egyáltalán nincsenek benne, viszont a feszültség fejezetről fejezetre egyre magasabb.

A könyv olvasása közben olyan érzésem volt, mintha újraírta, vegyítette volna a Végítélet-et a Rémkoppantók-al és a Köd-el.

"...Ha papba bújik az ördög, az a pap nagyon mélyre süllyed. Olyan mélyre, hogy cilinderrel a fején átsétálhat a csörgőkígyó hasa alatt."

A vallás majd minden könyvében fontos szerepet játszik, de talán a Végítélet-ben volt a legfontosabb szerepe. Az abban szereplő démoni vezető és seregei és az isteni kiválasztott kevesek epikus harca itt is megfigyelhető, csak kicsiben. Az egész Föld teljes pusztulása helyett itt a kisvárosi diktatúra kialakulása ellen kell azoknak a keveseknek összefogniuk, akik nem akarják, hogy a mű-vallásos kisember totális elnyomásba taszítsa őket. A Köd-el való párhuzam pont emiatt a behatárolt, izolált helyi konfliktus miatt volt számomra olyan erős (abban a szupermarket, ahonnan ha kimész, meghalsz - ebben a kisváros, amiből egyszerűen nem lehet kimenni), valamint, hogy a viszonylag kis helyre szorult emberek viselkedése hogy változik szinte óráról órára a történtek (és az emberi manipulációk) hatására. A Rémkoppantók pedig szintén a kisvárosi emberek találkozása - és küzdelme - valami felfoghatatlannal, ami csak a tudományos fantasztikum világából származó lehet.

Stephen King (1947 - )

Az, hogy ebben a könyvében szinte semmi klasszikus horrorelemet nem használt az író, senkit ne tántorítson el, hiszen a kisváros lakosai már a könyv első oldalain hullani kezdenek, amely jelenség egyre csak fokozódik, egészen addig, míg a regény vége felé közeledve már-már szinte háborús méreteket ölt. George R. R. Martinra mondják, hogy ne kedveljük meg a szereplőit, mert nem élnek sokáig. Hát King megmutatja, hogy még Martinnak is van mit tanulnia tőle e téren!

King sosem hagyta el Maine-t, majd minden regényének ez az állam ad helyszínt, ahogy most sincs ez másként. Chester's Mill majdnem legközelebbi szomszédja a mára legendássá vált Castle Rock. Az itt élő kisvárosi, korlátolt, képmutató, bigottul vallásos embertípust King mindenkinél jobban ismeri, és ami még lényegesebb, hitelesen, élvezetesen élettel is meg tudja tölteni könyvei lapjain - és ezekből a szereplőkből most annyi van, hogy a könyv elején fel vannak sorolva oldalakon keresztül, hogy nehogy elfelejtsük, ki kicsoda (nem mintha erre igazából szükség lenne, de ez már István Király zsenije miatt van). Ez az a stílusjegye, amit a legjobban kedvelek. A másik pedig a humora, amelyekkel prózájába beleszőve, szinte oldalanként találkozhatunk. Persze sokszor nyers és szabadszájú, néha szarkasztikus, vagy kifejezetten tapló, de mindig hatásos - a simán viccestől a szörnyűségesig.

"...– Én Jézus leszek – közölte a Séf...

Amikor visszafordult, mosolygott, de a tekintete üres volt.

– És haragos vagyok."

"...Valaha kitűnő asztalosmester volt, aki különösen a konyhaszekrények, lépcsőkorlátok és párkányok terén remekelt. Újabban inkább olyankor tüntette ki magát, amikor a Jell-O pudingot nem az orrába szívta fel, időnként pedig még a vécére is kiért, mielőtt fél tucat véres göröngyöt a kagylóba pottyantott volna."

"...– Mi ez a füst? – kérdezte hirtelen Wanda, és északkelet, azaz a 119-es felé mutatott.
– Fogalmam sincs. Talán fingott az anyósom."

A fordítás szerintem jól sikerült, kiugró hibák nem voltak benne - bár ugye ez a minimum, sajnálom viszont, hogy nem jött ki azonnal az újabb, fehér, keményborítású formátumban, mert az kicsit jobban néz ki, mint a puhafedelű kiadás (persze gondolom majd két év múlva kijön úgy is, de úgy már csak a szívem fájdítom majd érte, nem veszem meg). Ezért jár a fekete pont a kiadónak. A borító olyan amilyen, nem rossz, de az eredeti fekete-arany hatású kiadás mérföldekkel jobb.

A könyvből állítólag már készül a sorozat, amit persze várok, bár a King-es tv-s filmadaptációk elég ritkán sikerülnek értékelhetőre, elég csak az utolsóra gondolni (Bag Of Bones). Itt van a könyvhöz egy trailer, ami nem is lett olyan rossz, bár a számláló ennél magasabról kéne, hogy induljon! :D

A Végítélet jobban tetszett, mert egyszerűen monumentálisabb volt a sztori, meg mert a végén csak nem tette meg, ami pedig már egy ideje benne volt a történetben, és így sántított a befejezés, ezért:

Értékelés: 8/10

Részletesebb webes ajánlók: