Sir Arthur Conan Doyle - Jobb nem firtatni
(MesterMűvek - Klasszikusok 05.)
Megjelenés: Delta Vision Könyvkiadó, 2011Hossz: 342 oldal
Műfaj: szépirodalom, horror, misztikus
Fordította: Boza Gergely, Juhász Viktor, Kornya Zsolt, Nagy Gábor, Pócsi István, Sárközi Gergely, Tamás Gábor
Tartalom:
Sir Arthur Conan Doyle-t a hazai olvasóközönség leginkább Sherlock
Holmes atyjaként ismeri, pedig sokoldalút és maradandót alkotott a
természetfölötti irodalom terén is. Régiségbúvár rémtörténeteiben –
melyek többek között az első múmiafilmet ihlették – a történelem és az
egyiptológia iránti érdeklődése nyilvánul meg; spiritiszta novelláiban
saját személyes tapasztalatait dolgozza fel a szeánszokról, a
médiumokról és a szellemidézésről; hátborzongató tengerészhistóriáiban
egyebek mellett magyarázatot kínál a Mary Celeste kísértethajó
titokzatos esetére; kegyetlen meséiben (contes cruels) arról fest
végletes képet, hová fajulhatnak a sötét emberi szenvedélyek; modern
rémtörténeteiben pedig a tudományos-technológiai haladás vívmányaiban
rejlő ijesztő lehetőségekkel játszadozik. Kötetünk reprezentatív
betekintést nyújt munkásságának e kevésbé közismert, ám annál
figyelemreméltóbb szeletébe, a MesterMűvek hagyományai szerint minden
elbeszéléshez külön bevezetést és magyarázatokat mellékelve.
„Arthur Conan Doyle mindmáig az egyik legkedveltebb írónk; műveit
világszerte érdeklődéssel – és olykor megszállottsággal – olvassák.” - Russell Miller
Doyle Sherlock Holmes történetein nőttem fel régen - mint oly sokan mások is -, de más magyarul megjelent könyvét (Az elveszett világ) is olvastam. Ezek közt nem volt olyan, amiért ne vesztem volna meg, volt több, amelyet kétszer is elolvastam. Nagy örömmel láttam tehát, hogy a MM sorozat berkein belül - amiért hála az égnek és a DV Kiadó munkatársainak (várom a dark és a fantasy al-csoportot is!) - kijön egy válogatás Doyle - nem Sherlock Holmes - novelláiból. Amennyiben jól emlékszem, az írótól kapunk még köteteket a sorozat berkein belül!
Doyle Sherlock Holmes történetein nőttem fel régen - mint oly sokan mások is -, de más magyarul megjelent könyvét (Az elveszett világ) is olvastam. Ezek közt nem volt olyan, amiért ne vesztem volna meg, volt több, amelyet kétszer is elolvastam. Nagy örömmel láttam tehát, hogy a MM sorozat berkein belül - amiért hála az égnek és a DV Kiadó munkatársainak (várom a dark és a fantasy al-csoportot is!) - kijön egy válogatás Doyle - nem Sherlock Holmes - novelláiból. Amennyiben jól emlékszem, az írótól kapunk még köteteket a sorozat berkein belül!
Néhány novelláskötetnél itt a blogon már elég jól bevált a novellánkénti külön értékelés, és nekem is jobb így, később jobban tudok majd visszaemlékzni arra, mely novellák feleltek meg jobban az ízlésemnek, ezért most is így fogom megírni a posztot.
Nem leszek szőrös szívű, ezt már most előre tudom, valamint, hogy jönnek a MM sorozat további kötetei is!
I. Régiségbúvár rémtörténetek
I. Régiségbúvár rémtörténetek
Thot gyűrűje (The Ring Of Thoth - 1890)
Az első altípusba tartozó nyitó novella igazi szomjoltás volt. A - gyakorlatilag - halhatatlan egyiptomi meséjének minden sorát élveztem. Borzongási faktor nem volt benne - de nem is volt célja az írónak a félelemkeltés -, inkább hatott a mesélés szintjén, ott viszont remekelt. A mesélés módja, a nyelvezet manapság is simán megállja a helyét, semmi nehézséget nem okoz olvasni - hogy ez mennyiben a fordító érdeme is, az jó kérdés.
Értékelés: 9/10
A 249. számú tétel (Lot No. 249 - 1892)
A 249. számú tétel (Lot No. 249 - 1892)
Kicsit hosszabb novella, ami kicsivel nehezebben indul be, mint az első, de aztán nincs megállás, hogy ezzel az elcsépelt szófordulattal éljek. Ez a novella volt az őse az összes múmiás mozgóképnek, ami készült az Álogyárban. A szereplők bemutatása itt nagyobb hangsúlyt kap, de kidolgozott háttértörténet persze itt sincs - nem is kell mondjuk -, de hiába írják, hogy Kipling azt mondta, hogy miután elolvasta ezt a művet, lidércnyomása volt tőle, ebből én nem igazán érzékeltem semmit. Aki borzongásra vágyik CSAK, az lehet, hogy csalódni fog, de egyébként jó volt a történet és főleg jó volt a főszereplő, aki - Doyle szavaival élve -, "nem volt jó ellenségnek"! :D
Értékelés: 8/10
A kínzókamra emléke (The Leather Funnel - 1902)
Értékelés: 8/10
A kínzókamra emléke (The Leather Funnel - 1902)
Saját problémám csak, de nem szeretem azokat a műveket, amelyek az álomvilágban játszódnak, és egyenesen utálom azokat, amelyek "megfejtése" az álmokon keresztül érkezik. Ezeket én valahogy írói csalásnak érzem, hiszen ott nem kell figyelni semmire, az álmokat nem lehet úgysem szabályok közé szorítani, ott bárkivel bármi megtörténhet. Ez sajnos sok írót arra késztet, hogy ne gondolkodjon a történeten, hogy valamennyire "hiteles" mű szülessen, hanem csak összedob valami katyvaszt. Itt szerencsére ilyesmiről nincs szó - igaz csak egy kis része játszódik az álomvilágban.
Maga a novella igazából csak felvezetés a végén a - már megint - jó előre látható csattanóra, de az elbeszélés stílusa miatt ezt is élmény volt olvasni.
Értékelés: 7/10
II. Spiritiszta rémtörténetek
A barna kéz (The Brown Hand - 1899)
Közepes hosszúságú novella, újra semmi borzongató rész nem volt benne, és mivel a probléma megoldása faék egyszerű lett, amit azonnal kitalál bárki, aki olvasott már ilyenfajta művet, ezért kevésbé jónak éreztem, mint az előzőt, viszont a mesélés minősége, stílusa ugyanolyan jó volt, élvezet volt olvasni, ezért nem húzom le ezt sem természetesen.
Értékelés: 8/10
Játék a tűzzel (Playing with Fire - 1900)
Ez nem tetszett, az első fele unalmas volt, ami a második felében is megmaradt, ha jobban belegondolok, bár más miatt volt unalmas mindkét fél. Az eleje a spiritizmussal foglalkozókat érdekelheti max, a végében pedig gyakorlatilag történt valami amit nem szpojlerezek el, aztán elmúlt. Szerencsére nem volt hosszú.
Értékelés: 5/10
Így történt… (How It Happened - 1913)
Ennyi kell egy jó novellához. Jó ötlet, frappáns, rövid, meghökkentő kivitelezés. Ebből az utolsó kitétel mondjuk annyira nem teljesült, mert messziről látszott, mi lesz a vége, de itt még ez sem volt igazán probléma.
Értékelés: 7/10
III. Tengerész rémtörténetek
De profundis (De profundis - 1892)
Hatalmas körmondatokból áll az eleje, amelyeken elég nehéz elmenni, ha fel is akarjuk fogni az értelmüket, de egyszerűen bejönnek a tengerrel, hajókkal, matrózokkal operáló történetek/könyvek, így ez is nagyon tetszett, főleg, hogy a vége volt a legjobb, nem átlagos, könnyen kiszámítható volt, hanem egyedi, valamint a könyv eddigi legjobb mondatát is ez a novella tartalmazta. Ld.: A legjobb idézetek között.
Értékelés: 9/10
A Sarkcsillag kapitánya (The Captain Of The Polestar - 1890)
A novelláról már sok jót hallottam, miszerint Doyle egyik legjobb/leghíresebb nem-Holmes novellája, és ugye tengerészes történet is, ami nálam plusz pont, de lehet, hogy a nagy várakozás miatt - vagy az eddig nem annyira jellemző, de ebben a novellában egyszerűen hemzsegő helyesírási hibák miatt -, de nem tudta hozni az elvárt szintet. Egyáltalán nem volt rossz, olvasmányos volt, de néhol untam.
Értékelés: 6/10
J. Habakuk Jephson beszámolója (J. Habakuk Jephson's Statement - 1884)
Az alaphelyzet ugyanaz, mint az előző novellában, a történet nagy részét naplóbejegyzésekből tudjuk meg, de mégis ez mennyire sokkal jobb, mint az előző. Persze a terjedelem is nagyobb, minden jobban ki van fejtve, ám maga a történet is sokkal érdekesebb, nevezetesen a Mary Celeste rejtélyének ered a nyomába, ami akkor is érdekelne, ha nem Doyle írta volna. :) - Sajnos a helyesírási hibák nem ritkultak!
Értékelés: 9/10
IV. Kegyetlen mesék
Az új katakomba (The New Catacomb - 1898)
Ez a novella - mint a mű előtti kis összegzésbe említik is -, Poe Egy hordó amontillado című művének egy változata. Sajnos a vége totálisan kiszámítható annak, aki olvasott már hasonló műveket - valószínűleg már a címből és a Poe novella felemlegetéséből meg tudják mondani sokan, miről szól és mi lesz a vége -, de ez nem baj, a maga idejében igencsak népszerű lehetett, hiszen egyébként a már megszokott és megszeretett, stílusosan megírt novelláról van szó, ami ördögien gonosz tartalma dacára is szinte elfogadható, érthető. Az olvasó könnyedén azonosulni tud a főszereplővel - valamelyikükkel biztosan! :P
Értékelés: 7/10
A brazíliai macska (The Brazilian Cat - 1898)
Az előző novellához sokban hasonló mű, ám nekem sokkal jobban tetszett valami miatt. Talán az egyes szám első személyű elbeszélésmód adta hozzá a pluszt, talán a Hitchcock-filmekre emlékeztető egyre fokozódó feszültség, mindenesetre a kötet első max. pontos novelláját köszönthettem benne.
Értékelés: 10/10
Château Noir utolsó ura (The Lord of Château Noir - 1894)
Ez lett volna rögtön a következő max. pontos novella, de a vége nem tetszett egyáltalán. Addig viszont a leghangulatosabb volt az eddigi összes közül.
Értékelés: 8/10
V. Modern rémtörténetek
A római tárna rejtélye (The Terror of Blue John Gap - 1910)
Egyszerű, de roppant szórakoztató, szörnyes/bányás rémtörténet, amely mindenkinek tetszeni fog, aki a stílust kedveli, aki meg nem kedveli, minek olvasott el eddig? :)
Értékelés: 10/10
A Los Amigos-i fiaskó (The Los Amigos Fiasco - 1892)
Doyle többi novellájában a humor csak elvétve fedezhető fel, sokban egyáltalán nem, de ebben nagyon sok kacagtató jelenet - vagy mondat - található, amelyek miatt ez a mű csöppet kilóg a válogatás többi novellája közül. Sokkal felszabadultabb, könnyedebb, bár a történet témájából nem ez adódna, hiszen egy kivégzésről szól. A novella technikai oldalról megközelítve persze ósdi és teljesen pontatlan, de ez nem számít.
Értékelés: 7/10
A rémálmok szobája (The Nightmare Room - 1921)
Ez lett volna talán az egyik legjobb novella a kötetben, - feszült, sötét -, de a végén a csattanó nagyon gyenge volt, romba döntötte az egész írást. Biztosan sokaknak tetszeni fog, hiszen tényleg meglepő volt, de én nem vagyok benne a sokakban.
Értékelés: 5/10
Összességében nagyon tetszett ez a válogatás, aminek persze vannak hullámvölgyei, ahogy óhatatlanul minden novelláskötetnek vannak, ezek viszont szerencsére nem Abyss-i mélységek, egyszerűen csak a többi műtől vannak kissé elmaradva. A novellák egyéni pontszámait külön összegezve a végén láttam, hogy a várakozásaimnak megfelelően alakult a pontozás. Más íróknál is a spiritiszta, szellemes, túlvilági művek kevésbé mozgatnak meg, mint itt a tengerész történetek vagy a kegyetlen mesék iletve a régiségbúvár történetek. A modern rémtörténetek meg valahol köztük helyezkedik el.
Maga a novella igazából csak felvezetés a végén a - már megint - jó előre látható csattanóra, de az elbeszélés stílusa miatt ezt is élmény volt olvasni.
Értékelés: 7/10
II. Spiritiszta rémtörténetek
A barna kéz (The Brown Hand - 1899)
Közepes hosszúságú novella, újra semmi borzongató rész nem volt benne, és mivel a probléma megoldása faék egyszerű lett, amit azonnal kitalál bárki, aki olvasott már ilyenfajta művet, ezért kevésbé jónak éreztem, mint az előzőt, viszont a mesélés minősége, stílusa ugyanolyan jó volt, élvezet volt olvasni, ezért nem húzom le ezt sem természetesen.
Értékelés: 8/10
Játék a tűzzel (Playing with Fire - 1900)
Ez nem tetszett, az első fele unalmas volt, ami a második felében is megmaradt, ha jobban belegondolok, bár más miatt volt unalmas mindkét fél. Az eleje a spiritizmussal foglalkozókat érdekelheti max, a végében pedig gyakorlatilag történt valami amit nem szpojlerezek el, aztán elmúlt. Szerencsére nem volt hosszú.
Értékelés: 5/10
Így történt… (How It Happened - 1913)
Ennyi kell egy jó novellához. Jó ötlet, frappáns, rövid, meghökkentő kivitelezés. Ebből az utolsó kitétel mondjuk annyira nem teljesült, mert messziről látszott, mi lesz a vége, de itt még ez sem volt igazán probléma.
Értékelés: 7/10
III. Tengerész rémtörténetek
De profundis (De profundis - 1892)
Hatalmas körmondatokból áll az eleje, amelyeken elég nehéz elmenni, ha fel is akarjuk fogni az értelmüket, de egyszerűen bejönnek a tengerrel, hajókkal, matrózokkal operáló történetek/könyvek, így ez is nagyon tetszett, főleg, hogy a vége volt a legjobb, nem átlagos, könnyen kiszámítható volt, hanem egyedi, valamint a könyv eddigi legjobb mondatát is ez a novella tartalmazta. Ld.: A legjobb idézetek között.
Értékelés: 9/10
A Sarkcsillag kapitánya (The Captain Of The Polestar - 1890)
A novelláról már sok jót hallottam, miszerint Doyle egyik legjobb/leghíresebb nem-Holmes novellája, és ugye tengerészes történet is, ami nálam plusz pont, de lehet, hogy a nagy várakozás miatt - vagy az eddig nem annyira jellemző, de ebben a novellában egyszerűen hemzsegő helyesírási hibák miatt -, de nem tudta hozni az elvárt szintet. Egyáltalán nem volt rossz, olvasmányos volt, de néhol untam.
Értékelés: 6/10
J. Habakuk Jephson beszámolója (J. Habakuk Jephson's Statement - 1884)
Az alaphelyzet ugyanaz, mint az előző novellában, a történet nagy részét naplóbejegyzésekből tudjuk meg, de mégis ez mennyire sokkal jobb, mint az előző. Persze a terjedelem is nagyobb, minden jobban ki van fejtve, ám maga a történet is sokkal érdekesebb, nevezetesen a Mary Celeste rejtélyének ered a nyomába, ami akkor is érdekelne, ha nem Doyle írta volna. :) - Sajnos a helyesírási hibák nem ritkultak!
Értékelés: 9/10
IV. Kegyetlen mesék
Az új katakomba (The New Catacomb - 1898)
Ez a novella - mint a mű előtti kis összegzésbe említik is -, Poe Egy hordó amontillado című művének egy változata. Sajnos a vége totálisan kiszámítható annak, aki olvasott már hasonló műveket - valószínűleg már a címből és a Poe novella felemlegetéséből meg tudják mondani sokan, miről szól és mi lesz a vége -, de ez nem baj, a maga idejében igencsak népszerű lehetett, hiszen egyébként a már megszokott és megszeretett, stílusosan megírt novelláról van szó, ami ördögien gonosz tartalma dacára is szinte elfogadható, érthető. Az olvasó könnyedén azonosulni tud a főszereplővel - valamelyikükkel biztosan! :P
Értékelés: 7/10
A brazíliai macska (The Brazilian Cat - 1898)
Az előző novellához sokban hasonló mű, ám nekem sokkal jobban tetszett valami miatt. Talán az egyes szám első személyű elbeszélésmód adta hozzá a pluszt, talán a Hitchcock-filmekre emlékeztető egyre fokozódó feszültség, mindenesetre a kötet első max. pontos novelláját köszönthettem benne.
Értékelés: 10/10
Château Noir utolsó ura (The Lord of Château Noir - 1894)
Ez lett volna rögtön a következő max. pontos novella, de a vége nem tetszett egyáltalán. Addig viszont a leghangulatosabb volt az eddigi összes közül.
Értékelés: 8/10
V. Modern rémtörténetek
A római tárna rejtélye (The Terror of Blue John Gap - 1910)
Egyszerű, de roppant szórakoztató, szörnyes/bányás rémtörténet, amely mindenkinek tetszeni fog, aki a stílust kedveli, aki meg nem kedveli, minek olvasott el eddig? :)
Értékelés: 10/10
A Los Amigos-i fiaskó (The Los Amigos Fiasco - 1892)
Doyle többi novellájában a humor csak elvétve fedezhető fel, sokban egyáltalán nem, de ebben nagyon sok kacagtató jelenet - vagy mondat - található, amelyek miatt ez a mű csöppet kilóg a válogatás többi novellája közül. Sokkal felszabadultabb, könnyedebb, bár a történet témájából nem ez adódna, hiszen egy kivégzésről szól. A novella technikai oldalról megközelítve persze ósdi és teljesen pontatlan, de ez nem számít.
Értékelés: 7/10
A rémálmok szobája (The Nightmare Room - 1921)
Ez lett volna talán az egyik legjobb novella a kötetben, - feszült, sötét -, de a végén a csattanó nagyon gyenge volt, romba döntötte az egész írást. Biztosan sokaknak tetszeni fog, hiszen tényleg meglepő volt, de én nem vagyok benne a sokakban.
Értékelés: 5/10
"...Merthogy a történelem lapjain feketén-fehéren olvasható, hogy sem király, sem hadsereg nem tartóztathatja fel azt, akinek van két fillére a páncélszekrényében, és tudván, hol változtathatja hárommá, elhatározza magát erre."
De profundis
"...az erőmű igencsak nagy teljesítménnyel dolgozik. A Los Amigos-iak szerint ez a legnagyobb a földön, de Los Amigosszal kapcsolatban mindenre ezt mondják, kivéve a börtönről és a halálozási rátáról. Azokról az a hír járja, hogy errefelé a legkisebbek."
A Los Amigos-i fiaskó
Összességében nagyon tetszett ez a válogatás, aminek persze vannak hullámvölgyei, ahogy óhatatlanul minden novelláskötetnek vannak, ezek viszont szerencsére nem Abyss-i mélységek, egyszerűen csak a többi műtől vannak kissé elmaradva. A novellák egyéni pontszámait külön összegezve a végén láttam, hogy a várakozásaimnak megfelelően alakult a pontozás. Más íróknál is a spiritiszta, szellemes, túlvilági művek kevésbé mozgatnak meg, mint itt a tengerész történetek vagy a kegyetlen mesék iletve a régiségbúvár történetek. A modern rémtörténetek meg valahol köztük helyezkedik el.
Várom a következő novelláskötetet Doyle-tól - de legyen már benne kevesebb helyesírási hiba, meg betűelhagyás pls!
Össz-értékelés az átlag alapján: 7,6 pont, amit szívesen kerekítek 8-ra.
Értékelés: 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése