Brandon Sanderson - Ködszerzet I-II.
(Ködszerzet 01. - A Végső Birodalom)
Brandon Sanderson - Mistborn: The Final Empire(Mistborn 01.)
Eredeti megjelenés: 2006
Magyar kiadás: Delta Vision, 2009
Hossz: 928 oldal
Műfaj: fantasy
Fordította: Kopócs Éva, Matolcsy Kálmán
Tartalom:
Ezer éve már, hogy hamueső hullik az égből, hogy egyetlen virág sem bontotta ki szirmait. Ezer éve már, hogy a szkák nyomorult rabszolgákként, örökös félelemben robotolnak. Ezer éve már, hogy az Uralkodó, a Végtelenség Szilánkja isteni legyőzhetetlenségben, általános rettegéstől övezve trónol tökéletes hatalma csúcsán.
Ám mikor már a remény emléke is végképp elenyészni látszik, egy sebhelyekkel borított, összetört szívű félrabszolga ismét rátalál arra az Uralkodó legpokolibb tömlöcének mélyén. Kelsierben, a tolvajban elpattan valami, és felfedezi magában a ködszerzetek erejét, az allomancia varázslatos tehetségét. Majd született vezérként minden képességét a végső, legnagyobb terv szolgálatába állítja, magát az Uralkodót szemelve ki a lázadás célpontjaként.
Fiatal kora ellenére Brandon Sanderson a modern fantasy világhírű, kiemelkedő tehetségű képviselője. A már első regényével, az Elantrisszal nagy sikert aratott szerző Ködszerzet-trilógiájában a következő merész, ám igen egyszerű kérdéssel feje tetejére állítja a fantasy egész zsánerét: mi történik akkor, ha a próféciákban megjövendölt hős elbukik a Sötét Úrral szemben?
Brandon Sandersontól eddig egy könyvet olvastam, az Elantrist, ami azonnal az egyik kedvenc szerzőmmé emelte az írót. Amiért eddig nem kezdtem neki a Ködszerzet trilógiájának, annak az oka annyi volt csak, hogy ne legyen túl sok év az első és a harmadik rész olvasása között, várólistára tettem a regény első részét. A DV ígérete szerint viszont idén kijönnek a trilógia utolsó részével is, ezért nem volt több okom rá, hogy ne kezdjek neki - (úgyis már két éve égeti a szemem a polcon az első rész).
A Ködszerzet könyvek magyarul két kötetre bontva jönnek ki, ami hosszuk miatt - mondjuk - érthető, bár én jobban örültem volna egy az Elantrishoz hasonló nagy alakú, keményfedelű kiadásnak (mondjuk én minden olyan fantasyt, ami ennyire jó, keményfedelű kiadásban képzelek el :D)! Ez van, ezt kell szeretni (vagy nem, de attól még ez van!). [A magyar kiadás borítója megegyezik az eredetivel, de ez a fehér változat, amiben kijött Sanderson összes könyve újra, mennyire ki van találva! Félelmetesen jó a kinézete mindnek (és egységes)!]
Brandon Sandersontól eddig egy könyvet olvastam, az Elantrist, ami azonnal az egyik kedvenc szerzőmmé emelte az írót. Amiért eddig nem kezdtem neki a Ködszerzet trilógiájának, annak az oka annyi volt csak, hogy ne legyen túl sok év az első és a harmadik rész olvasása között, várólistára tettem a regény első részét. A DV ígérete szerint viszont idén kijönnek a trilógia utolsó részével is, ezért nem volt több okom rá, hogy ne kezdjek neki - (úgyis már két éve égeti a szemem a polcon az első rész).
A Ködszerzet könyvek magyarul két kötetre bontva jönnek ki, ami hosszuk miatt - mondjuk - érthető, bár én jobban örültem volna egy az Elantrishoz hasonló nagy alakú, keményfedelű kiadásnak (mondjuk én minden olyan fantasyt, ami ennyire jó, keményfedelű kiadásban képzelek el :D)! Ez van, ezt kell szeretni (vagy nem, de attól még ez van!). [A magyar kiadás borítója megegyezik az eredetivel, de ez a fehér változat, amiben kijött Sanderson összes könyve újra, mennyire ki van találva! Félelmetesen jó a kinézete mindnek (és egységes)!]A világ történelme (és jelene) nyomasztó, lélekölő, mélységesen depresszív. Itt ugyanis TÉNYLEG 1000 éve hullik a hamu mindenhol és éjjel a ködbe az emberek nem mernek kimenni az ott ólálkodó rémségek miatt, a növényzet színe barna, sehol egy szín, minden szürke és fekete, de ez még - mondjuk - elviselhető lenne a lakók számára, hiszen legalább jóságos uruk, az Uralkodó megmentettek világukat a pusztulástól, a Mélységtől, amire már senki sem emlékszik, hogy mi is valójában.
Csakhogy az Uralkodó nem jóságos, az embereket rabszolgasorban tartja. Az elnyomottak legalja az állatoknak nézett rabszolga szkák csinálnak egyszerűen mindent, a felettük uralkodó nemesség totális elnyomása alatt nyögnek, akik emellett állandó rivalizálásban vannak a többi ellenfél Házzal is. Igen ám, de a nemesség hatalma is csak látszat, fölöttük az örökéletű uralkodó vallási- és bürokrata-rendszere tornyosul inkvizítorokkal és obligátorokkal a soraik közt, akik bárkit egy szavukkal halálra ítélhetnek, különösebb ok nélkül is akár.
Ebben az elnyomásban tengeti napjait egy szká tolvajbanda, akik elhatározzák, hogy megdöntik az Uralkodó ezer éves szuper-elnyomását és a Végső Birodalmat kormányzó erőket népfelkeléssel söprik el.
Acélinkvizítor (ekkor már tudtam, hogy tetszeni fog a könyv :))
"...A második, magas és erős testalkatú fickó megfordult, és Kelsier látta, hogy a férfi két szeméből vastag fémcövekek meredeznek. A szemüreget teljesen kitöltő, szögszerű cövekek olyan hosszúak voltak, hogy hegyük két centire kiállt a férfi kopaszra borotvált koponyájából. Laposra csiszolt végük úgy fénylett a férfi szemöldöke alatt, akár két ezüstös korong; ott, ahol a szemeknek kellett volna lenni."
Ebben az elnyomásban tengeti napjait egy szká tolvajbanda, akik elhatározzák, hogy megdöntik az Uralkodó ezer éves szuper-elnyomását és a Végső Birodalmat kormányzó erőket népfelkeléssel söprik el.
Mágia:
A Sanderson könyvekre az a jellemző, hogy mindegyikben újfajta mágiarendszert talál ki és miként az Elantrisban, úgy itt is egy újfajta mágiarendszert mutat be, amilyenről biztos, hogy ezelőtt senki sem hallhatott - mindjárt kettőt is - az allomanciát és a ferukímiát.
A "mágia" ezen formája inkább tűnik valami mechanikai foglalkozásnak, mint más könyvekben lévő formái. Itt ugyanis hiába keresnénk tűzlabdákkal dobálózó mágusokat, vagy holtakat életre keltő necromantákat. Ilyesmi itt nem létezik. Helyette vannak a fémek (eddig 8 alap és 2 (3) főfém), amiket az allomanták kis adagokban lenyelnek, és azt a testükben égetve különböző extra tulajdonságokat tudnak előhívni magukból. (Az allomanták a nemesség közrében nem túl ritkák, és egy fémet tudnak égetni (1 speciális tulajdonsággal rendelkeznek), a szkák közt alig található ilyen úgynevezett "míves", mert tűzzel-vassal irtják őket, de azért vannak köztük is - például a főszereplő tolvajbandájának tagjai. Azok, akik mind a 8 (+3) fémet tudják égetni, ködszerzeteknek hívják!) Ha a fém elég, akkor annyi a "varázserőnek".
És akkor hogyan működik itt a varázslás?
Aki vasat éget (ingás), vonzza a fém tárgyakat, aki acélt (petákos), az taszítja a fém tárgyakat, aki ónt (ónszemű), annak az érzékei felerősödnek, aki forraszt (martalóc), annak fizikai tulajdonságai nőnek meg, aki sárgarezet (bábos), az csillapítani tudja mások érzelmeit, aki cinket (zendítő), az erősíteni tudja az érzelmeket, aki vörösrézt (füstös), az el tudja rejteni a fémek égését a többi allomanta elől, aki bronzot (fürkész), az megérzi, ha valahol fémet égetnek. Aki főfémeket is tud égetni, annak nincs utcai neve, hiszen ködszerzet csak nemes lehet. Ők a nemesség soraiban is extrém ritkák és általában titok övezi kilétüket még a többi nemes előtt is. Szká ködszerzet elvileg nincs, mert nemes vérvonal leszármazotta kell, hogy legyen, a nemesek viszont az aktus után leölik a szká rabszolganőket, nehogy ködszerzet születhessen.
Az akciók során igazán hasznos mágikus tulajdonságok a vas és acél (és a forrasz) égetésével kapcsolatosak. Az akciórészek "tudományos pontosságú" részletes leírása (melyik vonzás, melyik taszítás milyen irányba emeli, röpteti, vagy hogyan téríti el a haladási vektoráról az adott tárgyat (akár magát a ködszerzetet is) nekem legalább a könyv első harmadában totális káosz volt (súly, egyensúly, röppálya). Az adott helyről adott irányba kilőtt tűzgolyó, illetve a "normál" kardpárbajokon szocializált gondolkodásom elég nehezen állt át az ide-oda lökődő testekre és egymásra ható erőkre (főleg mikor két allomanta harcol egymással). (A fizika (vagy a kémia) sosem volt az én asztalom). Viszont amikor végre megszoktam, hogy hogyan működnek itt a dolgok, roppant élvezetes harcleírásokat olvashattam - addig pedig kitartás!
A világ varázslatosan újszerű, lenyűgöző történelemmel (illetve történetekkel), a mágiarendszer szintén jól kitalált, újszerű, a történet epikus, szárnyaló, a mesélési mód élvezetes, gördülékeny és olvasmányos, a karakterek...
...is nagyon jók, de - és ez nem jellemző rám -, nem sikerült megkedvelnem a két főszereplőt majdnem a könyv végéig. Az egyikük talán túl jól is alakította a szerepét (mindenkinél jobb vagyok mindenben - igaz is volt egyébként), a másik meg egy fiatal lány, aki lehet csak azért lett női karakter, hogy a sok szenvedése a tolvajbandában még hangsúlyosabb legyen (egyébként bevallom, hogy a női fantasy-s főhősnők nekem nem válnak be. Most egy könyv sem jut az eszembe, ahol igazán közel éreztem volna magamhoz őket. Nem minden könyvben van ez így, egy jó King horrorban például nyugodtan lehet a főhős nő, végig szurkolok neki!).
A tolvajbanda tagjai a humor talán egyedüli forrásai a könyvnek - néha -, de akkor meglepően jó körítéssel.
Ellenben a fiatal nemes, vagy Marsh illetve az Uralkodó kimagaslóan érdekes karakter volt. A legjobban mégis az inkvizítori és minisztériumi kantonok tetszettek az egész könyvben. Kövezzetek meg, de sokszor drukkoltam nekik! :D
Nem kétséges, - sosem volt az -, hogy a történet folytatásaira is sort kerítek a közeljövőben, mert élvezet volt ez a majd 1000 oldal Sanderson varázslatos tollából! Fantasyt olvasók nem csalódhatnak benne.
Gondolkodtam a 10 ponton, hiszen volt itt minden, ami érdeklődésre számot tarthat egy "nem-fantasys" részéről is (elnyomás, dráma, emberi kapcsolatok, stb.), de ez a HC mágiarendszer szerintem asszonypajtásnál biztos kicsapta volna a biztosítékot. :P
Milyen jó és látványos film készülhetne ebből! Talán egyszer azt is megéljük.
A "mágia" ezen formája inkább tűnik valami mechanikai foglalkozásnak, mint más könyvekben lévő formái. Itt ugyanis hiába keresnénk tűzlabdákkal dobálózó mágusokat, vagy holtakat életre keltő necromantákat. Ilyesmi itt nem létezik. Helyette vannak a fémek (eddig 8 alap és 2 (3) főfém), amiket az allomanták kis adagokban lenyelnek, és azt a testükben égetve különböző extra tulajdonságokat tudnak előhívni magukból. (Az allomanták a nemesség közrében nem túl ritkák, és egy fémet tudnak égetni (1 speciális tulajdonsággal rendelkeznek), a szkák közt alig található ilyen úgynevezett "míves", mert tűzzel-vassal irtják őket, de azért vannak köztük is - például a főszereplő tolvajbandájának tagjai. Azok, akik mind a 8 (+3) fémet tudják égetni, ködszerzeteknek hívják!) Ha a fém elég, akkor annyi a "varázserőnek".
És akkor hogyan működik itt a varázslás?
Aki vasat éget (ingás), vonzza a fém tárgyakat, aki acélt (petákos), az taszítja a fém tárgyakat, aki ónt (ónszemű), annak az érzékei felerősödnek, aki forraszt (martalóc), annak fizikai tulajdonságai nőnek meg, aki sárgarezet (bábos), az csillapítani tudja mások érzelmeit, aki cinket (zendítő), az erősíteni tudja az érzelmeket, aki vörösrézt (füstös), az el tudja rejteni a fémek égését a többi allomanta elől, aki bronzot (fürkész), az megérzi, ha valahol fémet égetnek. Aki főfémeket is tud égetni, annak nincs utcai neve, hiszen ködszerzet csak nemes lehet. Ők a nemesség soraiban is extrém ritkák és általában titok övezi kilétüket még a többi nemes előtt is. Szká ködszerzet elvileg nincs, mert nemes vérvonal leszármazotta kell, hogy legyen, a nemesek viszont az aktus után leölik a szká rabszolganőket, nehogy ködszerzet születhessen.
Az akciók során igazán hasznos mágikus tulajdonságok a vas és acél (és a forrasz) égetésével kapcsolatosak. Az akciórészek "tudományos pontosságú" részletes leírása (melyik vonzás, melyik taszítás milyen irányba emeli, röpteti, vagy hogyan téríti el a haladási vektoráról az adott tárgyat (akár magát a ködszerzetet is) nekem legalább a könyv első harmadában totális káosz volt (súly, egyensúly, röppálya). Az adott helyről adott irányba kilőtt tűzgolyó, illetve a "normál" kardpárbajokon szocializált gondolkodásom elég nehezen állt át az ide-oda lökődő testekre és egymásra ható erőkre (főleg mikor két allomanta harcol egymással). (A fizika (vagy a kémia) sosem volt az én asztalom). Viszont amikor végre megszoktam, hogy hogyan működnek itt a dolgok, roppant élvezetes harcleírásokat olvashattam - addig pedig kitartás!
A világ varázslatosan újszerű, lenyűgöző történelemmel (illetve történetekkel), a mágiarendszer szintén jól kitalált, újszerű, a történet epikus, szárnyaló, a mesélési mód élvezetes, gördülékeny és olvasmányos, a karakterek...
...is nagyon jók, de - és ez nem jellemző rám -, nem sikerült megkedvelnem a két főszereplőt majdnem a könyv végéig. Az egyikük talán túl jól is alakította a szerepét (mindenkinél jobb vagyok mindenben - igaz is volt egyébként), a másik meg egy fiatal lány, aki lehet csak azért lett női karakter, hogy a sok szenvedése a tolvajbandában még hangsúlyosabb legyen (egyébként bevallom, hogy a női fantasy-s főhősnők nekem nem válnak be. Most egy könyv sem jut az eszembe, ahol igazán közel éreztem volna magamhoz őket. Nem minden könyvben van ez így, egy jó King horrorban például nyugodtan lehet a főhős nő, végig szurkolok neki!).
A tolvajbanda tagjai a humor talán egyedüli forrásai a könyvnek - néha -, de akkor meglepően jó körítéssel.
"...-Nos – szólt Yeden szárazon –, ha azokat a dolgokat írod fel, amikkel meg kell küzdenünk, akkor azt is hozzá kellene tenned, hogy mindannyian eszeveszett őrültek vagyunk. Bár kétlem, hogy ezen változtatni tudnánk.
A csapat kuncogott, és Kelsier felírta a táblára, hogy Yeden negatív hozzáállása."
Ellenben a fiatal nemes, vagy Marsh illetve az Uralkodó kimagaslóan érdekes karakter volt. A legjobban mégis az inkvizítori és minisztériumi kantonok tetszettek az egész könyvben. Kövezzetek meg, de sokszor drukkoltam nekik! :D
Nem kétséges, - sosem volt az -, hogy a történet folytatásaira is sort kerítek a közeljövőben, mert élvezet volt ez a majd 1000 oldal Sanderson varázslatos tollából! Fantasyt olvasók nem csalódhatnak benne.
Gondolkodtam a 10 ponton, hiszen volt itt minden, ami érdeklődésre számot tarthat egy "nem-fantasys" részéről is (elnyomás, dráma, emberi kapcsolatok, stb.), de ez a HC mágiarendszer szerintem asszonypajtásnál biztos kicsapta volna a biztosítékot. :P
Milyen jó és látványos film készülhetne ebből! Talán egyszer azt is megéljük.
Értékelés: 9/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése