Orson Scott Card - Kovácsinas
(Teremtő Alvin meséi 03.)
Orson Scott Card - Prentice Alvin
(The Tales Of Alvin Maker 03.)
Eredeti megjelenés: 1988
Magyar kiadás: Kalandor Könyvkiadó, 2004
Hossz: 375 oldal
Műfaj: fantasy, alternatív-történelem, szépirodalom
Fordította: Horváth Norbert
Díjak:
Locus-díj győztes (1990)
HUGO-díj jelölt (1990)
Nebula-díj jelölt (1990)
Mythopoiic Fantasy-díj jelölt (1990)
Tartalom:
Egy tizenhárom éves anya érkezik újszülött gyermekével a folyóhoz. Ereje már elhagyta, üldözői a sarkában lihegnek. S hogy Horace Guester, a Hatrack River-i fogadós megmenti, befogadja, az Peggy lányának köszönhető. Peggynek, ki a távolba, a jövőbe révedve óvta mindeddig Alvin Millert, aki épp úton van feléjük, hogy kitanulja a kovácsmesterséget. Tanul kovácsnak, s ki kell tanulnia egy olyan szakmát is, melynek fortélya már vagy kétezer éve feledésbe ment. S mikor Peggy mint tanítónő visszatér, hogy segítsen az ismeretlen mesterséget megtanítani a gyötrődő Alvinnek, feltűnnek az üldözők, akik azt a kisfiút keresik, akit még csecsemőként loptak át a háborgó folyón a rabszolgaság elől menekülő, haldokló anyjával együtt...
Card a Kovácsinasban az emelkedések és bukások, a rettegés és bizalom olyan ívét húzza meg, amire csak a legnagyobb írók képesek. Könnyű neki - hiszen egyike a legnagyobbaknak. Orson Scott Card az egyetlen író, aki egymást után kétszer kapta meg a Hugo- és a Nebula-díjat. Card többek között magáénak mondhatja a World Fantasy-díjat, a Locus magazin olvasóinak díját, a Ditmar-díjat és a Mythopoeic-díjat is. Nem akármilyen regényt tart a kezében az olvasó.
Ez a blogon a harmadik Orson Scott Card könyv ismertetője, amivel ugyan még nincs egyedül a képzeletbeli dobogó csúcsán, de mivel hamarosan jön a sorozat 4. majd 5. részének ismertetője is, valamint megvettem a múltkor a szerző Végjáték sorozatának az újrakiadását újraolvasás céljából, ezért lassan szinte Nem-hivatalos Fan Site-á lép elő az oldal! :)
Viccet félretéve, meg is érdemli, hiszen merő arany csurog ki a tolla végéről a papírra.
"...Rabszolgaság: ez volt aztán az igazi alkímiája az efféle fehér népeknek, legalábbis így gondolták ők maguk. Kiszámították, hogyan válthatják minden fekete ember minden egyes verejtékcseppjét aranyra, és minden fekete asszony elkeseredett nyögését ezüstpénz csilingelő hangjára. Lelkeket adtak-vettek azon a helyen. Mégsem akadt köztük egyetlen egy sem, aki felfogta volna a valódi árát annak, hogy más embereket birtokol.
Figyelj jól, és elmondom, hogyan nézett ki a világ Cavil Planter szívében. De előbb dugd ágyba a gyermekeket – ez a történet nem az ő fülüknek való, mert olyan éhségről szól, amit még nem értenek meg, és nem akarom, hogy ez a történet tanítsa meg rá őket."
Ez a blogon a harmadik Orson Scott Card könyv ismertetője, amivel ugyan még nincs egyedül a képzeletbeli dobogó csúcsán, de mivel hamarosan jön a sorozat 4. majd 5. részének ismertetője is, valamint megvettem a múltkor a szerző Végjáték sorozatának az újrakiadását újraolvasás céljából, ezért lassan szinte Nem-hivatalos Fan Site-á lép elő az oldal! :)
Viccet félretéve, meg is érdemli, hiszen merő arany csurog ki a tolla végéről a papírra.
Aki nem volt rest, és elolvasta az idézetet a post elején, az már sejtheti, miért mondom ezt. A sorozat színvonala semmit nem csökkent a harmadik részre. A szerző a tőle megszokott stílusban, élvezetesen, olvasmányosan meséli tovább Alvin életét 11 éves korától 19 éves koráig bezárólag, és közben egyre több dolgot tudhatunk meg a világról, amely őt körülveszi. Alvinnal együtt fedezzük fel a benne élő mágiát (fortélyt), a népi hiedelmeket (vudu). Meglátszik, hogy a második és a harmadik kötet szinte egyszerre jelent meg, hiszen a történet onnan folytatódik, ahol az előző rész véget ért, és az új részben is találkozhatunk az eddigi talán összes negatív szereplővel, magával a Pusztítóval - Látogató, Felvigyázó - az élen, aki persze eddig sem állt le és újabb és újabb ember-szolgái által tör főhősünk elveszejtésére.
A kötet persze nem csak a kovácsinas néhány évéről szól, hanem nagyobb kérdésekkel is foglalkozik. Az előző kötet rézbőrű problémája után a rabszolgaság kérdésén tűnődik el, valamint a "felvilágosultabb", világibb fehérek és feketék talmi közös életén, az egyik ember felelősségén a masikért.
Nagyon tetszett a könyv nyelvezete, öröm volt olvasni. A falusi emberek karakánsága, jó értelemben vett egyszerűsége olyan üdítő volt, mint általánosban olvasni Tamási Áron - Ábel a rengetegben-jét. Teljesen olyan érzés volt ez a könyv is - némi mágiával megfejelve.
Teljesen és tökéletesen hihetőek voltak a Pusztító romlásba csábító szavai. Olvasásuk közben öröm volt visszakövetni a szerző gondolatait, hogy vajon hol hibádzanak ezek az ördögi gondolatok. Ha az olvasó nem találja meg a buktatót benne, már érezheti is magát rosszul és örülhet, hogy még nem környékezte őt meg a Sátán! :)
Nem lehet elhallgatni azonban - és a pontozáson látszik is -, hogy a könyv felében szinte semmi, vagy csak nüansznyi kis dolgok történnek, szóval aki non-stop akciót szeretne, az inkább ne olvassa el. A könyv ezekben a részeiben sem ül le, csak a cselekmény nem nagyon halad.
Másik problémám már megint a romantikus szál. Nincs benne igazából, hiszen alig találkoznak, de 19 év bénázás nekem már nem fér bele! :D
Pozitívuma is van azonban annak, ha a szerző a szereplőit nem káromkodtatja folyamatosan, valamint az erőszakot is szinte teljesen kiveszi a könyvéből, méghozzá az, hogy ha mégis megtörténik, akkor az olvasó csak néz ki a fejéből. Azt tudom, hogy én csak lestem! Nagyon durva volt (nem a kiontott vér mennyisége miatt)
és nem lehetett rá számítani egyáltalán. Ritkaság ez könyvben, filmben egyaránt.
Értékelés: 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése