Nathan Long - Sámánvadász
(Felix és Gotrek 11.)
Nathan Long - Shamanslayer(Felix and Gotrek 11.)
Eredeti megjelenés: 2009
Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2011
Hossz: 420 oldal
Műfaj: fantasy
Fordította: Szente Mihály
Tartalom:
Gotrek és Felix egy ízig-vérig becsületes, de rendkívül szigorú templomos lovag kíséretében a Drakwald felé tartanak, hogy fényt derítsenek az Izzó Szív Lovagrend eltűnt tagjainak sorsára. A hatalmas erdőség mélyére érve szörnyű titok tárul fel előttük: az emberek ugyan visszaverték Archaon hordáit, de a Káosz aljas és gonosz hívei máris új, minden korábbinál pusztítóbb csapásra készülnek.
A Warhammer Fantasy sorozatba tartozó könyvek nekem általában tetszenek - persze semmi irodalmilag kiemelkedőt nem várok tőlük, csak jó nagy aprítást. A Felix és Gotrek sorozat első részeit William King jegyzei. Az első 2-3 rész teljesen jó volt - főleg a skaveneknek köszönhetően, aztán - gondolom - kezdett kifogyni az igazán jó ötletekből az író, és már akkora veszélyekbe sodorta hőseit, amelyekből a végén a megmenekülés finoman fogalmazva sem igazán volt hihető (persze nem is kell valósághűséget keresni egy ilyen típusú sorozatban), ráadásul a nagyobb probléma, hogy a könyvek minősége is csökkent (mondjuk a Vámpírvadászban legalább egy jó csavar volt azért, meg kell hagyni). Ez - lehetséges -, hogy az eladásokon is meglátszódhatott, ezért a sorozatot a 8. résztől Nathan Long vette át, akiről én nem tudtam semmit. Ez a rész az Orkvadász volt, és emlékeim szerint az egyik legjobb folytatás (hogy le van pontozva a moly-on :S). Egész a végéig nem lehetett tudni, hogy pontosan ki ellen (mi ellen) harcolnak hőseink.
A következő két rész ahhoz képest nekem csalódás volt, (főleg most, hogy vissza próbálok emlékezni, és az Embervadász azt sem tudom, miről szólt), de a Sámánvadász az majdnem elérte az Orkvadász szintjét. Nem volt rossz egyáltalán. Aki egy kis csihi-puhis fantasyt keres, nyugodtan belevághat.
Azt mondjuk nem értem, hogy miért gondolták, hogy ezek a címek (...vadász) jó ötlet a könyvekhez, hiszen például ebben, ha más a címe, több mint a feléig "izgulhatott" volna az olvasó, hogy most mik ellen indulnak csatába a hősök. Mindegy, így csak próbáltam izgulni, de igazából nem ment.
A Warhammer Fantasy sorozatba tartozó könyvek nekem általában tetszenek - persze semmi irodalmilag kiemelkedőt nem várok tőlük, csak jó nagy aprítást. A Felix és Gotrek sorozat első részeit William King jegyzei. Az első 2-3 rész teljesen jó volt - főleg a skaveneknek köszönhetően, aztán - gondolom - kezdett kifogyni az igazán jó ötletekből az író, és már akkora veszélyekbe sodorta hőseit, amelyekből a végén a megmenekülés finoman fogalmazva sem igazán volt hihető (persze nem is kell valósághűséget keresni egy ilyen típusú sorozatban), ráadásul a nagyobb probléma, hogy a könyvek minősége is csökkent (mondjuk a Vámpírvadászban legalább egy jó csavar volt azért, meg kell hagyni). Ez - lehetséges -, hogy az eladásokon is meglátszódhatott, ezért a sorozatot a 8. résztől Nathan Long vette át, akiről én nem tudtam semmit. Ez a rész az Orkvadász volt, és emlékeim szerint az egyik legjobb folytatás (hogy le van pontozva a moly-on :S). Egész a végéig nem lehetett tudni, hogy pontosan ki ellen (mi ellen) harcolnak hőseink.
A következő két rész ahhoz képest nekem csalódás volt, (főleg most, hogy vissza próbálok emlékezni, és az Embervadász azt sem tudom, miről szólt), de a Sámánvadász az majdnem elérte az Orkvadász szintjét. Nem volt rossz egyáltalán. Aki egy kis csihi-puhis fantasyt keres, nyugodtan belevághat.
Azt mondjuk nem értem, hogy miért gondolták, hogy ezek a címek (...vadász) jó ötlet a könyvekhez, hiszen például ebben, ha más a címe, több mint a feléig "izgulhatott" volna az olvasó, hogy most mik ellen indulnak csatába a hősök. Mindegy, így csak próbáltam izgulni, de igazából nem ment.
Ami miatt mégis tetszett, az a végén a nagy csata leírása, ami bár az igazán profi írók csataleírásaihoz nem mérhető, mégis teljesen vállalható volt.
Ezt azért emelném így ki külön, mert azt vettem észre, hogy a sima kardcsattogtatós "akció-jeleneteket" a fantasy (és más) könyvekben halálra unom és legszívesebben átlapoznám az egészet, (más nincs ezzel ugyanígy? - A Salvatore könyveket ezért is hagytam abba már évekkel ezelőtt, mert az a legalja kb. ilyen szempontból (is).) csak a végén térnék vissza, hogy megtudjam, ki maradt életben. Ebben is untam a többi csihipuhit, de a vége az tisztességesen meg volt írva. (Pedig nem kívánok sokat, de ha már ütközet van, ahol senki azt sem tudja merre hány méter, akkor az legyen úgy megírva.) Jó lett volna a vége is, (ha 2008-ban a megjelenésekor olvasom), ha a következő rész címének ismeretében nem bűzlött volna már messziről az egész fordulat. De azért értékelem, jó volt, na.
A sorozat következő része a Zombivadász, amivel ez a kötet szinte egybefügg, szóval aki teheti, együtt olvassa el a kettőt, mert ennek nincs rendes lezárása.
A karakterek a 11. résznél már jól megszokott ismerősként köszönnek vissza, jellemfejlődést, nagy gondolatokat nem vártam tőlük - ebben sem csalódtam :D -, a történet maga fordulatos volt, jó sok utazgatással, akcióval, igazán emlékezetes (mellék) karakterek nélkül. A könyv szinte olvastatja magát - pörög -, ezért is sikerült kiolvasnom egy nap alatt (se), pedig igazából nem is volt vékony.
A blogon használatos új pontozási rendszer szerint ez a könyv a Warhammer Fantasy világ (és a klasszikus küldetéses-kardozós fantasy) elkötelezett híveit fogja maradéktalanul kiszolgálni, de azért kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással, esetleg később is emlékezetes részekkel.
Ezt azért emelném így ki külön, mert azt vettem észre, hogy a sima kardcsattogtatós "akció-jeleneteket" a fantasy (és más) könyvekben halálra unom és legszívesebben átlapoznám az egészet, (más nincs ezzel ugyanígy? - A Salvatore könyveket ezért is hagytam abba már évekkel ezelőtt, mert az a legalja kb. ilyen szempontból (is).) csak a végén térnék vissza, hogy megtudjam, ki maradt életben. Ebben is untam a többi csihipuhit, de a vége az tisztességesen meg volt írva. (Pedig nem kívánok sokat, de ha már ütközet van, ahol senki azt sem tudja merre hány méter, akkor az legyen úgy megírva.) Jó lett volna a vége is, (ha 2008-ban a megjelenésekor olvasom), ha a következő rész címének ismeretében nem bűzlött volna már messziről az egész fordulat. De azért értékelem, jó volt, na.
A sorozat következő része a Zombivadász, amivel ez a kötet szinte egybefügg, szóval aki teheti, együtt olvassa el a kettőt, mert ennek nincs rendes lezárása.
A karakterek a 11. résznél már jól megszokott ismerősként köszönnek vissza, jellemfejlődést, nagy gondolatokat nem vártam tőlük - ebben sem csalódtam :D -, a történet maga fordulatos volt, jó sok utazgatással, akcióval, igazán emlékezetes (mellék) karakterek nélkül. A könyv szinte olvastatja magát - pörög -, ezért is sikerült kiolvasnom egy nap alatt (se), pedig igazából nem is volt vékony.
A blogon használatos új pontozási rendszer szerint ez a könyv a Warhammer Fantasy világ (és a klasszikus küldetéses-kardozós fantasy) elkötelezett híveit fogja maradéktalanul kiszolgálni, de azért kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással, esetleg később is emlékezetes részekkel.
Értékelés: 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése